Jogszabályfigyelő 2024 – 44. hét
Alábbi cikkünkben a 2024/107–108. számú Magyar Közlönyben megjelent szakmai újdonságok és az Országgyűlés honlapján közzétett közlemények közül válogattunk.
A kártalanítás és a feltételes szabadságra bocsátás feltételei 2. rész
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Előző cikkünkben a joggyakorlat-elemző csoport és a témaválasztás bemutatásával, illetve a panasszal foglalkoztunk, ma pedig a kártalanításról olvashatnak.
A kártalanítás
A joggyakorlat-elemző csoport szerint a kártalanítás sokakat érint, és összefüggésben áll a bv. intézetek átlagtelítettségével, még ha az nem is azonos a zárkán/lakóhelyiségen belüli élettérrel.
A statisztikát értékelve a Kúria megállapította, hogy a vizsgált időszakban a duplázódást is meghaladta az érkezés, amit – a fordulópontot hozó előző évet követve – ismételten fölözött a befejezés. Ez rendkívüli munkaterhet jelentett a bv. bírák számára. Ez a komoly teljesítmény – továbbra is – csak úgy lehetséges, hogy a törvény lehetővé teszi a bv. titkárok eljárását és csak annak árán, hogy az ezt megsínylő más területekről vonnak el bírákat és főként bírósági titkárokat.
A tényleges kártalanítások számának csökkenése és az egyéb befejezések számának extrém növekedése mögött bíróságon kívüli ok áll: a veszélyhelyzet alatt 2020. április 6-tól ezen eljárás nem volt lefolytatható, 2020. május 8-tól az eljárást fel kellett függeszteni, végül 2020. június 18-tól a veszélyhelyzet megszüntetésével ezen eljárás ismét lefolytathatóvá vált és külön törvény kimondta, hogy a felfüggesztett eljárásokat a veszélyhelyzet megszűnésétől folytatni kell.
A Kúria megállapította, hogy a törvényhozó a vizsgálati időszakban már kinyilvánította a kártalanítási eljárás újraszabályozására és a mögötte álló börtönzsúfoltság megszüntetésére irányuló igényét. A vizsgálati időszakot követően a Mód.tv.-nyel a kártalanítási eljárás újraszabályozása, miként a börtönzsúfoltság megszüntetése egyaránt megtörtént.
Az Alkotmánybíróság gyakorlata
A joggyakorlat-elemző csoport az Alkotmánybíróságot idézve megállapította, hogy „ a fogvatartottak alapjogaiba „[…] történő beavatkozás jogalapját a büntetőeljárásban meghozott jogerős ítélet teremti meg, a tényleges korlátozás, beavatkozás azonban a végrehajtás menetében történik. Az egyének helyzetében jogilag ugyan az elítélés, ám ténylegesen a végrehajtás ténye váltja ki az érzékelhető változást.” [5/1992. (I.30.) AB határozat, ABH 1992, 27, 31., legutóbb megerősítve: 30/2013. (X. 28.) AB határozat, ABH 2013, 892, 902.]” {32/2014. (XI. 3.) AB határozat indokolás [47]}
„Az állam büntető hatalmának önkényével, túlsúlyával szemben az egyént védő alkotmányos értékek történetileg elsősorban a büntetőjogra és a büntetőeljárásra fogalmazódtak meg és váltak – különböző részletességgel – az alkotmányok részeivé. Ez azonban nem jelenti a büntetésvégrehajtásban megnyilvánuló állami büntető hatalom korlátlanságát, a bűnösnek talált és büntetésre ítélt egyén teljes kiszolgáltatottságát. Az elítélt nem tárgya a büntetés-végrehajtásnak, hanem alanya, akinek jogai és kötelezettségei vannak.” {13/2001. (V. 14.) AB határozat indokolás IV.1. pont; 30/2013. (X. 28.) AB határozat indokolás [26], 32/2014. (XI. 3.) AB határozat indokolás
[48]}.A bv. bírói kártalanítás az alapvető jogokat sértő fogvatartással jogszerűen okozott hátrány megtérítése. A jogellenes károkozást honoráló kártérítéssel szemben alóla nincs kimentési lehetőség. A sérelmes fogvatartásért nem a bv. szervezet, hanem az állam tartozik felelősséggel.
Mindennek megfelelően – e jogintézmény megteremtésétől, vagyis 2017. január 1-től, ami 2021. január 1-től sem változott – az állam törvénybe iktatott akaratából a kártalanítás jogosultja az adott hátrányt szenvedett fogvatartott, akinek ez nem hivatalból, hanem az általa vagy a védője/jogi képviselője által előterjeszthető kérelmére jár, a további kérelmet már nem igénylő megfizetésének pedig az állam a kötelezettje. [Bv.tv. 10/A. (1) bekezdés, 2021. január 1-től Bv.tv. 75/B. § (1) és (3) bekezdés].
A kártalanítási igény benyújtása
A joggyakorlat-elemző csoport véleménye szerint, ha a fogvatartott nem a fogvatartás helye szerinti bv. intézetnek, hanem a bv. bírónak küldi meg a kártalanítási kérelmet, akkor a kártalanítási kérelmet iktatni kell, majd azt azzal kell a bv. intézetnek megküldeni, hogy a – praktikusan nem konkretizált – szükséges intézkedéseket tegye meg, s erről átiratban (az iktatott kérelem és a megküldés másolatainak csatolásával) értesíteni kell a kérelmezőt. Az ügy: ügy, a kérelem (korábban igény) eleve iktatást igényel, s a bármiféle elintézés ügyvitelileg ún. egyéb befejezést jelent. A téves helyen történő benyújtás nem eshet a fogvatartott terhére, emiatt elutasításra nem kerülhet, és nem is került sor, az iktatással a jogvesztés általában megelőzhető.
Az elhelyezési körülmények nyilvántartása
A joggyakorlat-elemző csoport szerint a bv. intézet véleményéhez csatolni kell a fogvatartotti nyilvántartásnak az elítélt által kifogásolt időszak elhelyezési körülményeire vonatkozó adatait tartalmazó kivonatát.
Az alapvető jogokat sértő elhelyezési körülmények miatti panasz- és kártalanítási eljárásról szóló, a büntetés-végrehajtás országos parancsnokának 60/2017. (IX. 20.) OP szakutasítása alapján a kártalanítási eljárásban a bv. bíró megalapozott döntéséhez a jogszabályokban rögzített adatokat az a bv. intézet köteles összeállítani (II.5. pont), az Országos Bírósági Hivatal által kialakított táblázat használatával kell a törvényszékek felé az adatszolgáltatást teljesíteni (II.12. pont), a Főnix Rendszer Panasz és Kártalanítási Tevékenységet Támogató Rendszert (PKTTR) kell alkalmazni (III.13. pont).
A Legfőbb Ügyészség észlelte, hogy „a bv. intézeti vélemények több esetben az élettérre vonatkozóan nem tartalmaznak teljes körű adatokat, s ha a hiánypótlás eredménytelen maradt, a bv. bírák általában megítélték a kártalanítást a nem bizonyított napokra is. Ez „általában alappal kifogásolható (…) ugyanakkor el kell ismerni annak az érvelésnek a létjogosultságát is, hogy ha az ügyben a tényállást a bv. intézetnek felróhatóan nem lehet tisztázni, ennek ódiumát nem lehet a fogvatartottra áthárítani.”
A joggyakorlat-elemző csoport véleménye szerint a fogvatartotti nyilvántartás megfelelő vezetése és az adatszolgáltatás a bv. szervezet kötelezettsége, s mivel tényszerűen általában ezen alapul a kártalanításról szóló döntés, nem eshet a fogvatartott terhére, amennyiben a tényállást a bv. intézetnek felróhatóan (ideértve a hiánypótlás határidőben nem teljesítését is) nem lehet tisztázni, a bizonyítás viszont részadat hiánya esetében általában nem, illetőleg kivételesen, tényből további tényre vonható következtetés esetében mellőzhető.
Kifogás bármely adattal kapcsolatban
Az Igazságügyi Minisztérium röviden közölte, hogy kifogás bármely adattal kapcsolatban bejelenthető, és a bv. bíró – bár főszabály szerint iratok alapján dönt – nincs elzárva bizonyítás felvételétől sem, melynek érdekében tárgyalást tarthat.
A Legfőbb Ügyészség szerint kifogás jellemzően a fogvatartottak részéről merült fel, az ügyészség és a bv. bírák is észleltek hibákat, önellentmondásokat és pontatlanságokat, de ellenbizonyítás lefolytatásáról nincs tudomásuk. A hibák kijavítása, illetőleg a hiányosságok pótlása tipikusan a bv. intézet megkeresése útján történt.
Az egyik ítélőtábla szerint kifogás nem (legfeljebb fellebbezés keretében) volt, ellenbizonyítás (vélhetően másodfokon sem) folyt. Tapasztalta, hogy a bv. intézetek többszörös hiánypótlási felhívásnak sem tesznek eleget, vagy nem igényelt irreleváns adatokat közölnek. Figyelemre méltó meglátása, hogy a bizonyítási teher a bv. intézeten van, ha adatszolgáltatása teljes és ellentmondásmentes, a bv. bírák erre alapítják a tényállást, míg hiányosság vagy ellentmondásosság esetén (nem részletezve) a fogvatartott javára döntenek.
A Kúria arra a következtetésre jutott, hogy a kártalanítási kérelemben foglaltak tényállítások,39 azok bizonyításra szorulnak, kifogás esetén pedig eszközeiben semmiben sem korlátozott, hivatalból is lefolytatható ellenbizonyításnak van helye. Helyes, ha a kifogás kapcsán a bv. bíró/másodfokú bíróság a bv. intézettől észrevételt szerez be, de ez csak a lehetséges bizonyítási eszközök egyike. A fogvatartotti nyilvántartás és az arra alapozandó adatközlés ugyan közokirat, de az is támadható, tehát kifogásesetén önmagában a – netán meg is erősített – adatközlésre nem alapozható a tényállás. Az más kérdés, ha a kifogás is megmarad egyoldalú tényállításnak, mert – legalábbis felajánlott reménybeli – bizonyíték hiányában nincs is lehetőség ellenbizonyításra.
A bv. bíró illetékességének változása
A kártalanítási kérelmet az aktuálisan fogvatartó bv. intézethez kell benyújtani, s azt a székhelye szerint illetékes bv. bíróhoz kell továbbítani, s ha nincs elvétés, rögzül a bv. bíró illetékessége, amin a későbbi átszállítás már nem változtat. A téves helyre továbbítás esetén – miként a kérelem téves helyre küldésekor – úgy kell eljárni, hogy az iratokat iktatást követően a bv. bíró átirattal a bv. intézet székhelye szerint illetékes bv. csoportnak megküldi, azaz ne kerüljön sor az elvétett megküldés kapcsán illetékesség hiányára alapozott áttételre.
A joggyakorlat-elemző csoport szerint a szabadulást követő eljárásban célszerű volna törölni annak a lehetőségét, hogy a volt fogvatartott és védője/jogi képviselője a kártalanítási kérelmében kérheti a lakóhely/tartózkodási hely szerinti bv. bíró eljárását, ugyanis a kártalanításról döntés általában az iratok alapján/tanácsülésen születik, így nincs rá kellő indok.
A joggyakorlat-elemző csoport szerint a már kitöltött szabadságvesztésre vonatkozó alapvető jogokat sértő elhelyezési körülmények miatti kártalanítás iránti igény elbírálására a szabadító büntetés-végrehajtási intézet székhelye szerinti büntetés-végrehajtási bíró az illetékes (BH 2019.104.). Az indokolás ennek megfelelő. A kérelem az egyik fogvatartást érintette, s a fogvatartott az azt végrehajtó bv. intézetből szabadult, így az utóbbi másik fogvatartás közömbös.
Amennyiben az alapvető jogokat sértő elhelyezési körülményekre hivatkozással előterjesztett kártalanítási igény a teljes fogva tartás idejére vonatkozik, és a terhelt még fogva van, az igényt a terheltet fogva tartó bv. intézethez kell előterjeszteni, annak elbírálására az e bv. intézet székhelye szerinti törvényszék bv. bírája az illetékes (BH 2019.264.). Az indokolás itt is ennek megfelelő. A kérelem több fogvatartást érintett, s a fogvatartott a döntés meghozatalakor is fogva volt, ezért a kérelem „felszeletelése” (elkülönítés és áttétel) szóba sem kerülhetett. Következésképpen a két döntés nem ugyanarról szól.
A több fogvatartási időszakot érintő kártalanítási kérelem egészéről a – ha a fogvatartott a kérelem benyújtásakor még fogva van, a fogvatartó, ha pedig szabadult, az utoljára szabadító bv. intézet szerint illetékes – bv. bíró részbeni elkülönítés és áttétel nélkül egy eljárásban dönt.