A lehallgatás hálójában: a titkos adatszerzés

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A titkos adatszerzés határideje, annak meghosszabbítása ahhoz a személyhez kötődik, akivel szemben a bíróság azt engedélyezte; ugyanazon személlyel szemben újabb módszer vagy eszköz engedélyezése nem indítja újra a határidőket. Pusztán azon az alapon nem kerülhet sor az indítvány elutasítására, hogy a titkos adatszerzés engedélyezése szükségszerűen kihatna olyan személyekre is, akikkel szemben a titkos adatszerzést a bíróság más korábban engedélyezte és annak időhatára már lejárt – a Kúria eseti döntése.

Ami a tényállást illeti, P. Zs. és L. F. a velük megbízási szerződést kötő feljelentőnek azt állította, hogy a megbízási díjat hivatalos személyek megvesztegetésére fordították, és kérték a szerződésben kikötött sikerdíj átadását. Miután azonban csak a díj egy részét kapták meg, az általuk jogosnak vélt összeg megszerzése érdekében a megbízót többször megfenyegették. Az ügyészség szerint e cselekmények bizonyítottságuk esetén alkalmasak vesztegetés bűntette befolyással üzérkedés bűntette és önbíráskodás bűntette megállapítására. Gyanú merült fel arra is, hogy ez a két személy rendszeres bűnös kapcsolatot tartott fenn ismeretlen hivatalos személyekkel azért, hogy tőlük anyagi ellenszolgáltatás fejében információt szerezzen. Ennek részletes felderítése érdekében olyan további bizonyítékok beszerzése vált szükségessé, melyek beszerzése nyílt nyomozási módszerekkel önmagában nem lehetséges, illetve aránytalanul nagy nehézséggel járna. Az ügyészség ezért titkos adatszerzés engedélyezésére terjesztett elő indítványt a két gyanúsított telefonján továbbított közlések tartalmának megismerése és technikai eszközzel történő rögzítése érdekében.

 

A bíróság helyt adott az ügyészségi kérelemnek, majd lehallgatás időtartamát mindkét személy tekintetében 90 nappal, 2013. december 9. napjától 2014. március 8. napjáig meghosszabbította.

Mindezekkel párhuzamosan, mivel fény derült arra, hogy P. Zs. arra kérte a „P.” becenevű, vélhetően rendőr ismerősét, nézzen utána egy priusznak, aki ezért 50 000 forintot kért. Mivel ennek bizonyítottsága esetén megállapítható a hivatali vesztegetés elfogadásának bűntette, a bíróság P telefonjának lehallgatását is engedélyezte, szintén 2014. március 8-ig.

Az ügyben a titkos adatszerzés időtartama alatt fény derült arra, hogy a rendőrség állományába tartozó további hivatalos személyek követhettek el bűncselekményt, melynek keretében a gyanúsítottak anyagi ellenszolgáltatás fejében jutottak hozzá a Közigazgatási és Elektronikus Közszolgáltatások Központi Hivatala által vezetett elektronikus nyilvántartások, valamint a Robotzsaru NEO rendszerek általuk meg nem ismerhető adataihoz. Ezen személyek tekintetében a nyomozást elkülönítették.

 

Az első- és másodfokú bíróság eljárása

A nyomozási bíró a titkos adatszerzés engedélyezése iránti indítványt elutasította, mivel meglátása szerint azt az ügyészség hiányosan terjesztette elő és nem tett eleget a haladéktalanság követelményének. Arra is hivatkozott, hogy az indítványnak helyt adva olyan titkosszolgálati módszerek alkalmazását engedélyezné, amelyek a büntetőeljárásban nem használhatók fel, és megállapította, hogy a rendelkezésre bocsátott adatok nem támasztják alá az indítványban meghatározott személyek érintettségének a Be. által megkívánt mértékét (alapos gyanú).

A másodfokon eljárt bíróság más logika mentén, de helybenhagyta az elsőfokú döntést. Álláspontja szerint tévedett a nyomozási bíró, amikor a haladéktalanság követelményének megtartásával, illetve a titkos adatszerzés eredménye felhasználhatóságával foglalkozott, mivel azokat a titkos információgyűjtés körében kell vizsgálni, ugyanakkor az ügyész ebben az ügyben a titkos adatszerzés törvény által biztosított lehetőségét már kimerítette. Hangsúlyozta, hogy már sor került a titkos adatszerzés engedélyezésére és annak meghosszabbítására, és ugyan nincs akadálya, hogy a meghosszabbításra irányuló indítványban az ügyész az eredetileg kérelmezetthez képest újabb eszközt, módszert, vagy újabb érintettet jelöljön meg, azonban azonos ügyben újabb módszer vagy eszköz engedélyezése sem indítja újra a határidőket, mert az joggal való visszaélés lenne és gyakorlatilag a titkos adatszerzés végtelenítését eredményezné. A Be. 203. § (5) bekezdése értelmében ugyanis a különleges eszköz alkalmazása legfeljebb kilencven napra engedélyezhető, ez ismételt indítványra legfeljebb kilencven nappal meghosszabbítható.

 

A törvényesség érdekében előterjesztett jogorvoslat tartalma     

Az ügyészség álláspontja szerint, amikor a bíróság a kérelemnek helyt ad, meghatározza, hogy kivel szemben, a titkos adatszerzés mely eszköze, illetve módszere mettől meddig alkalmazható, így a titkos adatszerzés határideje, illetve annak meghosszabbítása ahhoz a személyhez kötődik, akivel szemben a nyomozás során eljáró bíróság engedélyezte a titkos adatszerzést. Kiemelte, hogy az ügyész és a nyomozó hatóság bírói engedély alapján a nyomozás elrendelésétől a nyomozás adatainak ismertetéséig elsősorban a gyanúsítottal, illetve a nyomozás addig adatai alapján a bűncselekmény elkövetésével gyanúsítható személlyel szemben folytathat titkos adatszerzést. Mással szemben erre akkor van lehetőség, ha adat merül fel e személynek a gyanúsítottal, illetve a gyanúsítható személlyel való bűnös kapcsolatára, vagy ilyen kapcsolat megalapozottan feltehető. Mindez, meglátása szerint nem korlátozza a titkos adatszerzéssel érintett személyek számát, így az ugyanazon ügyben ugyanazon személlyel szemben újabb módszer vagy újabb eszköz engedélyezése valóban nem indítja újra a törvényben meghatározott határidőt, azonban abban az esetben, ha az indítvány újabb személyt jelöl meg, a bíróság e személlyel szemben nem mellőzheti a titkos adatszerzés elrendelését.

 

A Kúria megállapításai

A Kúria megalapozottnak tartotta az indítványt. Az új személyekkel szemben előterjesztett indítvány nem irányult a két eredeti gyanúsított további telefonlehallgatásának engedélyezésére, egyedül P vonatkozásában jelentett volna hosszabbítást. A Kúria szerint a másodfokú bíróság tévedett, amikor arra az álláspontra helyezkedett, hogy korábban ugyanezen nyomozás keretében már titkos adatszerzés lefolytatására került sor, így az ügyészség a titkos adatszerzés törvény által biztosított lehetőségét már kimerítette. Ennek oka a Kúria szerint, hogy a bíróság nem vette figyelembe, hogy az eredeti nyomozás során engedélyezett, illetve meghosszabbított titkos adatszerzés eredményeként a nyomozó ügyészség látókörébe további olyan személyek kerültek, akik tekintetében különböző minősítésű korrupciós bűncselekmények gyanúja volt megállapítható. Az elkülönítés során ebben az elkülönített ügyben került sor e személyekkel szemben a titkos adatszerzés engedélyezése iránti indítvány előterjesztésére.

Tényként állapítható meg, hogy a titkos adatszerzés határideje, annak meghosszabbítása ahhoz a személyhez kötődik, akivel szemben a bíróság azt engedélyezte, és hogy ugyanazon személlyel szembeni újabb módszer vagy eszköz engedélyezése nem indítja újra a határidőket, azonban, ha az eredetileg a titkos adatszerzéssel érintett személyen túlmenően újabb személlyel szemben indítványozza az ügyész a titkos adatszerzés engedélyezését, a nyomozási bírónak tartalmi szempontból kell vizsgálnia a titkos adatszerzés újabb engedélyezésének kérdését. A Kúria szerint nyilvánvaló, hogy amennyiben a bíróság e személyekkel szemben engedélyezi a titkos adatszerzést, az annak végrehajtása során a két eredeti gyanúsított tekintetében beszerzett további bizonyítási eszközök felhasználhatósága kizárt lesz, mivel velük szemben a titkos adatszerzés törvényi időtartamát az ügyészség már kimerítette. Pusztán azon az alapon azonban az ügyészi indítvány elutasítására nem kerülhet sor, hogy a titkos adatszerzés engedélyezése szükségszerűen kihatna arra a két személyre is, akikkel szemben a titkos adatszerzés időhatára már lejárt.

 

Az ismertetett döntés (Kúria T.Bt. I. 4/2014.) a Kúriai Döntések 2016/8. számában 200. szám alatt jelent meg.

---