A „rendőrfotó-ügyről” – II. rész

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Lisszabontól Kazahsztánig sehol nem vonják kétségbe, hogy az intézkedő rendőrt fotózni lehessen. A témáról Bodolai Lászlóval, az Index ügyvédjével, Bodrogi Bea jogvédővel, a strasbourgi beadvány készítőjével és Majtényi Lászlóval, az alkotmánybírósági panaszt kidolgozó Eötvös Károly Intézet vezetőjével beszélgettünk.

Bea, az Ön nevéhez fűződik a strasbourgi beadvány, amelyet jogvédőként, kvázi aktivistaként állított össze. Mióta foglalkozik a rendőrfotó-témával kiemelten és hol tart most a strasbourgi ügy?

Bodrogi Bea: A sajtó- és a véleménynyilvánítás-szabadság témájával négy éve, emberi jogokkal pedig tizennyolc éve foglalkozom. Miután az Alkotmánybíróság meghozta az alapügy ítéletét megsemmisítő határozatát, Strasbourg elutasította az ügyet, tekintettel arra, hogy folyamatban lévő ügyben az Emberi Jogok Európai Bírósága nem dönt. Meg kell várnunk, amíg újra végigfut a konkrét ügy, és ennek fényében még mindig nyitva áll a lehetőségünk, hogy Strasbourghoz forduljunk.

A strasbourgi beadvány is hasonló érvelésen alapult?

Bodrogi Bea: Természetesen igen, hiszen nagyon fontos volt, hogy ugyanazokat az érveket sorakoztassuk fel. A nemzetközi beadványnak volt egy olyan aspektusa is, hogy nem visszaélésszerűen történt meg az ügyben szereplő konkrét képek elkészítése és felhasználása, valamint a nyilvánosságra hozatala sem, tehát az újságíró jóhiszeműen járt el. Ez azért nagyon fontos, mert a strasbourgi gyakorlat a véleménynyilvánítás szabadságának, a sajtó munkájának a körében erősen vizsgálja a jóhiszeműséget, az elvárható gondosságot. A mi esetünkben nem arról volt szó, hogy egy, az utcán fekvő rendőrt fényképeztek le és tették fel a fotót a címlapra, hanem a közhatalom gyakorlása során végzett munkájáról tudósítottak, tehát itt igazából nem is a személynek van a jelentősége, hanem annak, amit tesz. Tehát e ponton is egyet kell értenem a professzor úrral, miszerint nemcsak a véleménynyilvánítás szabadságáról van itt szó, hanem az átláthatóságról is.

Bodolai László: Nem igazán értek egyet azzal, hogy ez a tárgy a véleménynyilvánítás szabadságához tartozik. Az nem vélemény, ha valaki lefotóz egy rendőrt, viszont ha nem jelenhet meg, a sajtószabadságot korlátozza, mert bizonyos információkat nem tud eljuttatni az olvasókhoz.

Bodrogi Bea és Bodolai László (Fotók: Rózsa Zsuzsanna)

Bodrogi Bea: A strasbourgi 10-es cikk egy nagy csoport, amely a véleménynyilvánítás alatt a tájékoztatáshoz fűződő jogot is magában foglalja, és itt erről van szó. A sajtó a történések bemutatásával, tájékoztatással segít a közvéleménynek az adott aktuális téma megértésében, megvitatásában.

Majtényi László: Annyival kapcsolódnék ehhez a gondolathoz, hogy az Alkotmánybíróság határozatában azt a szóhasználatot alkalmazza: szerinte a jelenkori történelmi események bemutatásában a sajtó hivatása az, hogy ezeket a képeket közzétegye. A közzététel akkor nem jogszerű, hogyha öncélú – érdekes, hogy az Alkotmánybíróság is a Bea által előbb említett példát idézi, ami a mi keresetünkben is benne volt, tehát hogy a szenvedő rendőr bemutatása már nem jogszerű. A közlekedési balesetben, a bűnözőkkel folytatott küzdelemben, vagy a tüntetésen valamilyen módon megsérülő rendőr esetében az állam képviselőjéből egyszerűen előlép a szenvedő ember és itt nincs jogos transzparencia-igény, ennek a bemutatása túl van a jogszerűség határain és erre megint azt kell mondanunk, hogy ez így teljesen rendben van.

Időközben a Kúria is először felfüggesztette, majd hatályon kívül helyezte az alkotmánybírósági döntéssel ellentétessé vált jogegységi határozatát. Önök ezt hogyan értékelik?

Bodolai László: Több helyütt is és minden konferencián felvetődött már, hogy a rendőrfotók ügye elsősorban jogalkotási kérdés. A gyakorlatban viszont a bírókra próbálják hárítani az egész problémakört, ők pedig a legkisebb ellenállás felé haladnak. Ebből adódott az az egészen ellentmondásos helyzet, aminek az egyik oldalán a jogegységi határozat állt, a másikon pedig az alkotmánybírósági határozat, teljesen ellentétes iránymutatást adva a sajtó részére. Próbáltam érdeklődni bíróknál, hogy ezek után mi a helyzet, egyikük azt mondta, egyelőre a régi Ptk.-ra hivatkoznak, mert az alapján hozták meg a jogegységi döntést. Ez azért abszurdum, mert új Ptk. ebből a szempontból még szigorúbb, hiszen konkrétan a képmás készítését is beemelte az engedélyhez kötött jogvédelem körébe, ami eddig így nem szerepelt a Ptk.-ban, bár a joggyakorlat többé-kevésbé ezt mutatta. A jogegységi döntés hatályon kívül helyezése után a Kúria szóvivője azt mondta: innentől kezdve is egyedileg kell ezeket az ügyeket értékelni, azaz ők nem mondhatják, hogy innentől kezdve minden rendőrt le lehet fotózni, de azt sem, hogy nem.

Majtényi László: Ami a mai helyzetet illeti, én meglehetősen pesszimista vagyok. Egyrészt persze üdvözlendő, hogy a Kúria visszavonta a 2012-es jogegységi határozatát, de az új jogegységi határozat meglehetősen értelmezhetetlen és semmitmondó, gyakorlatilag a Kúria tájékoztatása ad értelmezési kereteket neki. A Kúria szóvivőjének álláspontja szerint meg kell keresni az egyensúlyt a rendőr magánéleti jogai és a közélet indokolt érdekei között, ami eleve téves hozzáállás, hiszen kell eleve egy vélelem, amelynek amellett kell lennie, hogy a közterületen tartózkodó rendőr az állam képviselőjeként tűrni köteles, hogy őt lefényképezzék. A szóvivő szövege még arra is kifejezetten utal, hogy akkor, amikor a rendőrök – mondjuk, csapaterőként – sokan vannak jelen, akkor fényképezhetőek, de amikor a rendőr egyedül van, akkor nem. Az ilyen megkülönböztetés pontosan ellentétes az alkotmánybírósági döntéssel, valamint a strasbourgi gyakorlattal is. A rendőr a közhatalmat képviseli, tehát amikor közhatalomként van jelen, akkor az ő működése nyilvánosságra hozható. Alapvető probléma, hogy az Alkotmánybíróság döntése után is azt tapasztaltuk: a nyomtatott és az internetes sajtóban is rendszeresen kitakarják a rendőrök arcképét – ebből a szempontból az Index pozitív példa, ők nem követik a régi gyakorlatot. Van egy olyan rossz érzésem, hogy valószínűleg ezt a – hatályon kívül helyezett jogegységi döntés és az alkotmánybírósági határozat ellentétéből fakadó – homályos helyzetet fogja fenntartani a Kúria új jogegységi határozata is. Ha a Kúria nem dönti el, hogy az alkotmánybírósági érvelés vagy a saját korábbi jogkorlátozó nyomvonalán halad-e, és ezért a kettőt megpróbálja egymással összhangba hozni, ami egyébként lehetetlen, akkor sajnos az lesz, hogy a „jobb a békesség”-alapon egyfajta „dermesztő hatás” érvényesül majd és a sajtó munkatársai inkább mégsem fogják a rendőröket fényképezni. Különösen akkor nem, ha nem egy tüntetésről, hanem – mondjuk – egy közúti ellenőrzésről van szó.

Bodolai László és Majtényi László

Bodrogi Bea: Én azt a példát szoktam felhozni, hogy amikor az Ökotárs Alapítvány vezetőjét, Móra Veronikát a rendőrök letartóztatták, Móra Veronikának mint közszereplőnek az arca nem volt kitakarva, de a mellette feladatát ellátó rendőröknek viszont ki kellett takarni az arcát. Nem tömegfelvétel volt, nem csoportban álltak, viszont a munkájukat végezték. Ha médium lennék, én nem takartam volna ki az arcukat.

A jelenlegi állás szerint ki kell takarni a rendőrök arcát vagy sem?

Majtényi László: Az alkotmánybírósági döntés alapján nem szabad kitakarni, a kúriai jogegységi döntésének szövege alapján viszont a legtöbb esetben ki kell. Én azt javaslom az újságíróknak, hogy ne takarják ki. A magam részéről a sajtót az autonóm és a korábbinál bátrabb magatartásra biztatom. Nagyon jó példát idézett Bea, amihez hozzátenném, hogy a rendőrség Móra Veronikával szembeni fellépését a bíróság jogellenesnek minősítette.

Bodolai László: Az általam képviselt sajtótermékeket mindenképp afelé próbálom irányítani, hogy az Alkotmánybíróság döntésének megfelelően ne takarják ki a fotókon szereplő rendőrök arcát.

Bodrogi Bea: Ahogy már mondtam, én is azt javaslom a médiumoknak, hogy ne takarják ki a rendőrök arcát. Úgy érzem, és ebben mindannyian egyetértünk, hogy ez a kérdés még nem oldódott meg teljesen. Bár a Kúria eggyel hátrébb lépett, nem érzem azt, hogy az alapkérdésre választ kaptunk vagy megoldottuk volna.

Titkos adatgyűjtés a büntetőeljárásban
Kis László kötete a büntetőeljárás egy nagyon vékony, ám annál szerteágazóbb kérdésének, a titkos adatgyűjtésnek próbálja felfedni minden vonulatát. További információ és megrendelés >>

---