A közös végrendelet visszavonása
A házastársak közös végrendeletébe foglalt egyoldalú visszavonás tilalma a túlélő házastársa hagyatékát megöröklő házastársat is köti – a Kúria eseti döntése.
Releváns jogszabályhely: 2013. évi V. törvény 7:43. § (3) bekezdés.
Ami a tényállást illeti, az örökhagyó és házastársa 2014-ben teljes bizonyító erejű magánokiratba foglalt közös végrendeletet tettek, amelyben valamennyi ingó és ingatlan vagyonukra egymást kölcsönösen általános örökösként, a felpereseket pedig helyettes örökösként jelölték meg. A végrendelet szerint a közös végrendelet egyoldalúan nem vonható vissza. A házastárs 2019. márciusi halála után hagyatékát túlélő házastársának mint végrendeleti örökösnek 5/6 részben adta át a közjegyző, a fennmaradó részt pedig a leszármazója szerezte meg. Az örökhagyó a 2019. decemberében írásbeli magánvégrendeletében örököseként az I. rendű felperest, valamint az alpereseket jelölte meg, megelőző, „halál esetére tett ígéretét, nyilatkozatát, illetve intézkedését” pedig hatálytalannak nyilvánította. Az örökhagyó 2020. augusztusában hunyt el.
A kereseti kérelem
A felperesek keresete az örökhagyó 2019. decemberi végrendelete érvénytelenségének megállapítására irányult, álláspontjuk szerint ugyanis a közös végrendelet egyoldalú visszavonására irányuló tilalom a túlélő házastársat is köti, ezért újabb végrendelet tételével sem hatálytalaníthatja a közös végrendeletet. Úgy vélték, az örökhagyó végrendelete az elhunyt házastársa végakaratát is sérti, a közös végrendelet végső célja ugyanis a felperesek örökössé tétele volt, amit az utóbb készült végrendelet meghiúsított.
Az alperesek szerint a közös végrendelet egyoldalú visszavonásának tilalma csak mindkét fél életében fennálló korlát, a házastárs halálával ez a tilalom megszűnt: az örökhagyó házastársa hagyatékát megörökölte, vagyonáról pedig a törvény biztosította végrendelkezési szabadság keretei között rendelkezett.
Az első- és másodfokú eljárás
Az elsőfokú bíróság szerint az egyoldalú visszavonási tilalom a végrendelkezők életében megtett nyilatkozatokra vonatkozik, a túlélő házastárs azonban nincs elzárva attól, hogy a közös végrendelettől eltérő tartalmú végintézkedést tegyen. Az örökhagyó 2019-es végrendelete felülírta a közös végrendeletet, ezért a hagyatékot ez utóbbi végintézkedés szerint kell átadni. Meglátása szerint a felperesek a közös végrendelet értelmében is csak helyettes, nem pedig utóörökösök, az örökhagyó öröklésével helyettes örökösi pozíciójuk megszűnt.
A másodfokú bíróság megállapította az örökhagyó 2019-es végrendelete érvénytelenségét. Álláspontja szerint a közös végrendelet esetén a házastársak akkor is egymásra tekintettel végrendelkeznek, ha a rendelkezésük nem a másikuk javára szól, ezért a visszavonás is csak közösen vagy akkor lehetséges, ha a másik félnek is módjában áll saját végintézkedését visszavonni. A Ptk. 7:43. § (3) bekezdés szerint érvénytelen a közös végrendeletbe foglalt rendelkezés egyoldalú visszavonása, ha azt a végrendelet kizárta, vagy arra a másik végrendelkező értesítése nélkül került sor. Ez a házastársakat nem csupán életükben köti, a túlélő házastárs sem élhet az egyoldalú visszavonás jogával. A házastárs az örökhagyó végintézkedésének ismeretében, azzal végrendelkezett az örökhagyó javára, hogy helyettes örökösként mindketten a felpereseket jelölik meg és a végrendeletét az örökhagyó egyoldalúan nem vonja vissza.
Az örökhagyó eltérő tartalmú végrendelete a házastárs végintézkedési szabadságát sérti. A Ptk. 7:43. § (3) bekezdésében a törvény maga teszi lehetővé, hogy a közösen végrendelkezők végintézkedési szabadságukat korlátozzák, e korlátoktól egyikük esetében sem lehet eltérni, ezt a házastárs halála után bekövetkező esetleges változások sem indokolják. A felperesek helyettes örökösi pozíciója nem szűnt meg az örökhagyó öröklésével, őket ugyanis a közös végrendeletben ő is helyettes örökösként nevezte meg.
A felülvizsgálati kérelem tartalma
Az alperes szerint a közös végrendelet az örökhagyó öröklésével a rendeltetését betöltötte, a házastárs végakarata teljesült, a helyettes örökös nevezés pedig nem váltott ki joghatást. A házastársak egyikének halálával a végrendelet „közös” jellege megszűnik, ezért kikerül a visszavonást tilalmazó szabályok hatálya alól, így nem volt akadálya annak, hogy az örökhagyó újabb végrendeletet tegyen. A másodfokú bíróság döntése álláspontja szerint indokolatlanul korlátozza a túlélő házastárs végrendelkezési szabadságát, a házastárs halála után pedig az „egyoldalú” visszavonás tilalma nem is értelmezhető.
A felperesek szerint a végrendelkezési szabadság korlátozását a Ptk. kifejezett rendelkezése teszi lehetővé, ami nem csupán mindkét fél életében érvényesül.
A Kúria megállapításai
A Kúria a kiemelte, a Ptk. kivételes lehetőségként szabályozza a házastársaknak az életközösség fennállása alatt készített közös végrendeletét. A jogalkotó kizárólag a végrendelkezők között fennálló házassági életközösség esetére biztosítja a közös végrendelkezés lehetőségét, és ebből adódik e végrendelkezési forma lényegi sajátossága is: a végintézkedési szabályokat átszínező, a házassági életközösségre és az annak alapján keletkező vagyonközösségre vonatkozó speciális vagyonjogi környezet.
A házastársak között a házassági életközösség időtartamára házastársi vagyonközösség, ún. törvényes vagyonjogi rendszer keletkezik, amiből az is következik, hogy a törvény a házassági vagyonjogi viszonyok rendezése körében elsődlegesnek a felek megegyezését, a vagyonjogi szerződést tekinti. A vagyonközösség fennállása alatt a házastársak a közös vagyonról csak együttesen – vagy a másik házasfél hozzájárulásával – rendelkezhetnek, és bármelyik házastárs közös vagyont érintő visszterhes szerződését a másik házasfél hozzájárulásával kötöttnek kell tekinteni. A közös vagyonukról a felek tehát közösen rendelkezhetnek, vagyonjogi szerződésükben haláluk esetére is nyilatkozhatnak.
A közös vagyont védő effajta szigorúság másfelől a házasfelek nagyfokú szabadságával párosul: maguk határozhatják meg a házassági vagyonközösségre irányadó vagyonjogi rendszert, olyannyira, hogy a szerződésükben haláluk esetére is rendelkezhetnek a közös végrendelet szabályai szerint, annak az egyoldalú visszavonását is kizárhatják.
A Kúria kiemelte, a Ptk. öröklési könyvében szabályozott jogintézmény értelmezésénél a családjogi könyv szabályai nem hagyhatók figyelmen kívül. Ezt a kapcsolatot erősíti a Ptk. 7:23. §-a is, amikor a közös végrendelet fogalmi elemeként határozza meg a házassági életközösség fennállását. Az öröklési jog minden végrendelkezési képességgel rendelkező jogalany számára biztosítja a végintézkedés szabadságát, a családjogi szabályok viszont korlátozzák a házasfelek vagyoni rendelkezési jogát: elsődlegesnek az együttes rendelkezést tekintik, ugyanakkor az egyoldalú rendelkezéshez kötődik a házastárs vélelmezett hozzájárulása. A közös végrendeletnél jelen van a végintézkedési szabadság és a Ptk. házastársi vagyonközösség tartamára irányadó vagyonjogi rendszer megválasztásának, vagyonjogi szerződés kötésének szabadsága, amelyben a házasfelek haláluk esetére is rendelkezéseket, ezeken belül korlátozásokat tehetnek.
A Kúria meglátása szerint az egyoldalú visszavonás tilalmát a családjogi szabályok tükrében elemezve az a helyes értelmezés, hogy a tilalom a túlélő házastárs esetében is fennáll. Az „egyoldalúság” ugyanis ebben a relációban a végrendelkező feleknek egymásra és a közös rendelkezésük alatt álló, a végrendelet tárgyát képező vagyonra vonatkozó rendelkezését érinti. Amennyiben a házasfelek a közös vagyonról közösen végrendelkeztek és az egyoldalú visszavonás tilalmát is vállalták, az a hagyatéki vagyonná váló közös vagyon tekintetében a túlélő házastársat továbbra is köti, a házastársa halála esetén – mivel az együttes visszavonás már nem lehetséges, az egyoldalú visszavonást pedig kizárták – nem tehet a közös végrendelet hatályát megszüntető újabb végrendeletet. A Kúria ezért a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
Az ismertetett döntés (Kúria Pfv.VII.20.985/2022/5.) a Kúriai Döntések 2023/9. számában 218. szám alatt jelent meg.
