A munkabér letiltása – Vht.-nagykommentár, 2. rész

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Alábbi sorozatunkban a Wolters Kluwer gondozásában megjelenő Nagykommentár a bírósági végrehajtásról szóló törvényhez című kiadványból közlünk részleteket – ezúttal a munkabér letiltásáról.

A Wolters Kluwer gondozásában megjelenő Nagykommentár a bírósági végrehajtásról szóló törvényhez című kiadvány jogerős bírósági döntések teljesítéséhez fűződő alkotmányos érdek érvényesülését mutatja be a végrehajtási rendszert alkotó szabályok részletes, gyakorlati tapasztalatokra is kiterjedő magyarázatával. Kiadványunk a végrehajtás két fő típusára, a kielégítési és a biztosítási végrehajtásra fókuszálva vezeti végig a jogalkalmazókat az eljárás egyes szakaszain, azaz a végrehajtás elrendelésének és a végrehajtás foganatosításának a szakaszán. Az alábbiakban a Vht. Második részének a kommentárjából olvashatnak egy részletet a munkabér letiltásáról. A részlet szerzője dr. Lukács Tamás.

A munkabérre vezetett végrehajtás szabályait a Vht. [1994. évi LIII. törvény a bírósági végrehajtásról, a szerk.] IV. Fejezete tartalmazza. A törvény rendszertani felépítését elemezve megállapíthatjuk, hogy itt kezdődik a Vht. különös része, azt a jogalkotó a második rész megjelöléssel, a pénzkövetelés szabályai cím alatt helyezte el a jogszabályba. A pénzkövetelés szabályai között szerepel még a végrehajtás pénzforgalmi szolgáltatónál kezelt összegre, az ingó- és az ingatlan-végrehajtás.

A munkabérre vezetett végrehajtás a végrehajtó kezében lévő egyik leggyakrabban alkalmazott kényszerintézkedés, ha adós nem fizeti meg a fennálló tartozását. A végrehajtást kérőnek – amennyiben ismert előtte az adós munkaviszonya – lehetősége van arra, hogy a bírósághoz forduljon és kérje a letiltó végzés kiállítását, vagy végrehajtási lapot, végrehajtási záradékot állíttat ki, és megindítja a bírósági végrehajtó előtt folyó eljárást.

A közvetlen bírósági letiltás és felhívás kommentálása korábban megtörtént, így itt csak megemlítjük ezeket mint a letiltás válfajait.

A végrehajtást kérő a végrehajtható okiraton feltüntetheti adós munkahelyét vagy a munkabért folyósító szervet, és így kérheti, hogy a végrehajtó csak adós munkabérére vezesse a végrehajtást. Ebben az esetben a végrehajtónak más eljárási cselekményt tilos lefolytatnia, kizárólag a letiltást kell kibocsátania. Ebben az esetben a bírósági végrehajtói díjszabásról szóló 35/2015. (XI. 10.) IM rendelet 8. § (5) bekezdése szerint a végrehajtónak csökkentett végrehajtási költségekkel kell számolnia. Ekkor a munkadíj összege a végrehajtási ügyérték 0,5 százaléka, de legalább 9000 forint és legfeljebb 600 000 forint, a jutalék pedig a 35/2015. (XI. 10.) IM rendelet 15. § (2) bekezdése alapján a behajtott összeg egy százaléka.

Minderre (kizárólag munkabérre vezetett, csökkentett költséggel járó végrehajtás) akkor kerülhet sor, ha a végrehajtható okirat expressis verbis tartalmazza a munkáltató megnevezését. A jogalkotó célja a csökkentett végrehajtási költségekkel, hogy kizárólag egy letiltási rendelvényt kelljen kiadnia a végrehajtónak, és utána az eljárás a VÜSZ [1/2002. (I. 17.) IM rendelet a bírósági végrehajtási ügyvitelről és pénzkezelésről, a szerk.] 34. § e) pontja alapján befejezhető.

A munkabér kérdését az Mt. 42. § (2) bekezdés b) pontja szabályozza, miszerint munkaszerződés alapján a munkáltató köteles a munkavállalót foglalkoztatni és munkabért fizetni. A munkaszerződés kötelező tartalmi eleme a munkabér meghatározása, hiszen az Mt. 45. § (1) bekezdés szerint a munkaszerződésben a feleknek meg kell állapodniuk a munkavállaló alapbérében és munkakörében. A munkavállaló és a munkáltató a munkabérben szabadon állapodhatnak meg. Azonban ennek vannak korlátai. Ilyen korlát a kötelező legkisebb munkabér és a garantált bérminimum, amelynek aktuális összegét a Kormány rendeletben határozza meg [jelenleg lásd a kötelező legkisebb munkabér (minimálbér) és a garantált bérminimum megállapításáról szóló 20/2021. (I. 28.) Korm. rendeletet]. A teljes munkaidőben foglalkoztatott munkavállaló részére megállapított alapbér kötelező legkisebb összege (minimálbér) a teljes munkaidő teljesítése esetén 2021. február 1-jétől havibér alkalmazása esetén 167 400 forint, hetibér alkalmazása esetén 38 490 forint, napibér alkalmazása esetén 7700 forint, órabér alkalmazása esetén 963 forint. A legalább középfokú iskolai végzettséget vagy középfokú szakképzettséget igénylő munkakörben foglalkoztatott munkavállaló részére alapbérként megállapított garantált bérminimum a teljes munkaidő teljesítése esetén 2021. február 1-jétől havibér alkalmazása esetén 219 000 forint, hetibér alkalmazása esetén 50 350 forint, napibér alkalmazása esetén 10 070 forint, órabér alkalmazása esetén 1259 forint.

A munkavállalót a rendes munkaidőre járó munkabérén felül bérpótlék illeti meg. Ilyen lehet a vasárnapi munkavégzésért járó pótlék, a munkaszüneti napra járó pótlék, a műszakpótlék, az éjszakai pótlék, a készenléti és az ügyeleti pótlék. Ezekkel a pótlékokkal megnövelt munkabér vonható végrehajtói letiltás alá. A munkabért – külföldön történő munkavégzés vagy jogszabály eltérő rendelkezése hiányában – forintban kell megállapítani és kifizetni.

A Vht. a munkabért kiterjesztően értelmezi, hiszen nemcsak a munkajogi jogviszonyon alapuló munkavállalói munkabér vonható végrehajtás alá, hanem az adós Vht. 7. § (1) bekezdésében felsorolt illetményéből, munkadíjából, a munkaviszonyon, közfoglalkoztatási jogviszonyon, munkaviszony jellegű szövetkezeti jogviszonyon, közszolgálati, kormányzati szolgálati és közalkalmazotti jogviszonyon, szolgálati viszonyon, rendvédelmi igazgatási szolgálati jogviszonyon, honvédelmi alkalmazotti jogviszonyon, társadalombiztosítási jogviszonyon alapuló járandóságából, valamint a munkából eredő egyéb rendszeres, időszakonként visszatérően kapott díjazásából, juttatásából, követeléséből származó jövedelem is. A törvény szóhasználata valamennyi felsorolt juttatás esetén egységesen a munkabér fogalmat használja, így járunk el a vonatkozó szabályok kommentálása során is.

A Vht. 32. § (1) bekezdésének előírása folytán a jogalkotó főszabállyá tette a végrehajtható okirat postán történő kézbesítését. Ennek következtében akkor adhatja ki a végrehajtó a letiltást adós munkabérére, ha a végrehajtható okirat átvételét követő 15 napon belül nem fizeti ki a tartozását önkéntesen. Máshogy kell eljárni, ha a végrehajtó a helyszínen adja át a végrehajtható okiratot az adósnak. Ebben ez esetben fel kell hívni – a helyszínen – az azonnali teljesítésre. Ha az adós ennek nem tesz eleget, úgy a letiltás kiadására vonatkozó 15 napos szabályt nem kell alkalmazni, a letiltás a helyszíni eljárás után rögtön kiadható.

Láthatjuk tehát, hogy a jogalkotó meghagyta adós számára az „önkéntes teljesítés” lehetőségét. Ez azonban nem azt jelenti, hogy ennek határideje (postai kézbesítés esetén 15 nap) alatt a végrehajtó ne tehetne végrehajtási cselekményeket. A Vht. 47. § (2) bekezdés alapján lehetősége van arra, hogy megkeresse a nyugdíjbiztosítási igazgatási szervet, az egészségbiztosítási szervet és az adóhatóságot is. (A megkeresett szervek a megkeresésnek nyolc napon belül, illeték- és díjmentesen kötelesek eleget tenni.) A Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő az elektronikus megkeresésre elektronikus úton, a végrehajtó hivatali kapu tárhelyére küldi el a választ.

A végrehajtó a letiltás kibocsátásával foglalja le az adós munkabérét, melyet nemcsak a munkáltató, hanem a felek felé is megküld. A letiltásban foglaltakkal szemben végrehajtási kifogás előterjesztésére van lehetőség.

A Vht. – hasonlóan a munkabér fogalmának tágabb értelmezéséhez – a munkáltató fogalmát sem szűkíti le kizárólag az Mt. hatálya alá tartozó munkáltatóra. Ide tartozik, aki az adós számára járandóságot, illetményt, munkából eredő díjazást, juttatást, egyéb összeget rendszeresen, időszakonként visszatérően juttat, mint folyósító szerv vagy személy. [Vht. 24. § (2) bekezdés.]

A végrehajtó a letiltási rendelvény megküldésével felhívja az adós munkáltatóját, hogy az adós munkabéréből a letiltásban feltüntetett összeget vonja le, majd a rendelvényben foglaltaknak megfelelően utalja ki a végrehajtást kérő, illetve – a neki vagy a végrehajtói karnak járó összegek tekintetében – a végrehajtó felé.

A törvény – kivételes esetben – lehetőséget enged, hogy a végrehajtónak utalja át a munkáltató a teljes levont összeget, de nem ez a megszokott eljárás, hiszen az adós számára további költségeket eredményezhet a továbbutalás díja (a végrehajtást kérő felé). Ilyen eset lehet, ha a végrehajtást kérő személyében változás áll be, azonban a jogutódlás kérdésében a bíróság határozata még nem emelkedett jogerőre. Ekkor lehetősége van a végrehajtónak arra, hogy a jogutódlást megállapító jogerős határozat megszületéséig a levont összegeket a végrehajtói letéti számlára kérje.

Felmerül a kérdés, hogy mennyi időn belül kell a letiltást kiadni. A Vht. 58. § (4) bekezdése szerint a letiltást a helyszíni eljárást, illetve postán megküldött végrehajtható okirat adós áltati átvételét követő három napon belül ki kell bocsátani a tartásdíj (például gyermektartás, rokontartás) behajtására irányuló eljárásokban. A rendelkezés korrelál a VÜSZ 23. § (2) bekezdés a) pontjával, hiszen ezen esetben soron kívül kell az eljárási cselekményeket lefolytatni, így a letiltást is kiadni. Más esetekre nézve a Vht. speciális határidőt nem állapít meg, így főszabály szerint a végrehajtható okirat kézbesítését követő 15 nap eredménytelen elteltét követően bocsátható ki a rendelvény.

A sorozat első részét itt olvashatja el.

A cikk a Wolters Kluwer Hungary Kft. termékeire/szolgáltatásaira vonatkozó reklámot tartalmaz.

---