A rokontartás bírói gyakorlata-3.rész

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Cikkünk első részében többek között a gyermektartás és a szülőtartás viszonyával, a kötelezett jövedelmével, a tartásdíj automatikus emelkedésével is foglalkoztunk.

Cikkünk második részében a gyermektartási perek kialakult gyakorlatát mutattuk be. Olvashattak többek között a bírósági statisztikákról és a gyermek alapvető szükségleteiről.

Mai írásunkból a kötelezett tartási képességénél és a tartásdíj mértékének megállapításánál figyelembe veendő szempontokat ismerhetik meg.

A kötelezett tartási képessége

A tartási perekben leggyakrabban indítványozott bizonyítás a munkáltatók megkeresésére irányult és általában egy évre visszamenőleg kérték be a tartásra kötelezett bruttó és nettó keresetét.

A bírósági ügyekben ezzel a bizonyítási móddal kapcsolatban akkor merülhet fel probléma, ha a kötelezett egyben a cég tulajdonosa is és saját munkabérét maga állapítja meg.[1]

A második leggyakoribb bizonyítási indítvány a környezettanulmány elkészítésére vonatkozott. Ezt követte a tanúvallomás, amely általában a kötelezettel a per ideje alatt egy háztartásban élők meghallgatására vonatkozott. A tanúbizonyítást elsődlegesen a kötelezett nyilatkozata, az esetleges ellentmondások tisztázása érdekében használták fel. [2]

A bíróságok a kötelezettek és a tanúk nyilatkozatait összevetik más peradatokkal. A bevételekre és a kiadásokra vonatkozó bizonyítékokat és vallomásokat összességében úgy értékelik, hogy megvizsgálják, hogy a kötelezett által igazolt jövedelmekből fedezhetőek-e a perben felmerült rendszeres kiadások. Ugyanis a tartásdíj megállapításánál, amint azt már korábbi cikkünkből megtudhatták a kötelezett tényleges jövedelmét kell figyelembe venni. A feltárt bevételek és kiadások összevetésével készített vagyonmérleget szintén gyakran használják a kötelezett tényleges jövedelmének megállapítására.[3]

[htmlbox ptk_kommentar_2018]

A kötelezett egészségi állapotának vizsgálatára leginkább a tartásdíj csökkentése iránti perekben merült fel, amikor a kötelezett szakértői véleménnyel vagy hatóság által megállapított munkaképesség csökkenésre hivatkozva kérte a tartásdíj leszállítását. Az adott térség munkaerőpiaci helyzetét is figyelembe vették a bíróságok, elsősorban a hátrányosabb helyzetben lévő északi régiókban.[4]

A vidéki perekben gyakori volt, hogy csak a kötelezett és a jogosult nyilatkozata állt egymással szemben, más bizonyítási eszközt nem vettek igénybe, illetve, hogy a jogosult a kötelezett állításait nem vitatta. A jogosult magasabb jövedelemre vonatkozó állításait gyakran nem tudta megfelelően bizonyítani.[5]

Az utóbbi években az informatika rohamos fejlődésen ment keresztül, amely a bizonyítási indítványokon is meglátszik. A fővárosban már egyre gyakoribb, hogy a felek külföldi nyaralásokon készült fotókat, Google Street View képeket, szállás és repülőjegy foglalásokat beszerzését indítványozzák vagy azokat bizonyítékként csatolják.[6]

A kötelezettek gyakran hivatkoznak arra, hogy nyugdíjas korú szüleik tartják el őket, ezért nem rendelkeznek tartási képességgel. A bírósági gyakorlat egyik része ezt a nyilatkozatot alapból hiteltelennek tekinti és nem fogadja el, a másik része pedig a per egyéb adataival összevetve állapítja meg a kötelezetti nyilatkozat valóságtartalmát.[7]

A munkaügyi központokat a munkanélküli kötelezettek esetében a képzettségüknek megfelelő betölthető álláshelyekkel kapcsolatban kérik megkeresni. A bírósági gyakorlatban, ha a kötelezett nem fogadja el a képzettségének megfelelő minimálbéres álláslehetőséget, abból a bíróság általában arra következtet, hogy a tényleges vagyoni helyzete meghaladja a minimálbér összegét, annak ellenére, hogy igazolt jövedelemmel nem rendelkezik.[8]

A további bizonyítási indítványok között említést érdemel még a rabkeresmény, az állam által folyósított juttatásokra vonatkozó indítvány, más ügyekben született bizonyítékok beszerzése, közhiteles nyilvántartásokból (ingatlan-nyilvántartás, cégnyilvántartás) történő adatbeszerzés, illetve bankszámlakivonatok és rezsiköltség befizetését igazoló bizonylatok, magánlevelezés, internetes hirdetések, Facebook bejegyzések, szerencsejáték szelvény, NGM megkeresése, adóellenőrzés során keletkezett bizonyítékok beszerzése.[9]  

[htmlbox Polgári_jog_folyóirat]

A jogosultak gyakran terjesztettek elő a kötelezettel egy háztartásban élők kiadásaira vonatkozó bizonyítási indítványokat. Előkerültek többek között az élettársak fizetős tanulmányai, családtagok költséges utazásai.

A másik fő kategória a kötelezett közvetett jövedelmének bizonyítása. Ilyennek tekinthető például a céges autó vagy a szolgálati lakás, vállalkozói hitel, üzletrész ingyenes átruházása élettársra vagy szülőre, családtagjai több ingatlant hasznosítanak, eltartási szerződést kötött vagy éppen más gyermekének tartását önként vállalja, miközben nincs ehhez szükséges bizonyítható jövedelme.[10]

A felek gyakran hivatkoznak a kötelezett alkalmi munkákból származó jövedelemére azonban ennek pontos összegét sem megmondani sem bizonyítani nem tudják. Ezekben az esetekben a bíróság egy minimum és egy maximum értéket kér és ezek középértékét veszi figyelembe.[11]

A tartási képesség megállapításánál külön mérlegelés alá esnek a saját céggel rendelkező kötelezettek. A bírósági gyakorlat minden olyan tényezőt figyelembe vesz ezekben az esetekben, amelyek a kötelezett bevételeit növelhetik vagy kiadásait csökkenthetik. Gyakori ezen kötelezettek esetében a megélhetési kiadások költségként való elszámolása, vagy a saját ingatlan saját cég részére történő bérbeadása.

A joggyakorlat elemző csoport fontosnak tartotta, hogy a bíróságok minden esetben kérdezzenek rá a cég vagy a munkáltató által biztosított juttatásokra, amelyek a kötelezett kiadásait csökkentik. Adott esetben könyvszakértő kirendelése is szükségessé válhat a saját forrásból, illetve a céges vagy munkáltatói forrásból fedezett kiadások pontos meghatározására.[12]  

A bírói gyakorlat egységes abban, hogy a kötelezett azon magatartását, amellyel saját anyagi helyzetét rontotta, a kötelezett terhére értékeli.

Egyre gyakrabban fordul elő a kötelezett külföldi munkavégzéséből származó jövedelme. Ezekben az esetekben a bíróságok a kötelezettet felhívták a munkáltatói igazolás, munkaszerződésük, és ezek magyar fordításának csatolására. A külföldi jövedelmekből, állami támogatásokból származó bevételnél a bíróságok szinte a kizárólag a kötelezett nyilatkozatára és az általa csatolt bizonyítékokra hagyatkoztak, amelyet a jogosultak általában nem vitattak.[13] A bíróságok a kiadások vizsgálatánál az adott ország megélhetési költségeit veszik figyelembe a tartási képesség vizsgálatakor.[14] Érdekes ugyanakkor, hogy a bizonyításfelvételre vonatkozó eu rendelet alkalmazására egyáltalán nem került sor.

A joggyakorlat elemző csoport ennek ellenére célszerűnek tartaná, hogy a bíróságok kezdeményezzék az igazságügyi minisztériumnál legalább az európai országok szociális támogatási rendszerét összefoglaló alapvető információk beszerzését.

[htmlbox Tb_Kommentár]

A tartásdíjak összege

A joggyakorlat elemző csoport által vizsgált ügyekben a legalacsonyabb tartásdíjat, 5000 forintot egy segélyből élő kötelezett esetében állapította meg a bíróság. A legmagasabb tartásdíjat pedig egy MLSZ játékvezető ügyében ítélte meg a bíróság, ez 180.000 forint volt. 10.000 forint alatti tartásdíj a rendszeres jövedelemmel nem rendelkező, alkalmi munkákból vagy segélyből élő kötelezettek esetében került sor.[16]

A másik komoly probléma, amellyel a bíróság szembesült, az a felek, de kiváltképp a kötelezett rosszhiszemű pervitelt súroló magatartása. Ez leginkább a tényleges jövedelem és a kimutatott jövedelem különbségére vezethető vissza. Erre úgy reagált a bírói gyakorlat, hogy a tartási kötelezettség megállapítása során nemcsak a bizonyítékokat, de az elvárhatóságot is figyelembe veszi.[17]

A joggyakorlat elemző csoport megállapításai

A joggyakorlat elemző csoport a perek vizsgálatából több általános következtetést is le tudott vonni.

Megfigyelhető, hogy az elmúlt években a tartási perek bizonyítási rendszere jelentősen átalakult. Régebben kisebb mértékű bizonyításra volt szükség és az is csak formalizált volt. Ez azonban megváltozott, amely növelte a pertartamot is.[15]

A bírói gyakorlatban egységes álláspont alakult ki arra vonatkozóan, hogy nem engedi meg a kötelezett számára a másodfokú eljárásban a tényleges jövedelmére vonatkozó bizonyítás lefolytatását, ha erre az elsőfokú eljárásban a kötelezett mulasztása miatt nem került sor.[18]

[htmlbox BDT]

A joggyakorlat elemző csoport munkájának köszönhetően az is megállapítható, hogy a bonyolultabb pereket elsősorban a fővárosban és a fejlettebb nyugati országrészben folytatták le, míg a kevesebb lehetőséggel rendelkező keleti országrészben elsősorban kényszervállalkozások működnek, amelyek csak a tulajdonost tudják eltartani, aki minimálbérre van bejelentve.[19]

A joggyakorlat elemző csoport kiemelte a mezőgazdasági vállalkozókat, akik földtulajdonnal rendelkeznek, amely után támogatásokat vesznek fel.

A perekből kiolvasható, hogy a keleti országrészben sokkal inkább az jelent problémát, hogy a rendelkezésre álló szerény jövedelmet hogyan lehet több tartásra kötelezett között felosztani. Több jogosult esetén nem ritka a 10.000 forint alatti tartásdíj megállapítása sem.[20]

A Kúria javasolja egy országosan egységes tartásdíjminimum megállapítását, amely lehetővé teszi, hogy a perekben ne kelljen részletekbe menő bizonyítást lefolytatni. Célszerű lenne egy olyan, a gyermekek alapvető szükségleteit tartalmazó táblázat elkészítése, amely megmutatja, hogy mi mennyibe kerül az adott évben.[21]

A Kúria indokoltnak tartja a „szűkös tartás”, „megfelelő tartás”, „színvonalas”, illetve „megfelelő színvonalú tartás”, „luxus tartás” fogalmak körülírását – az egységes értelmezés és jogalkalmazás érdekében. A Kúria nem látja minden esetben indokoltnak a különélő, kötelezett szülő életszínvonalához igazítani a gyermektartásdíjat.

---