Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
A metaverzum egy megosztott, virtuális világ, amit a felhasználók bármilyen platformról képesek elérni az interneten keresztül, és ahol a virtuális avatárjaikkal tudnak kapcsolatba lépni egymással. Az alábbi, kétrészes sorozat az e sajátos világgal kapcsolatban felmerülő sokféle jogi kérdést veszi górcső alá.
Az elmúlt hónapokban a metaverzum hívószóvá vált, számos cikk, médiahír jelent meg róla, beszélnek róla web 3.0-ként is, anélkül azonban, hogy pontos megfogalmazás született volna arról, mi is az a metaverzum. Az elnevezés azonban nem újkeletű, már a kilencvenes években is létezett, a kétezres években pedig széles körben elterjedtek azok a számítógépes játékok, amelyekben a felhasználók avatarjaikkal egy második életüket élhették, virtuális tárgyakat, területeket vagy akár hirdetési helyet vásárolhattak maguknak, amelyek szintén a saját, erre a célra felépített virtuális világban játszódtak. A blokklánc-technológia adott még egy lökést ezeknek a fejlesztéseknek és ezáltal lehetővé vált, hogy a tokenizációval értéket adjanak a virtuális áruknak és a kriptók világa összekapcsolódjon ezekkel a virtuális világokkal, valós idejű, valós gazdasági értékkel bíró árucserét és gazdálkodást is lehetővé téve.
Mi is az a metaverzum?
A metaverzum egy megosztott, virtuális világ, amit a felhasználók bármilyen platformról képesek elérni az interneten keresztül, és ahol a virtuális avatárjaikkal tudnak kapcsolatba lépni egymással. Az elérés történhet virtuális valóság (virtual reality) és kiterjesztett valóság (augmented reality) útján is, vagy a kettő ötvözésével, például VR-szemüvegeken keresztül. Fontos jellemzője, hogy saját gazdasággal rendelkezik, amely valódi értéket képvisel és kapcsolatban van a valós világ gazdaságával. Egyes részszolgáltatásai eddig is megvoltak más platformokon, az integrálás jelentette az újdonságot. Az adott metaverzum témája, felépített világa annak szolgáltatójától függ, és a technológia sem azonos. A metaverzumot a gyakorlatban használják a számítógépes játékokban, közösségimédia-platformokon, de éppúgy használható virtuális konferenciákra, eseményekre (mint például koncert), digitális könyvtárakra, és az e-kereskedelmet is forradalmasítja a virtuális bevásárlóközpontokkal. A különböző metaverzumok egymással való kapcsolódását, interoperabilitását pedig az NFT (non-fungible token, azaz nem helyettesíthető token) hozhatja el, amelynek segítségével az egyik metaverzumban tokenizált és így tokenként virtuálisan megszerzett javakat (mint például egy luxusmárka tokenizált ruhadarabját) lehet egy másik metaverzumban is felhasználni.
A metaverzummal kapcsolatban sokféle jogi kérdés felmerül, tekintettel arra is, hogy a metaverzumban többféle technológia találkozik, a működéséhez szükségesek vagy azokhoz kapcsolódnak szerverek, tárhelyek, szoftverek, platformok, hardverek és egyéb perifériák (például VR-szemüveg, haptikus kesztyű a virtuális tárgyak érzékelésére), tartalmak, grafikák, térképek, épületek, fotók, interfészek, blockchain a tokenizált virtuális javak megszerzéséhez és nyilvántartásához. Ez a sokféleség rengeteg jogi kérdést is felvet a szellemi tulajdontól kezdve az adatvédelmen keresztül a polgári jogi aspektusig bezárólag.
Védjegyek és szerzői jog a metaverzumban
A metaverzumban rengeteg szellemi alkotás jelenik meg, ennek egyik aspektusa a védjegy, hiszen a metaverzum elnevezése, logója, esetlegesen szlogenje, dallama (hangvédjegy), az abban lévő esetleges jellegzetes karakterek vizuálisan megjelenített formái, a megvásárolható virtuális javak grafikus megjelenése, avatarok elnevezése, az egyedi szín (színvédjegy) részesülhetnek védjegyoltalomban, amelyre a metaverzum megalkotásánál érdemes nagy hangsúlyt fektetni a brand védelme érdekében. A metaverzum és a védjegyek kapcsolatának másik oldalát pedig azok a javak jelentik, amelyek tokenizálva esetlegesen a metaverzumban megvásárolhatók, illetve amelyek brandjeit a metaverzumban felhasználják. Azok a márkák, amelyek eddig védjegyeik áruosztályaiban, a védjegyeik által lefedett áruk, szolgáltatások körében nem fedték le a metaverzumhoz kapcsolódó szolgáltatásokat, virtuális javakat, virtuális szolgáltatásokat, szoftvereket, grafikákat, a brandjük és védjegyeik védelme érdekében a meglévő védjegyeik tekintetében a bejelentett áruosztályok felülvizsgálatára és esetenként új védjegybejelentések benyújtására kényszerülnek – ahogy tette ezt például az USA-ban a Victoria’s Secret, amely virtuális ruhakollekciójára jelentett be védjegyeket, vagy a McDonald’s, amely virtuális élelmiszerekre, italokra, virtuális éttermekre vonatkoznak.
A szerzői jog területén magától értetődik és a hagyományos világgal azonos a metaverzumot alkotó, annak részét képező szoftverek, grafikák, zeneművek szerzői jogi oltalma, amely az eddigi szerzői jogi környezetben sem vet fel különösebb kérdéseket. Nem így van ez a tokenizált művekkel, például a metaverzumban megvásárolható, digitális, virtuális képzőművészeti alkotásokra vonatkozó NFT-kkel, amelyek esetében fontos, hogy az NFT megvásárlásával az NFT alapját képező, tokenizált műre nem szerez az NFT jogosultja szerzői felhasználási jogokat, az alapul fekvő művet nem lesz jogosult semmilyen módon felhasználni a szerzői jogban eddig is létezett szabad felhasználási esetkörökön kívül a szerzői jogosultak engedélye és jogdíjfizetés nélkül.
Érdekes kérdést vet fel az is, ha valaki olyan digitális művet tokenizál, amit nem ő hozott létre – ez esetben a szerzőijog-sértés nem feltétlenül lesz megállapítható a tokenizálásra magára, azonban a mű tokenként való online, metaverzumban való megjelenítése akár thumbnail formájában már szerzőijog-sértésnek minősülhet.
Ezen túlmenően a szerzői jogban a szerzőség kérdéskörét veti fel, ha egy avatar hoz létre a metaverzumban szerzői művet – mivel pedig szerző csak természetes személy lehet, az avatar pedig egy virtuális személyiség, kérdés, hogy az avatart létrehozó természetes személyt meg fogja-e illetni az így létrehozott alkotás után a szerzői jog. Analógiaként itt esetleg hivatkozható a már ismert szerzői jogi gyakorlat a szerzői álnéven alkotott művekre, amelyek esetében az álnév mögött rejlő természetes személyt fogják megilletni a szerzői jogok, nem pedig a mesterségesen létrehozott álneves személyt. Ebből eredően pedig az avatar által létrehozott művek szerzői jogai is az avatart létrehozó természetes személyt illetik meg – más kérdés, hogy az alkotó hogyan bizonyítja az avatarján keresztül, hogy ő a művek szerzője.
A védjegy és szerzői jogi jogosultak legnagyobb kihívása azonban a metaverzumban megtörténő jogsértések detektálása és a jogérvényesítés lesz, amelyhez nélkülözhetetlen a mesterséges intelligencia alkalmazása a metaverzumokra – anélkül ugyanis a jogsértések felderítése, megtalálása komoly akadályokba ütközik. A jogérvényesítés terén pedig a metaverzum államok feletti, határokon átnyúló jellege miatt az alkalmazandó jog, a joghatóság, eljáró hatóságok kérdésköre fog felmerülni – különösen akkor, ha nem a metaverzumot szolgáltató ellen akarnak fellépni a jogosultak, hanem annak egy avatar mögé bújt felhasználójával szemben.
NFT-k a metaverzumban
Az NFT egy blokklánc-technológián alapuló megoldás, amellyel elsősorban digitális javak tokenizálhatók és ezek a tokenek értékesíthetők. Az NFT-k lehetnek azok, amelyek a metaverzumok közötti interoperabilitást megteremtik és általuk vált lehetővé és egyszerűvé a metaverzumban lévő virtuális javak kereskedelmének becsatornázása a valós gazdaságba is. Az NFT-k kibocsátása számos jogi kérdést vet fel, a legtöbb országban, így például Magyarországon azonban külön szabályozás még nem vonatkozik rá. Az NFT-k kibocsátásának szerzői jogi és védjegyjogi aspektusain túlmenően általános szerződési, polgári jogi kérdései is lehetnek, amelyek összefüggenek az okosszerződésekkel, amelyek a blokkláncon az NFT értékesítésére automatikusan létrejönnek és lebonyolódnak a fizetéssel együtt. Az ilyen okosszerződések esetében mindig lényeges kérdés az érvényesíthetőség, a bizonyíthatóság, különösen anonimitás esetén, avatarok mögé bújva, azok alaki érvényessége, a szerződésszegési esetek kezelése. Olyan alapvető jogi kérdések is felmerülnek, hogy a határokon átívelő metaverzumokban mely ország joga alkalmazandó az ilyen tokenizált virtuális javak (NFT-k) megvásárlására, az NFT-t megszerző személynek milyen jogai keletkeznek a megvásárolt NFT-n – alkalmazható-e analógiaként a tulajdonjogi rezsim (amely csak fizikai dolgokra, pénzre alkalmazható jelenleg Magyarországon, az NFT viszont ezek egyike sem). A közeli jövőben a készülő Mica Rendelet (a kriptoeszközök piacairól szóló rendelettervezet) fogja EU-s szinten rendezni a kriptoeszközök jogi helyzetét, azonban az sem fog valamennyi kriptoeszközre kiterjedni, mivel a Mica Rendelettervezet mostani szövegében a rendelet hatálya alóli kivételként lett megjelölve az egyedi, más kriptoeszközzel nem helyettesíthető egyéb kriptoeszköz, amelybe az NFT is beletartozhat majd.
A polgári jogi alapvetések is megkérdőjeleződnek a metaverzumban
A metaverzummal és az abban lévő avatarokkal kapcsolatban még a polgári jogi alapvetések is bonyolultakká válnak. Az avatart létrehozó személy halála esetén például örökölhető-e az avatarja, az avatarhoz rendelten (avatar által) megszerzett virtuális vagyonelemek, NFT-k? Maga az avatar a metaverzumban meghalhat-e anélkül, hogy a hozzá tartozó, azt létrehozó személy meghalna?
Sérül-e az avatart létrehozó természetes személy személyhez fűződő joga, ha az avatarja jóhírnevét sértik a metaverzumban, vagy ha feltörik az avatarját és az azáltal tett magánkommunikációjához hozzáférnek (magántitok sérelme), az avatarjához tartozó személyes adataival visszaélnek, amely személyes adatok a virtuális avatarra vonatkoznak, amely nem azonos az avatart létrehozó személy személyes adataival (személyes adatok védelme, információs önrendelkezési jog)?
Perelhető-e és ki a metaverzumban egyik avatarral a másik avatar ellen elkövetett jogsértésekért? Milyen jogai vannak a metaverzumban virtuális telket/területet/ingatlant vásárló felhasználóknak ezeken a területeken? Beléphet-e más felhasználó az avatarjával engedély nélkül az ilyen területekre a metaverzumban?
Megannyi kérdés, amelyre még nincs sem jogszabály, sem joggyakorlat, és amelyeknek csak egy része rendezhető a metaverzum általános felhasználási feltételeiben, amelyet a metaverzum szolgáltatója tesz közzé.
A cikk szerzője dr. Horváth Katalin, a CMS in Hungary szenior tanácsadója.
A cikk második része az adat- és a kibervédelem, a mesterséges intelligencia, a reklám- és munkajog kérdéseivel folytatódik.
