Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Meggyőződésem, hogy nem önmagáért kell ünnepelni a tíz évet, hanem számvetést kell készíteni. Nézzük meg, hogy hová jutottunk, és ez vigyen előre minket. Vonjuk le a tanulságokat és vizsgáljuk meg, hogy hogyan lehet azokat hasznosítani a jövőben. Vagyis tanuljunk a hibákból. Interjú dr. Győri Enikővel, a Külügyminisztérium európai uniós ügyekért felelős államtitkárával.
Melyek azok a fő aspektusok, amit kiemelne hazánk EU-csatlakozásának tízéves évfordulója kapcsán?
A csatlakozásnak egyértelműen pozitív a mérlege. Visszakerültünk Európába, oda, ahol a döntések születnek, amelyek meghatározzák az életünket. Nemcsak egy országét, hanem annak minden polgáráét. Mivel Európa egy olyan kontinens, ahol sokféle nép él együtt kis területen, természetes, hogy szoros együttműködésre vagyunk kényszerítve. Ma az EU tagállamaiban hatályos jogszabályok nagy része brüsszeli eredetű, ami a gazdaságban akár 80% is lehet, de az élet egyéb területein is igen magas ez az arány. A hazai külkereskedelmi forgalomnak 73%-a az Európai Unióval bonyolódik. Ha azt akarjuk, hogy ott olyan irányba menjenek a dolgok, ami nekünk jó, akkor kell hogy hallassuk a hangunkat. Ezt akkor tehetjük meg, ha a közösség tagja vagyunk. Ha a pénzügyi mérleget nézzük, akkor az teljesen egyértelműen pozitív. A magyarországi fejlesztések 95%-a uniós pénzből valósul meg. Az elmúlt években 7000 milliárd forint EU-forrás érkezett az országba, miközben az uniós kasszába befizettük körülbelül 2000 milliárd forintot. Minden befizetett forintra 3,3 forint jött tehát vissza.
Ha tehát az EU-tagság előnyeiből csak két dolgot emelhetek ki, ez a kettő: ott ülünk az asztalnál, ahol a döntések születnek és van egy nagyon egyértelműen pozitív pénzügyi mérlegünk. Ha nem lenne uniós tagság, akkor a jelenlegi gazdasági körülmények között nem lenne fejlesztéspolitika Magyarországon.
Az EU Tanácsa soros magyar elnöksége alatt Ön a Külügyminisztériumban az elnökség programjáért, az elnökség közigazgatási lebonyolításáért volt felelős. Milyen célkitűzéseket sikerült megvalósítaniuk?
Soros elnökökként 2011. első félévében meghatároztuk az uniós napirendet, előkészítettük a miniszterek tanácsának üléseit a döntésekre. Állíthatom, hogy ez komoly szerep és igazi tűzkeresztség, egyfajta vizsga volt itthon mindenkinek, a miniszterelnöktől a referensig.
A politika és az adminisztráció helytállt, jól szerepeltünk, kivívtuk az elismerést. Igyekeztünk továbbvinni a napirendet, amit a megelőző, belga elnökségtől örököltünk. Tudni kell, hogy az egyes jogszabályoknak a megalkotása az uniós intézményekben általában egy-másfél év. Persze minden soros elnökségnek az a trófea, ha minél több dossziét le tud zárni. Nekünk sok ilyenben volt részünk.
Akkor sikeres egy elnökség, ha a féléve során a saját nemzeti prioritásait is meg tudja jeleníteni. Mi vittünk is be olyan ügyeket az európai agendába, amelyek korábban nem voltak ott. Így született a Roma Stratégia, a Duna Régió Stratégia, vagy említhetem a kulturális sokszínűség és a család szerepének napirendre vitelét.
| Dr. Győri Enikő, magyar közgazdász, diplomata, politikus, a Fidesz korábbi európai parlamenti képviselője |
|---|
|
1999 és 2003 között Magyarország római nagykövete volt, 2010. szeptember 1-jétől a Külügyminisztérium EU-ügyekért felelős államtitkára. 1992-ben szerzett közgazdász diplomát a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem nemzetközi kapcsolatok szakán. 2000-ben ugyanitt PhD fokozatot szerzett. |
Az élményekből egy könyv is megjelent: „Ezt főztük (ki) Európának” címmel Bakos Piroska televíziós-rádiós műsorvezető, elnökségi szóvivő és Gál Helga sommelier társszerzőkkel.
Én javasoltam a két szerzőtársamnak, hogy az élményeinket osszuk meg másokkal is. Szigorúan nem a politikáról szól ez a könyv, hanem a magyar uniós elnökség időszakának az áttekintéséről, a vidámabbik oldalról, kulisszatitkokkal, humorral fűszerezve, sok-sok fotóval és illusztrációval színesítve. Az elnökség alatt igyekeztünk Magyarországból minél többet megmutatni, ezért volt bor- és gasztronómiai tanácsadónk Gál Helga sommelier, hogy végre Európa megismerje a magyar borokat. Nagyon nehéz franciákkal, spanyolokkal, olaszokkal versenyezni borok tekintetében, örömteli ugyanakkor, hogy a közelmúltban az Európai Tanács ebédjén, azaz az állam- és kormányfők tanácskozásán, anélkül, hogy mi a kisujjunkat mozdítottuk volna, immár magyar bort szolgáltak fel. Tokaji volt a desszertbor is. Azzal, hogy az elnökség alatt meghívtuk a brüsszeli intézmények sommelierjeit, bemutattuk nekik a magyar borokat, szállítottunk külföldre, megbízható, jó minőséget szolgáltattunk, szélesedett a horizontjuk. Így a beszerzésnél, amikor most már ők veszik meg a borokat piaci alapon, akkor magyar borokra is gondolnak, ami korábban nem fordult elő. Ezek apró eredmények, de azt gondolom, hogy a magyar bortermelők munkájának nincs jobb elismerése, mint ez.
A közelmúltban volt egy háromnapos konferenciájuk az uniós csatlakozás tizedik évfordulója kapcsán. Milyen visszhanggal zárult a fórum?
Meggyőződésem, hogy nem önmagáért kell ünnepelni a tíz évet, hanem számvetést kell készíteni. Nézzük meg, hogy hová jutottunk, és ez vigyen előre minket. Vonjuk le a tanulságokat és vizsgáljuk meg, hogy hogyan lehet azokat hasznosítani a jövőben. Vagyis tanuljunk a hibákból.
Dr. Győri Enikő szerint le kell vonni az EU-csatlakozás tanulságait.
A háromnapos budapesti konferenciára nagyon sok jelenlegi és volt külügyminiszter, valamint egykori miniszterelnök is eljött Európa minden szegletéből. Ez volt egyben Martonyi János külügyminiszternek a szakmai búcsúja is, hiszen ő volt, mondhatjuk, a legfontosabb szereplője a magyar uniós csatlakozásnak már a tárgyalások alatt is, majd az elmúlt négy évben. Úgy is mondhatjuk, hogy kollégái eljöttek hozzá elköszönni és közösen értékelni az elmúlt tíz évet.
Ha az uniós tagságról mérleget vonunk, mindig azokkal az országokkal érdemes összehasonlítani magunkat, amelyek közel vannak hozzánk, és hasonló volt a történelmük, mint a lengyeleknek, a cseheknek, a szlovákoknak. Magyarország nem indult rossz helyzetből a 2004-es csatlakozáskor. Pontosabban 2002-ben az ország még sokkal jobb gazdasági állapotban volt, mint 2004-ben, amikor beléptünk az Unióba. Akkor rögtön túlzottdeficit-eljárás alá kerültünk és kilenc éven át ki sem tudtunk keveredni belőle. 2009-ben Magyarország volt az első ország, amelyet meg kellett menteni pénzügyileg. Ilyen korábban az Európai Unió történetében egyetlen tagállammal sem fordult elő. Ezek negatív rekordok, amikre nem lehetünk büszkék; a 2000-es években elszállt az államadóság és a költségvetési hiány. Ha a 2002-es és 2010-es adatokat összevetjük, akkor azt látjuk, hogy indultunk egy 55%-os adósságról, ami fölment 83%-ra. Nagyon nehéz helyzetben volt az ország. Ami pénzügyi válságként indult Nyugaton, az egy komoly reálgazdasági válság lett a legtöbb országban. Ennek következtében az EU-csatlakozás révén sem tudtunk olyan messzire eljutni, mint ahová eljuthattunk volna.
Ha megnézzük az egy főre jutó, vásárlóerő-paritáson mért GDP adatokat, akkor azt látjuk, hogy Csehország magasabb értéket produkált a csatlakozáskor, míg Magyarország a második helyen volt. Ezt követően visszacsúsztunk a harmadik helyre, úgy, hogy Szlovákia időközben megelőzött minket, Lengyelország pedig utolért. Ez azt mutatja, hogy a szűkebb régiónk ügyesebben használta ki az elmúlt évtizedet, mint mi, ők nem élték fel a jövőjüket. Magyarország túlköltekezett, és ennek a mai napig isszuk a levét. 2010 óta javultak a mutatóink, kikerültünk a túlzottdeficit-eljárásból is. Most már tartósan 3% alatt van a költségvetési hiány és tudunk növekedni. Ezek komoly eredmények.
Meggyőződése, hogy nem az EU-n múlott?
Azt gondolom, hogy minden elsősorban a mindenkori magyar kormányokon múlik. Ha csak az EU-n állt volna, akkor a szlovákok és a csehek sem tudtak volna ilyen jó eredményeket elérni. Persze ez nem jelenti azt, hogy az Európai Unió tökéletes. Szükségesek a javítások, a kritika is, de mindaz, ami forrásként bejött, az segített az országnak az életben maradásban.
Az elmúlt évek során a magyar közvélemény kritikusabb lett az EU-val szemben?
Igen, sokkal kritikusabb lett, de még mindig többségben vannak azok, akik szerint az Európai Unió pozitív dolog, mint akik szerint nem. A magyar parlamentben van egy markánsan EU-ellenes párt, amely néha azt mondja, hogy ki kell lépni, máskor meg azt mondja, hogy bent kell maradni, csak át kell alakítani az Uniót.
| Ptk. Mesterhármas |
|---|
|
Az új Ptk. három aspektusból – szerkesztőbizottsági tag, ügyvéd és bíró szemével. A sorozat rendezvényei: 2014.09.16. Családjog – Dr. Szeibert Orsolya, Dr. Szűcs Andrea, Kristófné Dr. Kontra Erzsébet Helyszín: Budapesti Ügyvédi Kamara |
A jelenlegi kormány úgy látja, hogy tenni kell annak érdekében, hogy az EU sokkal inkább a polgárok érdekét szolgálja. Nem biztos, hogy mindenben Brüsszelben kell dönteni és nem gondoljuk, hogy az Európai Egyesült Államok lenne a megoldás. Azt szeretnénk, ha az EU tiszteletben tartaná a tagállamok eltérő kulturális és alkotmányos hagyományait, politikai berendezkedését, sokszínűségét.
Ugyanígy az alapító szerződéseket is tiszteletben kell tartani, hisz az Unió nemcsak politikai és értékközösség, hanem jogi közösség is. Fontos, hogy ne rúgjuk fel a saját szabályainkat: minden intézmény úgy járjon el, ahogy azt a szerződésben számára biztosított hatáskörök lehetővé teszik. Ha nem így teszünk, akkor szétverjük az Uniót. Ezért nagyon fontos, hogy szabálykövetőek legyünk, különben hogyan lehetne 28 igencsak eltérő tagállamot összetartani. Az uniós tagság magától értetődő a jelenlegi kormány számára. Mi továbbra is azt gondoljuk, hogy az Unió garancia arra, hogy ne legyen háború Európában és amennyire csak lehet, együttműködjenek az európai országok.
Összegezve, elérte Magyarország az elérni kívánt célokat?
Részben elérte, de juthattunk volna messzebbre is. Nekünk kell itthon okosabban politizálni, elkerülni azokat a hibákat, amelyeket a szocialista kormányok 2002 és 2010 között elkövettek. Sokkal markánsabban kell továbbá megjelenítenünk a nemzeti érdeket.
Hallatni kell a hangunkat a jövőben is?
Folyik egy vita arról, hogy milyen irányba menjen tovább az Európai Unió. Az európai parlamenti választásokon sajnos megerősödtek az Európai Unióban kételkedő, euroszkeptikus pártok. Szerintem olyanná kell tenni az uniós projektet, ami révén visszanyerhetjük a polgárok bizalmát. Ne akarjunk további nemzeti kompetenciákat elvenni. A jogot, a szerződéseket tartsuk be. Csak ott fokozzuk az EU-n belül az együttműködést, ahol annak hosszú távon is értéke van, például az energetikában.
Az eurózónán belül fontos a tagállami gazdaságpolitikákat is harmonizálni, de a zónán kívül jobb a szabadabb kéz, hisz az egyes nemzetgazdaságok problémái sem húzhatók egy kaptafára. Akik nincsenek bent az eurózónában, ott a gazdasági konvergenciához, a felzárkózáshoz engedni kell az innovatív válságkezelési, növekedést teremtő megoldásokat. Ilyen irányba kell továbblépni. Azokra a kérdésekre kell nagyobb figyelmet szentelni, amelyek a polgárokat leginkább foglalkoztatják, mint például a munkahelyteremtés. Azt kell előtérbe helyezni, hogy az európai versenyképesség javítását hogyan lehet közös uniós politikával elősegíteni.
Meggyőződésem, világosan meg kell különböztetni, mi maradjon nemzeti hatáskörben, s hol van szükség szorosabb uniós együttműködésre. Az Uniónak inkább rásegítő funkciója legyen, mint nehezítő. E téren még bőven van mit tenni. A tagállamok tartsák tiszteletben egymás alkotmányos berendezkedését, nem feltétlenül kell egymás belpolitikájába mártanunk magunkat. A közös elveket, értékeket és szabályokat pedig tiszteletben kell tartani. Egy ilyen Európai Unió jobban szolgálja az európai polgárok érdekét, mint egy Európai Egyesült Államok víziója.
(Az interjú az Ügyvédvilág magazin 2014. július-augusztusi számában jelent meg.)
