A Kúria, az AB és az EUB döntéseinek hatása a közigperekre

A jogegységi határozatok kötelezőek a bíróságokra nézve az elvi döntések és elvi határozatok pedig a Kúria értékelése szerint iránymutatásul szolgálnak a jogértelmezéshez.

A joggyakorlat-elemző csoport úgy értékelte, hogy az anyagi jogi hibák a közigazgatási jogterületek szerteágazása miatt nem mutathatók be kellő alapossággal, ezért inkább a Kúria, az Alkotmánybíróság és az EUB döntéseinek követését, illetve annak a bírósági joggyakorlatra vonatkozó hatásait elemezte.

A Kúria jogegységesítő tevékenysége

A Kúria joggyakorlat egységesítő tevékenysége keretében jogegységi határozatokkal, elvi döntésekkel és elvi bírósági határozatokkal alakítja a bírósági gyakorlatot.

A jogegységi határozatok az alsóbb fokú bíróságok részére kötelező iránymutatást tartalmaznak, az elvi bírósági határozatok, illetve elvi döntések pedig segítségül szolgálnak az egyes problémák helyes értelmezéséhez és a megalapozott ítélet meghozatalához.

A joggyakorlat-elemzés során a Kúria nem talált olyan esetet, amelyben a bíróság a jogegységi döntéstől eltérően ítélkezett volna, valamely kérdésről.

Az elvi döntések és elvi határozatok a Kúria értékelése szerint a jogértelmezés irányát mutatják, reprezentálják, kiválasztásuk módja (elvi tanácsi szűrő) egyfajta szélesebb körben való elfogadást tükröz, mely indokolja követésüket.

A joggyakorlat-elemző csoport talált olyan egyedi ügyet, amelyben az új eljárásra adott felülvizsgálati bírósági iránymutatás és az adott jogértelmezést eldöntő elvi határozat különböző iránymutatással szolgált a bíróságnak.

Az ellentét feloldása érdekében a Kúria kimondta, hogy a közzétett elvi határozatban foglalt jogértelmezés erősebb kötőerővel bír, mint az egyedi ügyben hozott felülvizsgálati döntés.

Ez a probléma legfőképpen a dohányreklámmal kapcsolatos ügyeket érintette. Az egyik ügyben az elsőfokú bíróság jogértelmezése ellentétes volt az EBH.2012. K.24. elvi határozattal, és a számos más kúriai döntéssel.

A jogerős ítélet egyáltalán nem tartalmazott utalást a következetes bírói gyakorlatra,   így az elsőfokú bíróság úgy foglalt állást „elvi éllel” ezen kérdésben, hogy azt teljes mértékben figyelmen kívül hagyta.

A Kúria kiemelte, hogy nem célja, hogy a bíróságok vakon kövessék az elvi határozatokat és döntéseket, ezért ha a konkrét ügy elbírálása során az elvi határozattól eltérő tényállást állapítanak meg, akkor az elvi határozattól is el lehet térni, de az ítélet indokolásában ezt konkrét, tényekkel, adatokkal alátámasztott, logikusan levezetett indoklással kell alátámasztani. Ennek hiányában az ítélet törvénysértő lesz.

A vizsgált ügyeket áttekintve a Kúria arra a következtetésre jutott, hogy a kollégiumi véleményei jobbára eljárásjogi kérdésekben végeznek jogegységesítő tevékenységet, az anyagi jogi kérdésekben pedig inkább a jogegységi határozatok, illetve elvi döntések és elvi határozatok szolgálnak zsinórmértékül.

Az AB döntéseinek szerepe

Az AB döntéseinek erga omnes (mindenkire kiterjedő) hatályából következik, hogy az ítélkező bíráknak maguknak kell figyelemmel kísérniük az AB tevékenységét, különösen, ha a jogvita eldöntéséhez szükséges jogértelmezésnél felmerül alapjogi érintettség, illetve a jogszabály alkotmány-konform értelmezésének szükségessége/lehetősége.

A joggyakorlat-elemzésben vizsgált ügyekből az látható, hogy az elsőfokú bíróságok követik az Alkotmánybíróság gyakorlatát, mindössze egy olyan esetet tárt fel a joggyakorlat-elemzés, amikor a bíróság ezzel ellentétesen döntött.

A Kúria utalt arra, hogy az AB jogosult megváltoztatni a sokéves bírósági gyakorlatot is, amelyre például sor került a csatornabírságot kiszabó ügyben. Ezen döntésében az AB az 1/2009 KK véleménnyel ellentétes álláspontra helyezkedett, így annak érintett részét már nem lehet irányadónak tekinteni.

“Az Alkotmánybíróság döntésében hangsúlyozta, hogy a tisztességes hatósági eljáráshoz való joghoz hozzátartozik, hogy a közigazgatási hatóságok a rájuk vonatkozó határidőket betartsák, és a bíróságok e határidők be nem tartását ne az ügyfél terhére, hanem javára értékeljék.”

Az EUB döntéseinek hatása a joggyakorlatra

Az EUB döntések bírói nyomon követése, ítélkezés során való alkalmazása, kiemelt jelentőségű, mert a jogvita eldöntésére irányadó nemzeti jogszabálynak összhangban kell állnia az uniós joggal.

A joggyakorlat-elemző csoport vizsgálata szerint a vizsgált ügyek 3/4-ében adóügyekkel összefüggésben kérték az EUB előzetes döntéshozatalát.

Ezeket az ügyeket a Kúria az általános forgalmi adó levonhatóságával kapcsolatos joggyakorlat-elemzés körében részletesen bemutatta és az EUB álláspontját is ismertette, illetve több határozatot tett közzé, így azok a bíróságok számára is megismerhetőek voltak.

A legtöbb adóügyben az áfa levonhatóságával kapcsolatos probléma merül fel, ezért a Kúria jogegységesítő tevékenysége keretében kiadta a 6/2016. (IX.26.) számon adott ki KMK véleményt.

A Kúria az EUB addig meghozott ítéletei alapján összegezte a kialakult gyakorlatot, és iránymutatást adott az ügy érdemi eldöntése szempontjából releváns tényekről, és arról, hogy ezeket melyik félnek kell bizonyítania.

A joggyakorlat-elemző csoport megállapította, hogy a vizsgálattal érintett ügyek jelentős részében az alperesek és az elsőfokú bíróságok határozataik meghozatalakor már rendelkeztek olyan jogértelmezéssel, amely az érdemi döntéshozatalt számukra elősegíthette, és az EUB, továbbá a Kúria adóügyekben hozott iránymutató döntései valamennyi peres fél által elérhetőek, megismerhetőek voltak már az Összefoglaló vélemény és a KMK vélemény előtt is.

A fentiek ellenére a hatályon kívül helyezések oka mégis a nemzeti és közösségi anyagi jogszabály téves értelmezése, illetve alkalmazása volt, amely számos esetben együtt járt a bizonyítási teher téves kiosztásával, a bizonyítások mellőzésével és a téves bizonyítékértékeléssel is.

A Kúria megállapította, hogy különböző tanácsainak a vizsgálattal érintett ügyekben egyezett a jogi álláspontja. A Kúria pénzügyi perekben eljáró tanácsai a vizsgált ügyekben azonosan ítélték meg azt is, hogy a rendelkezésükre álló iratok alapján a kasszációs, vagy a reformatórius jogkörüket gyakorolják-e.

A bizonyítandó tények és a bizonyítási teher tekintetében fennálló hibák

A Kúria által vizsgált ügyekből az az általános megállapítás vonható le, hogy ha az ügyben eljáró elsőfokú bíróság jogértelmezése nem helytálló, akkor tévesen állapítja meg a bizonyítási terhet is, és tévesen értékeli a bizonyítékokat is. A bírói tévedés  elkerülhető lett volna, ha az elsőfokú bíróság figyelme kiterjed a perekkel érintett jogkérdés tárgyában hozott EUB és kúriai ítéletekre.

Egy másik vizsgált ügyben az elsőfokú bíróság, téves jogi álláspontja miatt, nem engedélyezett a felperesnek a perben bizonyítást, ezért nem álltak rendelkezésére a releváns tényekre vonatkozó adatok, bizonyítékok.

A Kúria hatályon kívül helyezéssel kapcsolatos gyakorlata

A Kúria minden olyan ügyben, amelyben a jogerős ítélet hatályon kívül helyezte, az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította, az új eljárásra iránymutatást is adott.

A Kúria minden esetben megjelölte a perben eldöntendő jogkérdésre vonatkozó nemzeti és közösségi jogszabályokat, és azokat a döntéseket is, amelyeket ezek kapcsán az EUB, illetve a Kúria hozott.

A Kúria három adóügyben élt azzal a lehetőséggel, hogy a jogerős ítélet mellett az alperes határozatát is hatályon kívül helyezte, és az alperest kötelezte új eljárásra. Ezekben az ügyekben azért nem gyakorolta a régi Pp. szerinti megváltoztatási jogát, mert az alperestől és az elsőfokú bíróságtól eltérő jogi álláspontjából adódóan nem tudta meghoznia a végső jogszerű döntést, mivel az átszámítást, és/vagy olyan adatok számbavételét is igényelte, amelyek a perben nem voltak vitatottak, így azokra a bírói felülvizsgálat nem terjedt ki.

(kuria-birosag.hu)

Kapcsolódó cikkek:


A Kúria kiadmányozási jogsértésekről vallott felfogásának újragondolása döntési jogkör és felhatalmazás hiányában V. rész
2019. augusztus 22.

A Kúria kiadmányozási jogsértésekről vallott felfogásának újragondolása döntési jogkör és felhatalmazás hiányában V. rész

Az elmúlt időszakban a Kúria és az alsóbb bíróságok jelentős számú esetben semmisítettek meg közigazgatási határozatokat – jellemzően a Nemzeti Adó- és Vámhivatal döntéseit –, azon oknál fogva, hogy azok kiadmányozása nem volt szabályszerű. A kiadmányozás és a semmisség összefüggéseinek megítélése körüli bizonytalanságok, továbbá az ügyek száma és hordereje vezetett végül a Kúria 1/2019. számú Közigazgatási-munkaügyi-polgári jogegységi határozatához.

Jogszabályfigyelő 2019 – 33. hét
2019. augusztus 21.

Jogszabályfigyelő 2019 – 33. hét

Alábbi cikkünkben, a 2019/141–142. számú Magyar Közlönyökben megjelent újdonságok és közelmúltban megjelent bírósági döntések közül válogattunk.