Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Figyelemmel arra, hogy a pótmagánvád járulékos sértetti vádképviseletként fogható fel az állam büntetőhatalmát képviselő közvádló mellett, a hamis tanúzás kapcsán azt kell vizsgálni, hogy a releváns jog- vagy érdeksérelem eléri-e a törvényileg szabályozott szintet?
I. Dogmatikai alapok
Pótmagánvádnak csak és kizárólag közvádra üldözendő bűncselekmények esetében van helye. A pótmagánvád előterjesztésére a Be. 51. § (1) bekezdése alapján az jogosult, akinek jogát, vagy jogos érdekét a bűncselekmény sértette vagy veszélyeztette, mellyel már meg is határoztam azt, hogy az eljárásjogi intézmény előterjesztésére egyedüli jogosult, a sértett. A bűncselekmény általános fogalmi sajátosságaiból kiindulva, minden bűncselekmény magában rejt egyfajta jogsértést, ami lehet, hogy a védett jogi tárgy tekintetében esetleg nem is elsődleges és nincs kifejezetten nevesítve sem. Ehhez társul egy hatásgyakorlás arra a környezetre, közegre, amellyel kapcsolatos.
II. A felvetett kérdéskör magyarázata
A hamis tanúzásnál tehát a kiindulópont és egyben szinte töretlen jogalkalmazói álláspont az, hogy e bűncselekmény miatt nincs helye pótmagánvádnak (2125/2010. számú büntető elvi határozat). Az egységes jogalkalmazói gyakorlat indokául szolgáljon az, hogy a bűncselekménynek nincsen passzív alanya, emellett azáltal, hogy az elkövetési magatartást tanúsítják, befejezett. Az pedig, hogy a hatóság a tanú által kijelentett tényeknek hitelt is adjon, a tényállásszerűség szempontjából indifferens. Azt már most leszögezhetjük, hogy Be. nem tartalmaz rendelkezéseket arról, hogy mely bűncselekmények esetén lehet vádindítványt előterjeszteni, ilyen taxatív felsorolás híján pedig a jogalkalmazói gyakorlat feladata lesz annak megítélése, hogy mely deliktumok esetén engedhető meg. Annak mentén lehet tehát állást foglalni abban, hogy az eljárásjogi értelemben vett sértetti fogalom szükséges eleme-e a bűncselekménynek vagy sem, hogy ezt a jogsérelmet vizsgálom meg részletesebben. Már most jelezném azt, hogy nem minden bűncselekménynek van feltétlenül egy eljárásjogi sértettje (BKv. 90.).
III. A konjuktív feltételek hiánya
Jóllehet a hamis tanúzásnál eredményről sem beszélhetünk így a pótmagánvádlói fellépés alapjaiban kérdőjeleződik meg. Többek között ennek okán, valamint mivel nincs pótmagánvád előterjesztésére jogosult sértett, a törvényes vád hiánya miatt a pótmagánvádló fellépésről szó sem lehet. Mivel a hamis tanúzásnál e nem szükségképpeni tényállási elem nem szerepel, nyilvánvalóvá válik, hogy az ténylegesen beleillik a 1942/2009. számú büntető elvi határozat kizáró rendelkezéseibe: az állami, társadalmi, vagy gazdasági rend sérelmével jár, s e jogtárgyak esetleges sérelme, következménye a konkrét természetes vagy jogi személyre nézve csupán áttételes. A 8.B.700/2010/18. számú ítélet pedig odáig megy, hogy az igazságszolgáltatás rendjét olyan védett jogi tárgyként jelöli meg, melyet sértettként azonosít, mellyel kapcsolatban megjegyzem, hogy a magam részéről helyesebbnek tartanám a két fogalmat élesen elválasztani. Az igazságszolgáltatás rendes működését nem tartom alkalmasnak a sértetti fogalommal történő azonosításra, annak ellenére sem, hogy ebben az ügyben nem volt olyan személy, akinek sérelmet okoztak volna.
Simon Nikolett a Bibó István Szakkollégium által meghirdetett „Új Büntető Törvénykönyv. Hagyomány és megújulás a büntetőjogban” című versenyen III. helyezést ért el.
|
|---|
Az eredmény oldaláról megközelítve a kérdést, a Btk. hamis tanúzásról szóló 272. § (4) bekezdése szerint, ha a hamis tanúzást büntető ügyben követik el, bűntett miatt egy évtől öt évig, ha életfogytig tartó szabadságvesztéssel is büntethető bűncselekményre vonatkozik, két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. Ez utóbbiakat aligha lehetne megfeleltetni olyan eredményeknek, melyek a Btk. 268. § (2)-(4) bekezdéseit jellemzik. A BKv. 90. is ezt erősíti, amely leszögezi, hogy a sértett büntetőjogi igényét akkor érvényesítheti pótmagánvádlóként, ha passzív alanya a közvádra üldözendő bűncselekmények vagy a tényállás eredményt tartalmaz.
IV. A 1942/2009. számú büntető elvi határozat margójára
A büntető elvi határozat tárgyát képző ügyben, a tényállás szerinti időpontban tartott önkormányzati választások eredményét a polgármesterjelölt a szavazatszámláló bizottság egyik tagjának nyilatkozata alapján támadta meg. A nyilatkozat tartalma szerint, a mozgóurnás szavazás során a szavazatszámláló bizottság egy másik tagja a választókat befolyásolta. Ezt követően a helyi és területi választási bizottság nyújtotta jogorvoslati lehetőségek kimerítése után, a másik polgármesterjelölt feljelentést tett a nyilatkozattevő ellen, polgári ügyben elkövetett hamis tanúzás bűntette miatt. A nyomozást az ügyben, mivel bűncselekmény elkövetése nem volt megállapítható, megszüntették. Az elutasító határozat ellen benyújtott panasz elutasítása után, az illetékesek a pótmagánvád intézményével kívántak élni. A bíróság az erre irányuló indítványt elutasította, mégpedig azzal az indokkal, hogy a hamis tanúzás elkövetője társadalmi érdeket sért, cselekménye által az igazságszolgáltatás tisztaságához fűződő érdek sérül.
V. A pótmagánvád elutasításának ultima ratio indokai
A sértetti minőség megállapíthatósága a hamis tanúzás miatt indult büntetőügyekben az előzőek okán kétséget kizáróan akadályba ütközik, mivel lehet, hogy ha a vallomás terhelő jellegű és kihatással van egy másik személy életére, a jogsérelem megállapíthatósága és a veszélyeztetés léte mégis olyan távoli, hogy megalapozatlanná teszi a sértett, ilyenképpen passzív alany létét is. Ezen elem híján pedig a pótmagánvádlói fellépés is kizárt. A jogsérelmet illetően, egy hamis tanúvallomás miatt egy munkalehetőség megvonása, a munkahelyéről történő elbocsátás (FÁZSI László: A pótmagánvád a magyar büntető eljárásjogban és a gyakorlatban. DE-ÁJK Doktori Iskola, Debrecen, 2011. 174. old.), egy ártatlan ember előzetes letartóztatásba helyezése, súlyosabb esetben elítélése, továbbá minden olyan az elkövető jó hírnevét befolyásoló negatív hírközlés folytán elszenvedett kár, egyaránt a jog- vagy érdeksérelem fogalma alá vonható. Azonban nem győzöm hangsúlyozni, hogy passzív alanyiság hiánya okán, figyelembe véve a védett jogi tárgyat és a releváns intézmény alkalmazhatóságát, egyezően az ítélkezési gyakorlattal nem tartom alkalmazhatónak.
Különös tekintettel arra, hogy a deliktum jogi tárgyán összességében az igazságszolgáltatás tisztaságát kell érteni, mely érdek magában egyesíti az állami büntetőhatalomhoz kötődő bizalmat és annak megfelelő, helyes ítéleteket eredményező működését, mellyel ha nem is contra legem, de az állampolgárok személy- és vagyonbiztonságának védelme nem jelentékeny. Az említett esetkörökben is, még ha van is olyan ok-okozati összefüggésben álló érdeksérelem, az nem éri el azt a védelmi szintet, mely megalapozhatná a passzív alanyiságot, ezért törvényes vád hiánya fennáll. Végül, amikor a pótmagánvádat úgy jellemezzük, hogy az nem a polgári jogi igény érvényesítésének módja, hanem a büntetőjog korrekciós eszköze, olyan alapvetést fektetünk le, (Bfv. III. 69/2009, BH 2010/3. 184. In: FÁZSI i.m. 175. old.) mellyel nem jutunk közelebb a kérdéskör megoldásához.
VI. A pótmagánvád további megengedhetőségéről
A hamis tanúzás védett jogi tárgya még közvetetten sem az egyeseket ért jogsérelem, ellenben a hamis vádat ezzel az ismérvvel már jellemezhetjük. A becsületsértési elem véleményem szerint itt már megalapozhatna efféle jogosultságot is, mely álláspontomat mégsem terjeszteném ki a Btk. hamis vádról szóló teljes tényállására. Az eljárásjogi jogintézmény célja nem más, mint amikor a közvádra üldözendő bűncselekmény miatt törvényben meghatározott okokból nem kerül sor a felelősségre vonásra, a sértettnek lehetősége legyen büntetőjogi igényének előterjesztésére, egy vádindítvány formájában. Ezzel a véleménnyel a magam részéről is messzemenően egyetértek, mely állításokat mégis a hamis tanúzás vonatkozásában, ha nem is kategorikusan, de a tényállás jelenleg hatályos állapota alapján kizárnám. Végül felhívnám a figyelmet arra is, hogy a pótmagánvádlóként fellépés egyes közvádas bűncselekmények terén még tisztázásra szorul. Azt a nézetet azonban nem tartom elfogadhatónak és dogmatikailag tévesnek tekintem, miszerint az elkövető a valótlan állításával egyben rágalmazást is megvalósít (tekintettel a történeti gyökerekre). Ezen felül az annak helytelensége felől sincs kétség, hogy mivel a rágalmazásnak vagy becsületsértésnek van sértettje, és mert a hamis tanúzás konszumálja a rágalmazást, ezért a hamis tanúzásnak is lesz sértettje (Legf. Bír. Bt. III. 66/2009.).
VII. Összegzés
A joggyakorlat egységesnek látszik e téren, ugyanakkor nem szabad megfeledkezni arról, hogy egy hamis tanúvallomás, ha nem is kifejezetten az egyesek ellen irányul közvetlenül, mégis olyan következmények társulhatnak hozzá, melyek károsan befolyásolhatják az érdek- vagy jogsérelmet elszenvedő személy életét.
Hamis tanúzás miatt egyébként nem is lenne ildomos lehetővé tenni a pótmagánvádat, mivel ez a Be. 53.§ alkalmazási körének túlzott kiterjesztését jelentené. A legfőbb érv mégiscsak a BKv. 90. által is kiemelt sértetti fogalom, amely a hamis tanúzást nem jellemzi, hiszen olyan személy híján, akinek jogát vagy jogos érdekét nem sérti vagy veszélyezteti a bűncselekmény, a pótmagánvádlókénti igényérvényesítés anyagi jogi keretei sem adottak. A pótmagánvád kisegítő, járulékos sértetti vádképviselet, amely a közvádlói monopólium korrekciójának eszköze. A Be. 53. §-ának (1) bekezdésében rögzített feltételek mellett ugyanis a sértettnek lehetőséget kell adni arra, hogy a vádemeléstől vagy a „vádképviselettől elzárkózó” közvádló helyébe lépjen. Végül a közvád alternatívájaként úgy vélem, hogy – törvényi feltételek teljesülése esetén, – a pótmagánvád alkalmazását és a védett jogi tárgyra vonatkozó rendelkezéseket egyes bűncselekmények kapcsán újra lehetne gondolni.
