Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Beszélgetés Dr. Koltay András médiajogásszal, a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság Médiatanácsának tagjával.
Hogy néz ki a mindennapi munkája a Médiatanácsban?
Az itteni munkám többrétű, egyrészt a hatósági munka egy rendszeres közigazgatási jogi jellegű feladat – hatósági ügyek indulnak, zárulnak különböző médiaszabályozási kérdésekben –, illetőleg én koordinálom az NMHH Médiatanácsa mellett működő Médiatudományi Intézet tudományos tevékenységét, az NMHH elnöke ezek mellett pedig a Gyermekvédelmi Internet-Kerekasztal elnökévé is kinevezett 2014 elején. Az egyetemi oktatói munkát is megtartottam a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen, valamint más felsőoktatási intézményekben is részt veszek az oktatásban. Vezetője vagyok az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpontján belül 2012 óta működő Médiatudományi Kutatócsoportnak. Már az egyetemi évek alatt nagy érdeklődéssel fordultam a médiajog, a médiaszabályozás felé, talán azért is, mert rájöttem, hogy a médiajogban, illetve a szólásszabadság jogában nem csak, sőt nem feltétlenül elsősorban a jogi szabályozás a fontos, az ott felmerülő történeti, kulturális, szociológiai szempontok legalább annyira meghatározóak egy-egy kérdés megítélésekor.
Milyen jogsértések merülnek fel a Médiatanács gyakorlatában?
A hatósági munkában alapvetően két nagy területre lehet osztani a jogsértéseket: az egyik a médiatartalmakkal kapcsolatos jogsértések, egyszerűbben: a tévében, rádióban közzétett műsorokban tapasztalt jogsértések (pl. gyermekvédelmi, gyűlöletbeszédre vonatkozó, reklámjogi, EU-s és magyar műsorkvótákra vonatkozó szabályozás megsértése), a másik pedig a piacszabályozás egyes rendelkezéseinek a felügyelete (a médiaszolgáltatások piacra lépése, piaci viselkedésének megítélése), amely részben a Médiatanács hatáskörébe tartozik.
Mire nem vonatkozik a médiatörvény?
Az igazi elhatárolási kérdések az internettel kapcsolatban merülnek fel. Itt az a kérdés, hogy mi minősül lekérhető médiaszolgáltatásnak vagy internetes sajtóterméknek. Azok a szolgáltatások tartoznak a törvény hatálya alá, amelyek – túl azon, hogy tájékoztatni kívánnak és rendszeresen megjelennek (frissülnek) –, elsősorban gazdasági céllal működnek, azaz céljuk, hogy a tulajdonosaiknak bevételt termeljenek. Ha ilyen szándék nincs és csak magánfelek véleménynyilvánításáról van szó, mint pl. a blogok vagy kommentek esetében, akkor e megnyilvánulások nem tartoznak a médiaszabályozás hatálya alá.
A média sokszor káros hatást gyakorol a gyermekekre. Ezt hogyan lehet kiküszöbölni?Sajnos ez nehéz ügy, minden érintett folyamatosan küzd vele. A különböző társadalomtudományokban nagyjából közmegegyezés van arról, hogy e károk léteznek, de nehéz megtalálni a megfelelő ellenszert. A jog kiindulópontja is az, hogy meg kell védenünk a gyermekeket a veszélyes tartalmaktól. Ez már csak azért is nagyon nehéz, mert a szülők segítsége nélkül ez nemigen sikerülhet, márpedig a gyermek sokszor jobban ért a számítógéphez, mint a szülő vagy a tanár. És ez csak az egyik nehézség. Sokkal hatékonyabb lenne, ha azt tanítanánk meg a gyerekeknek, hogy milyen olyan célokra tudnák használni az internetet, amely valóban a javukat szolgálja, hiszen rengeteg olyan információ és értékes tartalom érhető el, amit meg kell tanulniuk kezelni. Az a tapasztalatom, hogy a fiatalok is csak az internet egy szűk szeletét használják, a többit nem ismerik. Tehát egy pozitív megközelítésre is szükség lenne, de a jogi szabályozás jellegénél fogva elsősorban a tiltásra (a szélsőségesen erőszakos vagy pornográf tartalmak esetében) vagy a korlátozásra tud épülni. Ezek csak töredékesen lehetnek hatékonyak, lásd a szűrőszoftverek példáját, amit vagy használ a szülő vagy nem, vagy ki tud játszani a gyermek vagy nem. Összességében csodaszer nincsen, a gyerekek médiatudatosságának a növelése lenne a jó megoldás, de ilyen programokat hatékonyan kivitelezni nem könnyű.
|
Dr. Koltay András 2002-ben a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Karán diplomázott, 2008-ban megszerezte a PhD fokozatot is. Szakmai pályafutását a Pázmány jogi karának oktatójaként kezdte, jelenleg egyetemi docens. LL.M. fokozatot szerzett 2006-ban a University College London jogi karán, és a strasbourgi Emberi Jogok Nemzetközi Intézetében is folytatott tanulmányokat. Legfőbb kutatási területe a szólásszabadság, a médiajog, a személyiségi jogok. 2010 óta a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság Médiatanácsának tagja. Szabadidejét családjával tölti, focizik, olvas, jogi, szépirodalmi és történelmi könyveket gyűjt. |
|
Történnek fontos lépések azért, mint pl. a „gyermekbarát internet” törvénycsomag 2014 elejei elfogadása, ami nagy előrelépés. Az új szabályozás egyik vívmánya a szűrőszoftverekhez való hozzáférés megkönnyítése, részbeni kötelezővé tétele nagy fegyvertény, a többi rendelkezés, ideértve a káros tartalmakra való felhívás kötelezettségét, valamint a gyermekek személyiségi jogait sértő tartalmak eltávolításának kötelezettségét, inkább soft law jellegű szabályok, hiszen ezeket hatósági eszközökkel kikényszeríteni nem lehet. A szűrőszoftverek esetében 2014-től minden internetszolgáltatónak kötelezettsége magyar nyelvű, hatékony szűrőszoftvert ingyenesen letölthetővé tenni a honlapján, ezen túl minden iskolában és könyvtárban minden gépre kötelező telepíteni ezeket a szoftvereket. Otthon azonban a szülők feladata, hogy éljenek ezzel a lehetőséggel. Magyarország, ha egymagában ennél szigorúbb törvényeket ír, azzal nem sokra megy, mert az állami szabályozást könnyű kijátszani. Egész Európa azt gondolja erről egyébként, hogy közös uniós szintű szabályozásra van szükség, de az sem lenne igazából elég, mert az EU-n kívülről rengeteg káros tartalom érkezik.
Az internet kávézókra is vonatkozik ez a jogszabály?
Az internet kávézókban a szűrőszoftver telepítése nem kötelező. Ezek magánvállalkozásban működő cégek és a szolgáltatásukat bárki, tehát nem csak gyermekek vehetik igénybe. Azok a tartalmak, amelyek a gyermekekre károsak, a felnőttek elől nem lehetnek elzárva, hiszen az sértené a szólásszabadság, illetve a tájékozódási szabadság jogát.
Magyarországot külső-belső támadások érik folyamatosan a szólásszabadsággal kapcsolatban. Ön hogyan látja ezt a kérdést?
Azt gondolom, hogy Magyarországon ma szólásszabadság van. Természetesen arról lehet vitatkozni, hogy ez eléri-e a kívánt mértéket. A szólásszabadság joga több tucat alkérdésre szálazható szét: a választási eljárási szabályokon túl a magánélet polgári jogi védelmén át, az adatvédelmen keresztül, médiajog, büntetőjog, reklámjog, versenyjog, fogyasztóvédelmi jog mind-mind érintett benne. Mindig voltak, lesznek vitatott kérdések, mint mostanában aktuálisan pl. az internetes kommentek vagy a rendőrképmások ügye. De, ha már ilyen részkérdések felett vitatkozunk, az azt is jelenti, hogy a „nagy” kérdések rendben vannak. Azaz: a kritika, a bírálat, a tényfeltáró újságírás, a gyülekezés és az egyesülés pl. szabad.
Médiajogi konferenciák rendszeres előadója, számos publikációja jelent meg a Wolters Kluwer kiadásában.
Sok könyvet és tanulmányt írtunk és szerkesztettünk az elmúlt időszakban (a Sajtószabadság és médiajog a 21. század elején, A személyiség és a média a polgári és a büntetőjogban, Médiajogi kommentárok, A gyűlöletbeszéd korlátozása Magyarországon, Hungarian Media Law, Freedom of Speech: an Unreachable Mirage c. kötetek pl. mind az elmúlt két évben jelentek meg a Wolters Kluwer gondozásában).
Arra vagyok igazán büszke, amikor mások munkájának a megszületésében segédkezhetek. Az elmúlt években a Médiatudományi Intézeten, illetve az MTA Médiatudományi Kutatócsoportján belül számos olyan kötet született meg, ami sokunk közös munkájának az eredménye és ahol szerkesztőként dolgozhattam, illetve foghattam össze kutatásokat. Komoly tudományos együttműködésről beszélhetünk, összességében az ország különböző egyetemeiről több tucat kutató vett és vesz jelenleg is részt ezekben a munkákban. Nagy büszkeségünkre az MTA-s kutatásunk keretében idén egy angol nyelvű médiajogi tanulmánykötet is megjelent (Media Freedom and Regulation in the New Media World), amelyben számos neves külföldi szerző is szerzőként jelenik meg. 2015 áprilisában egy nagyszabású nemzetközi médiajogi konferenciát szervezünk, ahová elhívjuk őket is; talán ez lesz az eddigi legnagyobb médiajog-tudományi rendezvény Magyarországon.
Amire szintén büszke vagyok, hogy míg korábban a média- és sajtótörténet eléggé elhanyagolt terület volt itthon, addig mi számos kutatást, elemzést támogatunk, ösztönzünk e területen is.
