A Kúria a Menekültügyi Joggyakorlatról – III. Rész


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A Kúria Menekültügyi joggyakorlat-elemző csoportjának két éve született véleménye ma is jelentőséggel bír: cikkünk első részében általánosságban mutattuk meg az összefoglaló véleményt, a második részben a nem-peres ügyek gyakorlatát elemző részt ismertettük, ezúttal pedig a tartózkodási és letelepedési engedélyezési ügyekben alkalmazandó általánosítható elvi tételeket foglaljuk össze.


A Kúria Menekültügyi Joggyakorlat-elemző Csoportjának (a továbbiakban: csoport) összefoglaló véleménye olyan általánosítható elvi megállapításokat tesz, melyeket a legális migráció esetében a tartózkodási és letelepedési engedélyezési ügyekben kell alkalmazni.

Már korábban is, a csoport véleményének megszületése előtt, számos olyan kúriai döntés született, amely a harmadik országbeli állampolgárok beutazásáról és tartózkodásáról szóló 2007. évi II. törvény több szakaszát érintette. Így több elvi tétel kialakítását tette lehetővé, ezzel is segítve a bírói gyakorlatot.

[multibox]

Azokról a schengeni zónába beutazni akaró harmadik országbeli állampolgárok eseteiről van itt szó, akik 90 napnál hosszabb ideig akarnak a térségben tartózkodni. Az ezt lehetővé tevő tartózkodási és letelepedési engedély megadásánál figyelembe vehető feltételek közül kettőt vizsgált a csoport a véleményében: a megélhetés biztosítottságát és a megfelelő tartózkodási célt, mivel a bírói gyakorlatban ennek értékelése fordult elő a leggyakrabban.

A megélhetés igazolása

A jogszabályok szerint a megélhetés igazolása az egyik legfontosabb feltétele annak, hogy a kérelmező megkaphassa a tartózkodási, illetve a letelepedési engedélyt. A megélhetés igazolásának elfogadásáról a hatóság mérlegelés alapján dönt, melynek során a hatóság minden esetben az egyedi ügy sajátos körülményeit vizsgálja és értékeli. A döntés kialakításánál a hatóság azt is vizsgálja, hogy a magyar állam ne kerüljön olyan helyzetbe, hogy a kérelmezőt vagy családtagjait utóbb el kelljen tartania.

A bizonyítás eltérő szintje

A tartózkodási engedély és a letelepedési engedély megadásakor a két engedély tekintetében az a különbség, hogy a hatóság a megélhetés biztosítottságának vizsgálatakor az utóbbi engedélynél magasabbra teszi a mércét. Azt vizsgálja, miszerint hosszú távon biztosított-e a kérelmező magyarországi megélhetése. Így a jogalkalmazás mindennapjaiban a bizonyítási szint eltérő a kétféle eljárásban.

A letelepedési engedély megadásának feltételei

  • A megélhetés hosszútávon történő biztosítottsága: a Kúria szerint a nemzeti letelepedési engedély megszerzéséhez nem az egyes magyar állampolgárok életviszonyaiból kell kiindulni. Nem lehet a kérelmezők javára írni, hogy hazánkban sokan a létminimumnál kevesebb jövedelemmel rendelkeznek. Ugyanakkor nincsen olyan jogszabályi előírás, miszerint a letelepedni szándékozó megélhetését magas színvonalon kellene biztosítani.
  • Létminimum körüli jövedelem mellett ingatlan vagy nagyobb megtakarítás tulajdonlása kielégíti a hosszú távú megélhetés biztosításának letelepedési engedély megadásához szükséges feltételét. Ha a létminimum körüli jövedelemhez magyarországi vagy akár külföldi ingatlantulajdon társul, a megélhetést a Kúria hosszú távon biztosítottnak találja. Ingatlan tulajdon vagy – ahhoz hasonló összeget képviselő – jelentősebb megtakarítás hiányában azonban a csoport véleménye szerint nem teljesülnek a letelepedés engedélyezésének feltételei.
  • A kérelmező által alapított vagy érdekkörébe tartozó gazdasági társaságból származó, vagy a gazdasági társaság által kibocsátott jövedelem is megítélés alá esik. A Kúria véleménye szerint gyakori, hogy a harmadik országbeli állampolgárságú személy Magyarországon gazdasági társaságot alapít, és az ebből származó jövedelmét kívánja a megélhetés igazolására felhasználni. A gazdasági társaságból származó jövedelem hiányában a társaság üzleti tervét a megélhetés igazolására is számos esetben fel kívánják használni a kérelmezők. A magyarországi megélhetés, az anyagi fedezet szempontjából azonban a társaság pénzügyi helyzetének értékelése lényeges, így a cég üzleti tervének tartalma, megléte irreleváns, hiszen az összefoglaló vélemény alapján az nem alkalmas a magánszemély jövedelmének igazolására. Ugyanakkor, ha az üzleti terv szerint a gazdasági társaság általános állapota, gazdasági helyzete valószínűsíthetően azt mutatja, hogy a gazdasági társaság a kérelmező megélhetését is biztosító bevételt fog elérni, akkor ez figyelembe vehető.
  • A visszaélések miatt a megtakarítás rendelkezésére állásának igazolására nem vehető figyelembe olyan bankszámla-igazolás, amelyre a felperes az összeget közvetlenül a bankszámla igazolások kiállítása előtt helyezte el a bankszámláján.
  • A jövedelmet biztosító gazdasági társaság gazdasági helyzetének hatása a megélhetés biztosítottsága szempontjából akkor vehető figyelembe, ha a jövedelem rendszeres és biztosított. Azokból a gazdasági társaságoktól származó jövedelem, amelyek pénzügyileg ellehetetlenültek és a járulékfizetési kötelezettségeiknek nem tesznek eleget, önmagában szintén nem elegendő a megélhetés biztosítottságához. Ugyanakkor pusztán az, hogy egy gazdasági társaság veszteséges, nem teszi a tőle származó jövedelmet bizonytalanná, amennyiben a társaság működőképes.
  • A munkavállalási engedéllyel kapcsolatos külön hatósági eljárás figyelembevételekor azt vizsgálják, hogy a keresőtevékenység céljából való tartózkodás engedélyezésére irányuló első- vagy másodfokú eljárás során a munkavállalási engedéllyel kapcsolatos, külön hatóság előtti eljárásban hogyan alakul az alperes kötelezettsége, és a felperes a magyarországi munkavállalás engedélyezése céljából milyen hatóságnál, mikor és milyen tartalmú kérelmet terjesztett elő, továbbá az ügyben sor került-e a hatóság részéről döntésre.
  • A minimálbér értékelése szempontjából fontos szempont, miszerint  a minimálbér, vagy az azt meghaladó kereset nem azt jelenti, hogy ez az összeg megnyugtatóan biztosítja a személy megélhetését. Azt kell vizsgálni, hogy mennyi az a minimális összeg, amely mindenképpen szükséges a megélhetéshez. A megélhetés biztosítottságának vizsgálata során a létminimum fogalmát el kell határolni a minimálbértől.

A tartózkodási cél a tartózkodási engedélyezési eljárásban

A csoport véleményéből kiderül, hogy mely tartózkodási célok vizsgálatára került sor a leggyakrabban a bírósági joggyakorlat során. A Kúria a tartózkodási engedély megadásakor a figyelembe veendő tartózkodási célok szempontjából az alábbi három célt elemezte:

  • A kérelmező által alapított vagy érdekkörébe tartozó gazdasági társaság értékelése.
  • A tartalom szerinti elbírálás elvének érvényesülése.
  • A családi együttélési célú tartózkodási engedélyek megítélése.

Az első pontban meghatározott cél értékelésekor a Kúria megállapította, hogy a felperes által alapított cég üzleti terve a felperes tartózkodási célját igazolhatja, ugyanakkor a gazdasági társaság működése szempontjából a kérelmező jelenléte nem minden esetben szükséges, így nem feltétlen akadálya a tartózkodási engedély iránti kérelem elutasításának.

A második pontnál, a tartalom szerinti elbírálás elvének érvényesülésekor a Kúria megállapította, miszerint a tanulmányi célú tartózkodásnál gyakori, hogy a tanulmányi cél idővel megszűnik. Amennyiben a tartózkodási engedély visszavonásával szembeni fellebbezésben a kérelmező a kereső tevékenységre alapozva jelölt meg olyan célt, amely egy újabb tartózkodási engedély kiadásához vezethet, akkor ez a fellebbezés elbírálásának nem akadálya. A hatóságnak ezt tartózkodási engedély iránti kérelemként meg kell küldenie az első fokú hatóságnak, és ott szükség szerinti hiánypótlást követően egy külön eljárásban erről a kérdésről is dönteni kell.A tartózkodási célt a kérelmező választja meg, a hatóság a tartalom szerinti elbírálás elve alapján olyan célú tartózkodási engedélyt ad ki, amelyre a kérelem irányult.

[htmlbox Tb_Kommentár]

A harmadik pontban foglaltak kapcsán, a családi együttélési célú tartózkodási engedélyek megítélésénél a Kúria megállapítása szerint a családi együttélés célja a családtaggal való családegyesítés, a vele való együttélés a célországban, amelyből értelemszerűen következik, hogy az ilyen célú tartózkodási engedélyt kérelmező személy megélhetéséről saját maga, vagy azon családtagja köteles gondoskodni, akivel a jövőben az országban együtt kíván élni.

A munkáltató munkavállalója családegyesítési törekvéseit támogathatja, családtagként azonban nem vehető figyelembe.

A Kúria szerint az eltartás puszta vállalásán túl indokolt azt is vizsgálni, hogy a felperes és eltartója között fennáll-e olyan pénzügyi vagy fizikai függés, amely a harmadik országbeli állampolgár családtaggá minősítését indokolná.

A családegyesítési célú tartózkodási engedélynél a jogszabály a közös háztartás fogalmi elemeként jelöli meg a bejelentett lakóhelyet és az egy éve fennálló közös háztartást.


Kapcsolódó cikkek

2024. április 26.

Így választ jogi adatbázist egy nagy ügyvédi iroda

A DLA Piper magyarországi csapata 1988 óta nyújt jogi szolgáltatásokat hazai és nemzetközi ügyfelei részére, jelenleg az egyik legnagyobb hazai ügyvédi iroda. Mi alapján választ egy ekkora ügyvédi iroda jogi adatbázist? Milyen szempontokat vesznek figyelembe, milyen funkciókat tartanak fontosnak a napi munkavégzés során? Erről beszélgettünk az ügyvédi iroda munkatársával.

2024. április 24.

Szolgáltató közigazgatás – 3. rész

Alábbi cikksorozatunk betekintést ad a Szolgáltató közigazgatás – A tájékoztatáshoz való jog a magyar szociális ellátórendszerben című Wolters Kluwer-kiadvány egyes részleteibe.