A közigazgatási jogkörben okozott kár megtérítése

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A kártérítési igény létrejötte és esedékessége időben nem válhat szét, ezért ha a kár bekövetkezik, a kártérítés is esedékes, ha pedig nincs kár, a kárigényt érdemben kell elutasítani. 

Ami a tényállást illeti a felperes bírósági, illetve közigazgatási jogkörben okozott kár megtérítése iránt terjesztett elő keresetet az alperesekkel szemben.

A keresetlevél tartalma

A keresetlevélben előadott tényállás szerint a felperes az Sz. Városi Bíróság előtt indított pert az M. külterület 0185/30 helyrajzi számú, VII. körzet 216. faliszámú, kivett tanya, szántó művelési ágú, valamint az M. külterület 0185/90 helyrajzi számú, szántó, gyep művelési ágú ingatlanokon K. J. tulajdonostárssal fennálló közös tulajdonának megszüntetése iránt.

[multibox]

Az elsőfokú bíróság döntése

Az Sz. Városi Bíróság megismételt eljárásban meghozott ítéletével a közös tulajdont megszüntette akként, hogy a felperest megillető tulajdoni hányadokat K. J. tulajdonába adta a tanya tekintetében 3 900 000 Ft, míg a szántó tekintetében 600 000 Ft megváltási ár ellenében. Arra az esetre, ha a másik fél a megszabott 15 napos határidőn belül a megváltási árat egy összegben nem fizetné meg, tulajdoni hányadát a felperes tulajdonába adta 2 909 321 Ft, illetve 600 000 Ft megváltási ár ellenében.

A másodfokú bíróság döntése

A másodfokon eljárt Sz. Törvényszék az elsőfokú ítéletet jogerős ítéletével részben, a felperes által fizetendő megváltási ár tekintetében megváltoztatta, míg egyebekben helybenhagyta. Kötelezte az adóst, hogy a megváltási ár megfizetését követő 30 napon belül az ingatlanokat ürítse ki és adja a felperes birtokába. Figyelemmel arra, hogy a tulajdonostárs a megállapított határidő alatt a megváltási árat nem fizette meg a felperes részére, és az általa felajánlott megváltási árat sem fogadta el, a felperes a megváltási árat bírósági letét útján teljesítette.

A felperes 1/1 arányú tulajdonjogát az M.-i Járási Földhivatal mindkét ingatlanra bejegyezte.

A felperes végrehajtási kérelme

Miután K. J. továbbra sem tett eleget a birtokbaadási kötelezettségének, a felperes vele szemben az Sz. Járásbíróság előtt végrehajtási eljárást kezdeményezett. Előadása szerint több alkalommal is bejelentette a végrehajtási eljárásban, hogy az adós a birtokbaadást megelőzően kárt szándékozik okozni az ingatlanokban, az Sz. Járásbíróság – mint az I. rendű alperes törvényszék szervezeti egysége – mégsem tett lépéseket a karhatalommal történő birtokbaadás érdekében. Ezzel – álláspontja szerint – megszegte a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Vht.) 177. § (1) bekezdésében foglalt kötelezettségét.

A felperes a II. rendű alperes rendőrhatóság károkozó magatartását abban jelölte meg, hogy bár amikor az adós elkezdte bontani a tanya melléképületét, a felperes feljelentést tett, a károkozás megakadályozása érdekében érdemben nem intézkedett. A III. rendű alperes végrehajtó kártérítési felelőssége tekintetében arra hivatkozott, hogy volt tulajdonostársa (adós) károkozó magatartásának ismeretében több mint egy évig, de 3,5 hónapig mindenképpen elmulasztotta a végrehajtási eljárás észszerű időn belül történő befejezését. Véleménye szerint lelkiismeretes végrehajtói munkával a tanyában okozott kár megelőzhető lett volna.

A felperes kárának mértékét 3 800 000 Ft-ban jelölte meg, amely megegyezik az „eltulajdonított építészeti termékek” értékével, illetve a tanya forgalmi értékének csökkenésével.

[htmlbox karteritesi_jog]

Az elsőfokú bíróság döntése

Az elsőfokú bíróság – az alperesek érdemi ellenkérelme alapján – a pert megszüntette a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 157. § a) pontjára és 130. § (1) bekezdés f) pontjára utalással. Határozatának indokolásában rámutatott, a rendelkezésre álló iratokból és a felek előadásából megállapítható, hogy a felperes a közvetlen károkozóval szemben nem indított eljárást, ezért követelése az alperesekkel szemben idő előtti.

A fellebbezés tartalma

A végzéssel szemben a felperes terjesztett elő fellebbezést, amely annak hatályon kívül helyezésére és az elsőfokú bíróság eljárás folytatására történő utasítására irányult. Álláspontja szerint egyértelműen megállapítható, hogy az alperesi mulasztások nélkül – azaz, amennyiben a tulajdonát képező ingatlanok a birtokába kerültek volna, illetve a tulajdonát károsító bűncselekményt megakadályozták volna – a kára nem következett volna be. Kifejtette, kárának együttes okai az alperesek mulasztása és a harmadik személy által megvalósított fizikai károkozás voltak. Kiemelte, mivel a közhatalom gyakorlásával okozott kárért való felelősség nem mögöttes felelősség, a károkozók egyetemleges felelőssége viszont szükségtelenné teszi azt, hogy bármelyiküket is a többit megelőzően perelje, követelése nem minősülhet idő előttinek.

A Szegedi Ítélőtábla megállapításai

A fellebbezés alapos.

A felperes a keresetét – tartalma szerint – közhatalom gyakorlásával okozott kár megtérítésére alapította [a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 6:548.-6:549. §], az alperesek egyetemleges kötelezését pedig többek közös károkozása jogcímén kérte (Ptk. 6:524. §). Az előadottakból kitűnően az alperesek kártérítési felelősségét abban látta megállapíthatónak, hogy különböző – jogszabálysértő – eljárásaikkal, illetve mulasztásaikkal lehetővé tették a perben nem álló közvetlen károkozónak, hogy a felperes tulajdonában álló ingatlanokban kárt tegyen. A károsult szempontjából igénye mind a közvetlen károkozó, mind az alperesek tekintetében szerződésen kívüli (deliktuális) kárfelelősségi szabályon alapul.

A korábbi bírói gyakorlat az államigazgatási jogkörben okozott kár megtérítésére irányuló perekben az államigazgatási szervvel szemben a szerződésen kívüli kártérítési igényt mindaddig idő előttinek minősítette, amíg a károsult a szerződésen, illetve a tulajdonjogán alapuló követelését a kötelezettel szemben nem érvényesítette. Csak ezt követően tartotta megállapíthatónak, hogy a károsultat érte-e olyan kár, amely a kötelezettől nem hajtható be, ezért az az államigazgatási szervvel szemben érvényesíthető (hasonlóan: Kúria Pf.V.24.985/2002/3.). Ez az elv tükröződött azokban az esetekben is, amikor a károsult kontraktuális jogviszonyban állt a károkozóval, akinek szerződésszegését a hatóság mulasztása okozta vagy legalábbis a hatóság is közrehatott a szerződéses jogosult kárának bekövetkeztében. A jogosult (károsult) szempontjából a kárát tehát ebben az esetben egyfelől a szerződésszegő fél, másfelől – deliktuális jogviszonyban – a közigazgatási szerv okozta. Az ilyen perekben kárnak a Legfelsőbb Bíróság (Kúria) csak azt tekintette, ami a szerződésszegésből eredő igényérvényesítés során nem térült meg (például Legfelsőbb Bíróság Pf.V.20.335/1998/2.).

[htmlbox BDT]

Azonban a perbeli esetben – a felperes által előadottak szerint – a felperes, mint károsult és a perben nem álló közvetlen károkozó között nem állt fenn kontraktuális jogviszony, és vele szembeni követelése – amennyiben azt érvényesítené – nem is tulajdonjogi alapú. Jogi helyzete az alperesekétől a kártérítési jogviszonyban annyiban tér el, hogy ő minősül közvetlen károkozónak, míg az alperesek legfeljebb közvetve hathattak közre a kár bekövetkeztében.

A kártérítési igény érvényesítése esetén a pert idő előttiségre utalással nem lehet megszüntetni, a kártérítés iránti követelés idő előttisége fogalmilag kizárt. A kártérítési igény létrejötte és esedékessége ugyanis időben nem válhat szét, következésképpen, ha a kár bekövetkezik, a kártérítés is esedékes; míg ha nincs kár, akkor a kárigényt érdemben kell elutasítani (BDT2013. 2856.). Különösen igaz ez akkor, ha a felperes deliktuális kárfelelősségi jogviszonyban azt állítja, hogy az alperesek és perben nem álló harmadik személy egymástól független magatartásaikkal, mégis közösen okozták a kárt. A közös károkozás ugyanis nem csak közös akarattal lehetséges, hanem anélkül is, akár úgy, hogy a kár több ténykedés vagy mulasztás együttes hatásaként állt elő, akár úgy, hogy a ténykedések csupán okozatilag kapcsolódnak egymáshoz, és az általános élettapasztalat alapján számolni kellett azzal, hogy ez a magatartás mások károkozását könnyíti meg. Jelen esetben a felperes tartalmilag ez utóbbiak valamelyikének megvalósulását állítja. Miután közös károkozás esetén a felelősség főszabály szerint egyetemleges, nem kényszeríthető arra a károsult, hogy először a közvetlen károkozóval szemben kísérelje meg érvényesíteni igényét, így a közvetett károkozókkal szembeni követelés, ha a kár bekövetkezett, nem minősíthető idő előttinek. Ezért felelősségüket a perben érdemben kell vizsgálni.

A kifejtettekre tekintettel az ítélőtábla az elsőfokú bíróság végzését a Pp. 258. § (2) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és a bíróságot az eljárás folytatására utasította.

Az ismertetett döntés (Szegedi Ítélőtábla Pkf.I.20.462/2016.) a Bírósági Döntések Tára folyóirat 2017/7-8. számában 111. szám alatt jelent meg.

---