A Kúria kimondta a termőföldvédelem elsőségét

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A termőföld védelme minden egyéb gazdasági érdeket megelőz. Az ingatlanügyi hatóság elsődleges feladata a termőföld mennyiségi és minőségi védelme – állapította meg a Kúria egy eseti döntésében.

Az ügy előzményei

A Bányakapitányság a település határában elhelyezkedő szántó és legelő művelési ágú ingatlanokra a felperes által benyújtott homok- és kavicskutatási műszaki üzemi tervet nem fogadta el, felperes tervezett kutatási tevékenységét nem engedélyezte.

A Bányakapitányság a körzeti földhivatal – a termőföld védelméről szóló 2007. évi CXXIX. törvény (a továbbiakban: Tftv.) 8. § (2) bekezdésére hivatkozó – szakhatósági állásfoglalására alapította döntést. Az állásfoglalás rögzíti: a felperesi kérelemben megjelölt termőföld (37,7 ha) nagy része (28,3 ha) a települési átlagnál jobb minőségű, míg a fennmaradó kisebb rész (9,4 ha) a települési átlagtól gyengébb minőségű termőföld, amely közvetlenül a már meglévő bánya mellett helyezkedik el, a település külterületén az átlagosnál gyengébb minőségű termőföld is rendelkezésre áll homok- és kavicskutatásra, továbbá az átlagosnál jobb minőségű terület egybefüggő mezőgazdasági művelési tábla részét képezi.

Elsőfokú bíróság döntése

A felperesi keresetet elutasító elsőfokú bírósági döntés megállapította: a Tftv. 8. § (2) bekezdése alapján a körzeti földhivatal az ingatlan-nyilvántartás törzskönyvi adatai alapján köteles vizsgálni, hogy a kérelemben megjelölt ingatlanok az átlagosnál jobb minőségű termőföldeket érintenek-e, valamint a tervezett kutatási tevékenység végzésére hasonló körülmények és feltétel esetén átlagos minőségű vagy átlagosnál gyengébb minőségű termőföldeken is sor kerülhet-e.

A körzeti földhivatal szakhatósági állásfoglalásában helytállóan állította meg az elsőfokú bíróság szerint azt, hogy a felperesi kérelemben megjelölt szántó művelési ágú 4. és 5. minőségi osztályú területek 5,27-0,17 AK-val jobb minőségűek, mint a településre irányadó átlagos 10,23 AK-érték. Mivel 2355,24 hektár átlagosnál gyengébb minőségű szántó művelési ágú ingatlan található, ezért a felperes kérelme nem volt teljesíthető.

A felperesi felülvizsgálati kérelem tartalma

A jogerős ítélet ellen benyújtott felülvizsgálati kérelmében a felperes kifejtette: az elsőfokú bíróság nem vonta annak jogi konzekvenciáit, hogy kutatási tevékenység engedélyezésére csak olyan ingatlanokon kerülhet sor, amely más bányavállalkozó jogát nem sérti.

Álláspontja szerint a körzeti földhivatalnak vizsgálnia kellett volna azt is, hogy a tervezett felperesi tevékenység végzésére, létesítmény elhelyezésére, jogosultság gyakorlására hasonló körülmények és feltételek esetén átlagos minőségű vagy átlagosnál gyengébb minőségű termőföldeken sor kerülhet-e.

Hivatkozott továbbá a bányászatról szóló 1993. évi XLVIII. törvény 22. § (2) és (6) bekezdéseiben foglaltak alapján arra, hogy amennyiben az adott területre nem adományozható kutatási jog, úgy az a terület nem tekinthető a Tftv. 8. § (2) bekezdése alkalmazásában olyan területnek, amely hasonló feltételek mellett a tervezett tevékenység elvégzésére alkalmas. Ennek megállapítása csak az átlagos és gyengébb területek beazonosítása után ítélhető meg. Utalt arra, hogy a kutatási tevékenység engedélyezése iránti kérelme szempontjából nincs jelentősége annak, hogy mekkora területre van bejegyezve a bányatelek jogi jelleg, mivel az ilyen ingatlanon nem végezhető kutatás. A bányatelek előfeltétele a kutatás engedélyezése, így a körzeti földhivatal hivatkozása a bányatelek jogi jellegű ingatlanok nagyságára és minőségére a felperes kutatási tevékenység engedélyezése iránti kérelme szempontjából téves.

A Kúra megállapításai

A Kúria megállapítja: a Tftv. rendelkezéseinek célja, hogy a termőföldek – s ezen belül is elsősorban a jó minőségű földek – termőképességének és mennyiségének fenntartása biztosított legyen, ezen előírásoknak a földhivatalok a hatósági eljárásuk során kelően érvényt tudjanak szerezni.

A Kúria rögzíti: aTftv. 8. §-a értelmében, ha más hatóságok engedélyezési eljárásaiban az ingatlanügyi hatóság szakhatóságként működik közre, a termőföld védelmének érvényesítése érdekében érvényre kell juttatni, hogy az engedélyezési eljárás alá eső tevékenység végzése, létesítmény elhelyezése, jogosultság gyakorlása lehetőség szerint a gyengébb minőségű termőföldeken, a lehető legkisebb mértékű termőföld igénybevételével történjen. A szakhatósági állásfoglalás kialakítása során figyelemmel kell lenni továbbá arra, hogy az érintett és szomszédos termőföldek megfelelő mezőgazdasági hasznosítását a tervezett tevékenység, létesítmény ne akadályozza.

A Kúria megállapítja továbbá: a szakhatósági hozzájárulást meg kell tagadni, ha az engedélyezés iránti kérelem átlagosnál jobb minőségű termőföldet érint, azonban a tervezett tevékenység végzésére, létesítmény elhelyezésére jogosultság gyakorlására hasonló körülmények és feltételek esetén átlagos minőségű vagy átlagosnál gyengébb minőségű termőföldeken is sor kerülhet. Az ingatlanügyi hatóság szakhatóságként működik közre, a termőföld védelmének érvényesítése érdekében köteles eljárni, és azt a jogszabályi kötelezettséget kell érvényre juttatnia, hogy az engedélyezési eljárás alá eső tevékenység végzéselehetőség szerint a gyengébb minőségű termőföldeken, a lehető legkisebb mértékű termőföld igénybevételével történjen. A Tftv. 8. §-a tehát meghatározza az ingatlanügyi hatóság részére a szakhatósági állásfoglalás kialakításakor szem előtt tartandó célt, a termőföld mennyiségi és esetenként minőségi védelmét. Ebből kifolyólag a termőföld védelmének érvényesítése a felperes műszaki üzemi tervének jóváhagyására irányuló eljárás kapcsán is a körzeti földhivatal elsődleges feladata és kötelezettsége volt.

A Kúria álláspontja szerint a fentiekből az is következik, hogy az ingatlanügyi hatóság szakhatóságkénti közreműködésekor nem az egyes bányavállalkozók, így a felperes gazdasági érdekét hivatott védeni, ezért nem kell vizsgálnia például azt, hogy a felperes mely területekre rendelkezik kutatási engedéllyel, mely területek azok, amelyekre még senki nem kért kutatási engedélyt, így bárki – akár a felperes – által kutathatóak. A felperesi álláspont elfogadása mellett ellehetetlenülne a jogalkotói cél teljesítése, hiszen ha az ingatlanügyi hatóság csak az adott bányavállalkozó kutatási jogával érintett termőföldek közül választhatna, akkor esetenként csak jobb és annál is jobbminőségű termőföldek között kellene döntenie, mivel kutatási jog, mint elvi lehetőség bármilyen minőségű területre kérhető.

A termőföld védelme csak akként juttatható érvényre, ha nem az egyes bányavállalkozókra lebontva, hanem adott település tekintetében vizsgálja a szakhatóság a termőföldek mennyiségét és minőségét. E vizsgálatot a körzeti földhivatal elvégezte, pontosan meghatározta milyen minőségű és mennyiségű az a földterület, amelyet a felperes megkutatni kíván, és elemezte azt is, hogy B. község termőföld területeinek mekkora a nagysága, milyen a minősége, és mindezekből megalapozott következtetést vont le arra, hogy nem támogatható a felperesnek a jobb minőségű termőföld igénybevételére irányuló igénye, mivel elegendő, gyengébb minőségű terület található a település körül, amelyek hasonló feltételek mellett használhatók.

Az ismertetett döntés (Kúria, Kfv. V. 37 650/2012/4.) a Közigazgatási-Gazdasági Döntvénytár 2013/9. számában 157. szám alatt jelent meg.

---