A közigazgatás szerződéseinek elhelyezése a kontinentális és az angol jogrendszerben


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A Wolters Kluwer Hungary gondozásában megjelenő, A közigazgatás szerződései és a koncessziók Európában című könyv a közigazgatás által kötött szerződések sajátosságait vizsgálja a koncesszió intézményén keresztül. Cikkünkben a könyv egy részletét olvashatják el a közjog és a magánjog jogági felosztásról és a közigazgatás szerződéseinek az elhelyezéséről a német, az angol és a francia jogban. A könyv szerzője Dr. Várhomoki-Molnár Márta. A könyv alapjául szolgáló doktori disszertáció elnyerte a Társadalomtudományi Kutatóközpont Jogtudományi Intézetének “Pro Dissertatione Iuridica Excellentissima” 2020. évi díját.

Az állam gazdasági szerepvállalásához kapcsolódó jogi kérdéseket az angol, a német és a francia jog más-más módon helyezi el a jogrendszerben. A kontinentális jogrendszerekben alkalmazott közjog-magánjog jogági felosztás kapcsán általánosan kimondható, hogy a modern gazdasági és társadalmi viszonyok között már nem tartható olyan álláspont, amely a két jogág szigorú elkülönítésére, a vegyes jellegű intézmények elutasítására törekedne. A hangsúly a közigazgatás szerződéseit illetően inkább a valamely tevékenységre vonatkozó köz- és magánjogi hátterű szabályok összhangjára, megfelelő együttműködésére helyeződik. A közjog és a magánjog elemeinek keveredése, elkülönítésének relatívvá válása ugyanakkor nem jelenti azt, hogy a jogági felosztás jelentőségét veszítette volna. Megfigyelésünk szerint a közigazgatás szerződéseinek jogában – az egyes jogrendszerekben eltérő módon és mértékben – annak továbbra is jelentősége van.

Az angol jogfejlődést általában meghatározza az a kiindulópont, hogy a fejlődés alapja a magántevékenység, a jog fejlődését inkább a gazdaság gyakorlati igényei alakítják, és kevésbé jellemző az elméleti általánosítás.  Az angol common law rendszerében a közigazgatás gazdasági szerepvállalásával kapcsolatos kérdések kezelését az a felfogás jellemzi, hogy a gazdasági viszonyokban részt vevő államra ugyanaz a jog vonatkozik, mint a magánszereplőkre, amely a rule of law elvének érvényesüléséből következik. Ebből a megközelítésből adódóan Angliában a közigazgatási jog létjogosultsága is csak későn nyert elismerést, a közigazgatás szerződéseivel összefüggésben pedig többen éppen azt tartják ma hiányosságnak, hogy a szerződéseknek a közigazgatásban történő egyre szélesebb körű alkalmazása mellett a szerződési jogban nincsenek meg azok az egyértelmű jogi keretek, amelyek a közigazgatás szerződései esetén a közérdek érvényesülését garantálnák. Egyes szerzők ezért a francia mintájú megoldást, a közigazgatás szerződéseire vonatkozó elkülönült joganyag elismerését látnák szükségesnek.

Németországban, ahol a jogrendszer köz- és magánjogra tagolásának hagyományosan nagy szerepe van, a gazdaságban és a jogban bekövetkezett változások a jogrendszer tagolásának problematikájára irányították a figyelmet.  A német szakirodalomban már a XX. század első évtizedeiben megfogalmazódott a jogrendszer köz- és magánjogi jogágra tagolása mellett a gazdasági jog mint új jogág bevezetésére vonatkozó javaslat, amely vita a második világháború után is folytatódott.  A német jogban a közigazgatás szerződéses kapcsolataihoz kötődő kérdéseket részben a polgári jogba (Verwaltungsprivatrecht), részben a közigazgatási jogba (öffentlich rechtlicher Vertrag) sorolják. Azokat a jogszabályokat, amelyek az általunk részletesen is elemzett uniós közbeszerzési és koncessziós joganyag német jogba történő átültetését valósítják meg, sok esetben a „gazdasági jog” címszó alatt tárgyalják.

Németországban a közigazgatás szerződéseire vonatkozó egyes szabályok közjogba vagy magánjogba sorolásának azzal összefüggésben is jelentősége van, hogy a szövetségi vagy a tartományi szintű törvényhozás hatáskörébe tartozik-e a vonatkozó szabályok megalkotása. A német közbeszerzési szabályozás bonyolultsága és nehéz átláthatósága szorosan összefügg ezzel a kérdéssel: míg az uniós közbeszerzési értékhatárok fölött az irányelvek átültetése szövetségi szinten – a német versenytörvényben (Gesetz gegen Wettbewerbsbeschränkungen, a továbbiakban: GWB) és a kapcsolódó rendeletekben – valósult meg, az ezen értékhatár alatti közbeszerzési szabályokat az államháztartási jogba sorolják, így azok tartományi és helyi államháztartási szabályok tárgyát képezik.  A közbeszerzési irányelvek átültetése kapcsán a német jogalkotót kihívás elé állította annak eldöntése, hogy az uniós közbeszerzési szabályok a polgári jog vagy a közjog területéhez sorolandóak-e. Az irányelveknek a versenytörvénybe történő átültetése során a szövetségi törvényhozás hatáskörének megalapozásához nem tartották elegendőnek a német Alaptörvény (Grundgesetz) azon felhatalmazását, amely a polgári jog szabályozására elsődlegesen a szövetségi törvényhozást jogosítja fel, hanem a „gazdaság joga” és a „gazdasági erőfölénnyel visszaélés” tárgykörére vonatkozó jogalkotási felhatalmazásra is hivatkoztak.

A német jogban a közjog-magánjog felosztás a közigazgatás szerződéseire vonatkozó alapvető fogalmaknak is alapját képezi: elválasztják a közigazgatás magánjogi szerződéseit – amelyek kapcsán megjelent a Verwaltungsprivatrecht joganyagának megkülönböztetése az általános polgári jogi szabályoktól való eltérésként –, valamint a közigazgatás közjogi szerződéseit. A jogágak elválasztására való törekvés egyes esetekben – az ún. Zwei-Stufen-Theorie alkalmazási körében – adott jogviszonyon belül is érezteti hatását.

A francia jogrendszer az állam gazdasági szerepvállalásához kötődő kérdéseket nagyobbrészt a közigazgatási jog területére utalja, és az általunk vizsgált jelenségekkel is nagyrészt a közigazgatási jog és jogtudomány foglalkozik, tekintve, hogy a közbeszerzési szerződések és koncessziók legnagyobb részben a közigazgatási szerződések körébe tartoznak. A közigazgatási szerződések jogában is ott van ugyanakkor a háttérben, a közigazgatási jog által nem szabályozott kérdésekben a polgári jog alkalmazása, szabályainak segítségül hívása. A közigazgatási szerződések joga és a magánjogi szerződések joganyaga kölcsönösen hatással vannak egymásra.  A közigazgatási szerződés intézménye lehetőséget nyújtott arra, hogy a francia jogban az egy jogviszonyhoz kötődő eltérő természetű elemeket – így a közigazgatás és a szerződő partnere közötti vagyoni viszonyokat és a közérdekből eredő sajátos követelményeket – egységesen kezeljék.

A francia szakirodalomban a közjog-magánjog elválasztást lényegileg meghaladottnak tekintik, maguknak a jogági kategóriáknak a megtartását ugyanakkor a legtöbb szerző indokoltnak tartja az oktatás, a jogtudomány, a jelenségek vizsgálata szempontjából és a közigazgatási szerződések elkülönült fórumrendszere miatt.




Kapcsolódó cikkek

2024. június 26.

Fókuszban a kiberbiztonság és a kibercsalások elleni védekezés

Hetedik alkalommal rendezte meg a Magyar Nemzeti Bank (MNB) és a keretei között működő Pénzügyi Békéltető Testület (PBT) az Alternatív Vitarendezési Konferenciát 2024. júniusában. A rendezvényen neves hazai és külföldi szakemberek mutatták be, hogy a kibercsalások milyen kihívások elé állítják az alternatív vitarendezés szereplőit.

2024. június 25.

Egy éves az építményi jog – mik a tapasztalatok?

Egy évvel ezelőtt, 2023. június 24-én lépett hatályba a Polgári Törvénykönyv új fejezete, amely az építményi joggal kapcsolatos szabályokat tartalmazza. Dr. Kiss Dávid ügyvéd segítségével megnéztük, hogy egy év alatt miként alakult ennek az új jogintézménynek az alkalmazása, miként viszonyulnak hozzá a hatóságok és milyen értelmezési kérdések merültek fel az alkalmazás során, valamint összeszedtünk, hogy a különböző jogszabályok milyen bizonytalanságokat tartalmaznak és milyen előnyöket biztosítanak az építményi jog alkalmazása esetén.