A keresetlevél visszautasításának bírósági gyakorlata – 3. rész


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A keresetlevelet visszautasító végzésekkel szemben fontos elvárás, hogy az elsőfokú bíróságok indokolási kötelezettségüknek maradéktalanul eleget tegyenek, valamint figyelemmel legyenek az adott ügyben alkalmazandó anyagi jogra és a speciális eljárási szabályokra.

A joggyakorlat-elemző csoport összefoglaló megállapításai

A joggyakorlat-elemző csoport felhívta  a bíróságok figyelmét, hogy az az elvárás, hogy az eljárási szabályok alkalmazása során legyenek figyelemmel az adott ügytípus anyagi jogi szabályaira. Az ügy típusának, a konkrét per jellegzetességeinek ugyanis fontos szerepe van a Pp. egyediesített alkalmazásában.

A keresethalmazatok körében észlelt bizonytalanságokra figyelemmel a joggyakorlat-elemző csoport hangsúlyozta: minden esetben az anyagi jogi rendelkezések alapján dönthető el, hogy mi minősül tárgyi keresethalmazatnak, mivel a tárgyi keresethalmazat anyagi jogi előfeltétele, hogy a keresetek különböző jogi tényeken alapuljanak, illetve különböző jogviszonyokból származzanak, a kérelmek különbözőek legyenek. Ebből következően például az érvénytelenségi perek esetében a marasztalási kereset természetszerűen magában foglal egy megállapítást is, ezeket az anyagi jog szabályai alapján marasztalásra irányuló keresetnek kell tekinteni.

A vizsgálat alapján bizonytalanság észlelhető a cégügyekben és a civil szervezetek nyilvántartási ügyeiben a Pp., a Ctv. és a Cnytv. indítványtételi rendszere együttes alkalmazása miatt. A joggyakorlat-elemző csoport támogatja az ügyészségnek azt az álláspontját, hogy az ügyész a bejegyző vagy változásbejegyző végzés jogszabálysértő volta miatt terjeszt elő keresetet, megjelölve a bíróság Ctv., illetve Cnytv. rendelkezéseire figyelemmel hozandó intézkedési körét, az egy keresetnek minősül. Utalni kell arra, hogy ebből a szempontból azonos megítélés alá esnek az általános szerződési feltételek tisztességtelenségével kapcsolatos közérdekű keresetek is. Ezekben az esetekben is egy kereset van, amely a tisztességtelenség megállapítására és a Ptk. szerinti jogkövetkezmények alkalmazására irányul.

A joggyakorlat-elemző csoport a fentiekkel összefüggésben hangsúlyozza azt is, hogy a házasság felbontása iránt indított perekben a Pp. 455. §-ának kiegészítése –az (5) bekezdés beiktatása –egyértelművé teszi, hogy nem kell a felperesnek nyilatkozatot tennie vagy keresetet előterjesztenie a Ptk. 4:21. § (3) bekezdésében meghatározott járulékos kérdésekben. Amennyiben a keresetlevél előterjesztésekor a házastársak között kialakult a közös álláspont a járulékos kérdésekben, és ezt írásba is foglalták, akkor az erre vonatkozó okiratot a keresetlevél mellékleteként csatolni kell.

Ha ilyen megállapodás még nem jött létre, akkor ilyen melléklete sem lehet a keresetlevélnek, és ennek hiánya sem a keresetlevél visszautasításához, sem hiánypótláshoz nem vezethet.

A joggyakorlat-elemző csoport szerint gyakran előfordult, hogy a tartalmában helyes hivatkozáshoz képest a végzés téves jogszabályhelyet tartalmaz, ami szintén indokolja a Pp. 176. § (1) bekezdés b), c)és f)pontjában foglalt visszautasítási okok egymáshoz való viszonya tisztázását.

A PK 171. számú állásfoglalás az 1952. évi Pp. 130. § (1) bekezdés b) pontjának értelmezése és a b), valamint az f) pont elhatárolása körében iránymutatást adott a bírói gyakorlat számára. Indokolt ezért az állásfoglalás felülvizsgálata és a Pp. rendelkezéseihez igazítása, annak kiegészítésével, hogy a Pp. 176. § (1) bekezdés c) pontja hogyan viszonyul ezekhez a visszautasítási okokhoz.

A Pp. 176. § (1) bekezdés b), c) és f) pontjának elhatárolása, vagy alkalmazása tipikusan a fizetési meghagyásos eljárásban érvényesíthető követelések kapcsán és a követelés érvényes létre nem jöttére alapított, végrehajtási záradékkal ellátott okirattal és a vele egy tekintet alá eső okirattal elrendelt végrehajtás megszüntetése és korlátozása iránti perekben merült fel. A gyakorlat bizonytalanságára figyelemmel szükséges annak hangsúlyozása, hogy a kötelező fizetési meghagyásos eljárás mellőzése esetén a visszautasítás helyes jogalapja a Pp. 176. § (1) bekezdés b) pontja.

A Pp. az 1952. évi Pp.-től eltérően a végrehajtási per keretei között nem teszi lehetővé a végrehajtási záradékkal ellátott okirattal és a vele egy tekintet alá eső okirattal elrendelt végrehajtás megszüntetését és korlátozását a követelés érvényes létre nem jöttére történő hivatkozással.

A Pp. a nemperes eljárás perelterelő hatását erősíti, ezért az érvénytelenségi pert nem lehet előzetes eljárásnak tekinteni. A per érdemére tartozik –a bíróság anyagi pervezetése mellett –annak vizsgálata, hogy a feltüntetett jogalap biztosítja-e a felperes igényét.

A Kúria tapasztalatai szerint a gyakorlat nem egységes abban, hogy –különösen a személyi állapotot érintő perekben –meg nem engedett keresethalmazat esetén milyen döntést hoz, vagy milyen intézkedést tesz a bíróság. A joggyakorlat-elemző csoport hangsúlyozza, hogy a Pp. különleges eljárások szabályait tartalmazó XXXI-XXXVIII. Fejezete tételesen felsorolja az összekapcsolható kereseteket, amely felsorolás nem bővíthető. Téves továbbá az a gyakorlat és álláspont, hogy az apaság vélelmének megdöntése iránti per megelőző eljárása a gyermektartásdíj fizetési kötelezettség megszüntetése iránti pernek.

A joggyakorlat-elemző csoport álláspontja szerint –annak ellenére, hogy a Pp. 176. § (1) bekezdés f) pontja szerinti visszautasítási ok alapvetően a Ptk. 6:121. § (1) bekezdésében szabályozott bírósági eljárásban nem érvényesíthető követelésekre (naturalis obligatio) alkalmazható –támogatható az a gyakorlat, amely a keresetlevelet a Pp. 176. §(1) bekezdés f) pontja alapján utasítja vissza, amennyiben a felperes annak ellenére terjeszti elő az apaság megállapítása iránti keresetlevelét, hogy az apai státusz betöltött.

A keresetlevél visszautasításának leggyakoribb oka a Pp. 176. § (1) bekezdés j) pontjára hivatkozás. Ezzel összefüggésben jellemző a törvényjavaslat indokolásában szereplő, a jogi képviselőtől elvárt professzionális pervitel követelményének érvényesítése. Ez nem csupán a keresetlevél érdemi részének elemeire vonatkozik, hanem valamennyi –a bevezető és záró részi –elemet érint. A bíróságok a perfelvétel eredményessége érdekében nagy hangsúlyt helyeznek a keresetlevél teljes körű vizsgálatára.

A joggyakorlat-elemző csoport szerint ez számos esetben azzal az eredménnyel jár, hogy a bíróság önmagán túlmutató jelentőséget tulajdonít a keresetlevél kötelező elemei feltüntetésére vonatkozó kötelezettségnek; csak azt a keresetlevelet találja perfelvételre alkalmasnak, amelyben a felperes a keresetlevél minden tartalmi elemét a lehető legrészletesebben kifejti. Ellenkező esetben arra a megállapításra jut, hogy hiányzik a határozott kereseti kérelem vagy az érvényesített jog megjelölése, illetve a tényállítás és a kereseti kérelem közti összefüggés levezetésére szolgáló jogi érvelés.

A Pp. rendelkezései szerint az érvényesített jogot a felperesnek kell meghatároznia a jogalap megjelölése útján. A jogállítás történhet a konkrét jogszabályhely megjelölésével. A jogszabályi rendelkezésnek egyértelműen azonosíthatónak kell lennie. Határozott a jogállítás, ha megállapítható, hogy a felperes mely jogszabályi rendelkezésre alapítottan, milyen jogát érvényesíti. Ellenkező esetben hiányzik a jogalap. Ha a keresetlevél tartalmazza a határozott jogállítást, ami azonban téves, a per érdemére tartozik annak vizsgálata, hogy a feltüntetett jogalap biztosítja-e a felperes igényét, ekkor jut szerephez az anyagi pervezetés intézménye, azaz a keresetlevél nem utasítható vissza téves jogállítás miatt.

A keresetlevél záró részében a pertárgyérték meghatározásával és az illeték fizetéssel kapcsolatos nyilatkozatok értékelésénél a bíróságok általában szigorú gyakorlatot folytatnak. Törekedni kellene azonban arra, hogy a bíróságok az illetékfizetés tekintetében csak az eljárási törvény által szükségessé tett nyilatkozat hiányát értékeljék visszautasítási okként, nem pedig a választottként megjelölt fizetési mód további részletezésének hiányát.

Ha a járásbírósági hatáskörbe tartozó perben jogi képviselő nélkül eljáró felperes a keresetlevelet nem a nyomtatványon terjeszti elő, a bíróság a hiánypótló végzésben a nyomtatványon történő előterjesztésre felhívás mellett általánosságban tájékoztathatja a kitöltés szabályairól. Ha a hiánypótlás után előterjesztett keresetlevél nem alkalmas a perfelvételre, nincs akadálya az ismételt hiánypótlásnak. Ha azonban a felperes a keresetlevelet eredetileg nyomtatványon terjesztette elő, és az a hiánypótlás után sem megfelelő, nincs helye újabb hiánypótlásnak.

A hiánypótlás tartalmára nem adható általános érvényű iránymutatás, a tájékoztatás terjedelmét esetenként, egyedileg lehet meghatározni úgy, hogy az teljes körű, a jogi képviselő nélkül eljáró fél számára is érthető és teljesíthető legyen. Indokolt esetben eredményesebb lehet a helyben lakó jogi képviselő nélkül eljáró fél hiányok pótlása érdekében történő idézése.

A keresetlevél hiánypótlásra visszaadása a bíróságnak a félhez intézett első intézkedése, ezért a többségi vélemény szerint a hiánypótló végzésben a felperest (függetlenül attól, hogy jogi képviselővel vagy jogi képviselő nélkül jár el) tájékoztatni kell a jogi képviselővel történő eljárás választásának és a jogi képviselő nélküli eljárásra való áttérés szabályairól.

A felperesek többnyire tudomásul veszik az elsőfokú bíróság visszautasító végzését és inkább arra törekednek, hogy az újra beadott keresetlevél szabályszerű legyen. Különös jelentősége van ezért annak, hogy a visszautasító végzés érthető és indokolását tekintve teljeskörű legyen, amely alapján a fél eleget tud tenni a keresetlevéllel szembeni követelményeknek. A bíróságok általában törekednek arra, hogy részletesen megjelenítsék a határozat indokolásában, hogy mi volt a visszautasítás konkrét oka. Ezzel kapcsolatban az indokolással szemben támasztható minimális tartalmi követelmény, hogy a fél egyértelmű tájékoztatást kapjon a bíróság által fellelt hiányosságokról, ennek alapján kerülhessen abba a helyzetbe, hogy a keresetlevelet szabályszerűen ismét előterjessze.

A joggyakorlat-elemző csoport kiemelte, hogy abban az esetben, ha a felperes a kötelező fizetési meghagyásos utat elmulasztotta, a keresetlevél visszautasításának alapja –a Pp. 176. § (1) bekezdés b) pontja és 254. § (2) bekezdése együttes értelmezéséből következően –a 176. § (1) bekezdés b) pontja lesz. Ezzel ellentétesen néhány ügyben a bíróságok –helytelenül –megszüntették az eljárást akkor, amikor a felperes fizetési meghagyásra tartozó ügyben keresetlevéllel érvényesítette az igényét.

A Kúria vizsgálata során a fizetési meghagyásos eljárás hiányával összefüggésben kérdésként merült fel az is, amennyiben a fizetési meghagyásos eljárást a felperes elmulasztotta, és a keresetlevelet a Pp. 176. § (1) bekezdés b) pontja alapján vissza kellett volna utasítani, ez a körülmény a másodfokú eljárásban a 379. § szerinti hivatalbóli eljárás-megszüntetési oknak tekinthető-e annak ellenére, hogy a teljes bizonyítási eljárás lefolytatásra került.

A joggyakorlat-elemző csoport álláspontja szerint ilyen esetben az elsőfokú ítéletet hatályon kívül kell helyezni és az eljárást meg kell szüntetni azzal, hogy az eljárás megszüntetése a perkoncentráció elvére figyelemmel koncepcionálisan nem feltétlenül támogatható, mivel a hatályon kívül helyezés folytán megszűnő eljárást követően egy esetleges ellentmondás folytán perré alakuló ügyben lényegében ugyanazt a bizonyítást kellene lefolytatni, mint amit korábban a bíróságok már felvettek. Erre figyelemmel e körben a joggyakorlat-elemző csoport jogszabály-módosításra tett javaslatot.

A joggyakorlat-elemzés során vizsgált ügyekben az eljárás megszüntetésére jellemzően a fizetési meghagyással indult ügyekben került sor nagy számban azért, mert a felperes a közjegyző felhívásának kézbesítésétől számított 15 napon belül nem nyújtotta be a keresetet tartalmazó iratát a közjegyző felhívásban megjelölt bíróságon, vagy azt –a bíróság álláspontja szerint –hiányosan nyújtotta be, esetleg nem fizette meg a kereseti illetéket. Mindezekkel összefüggésben kiemelendő, hogy –az összefoglaló véleményben ismertetett CKOT állásfoglalás és jogszabály-módosítás eredményeképpen –a keresetet tartalmazó iratnak és a fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelemnek együttesen kell tartalmaznia a Pp. 170. §-ában meghatározott tartalmi elemeket, önmagában az előbbi hiányosságai miatt az eljárás nem szüntethető meg.

A joggyakorlat-elemző csoport felhívta a figyelmet, hogy számos ügyben volt tapasztalható, hogy míg a hiánypótlási felhívás általánosságban, nem az adott ügyre egyediesített hiányok pótlásáról szólt, a bíróság a visszautasító végzés indokolásában olyan konkrét hiányosságokat jelölt meg, amelyekre a félnek egyáltalán nem kellett számítania. Más esetekben a hiánypótlások –és ebből adódóan gyakran a visszautasítások is –nem következetesen teljes körűek, nem terjednek ki a beadvány alaki kellékeire, a bizonyítási indítványok valamennyi követelményére, valamint a záró rész valamennyi pontjának valamennyi tartalmi elemére.

A Kúria egyértelművé tette, hogy a keresetlevelet visszautasító végzés rendelkező részében szükségtelen annak rögzítése, hogy a bíróság a keresetlevelet „hiánypótlási felhívás kiadását mellőzve” utasította vissza.

A joggyakorlat-elemző csoport megállapította, hogy a felperes költségkedvezmény iránti kérelmét a végzés rendelkező részében el kell utasítani a Kmtv. 11. § c) pontjában foglalt kizáró ok esetén.

A kereseti kérelmet abban az esetben kell pontosan rögzíteni a végzésben, ha annak jelentősége van a visszautasítás indokolása szempontjából.

A Kúria szerint a keresetlevelet visszautasító végzésben nem elegendő a hiánypótlást elrendelő végzésre utalni abban az esetben, amikor a felperes a hiányok egy részét pótolja. A határozatnak valamennyi visszautasítási indokot tartalmaznia kell, a keresetlevél ismételt előterjesztésének lehetősége miatt.

Javasolt a joggyakorlat-elemzés tapasztalatai alapján készült, mellékelt határozatminták használata annak hangsúlyozásával, hogy minden esetben szükséges azok egyediesítése.

A Kúria szerint a keresetlevél visszautasításáról az alperest postai kézbesítés esetén tértivevény nélkül megküldött végzéssel kell értesíteni, a keresetlevél és a visszautasító végzés megküldése nélkül. A joggyakorlat-elemző csoport többségi álláspontja szerint az alperest a végzés felperes részére való kézbesítésével egyidejűleg kell értesíteni.

A visszautasító végzés perorvoslati része tartalmazza a végzés ellen a felperes külön fellebbezésének a lehetőségén túl a bíróság tájékoztatását a keresetlevél előterjesztéséhez fűződő joghatások fenntartása feltételeiről és arról is, hogy a visszautasító végzés jogerőre emelkedését megelőzően a keresetlevél előterjesztését az előterjesztett fellebbezés visszavonásának vagy a végzés elleni fellebbezési jogról való lemondásnak kell tekinteni.

A Kúria felhívta a figyelmet, hogy a másodfokú bíróság a fellebbezést mint a fél kérelmét az irányadó jogszabályok alapján, de egyben annak tartalma szerint köteles értékelni és elbírálni.

A keresetlevelet visszautasító végzések elleni fellebbezéssel elérni kívánt cél minden esetben az, hogy a másodfokú bíróság állapítsa meg a keresetlevél perfelvételre való alkalmasságát, ezért a fellebbezés értelemszerűen csak az eljárás szabályszerűségét sérelmezheti a Pp. 369. § (1) bekezdés megjelölése nélkül is. Emiatt a másodfokú bíróság az elsőfokú végzésben nem szereplő visszautasítási ok alapján (tehát eltérő vagy kiegészített indokolással is) helybenhagyhatja az elsőfokú határozatot, ha egyértelműen eldönthető, hogy a keresetlevél nem alkalmas perfelvételre.

A Kúria kiemelte, hogy a másodfokú bíróságok gyakorlata szerint a keresetlevelet visszautasító végzések tartalmával szemben fontos elvárás, hogy az elsőfokú bíróságok indokolási kötelezettségüknek maradéktalanul eleget tegyenek, valamint figyelemmel legyenek az adott ügyben alkalmazandó anyagi jogra és a speciális eljárási szabályokra is. A Kúria szerint az ilyen egyediesített határozatok felelnek csak meg Pp. preambulumában is rögzített, tisztességes eljárás elvének és az anyagi jogok hatékony érvényre juttatása érdekében történő jogalkalmazás követelményének.

(kuria-birosag.hu)




Kapcsolódó cikkek

2024. december 6.

Papírból PDF – az új ingatlan-nyilvántartás

A jelenlegi ingatlan-nyilvántartásunk egy 1997-es törvényen alapul, és jogosan vetődik fel bennünk a kérdés, hogy ez a több mint két évtizedes szabályozás releváns rendelkezéseket tartalmaz-e. Az ezzel kapcsolatban felmerülő igény, illetve a COVID által okozott válsághelyzet következtében a szükség is egyre jobban nőtt egy gyors, hatékony, egyszerű és legfontosabbak közt elektronikus rendszerre, hogy hivatalos ügyeinket tudjuk intézni. Az Ars Boni cikkpályázat keretében készült írásban ezt az új és modern, elektronikus világba lépő jogintézményt szabályozó és véglegesnek tűnő 2021.évi C. törvényt fogom összehasonlítani eredeti, kihirdetéskori szövegével, illetve a jelenleg hatályos – de nemsokára „régi”-nek aposztrofált – ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvénnyel.

2024. december 6.

Perújítás az alapügyben távollévő terhelttel szemben folytatott eljárás miatt

Ha a terhelt az elsőfokú bírósági eljárásban valamennyi tárgyaláson részt vett, érdemi vallomást tett és kizárólag az ügydöntő határozat kihirdetésekor nem jelent meg, a bizonyítás megismétlése nem válik szükségessé a terhelt távollétén alapuló perújítási eljárásban. A perújítás célja ebben az esetben a terhelt vallomástételi, észrevételezési és indítványozási jogának biztosítása és az ez alapján szükségessé váló bizonyítás lefolytatása – a Kúria eseti döntése.

2024. december 4.

Kamerás adatkezelés szálláshelyen

A Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság egymillió forint adatvédelmi bírságot szabott ki egy szálláshellyel szemben az érintett ingatlanra felszerelt kamerarendszerrel összefüggő adatkezelés jogszerűségének vizsgálata során. A döntést az indokolta, hogy a szálláshely nem nyújtott a hazai és regionális előírások szerint könnyen hozzáférhető és átlátható tájékoztatást az általa működtetett kamerarendszer kapcsán megvalósuló adatkezelésről.