A különleges perek szabályozása az új Pp. tervezetében – 2. rész

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Sikeresen befejeződött az új polgári perrendtartásról szóló törvény tervezetének szakmai, társadalmi vitája és közigazgatási egyeztetése is, így a jogszabályt az Országgyűlés az őszi ülésszakban fogja tárgyalni. Természetesen az előterjesztés tartalma még számos változáson mehet keresztül a módosító indítványok következtében, de az újdonságok főbb irányai már most vázolhatók.

A cikk az Ügyvédvilág folyóirat 2016 szeptemberi számában jelent meg.

 

A Tisztelt Olvasók korábban is rendszeresen értesülhettek – több cikkben is – a polgári perjogot érintő várható változásokról; jelen tanulmányban az új polgári perrendtartás tervezetének (tervezet) az úgynevezett Különös részét érintő legfontosabb reformokat foglaljuk össze. A tanulmány első részében a különleges perek szabályozásának rendezőelveit és a tervezet különös részének szerkezeti felépítését ismertettük.

3. Változások a személyi állapotot érintő perek szabályozásában

A polgári perrendtartás tervezete[1]– eltérően a hatályos szabályozástól –meghatározza, hogy a perjogi kódex alkalmazása során mely perek tartoznak a személyi állapottal kapcsolatos perek körébe, azaz, melyek azok a személyi állapotot érintő peres eljárások, amelyekre a tervezet különös szabályokat rendel alkalmazni. A kódexben különös szabályozást kap az örökbefogadás felbontása iránti per is, de emellett továbbra is vannak olyan, az ember személyi állapotát érintő polgári peres eljárások, amelyekre a törvény – amennyiben azt önállóan indítják – nem állapít meg különös szabályokat, ezekben a Pp. általános részének szabályai szerint kell eljárni, ilyen például a házastárs névviseléstől való eltiltása iránti per.

A tervezet külön fejezetben rendezi a személyi állapotot érintő perek közös, az általánostól eltérő szabályait, majd ezt követően a polgári törvénykönyv (Ptk.) szerkezetéhez igazítva határozza meg az egyes, személyi állapotot érintő perek különös szabályait, emiatt elsőként a cselekvőképességgel kapcsolatos eljárási szabályokat tárgyalja.

A gondnoksági perek szabályozásában a tervezet több ponton is változást hoz, mellyel kísérletet tesz a bírói gyakorlatban felmerült problémák megoldására. Például kibővíti a hatályos Pp.-ben rögzített illetékességi okok körét arra tekintettel, hogy az alperes huzamos időn át való tartózkodási helye ne csupán abban az esetben legyen illetékességet megalapozó ok, ha az alperes bentlakásos szociális intézményben vagy fekvőbeteg-gyógyintézetben tartózkodik, hanem akkor is, ha például az alperesről a családtagjai saját háztartásukban gondoskodnak. Jelenleg ugyanis sok esetben nehézséget jelent, ha az alperes nem bentlakásos szociális intézményben vagy fekvőbeteg-gyógyintézetben tartózkodik életvitelszerűen, hanem valamely, róla gondoskodó hozzátartozójánál. Ez a tartózkodás ugyanis nem alapozza meg a bíróság illetékességét, viszont a per lefolytatását (alperes bíróság elé idézését, szakértői vizsgálatát) nehezíti.

A tervezet a gondnoksági perek egyik legfőbb gyakorlati problémájára tekintettel lehetővé teszi az alperes szakértői vizsgálatra történő elővezetését. Ennek indoka, hogy az alperes sok esetben nem vesz részt önkéntesen az orvosszakértői vizsgálaton, és így az érdemi döntés meghozatalát akadályozza. Ilyen esetben a hatályos szabályok szerint csak arra van mód, hogy ha az alperes a szakértői vizsgálaton ismételt idézés ellenére sem jelenik meg, a bíróság elrendelje az alperes megfelelő fekvőbeteg-gyógyintézetben való – legfeljebb harminc nap időtartamú – elhelyezését. Azért, hogy elkerülhetővé váljon az alperes fekvőbeteg-gyógyintézetbe való utalása, a perjogi kódex a fokozatosság jegyében megteremti annak lehetőségét, hogy – akár rendőri segítséggel, de – biztosított legyen az alperes orvosszakértői vizsgálaton való megjelenése.

A Pp.-tervezet fontos újítása az is, hogy a Ptk. 2:39-2:41. paragrafusaiban rögzített előzetes jognyilatkozat hatályossá válásának eljárási szabályait is rendezi az anyagi jogszabállyal összhangban. A gondnokság alá helyezés módosításával kapcsolatos perek körében szabályozza a Ptk. 2:41. paragrafusában rögzített előzetes jognyilatkozat felülvizsgálatára irányuló pert önálló pertípusként. A tervezet szerinti peres eljárás létrehozását az indokolja, hogy az érintett akaratát (önrendelkezését) tükröző előzetes jognyilatkozat hatályossá válását a bíróság gondnokság alá helyező ítélete rendeli alkalmazni, ezért annak „mellőzéséről”, a gondnokolt akaratának figyelmen kívül hagyásáról nem lehet nem-peres eljárás keretében határozni. A peres eljárás további indoka, hogy a körülményeknek a gondnokolt érdekével ellentétes megváltozása bizonyítást igénylő kérdés. A tervezet szerinti per így lényegében a gondnokság alá helyezés iránti per lehetséges utópere, amelynek megindítására ama körülményekben bekövetkezett változások szolgálnak alapul, amelyekre a bíróság a keresettel támadott ítéleti rendelkezését alapította.

Készüljön fel velünk az új Pp. hatálybalépésére
Válogasson kiadványaink, szolgáltatásaink közül és vegyen részt szakmai rendezvényeinken! Polgári Perrendtartás 1952- 2016. – jogszabálytükör Pp. és Ptk. Expo egy csomagban Megrendelés >>

A házassági perek szabályozásában a tervezet legjelentősebb újítása a vagyonjogi kereset leválasztása a házassági perről, mely azt jelenti, hogy tilos a házassági per és a vagyonjogi kereset összekapcsolása, egy perben történő elbírálása.

A tervezet indokolásában foglaltak szerint e szabályozás mellett több érv is felsorakoztatható:

– A gyermek érdekének kiemelt védelme: a vele kapcsolatos jogvita minél korábban jusson nyugvópontra.

– Az osztott perszerkezet bevezetése is indokolttá teszi a két kereset szétválasztását: ha együtt tárgyalja a bíróság a két keresetet, akkor mindkettőre le kell lefolytatni a perfelvételt, ami a per elhúzódását eredményezi. Ha elkülöníti, és csak a státuszt érintő keresetek lezárása után tárgyalja a vagyont, az lényegében a két kereset szétválasztását jelenti.

– Indokolt a személyi állapotot érintő és a vagyonjogi kérdések szétválasztása: a személyi állapotot érintő perben a bíróság nem dönthet a felek vagyonjogi vitájában. Ez megfontolásra késztetheti a házasságát felbontani szándékozó feleket, mert egy perben nem tudják rendezni a házassággal összefüggő valamennyi jogviszonyukat.

– Megváltozott a mögöttes anyagi jogi szabályozás a Ptk. hatálybalépésével: a vagyonban a feleknek nem kell megállapodniuk ahhoz, hogy a házasságukat a bíróság felbontsa.

– Hatásköri szempont: a házassági vagyonközösség megszüntetése iránti perek bonyolult, összetett szakismeretet igénylő perek: indokolt ezeket a hatásköri rendező szabályok mentén a törvényszékre telepíteni 30 millió forintos pertárgyérték felett.

A másik jelentős változás a házassági bontópereket érinti: a hatályos Pp. 285. paragrafusának rendelkezései külön szabályokat állapítanak meg a bontóper első tárgyalására, annak érdekében, hogy már az eljárás kezdetén fékezzék a házasság felbontására irányuló eljárást. A cél az, hogy kellő időt biztosítsanak a házastársaknak bontási szándékuk megfontolására, ami, ha sikeres lesz, az eljárás visszafordíthatóvá válik, a házasság fennmarad, melynek védelme kiemelt társadalmi érdek. A tervezet osztott perszerkezetre épülő általános eljárási modellje a személyi állapotot érintő eljárásokban is érvényesül, ezért az eddigi, bontóperben tartott első tárgyalásra vonatkozó szabályokat is eltérően kell kialakítani, ahol a perfelvételi tárgyalásnak lesz kiemelt jelentősége. A per lefolyásának lassítása az eddigi szabályoktól eltérően nem akként valósul meg, hogy az első tárgyaláson a bíróság a tárgyalást elhalasztja, hanem oly módon, hogy főszabály szerint nem ad arra lehetőséget, hogy – eltérve az elsőfokú eljárás általános szabályaitól – a perfelvételi tárgyaláson, a perfelvételt követően azonnal érdemben folytatódjon a bontókereset tárgyalása; ezt a tervezet általános jelleggel kizárja. E főszabály alól mindössze két körben enged kivételt, igazodva a hatályos szabályozási megoldáshoz. Az első csoportba azok az okok tartoznak, amikor akár a személyi állapottal kapcsolatos perek közös szabályai, akár a házassági per speciális szabályai szerint mellőzhető a fél személyes meghallgatása. Szintén alapot ad a kereset perfelvételt követő azonnali tárgyalására, ha a feleknek nincs közös kiskorú gyermeke.

Tárgyalótermi változások. A házassági perek szabályozásában a tervezet legjelentősebb újítása a vagyonjogi kereset leválasztása a házassági perről, mely azt jelenti, hogy tilos a házassági per és a vagyonjogi kereset összekapcsolása, egy perben történő elbírálása

A Pp.-tervezet további új elemként bevezeti a házassági perben hozott ítélet rendelkező részének kötelező tartalmi elemei közé a házassági életközösség fennállása időtartamának meghatározását, annak kezdő és záró időpontjának rögzítését, amely az ítélet jogerőre emelkedésével ítélt dologgá válik, és egy későbbi vagyonjogi perben nem tehető vitássá. Az életközösség fennállása időtartamának rögzítése a rendelkező részben a jogalkalmazók (ügyvédek, bírók) részéről régóta megfogalmazott igény. A normaszövegben való megjelenítését az indokolja, hogy döntő jelentősége van a házastársak vagyonjogi rendezésénél, mert ehhez az időtartamhoz kapcsolódik a vagyonközösség fennállása, és ezáltal a közös vagyont képező vagyonelemek köre. A jelenlegi bírói gyakorlat vita esetén a bontóperben – és a közös vagyon megosztásakor is – az életközösség megszűnésének időpontját tényállási elemként kezelte, és azt a bíróság mérlegelési jogkörében eljárva határozta meg. Mivel nem minősült ítélt dolognak, a vagyonjogi perben a felek tovább vitathatták, még akkor is, ha a bontóperben esetlegesen egyező nyilatkozatot tettek. A jogkövetkezmények miatt indokolt, hogy az életközösség fennállásának időtartama ne legyen „lebegő” időpont, hanem a rendelkező részben rögzüljön, és ne legyen lehetőség a megváltoztatására.

A származási perek szabályozásából fontos kiemelni, hogy a tervezet változtat az apaság megállapítása iránti perek esetében az úgynevezett többférfis ügyek hatályos szabályozási megoldásán. A hatályos Pp. 300. paragrafusa arra az esetre állapít meg szabályokat, amikor az anya a fogamzási időben több férfivel is tartott fenn nemi kapcsolatot, így a gyermek bármelyiküktől származhat. Ezekben az ügyekben a pert az (egyik) valószínűsíthető apa ellen kell megindítani, míg a többi – az anyával nemi kapcsolatban állt – érdekelt a perben tanúként vesz részt. Ezeket a tanúkat ugyanakkor a fél jogállása illeti meg a bíróság végzésének közlésétől, mely perbeli konstrukció kialakítására a 75/1995. (XII. 21.) AB-határozat nyomán került sor.

A perjogi kódex megszünteti a Pp. 300. paragrafusának a bizonyítás speciális szabályaival a többférfis ügyekre kialakított szabályozását. Ennek több indoka is van. Egyrészről a gyakorlatban viszonylag ritkán fordul elő az az eset, amikor a felperes (anya) nem tudja megnevezni azt a személyt, akivel a fogamzási időben nemi kapcsolatot tartott fenn, és akitől a gyermek származhat. Másrészről a hatályos szabályok szerinti perfelállás dogmatikailag rendkívül problematikus (tanú pozícióban álló személy, akit a fél jogállása illet meg), ezt a jogirodalom is joggal kritizálja (lásd pl. Gáspárdy László: Quo vadis magyar polgári eljárásjog? in: Facultas nascitur, szerk: Szabadfalvi József, Miskolc, 2001. 171–181. o.). Az anyagi jogi szabályozás [Ptk. 4:106. § (1) bekezdés] szerint a pert a gyermek (vagy az anya) indítja az apa ellen, és nem a lehetséges apajelöltek ellen. A fél fokozott felelősségével, eljárás-támogatási kötelezettségével is nehezen egyeztethető össze a jelenlegihez hasonló konstrukció. A gyermek családi jogállásának rendezése fontos szempont, de az érintettek felelősségteljesebb hozzáállását a szabályozási környezetnek is elő kell mozdítania.

A tervezet szerint a pert azzal a személlyel szemben kell megindítani (értelemszerűen akkor, ha az apa nem felperesi pozícióban van), akivel az anya a fogamzási időben nemileg érintkezett és az összes körülmény gondos mérlegelése alapján feltételezhető, hogy a gyermek ettől a férfitól származik. Ha az orvosszakértői vizsgálat nem ennek a személynek az apaságát támasztja alá, akkor a keresetet el kell utasítani, és újabb perben kell a gyermek származását tisztázni.

A tervezet –a többi személyi állapottal kapcsolatos perhez hasonlóan –meghatározza, hogy a szülői felügyelettel kapcsolatos perek mint gyűjtőfogalom milyen pereket foglal magában.

A hatályos Pp. XVII. Fejezete a szülői felügyelet megszüntetése, a szülői felügyelet visszaállítása, másképpen a szülői felügyeletet megszüntető határozat hatályon kívül helyezésére irányuló pert szabályozza. Az új Pp. tervezete ehhez képest jelentősen kibővíti a szülői felügyelettel kapcsolatos perek körét, és az ezzel kapcsolatos perek szabályait mind szerkezetében, tartalmában, mind szóhasználatában megfelelően hozzáigazítja a hatályos anyagi jogi szabályokhoz. Így külön per keretében nyernek szabályozást a szülői felügyelet gyakorlásának rendezésével kapcsolatos perek, amely mint gyűjtőkategória – igazodva a Ptk.-beli szabályozáshoz – magában foglalja a szülői felügyelet gyakorlásának rendezése, a felügyelet, továbbá egyes felügyeleti jogok gyakorlásának megváltoztatása, a különélő szülő feljogosítása egyes felügyeleti jogok gyakorlására és a közös szülői felügyelet megszüntetése iránt indított pereket.

A tervezet a Ptk. Családjogi könyvének idézett szabályaitól eltérően egyetlen pert emel ki ebből a csoportból, a gyermek harmadik személynél történő elhelyezése iránti pert. Ennek indoka, hogy ebben a perben a szülőkön kívül álló, harmadik személynél nyer elhelyezést a gyermek, melynek megváltoztatása iránti pert az ellen a személy ellen kell megindítani, akinél a gyermeket elhelyezték, ezért ebben a perben a többi, szülői felügyelet gyakorlásának rendezése iránti pertől eltérően alakulnak a perbeli pozíciók, ami külön perkategóriaként történő szabályozását indokolja.

4. Változások a munkaügyi perek szabályozásában

Az új Pp. tervezete a munkaügyi perekre irányadó speciális eljárási szabályokat – a jelenleg hatályos Pp. szabályaival egyezően – a munkaügyi per fogalmának meghatározásával kezdi. Fontos hangsúlyozni, hogy e körben kiemelt szempont volt a közigazgatási perrendtartásról szóló törvény tervezetével való összhang megteremtése.

Ügyvédek a gyorsuló időben
Az ügyvédek életkörülményeit és életstílusát bemutató első magyarországi kutatás 1998-ban történt. A 2015-ben történt új kutatásukkal azt kívánták megtudni, hogy az előző kutatás óta eltelt időszak során milyen változások történtek a hivatásrend munka- és életkörülményeiben, tevékenységi struktúrájában, életvitelében.   További információ itt, kattintson →

A közigazgatási perrendtartásról szóló törvény tervezete szerint ugyanis a hatálya kiterjed a közszolgálati jogvitákra is, melyből az következik, hogy a polgári perjogi kódex munkaügyi perekre irányadó szabályai erre nem vonatkozhatnak. A nehézséget az is okozza, hogy a közigazgatási perrendtartásról szóló törvény tervezete nem konkrét jogszabályokra történő utalással határozza meg a közszolgálati jogvita fogalmát, hanem összefoglalja annak lényegi fogalmi elemeit. Ez alapján közszolgálati jogvitának minősülnek a közszolgálati tisztviselők jogviszonyából (Kttv.), a honvédek szolgálati jogviszonyából (Hjt.) vagy a rendvédelmi feladatot ellátó szervek hivatásos állományának szolgálati jogviszonyából (Hszt.) származó jogviták. De nem minősül közszolgálati jogvitának a közalkalmazotti jogvita (Kjt.), illetve a Hszt.-n és a Hjt.-n kívüli szolgálati viszonyokból származó jogvita.

A Pp.-tervezetben foglalt utaló szabály rögzíti, hogy a kódex mely rendelkezéseit kell alkalmazni a munkaügyi perekre vonatkozó fejezetben foglalt eltérésekkel. Tekintettel arra, hogy a munkaügyi perben – törvény eltérő rendelkezése hiányában – nem kötelező a jogi képviselet, az elsőfokú eljárás esetében – ha a félnek nincs jogi képviselője – természetesen alkalmazni kell a XV. Fejezet szabályait is, amely a járásbíróság hatáskörébe tartozó perben a jogi képviselő nélkül eljáró félre vonatkozó rendelkezéseket tartalmazza. E hármas tagolódás (elsőfokú eljárás általános előírásai, járásbíróságon jogi képviselő nélkül eljáró félre vonatkozó speciális előírások, továbbá a munkaügyi per különös rendelkezései) egyértelműen azt jelenti, hogy ahol sem a járásbírósági, sem a munkaügyi perek előírásai nem tartalmaznak eltérést, ott az elsőfokú eljárás általános előírásai alkalmazandók.

A tervezet lehetővé teszi a munkaügyi per keretei között a kódex Nyolcadik Részében rögzített társult per megindítását. A társult perek új rendelkezései a munkaügyi perekben nemcsak alkalmazhatóak, hanem számos munkaügyi konfliktus e szabályok alapján válik hatékonyan kezelhetővé.

Fontos szakmai vita dőlt el azzal, hogy a tervezet fenntartotta az ülnökök részvételét a munkaügyi perek elbírálásában. A tervezet indokolása szerint a munkaügyi perek ülnökrendszerének fenntartása amellett, hogy szorosan kapcsolódik a hagyományokhoz, megfelel a munkaügyi érdekviszonyok alapvető szerkezetének. A „jó gyakorlat” megtartásának elve alapján, a korábbitól eltérő szabályozás igénye hiányában a javaslat fenntartja a hatályos Pp. szabályozását.

A tervezet változtatna a hatályos illetékességi szabályozáson. A kizárólagos illetékességi szabály oldását a munkáltatói és a munkavállalói mobilitás teszik indokolttá. A hatályos szabályozás – mely szerint munkaügyi perre kizárólag a munkáltató székhelye szerinti, illetőleg a munkáltató azon telephelye szerinti közigazgatási és munkaügyi bíróság illetékes, ahol a munkavállaló munkaszerződése alapján munkát végez vagy végzett – 1992-ben, a döntőbizottságok megszűnését követően került a Pp. munkaügyi perekre vonatkozó fejezetébe, alapvetően célszerűségi okokból. A jogvita tárgyát képező jogviszonyokra vonatkozó bizonyítékok, szabályzatok, munkáltatói utasítások általában a munkáltató birtokában vannak, a munkavállaló pedig a munkavégzés helye szerinti településen tartózkodik huzamosabb ideig, így a bizonyítást – elvileg – megkönnyítette a munkavégzési helyhez kötött kizárólagos illetékességi szabály. A jelenlegi munkapiaci szerkezetben, amikor a munkáltató székhelye a tényleges munkavégzés helye és – egyes esetekben – a munkaerő áramlásában résztvevő foglalkoztatók székhelye területileg is differenciált, a kizárólagos illetékességi szabály fenntartása nem indokolt.

Az új illetékességi szabályok az általános rendelkezésekhez képest két csoportba sorolhatók. Ezek figyelemmel vannak az európai jogfejlődés irányaira, továbbá a munkavállaló és a munkáltató közötti aszimmetrikus viszonyra. A tervezet az illetékességi szabályokban kedvezményeket nyújt a „gyengébb” félnek, így megengedi, hogy a munkaügyi perben a pert az alperesre általánosan illetékes bíróság helyett a munkavállaló felperes a belföldi lakóhelye, ennek hiányában belföldi tartózkodási helye szerint illetékes bíróság előtt is megindíthassa. A saját lakóhelyének illetékessége szerinti bírósági eljárás kifejezetten kedvező a munkavállaló felperesnek. Nemcsak a bíróság előtti megjelenésének költségei csökkennek, hanem közvetlenebb a kapcsolódási pont közte és az ügyében eljáró bíróság között. A tervezet szerint a munkaügyi perben a munkavállaló felperes a pert az alperesre általánosan illetékes bíróság helyett megindíthatja azon bíróság előtt is, amelynek illetékességi területén huzamosan munkát végez vagy végzett. Az új szabály a perelméleti kritériumoknak való megfelelés mellett gyakorlati szempontokból is rendkívüli jelentőséggel bír. Amennyiben ugyanis a munkavégzés, a munkáltatói székhely, a felperes munkavállaló lakóhelye (tartózkodási helye) különböző, a munkavállaló perelhet az előtt a bíróság előtt is, ahol a perindításkor munkát végez, vagy ahol korábban munkát végzett. Egy feltételnek azonban meg kell felelnie: munkavégzés jellemzőjének a huzamosságnak kell lennie, tehát nem az egyszeri, esetleges munkavégzésnek.

A szerző a Miskolci Egyetem Állam- és Jogtudományi Karán egyetemi docens, az Igazságügyi Minisztérium Polgári Perjogi Kodifikációs Szerkesztőbizottságának tagja.

Lábjegyzet:

[1] Az új Pp. tervezete az alábbi linken érhető el: http://www.kormany.hu/hu/dok?page=2&source=5&type=302#!DocumentBrowse.

---