A különleges jogállású szervek

2020. január 1-jén hatályba lépett a különleges jogállású szervekről szóló 2019. évi CVII. törvény, amely közös elnevezésként vezeti be a különleges jogállású szerv kategóriát, megteremtve ezzel a kormányzati igazgatási szervek és az önkormányzati igazgatási szervek mellett a közigazgatási szervek harmadik típusát. A törvény az alábbi autonóm államigazgatási szerveket és az önálló szabályozó szerveket minősíti különleges jogállású szervnek: a) Köztársasági Elnöki Hivatal, b) Alkotmánybíróság Hivatala, c) Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság, d) Alapvető Jogok Biztosának Hivatala, e) Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási…

2020. január 1-jén hatályba lépett a különleges jogállású szervekről szóló 2019. évi CVII. törvény, amely közös elnevezésként vezeti be a különleges jogállású szerv kategóriát, megteremtve ezzel a kormányzati igazgatási szervek és az önkormányzati igazgatási szervek mellett a közigazgatási szervek harmadik típusát. A törvény az alábbi autonóm államigazgatási szerveket és az önálló szabályozó szerveket minősíti különleges jogállású szervnek:

a) Köztársasági Elnöki Hivatal,
b) Alkotmánybíróság Hivatala,
c) Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság,
d) Alapvető Jogok Biztosának Hivatala,
e) Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal,
f) Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság,
g) Gazdasági Versenyhivatal,
h) Magyar Tudományos Akadémia Titkársága,
i) Magyar Művészeti Akadémia Titkársága,
j) Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára,
k) Egyenlő Bánásmód Hatóság,
l) Közbeszerzési Hatóság,
m) Nemzeti Választási Iroda és
n) Nemzeti Emlékezet Bizottságának Hivatala.

A törvény, utal rá az indokolás, tiszteletben tartja a különleges jogállású szerveknek a Kormány irányítási és szabályozási jogkörétől való függetlenségét. Figyelemmel arra, hogy a különleges jogállású szervek működését külön törvények szabályozzák, a törvény csak a legfontosabb keretszabályokat állapítja meg. A különleges jogállású szervek a szervezeti struktúrájukat továbbra is maguk határozzák meg a saját törvényük adta kereteken belül, továbbá a hivatali szervezet vezetőjének és helyettesének az álláshelyével, besorolásával és javadalmazásával kapcsolatosan is élhetnek az önálló szabályozás lehetőségével a szervek.

A létszámgazdálkodás a hatályba lépett törvény szerint, hasonlóan a kormányzati igazgatásról szóló törvényben foglaltakhoz az álláshelyre épül, azzal az eltéréssel, hogy a különleges jogállású szervek a rendelkezésükre álló költségvetési keret figyelembevételével maguk határozzák meg az alaplétszámukat, és a Kormánynak nincs hatásköre az álláshelyekkel kapcsolatosan. A különleges jogállású szerv alaplétszáma a különleges jogállású szerv álláshelyeinek összessége. Ennek mértékét tehát a szerv vezetője határozza meg a szerv rendelkezésére álló költségvetési forrás és a szerv feladatai figyelembevételével. A törvény nem ismeri az alaplétszám fölötti, központosított álláshely-állományba tartozó álláshely fogalmát sem. A különleges jogállású szerv vezetője számára biztosított annak a lehetősége, hogy a törvényben meghatározott kategóriák és a költségvetési keret figyelembevételével besorolja az álláshelyeket.

A törvény a hatálya alá tartozó szervek két csoportját különbözteti meg az álláshelyek besorolása szempontjából. Az első csoportba tartozik a Köztársasági Elnöki Hivatal és az Alkotmánybíróság Hivatala. A második csoportba tartozik a többi szerv. Az első csoportba tartozó hivataloknál négy darab (tanácsos, vezető-tanácsos, főtanácsos, vezető-főtanácsos), a második csoportba tartozó szerveknél pedig öt darab (tanácsos, vezető-tanácsos, főtanácsos I., főtanácsos II., vezető-főtanácsos) ügyintézői álláshelybesorolási kategóriát rögzít a törvény.
A különleges jogállású szervek közül a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal, a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság, a Gazdasági Versenyhivatal és a Közbeszerzési Hatóság esetében nem kerül besorolásra az álláshely, mivel az ezen szerveknél az illetmény nem a törvény szerint kerül megállapításra, és a pótszabadság mértékét sem a törvény rögzíti, hanem a felek megállapodása a közszolgálati munkaszerződésben.

Az álláshelyen közszolgálati jogviszony és munkaviszony hozható létre, az úgynevezett piacfelügyeleti szerveknél a közszolgálati jogviszonyt nem kinevezés, hanem közszolgálati munkaszerződés hozza létre, amely a jogviszony egyes tartalmi elemeinek meghatározása tekintetében (például illetmény és egyéb javadalmazások) eltérési lehetőséget biztosít a törvényben foglaltaktól. A vezetői besorolási kategóriák mindkét csoportnál egyformán az önálló szervezeti egységet vezető és a nem önálló szervezeti egységet vezető szakmai vezetői kategória. A vezetői álláshelyeket a szerv szervezeti és működési szabályzatában meghatározott szervezeti egység vezetésére lehet felhasználni.
Az álláshely betöltéséhez meg kell felelni a jogviszony létesítésére jogszabályban meghatározott feltételeknek, és a munkáltató által a meghatározott szakmai követelményeknek. Szakmai követelményként meghatározható az iskolai végzettség, egyéb szakképzettség, a közigazgatási alap- illetve szakvizsga, jogi szakvizsga, tudományos fokozat megléte, egyéb közigazgatási tanulmány, nyelvismeretet, szakmai tapasztalat és képzési kötelezettség teljesítése. A törvény megszüntette a munkakört, ehelyett bevezetésre került az álláshelyen ellátandó feladat, amit a különleges jogállású szerv vezetője határoz meg. Mivel a törvény nem ismeri a szenioritáson alapuló előmeneteli rendszert, a szervezeten belüli előléptetés úgy valósulhat meg, hogy egy magasabb besorolású álláshelyre áthelyezésre kerül a köztisztviselő. Ennek eszköze az álláshelyváltás, ami nem érinti a köztisztviselő közszolgálati jogviszonyának fennállását, azaz a korábbi álláshelyen létrehozott jogviszony nem szűnik meg.

A közszolgálati jogviszony a különleges jogállású szerv, mint munkáltató és a köztisztviselő, mint foglalkoztatott között jön létre. A köztisztviselő felett a munkáltatói jogokat a különleges jogállású szerv hivatali szervezetének vezetője, vagy testület gyakorolja. Ettől eltérő szabályt kizárólag törvény állapíthat meg. A munkáltatói jogkör gyakorlója a munkáltatói jogok gyakorlását írásban átruházhatja a vezetői álláshelyet betöltő köztisztviselőre. Ez alól kivételt képez az alaplétszámba tartozó álláshelyen ellátandó feladat szabályzatban történő meghatározása, valamint az alaplétszámába tartozó álláshely betöltése szakmai követelményeinek meghatározása. Az átruházott munkáltatói jogkör nem ruházható tovább. A közszolgálati jogviszony kinevezéssel és annak elfogadásával, főszabály szerint határozatlan időre és teljes munkaidőre jön létre. A kinevezést írásba kell foglalni.

A közszolgálati jogviszony megszűnik:
a) a kinevezésben foglalt határozott idő lejártával;
b) a köztisztviselő halálával;
c) a törvény erejénél fogva a törvényben meghatározott esetekben;
d) a 70. életév betöltésével;
e) a különleges jogállású szerv jogutód nélküli megszűnésével;
f) a hivatalvesztés fegyelmi büntetéssel;
g) ha a köztisztviselő a társadalombiztosítási szabályok alapján az öregségi nyugdíjkorhatárt betöltötte és az öregségi teljes nyugdíjhoz szükséges szolgálati időt megszerezte, kivéve, ha a köztisztviselő kérelmére a jogviszonyt a különleges jogállású szerv fenntartja.
A közszolgálati jogviszony megszüntethető:
a) a felek közös megegyezésével;
b) áthelyezéssel a különleges jogállású szervek között;
c) lemondással;
d) felmentéssel;
e) azonnali hatállyal a próbaidő alatt.

A törvény a méltatlanság címén való felmentés helyett bevezeti az érdemtelenség jogintézményét. Érdemtelenségnek minősül, ha a köztisztviselő a munkahelyén kívül olyan magatartást tanúsít, amely alkalmas arra, hogy az őt foglalkoztató különleges jogállású szerv jó hírnevét vagy a jó közigazgatásba vetett bizalmat súlyosan rombolja, vagy a feladatait nem az alappal elvárható szakmai elhivatottsággal végzi és emiatt nem várható el, hogy a jogviszonyát fenntartsák. Az érdemtelenség jogcímén történő felmentés jogát a különleges jogállású szerv a törvényben meghatározott határidőn belül gyakorolhatja.


A törvény bevezeti az elhelyezkedési korlátozás jogintézményét. A felek megállapodása alapján a köztisztviselő a közszolgálati jogviszonya megszűnését követő két évig nem tanúsíthat olyan magatartást, amellyel a korábban őt foglalkoztató különleges jogállású szerv jogos érdekét sértené vagy veszélyeztetné. A kötelezettség teljesítése érdekében a különleges jogállású szerv a közszolgálati jogviszony megszüntetésekor megfelelő mértékű ellenértéket fizet, amely nem lehet kevesebb, mint az azonos időszakra járó illetmény egyharmada. Az elhelyezkedési korlátozás megszegése esetén a köztisztviselőt visszafizetési kötelezettség terheli, amelyet a különleges jogállású szerv vezetője által meghatározott szabályok szerint kell teljesíteni.

A munkaidő tekintetében a törvény a korábbi szabályozással ellentétben eltörli a fix munkaidőt, nagyobb rugalmasságot engedve ez által a munkáltatónak. A munka jellegétől függően a munkáltató meghatározhatja a munkaidőből kötelezően a munkahelyen töltendő idő tartamát, továbbá az ezen időtartam alatti munkavégzés egyes sajátos szabályait. A munkaidő heti negyven óra, és napi nyolc óra. Bevezetésre kerül ezeknél a szerveknél is az otthoni munkavégzés intézménye. A munkáltatóval való megállapodás esetén a köztisztviselő a munkáját a munkavégzés rendes helyétől eltérően a lakó- illetve tartózkodási helyén, saját eszközeivel is végezheti, ha az elvégzendő munka jellege ezt lehetővé teszi, továbbá ha az otthoni munkavégzés elrendelése vagy lehetővé tétele nem jár a különleges jogállás szerv vagy a köztisztviselő számára aránytalan sérelemmel.

Jelentős mértékben változnak a szabadságra vonatkozó rendelkezések is. Az alapszabadság mértékét 20 munkanapban határozza meg a törvény. A pótszabadságok mértéke az álláshelyhez tartozó besorolási fokozat alapján kerül meghatározásra. A korábbi szabályozáshoz képest duplájára emelkedik a gyermekek után járó pótszabadság mértéke, és megemelésre kerül az úgynevezett apanapok száma is.

A törvény megszünteti a korábbi szabályozás szerinti alapilletmény, az illetménykiegészítés, valamint a pótlékok rendszerét. A különleges jogállású szerv által foglalkoztatott köztisztviselő a törvény szerinti illetményre jogosult, amelyet a munkáltatói jogkör gyakorlója állapít meg az álláshelyhez tartozó besorolás szerinti sávon belül. Rögzíti továbbá, hogy a különleges jogállású szerv vezetője és annak helyettese a különleges jogállású szervet létrehozó törvényben meghatározott mértékű illetményre jogosult.

A törvény meghatározza a központi érdekegyeztetés szabályait, önálló érdekegyeztető fórum kerül létrehozásra (Különleges Jogállású Szervezetek Érdekegyeztető Fóruma), melyben a kormányzat nem képviselteti magát, a munkáltatói oldalt a különleges jogállású szerv delegáltja képviseli. A törvény rögzíti, hogy az újonnan létrejövő Fórum hatáskörébe a különleges jogállású szerveknél foglalkoztatott köztisztviselők élet- és munkakörülményeire, foglalkoztatási feltételeire vonatkozó tárgykörök tartoznak, továbbá annak szervezeti és működési szabályait, illetve a titkársági feladatok ellátását az érdekegyeztetésben résztvevő felek közötti megállapodás határozza meg.

Kapcsolódó cikkek: