A szerzői vagyoni jogok öröklése

A Wolters Kluwer gondozásában megjelenő Nagykommentár a szerzői jogi törvényhez című kiadvány második, átdolgozott kiadása átfogóan ismerteti a szerzői jog magyar, európai uniós és nemzetközi szabályrendszerét. A nagykommentár részletesen elemzi a legjelentősebb nemzetközi egyezményeket, a szerzői jogi törvényt, annak szakaszaihoz kapcsolódóan a vonatkozó uniós joganyagot, valamint a magyar joggyakorlaton túl részletesen bemutatja az Európai Unió Bírósága szerzői jogi döntéseit is. Az alábbiakban a szerzői jogi törvény 9. §-ához írt magyarázó szövegből olvashatnak egy részletet, amely a szerzői vagyoni jogok öröklésével foglalkozik. A részlet szerzője dr. Gyertyánfy Péter.

Az soha nem volt vitatott, hogy a szerzői vagyoni jog öröklés tárgya lehet. E nélkül nem sok értelme lenne a védelmi idő a szerző halálát követő szakaszának. Sőt, korábban az 1969-es Szjt.-ben is elválhattak a személyhez fűződő és vagyoni jogok a szerzői jog öröklése során. A személyhez fűződő jog továbbéléséről az Szjt. 14. § 2. pontjához fűzött magyarázat szól.

A vagyoni jogok öröklésére a Ptk. szabályai az irányadók.

Nyilvánvaló, hogy abban a körben, ahol a törvény az Szjt. 9. § (6) bekezdése alapján lehetővé teszi a jogátruházást (lásd a felsorolást a 2. ponthoz fűzött magyarázatban), és az meg is történt, az átruházott szerzői jog (az örökhagyó által elidegenített ingatlanhoz hasonlóan) nem lesz része a hagyatéknak. Mivel azonban a jogátruházás abban a körben sem kötelező, ahol azt a törvény megengedi, elkerülhetetlen, hogy a hagyaték leltározásakor az örökhagyó jogátruházás alá eshető műveit egyenként vizsgálják. Ha nem történt jogátruházás, csak felhasználási szerződéssel hasznosította a művet az örökhagyó, a műre vonatkozó vagyoni jogok a hagyatékhoz tartoznak. Szintén a hagyaték része az a jogdíjkövetelés, ami a halál után akár a felhasználási, akár a jogátruházási szerződés alapján válik esedékessé. Ha tehát royalty típusú díjazás fejében ruházta át a vagyoni jogokat vagy engedett felhasználást az örökhagyó, és ilyen díjak esedékesek a halál után, e díjigények a hagyatékhoz tartoznak.

Az sem hanyagolható el, hogy ingyenes jogátruházás esetén, ha sor kerül kötelesrész megállapítására, az „elajándékozott” szerzői jog egyrészt hozzátartozhat a kötelesrész alapjához [1959-es Ptk. 666. §, 667. § (1) bek. a) pont, Ptk. 7:80. § (1) bek.], másrészt felvetődhet az ingyenesen szerző személy felelőssége a kötelesrész kielégítéséért [1959-es Ptk. 669. § (1) bek. b) pont; (2) bek., Ptk. 7:84. § (1) bek. b) pont].

Ha szerzői jog van a hagyatékban, a hagyatékhoz tartozik az örökhagyó szerző engedélyezési joga [Szjt. 16. § (1) bek.], az engedélyezési jogból eredő díjazás iránti igénye [Szjt. 16. § (4) bek.], az engedélyezési jog nélkül fennálló díjigény [Szjt. 16. § (5) bek.], továbbá az átruházott vagy átszállt vagyoni jogok fejében járó, a halál után esedékes díjakra való igény. Nem tartozik a szerzői jogi hagyatékhoz, de más megoldás híján csak ennek sorsát oszthatja a szerzői jog „törvényi növedéke”, amely a védelmi idő felemelése következtében keletkezik azokban az esetekben, amikor az örökös olyan időpontban vált örökössé, amikor az újból a védelem alá került mű közkincs („public domain”) volt. (Lásd az Szjt. 108. §-ánál.) Ugyanez a helyzet az újonnan keletkezett felhasználási módokkal is.

Hasonló helyzet áll elő abban az esetben, ha az örökhagyó szerző átruházta vagyoni jogait az Szjt. 55. § alapján kötött szerződéssel, és e szerződést az „örökös” felmondja például az Szjt. 51. §, vagy az 53. § alapján. Mindkét felmondási jog gyakorolható, hiszen az Szjt. 55. § szerint a felhasználási szerződésre vonatkozó szabályokat kell a jogátruházási szerződésekre alkalmazni. Az Szjt. 53. § alapját jelentő személyhez fűződő jog gyakorlására pedig a 14. § (1) bekezdés szerint van mód. (Lásd a perbeli fellépési jogra vonatkozó magyarázatot az Szjt. 94. §-ához fűzött magyarázatnál.) Itt egyoldalú akaratnyilatkozat keletkezteti a „növedéket”, ugyanis az „örökös” az örökhagyó halálakor a korábban történt jogátruházás miatt nem szerezte meg azt a vagyoni jogot, amely a sikeres szerződésmegszüntetés (-felmondás) nyomán rá szükség szerint visszaszáll.

Végintézkedés

Végintézkedéssel a szerző – a „növedék” kivételével – az előző, b) alpontban felsorolt részjogosítványokat „horizontálisan” széthasogathatja, mást nevezhet az engedélyezési jog és mást a jogdíjak örököséül. Ezt a széthasítást el lehet végezni művekre vagy életszerűbben műcsoportokra (például meghatározott korszakban készült művek szerint) is. Végül a kétféle széthasítást együtt is lehet alkalmazni, vagy a rendelkezésbe bele lehet kombinálni a közös jogkezelő szervezettől járó díjigényeket akként, hogy e jogdíjak örököséül mást lehet nevezni. Az engedélyezési jog gyakorolhatóságának szempontját végintézkedés tételekor tanácsos azonban szem előtt tartani. A 70 éves védelmi idő miatt gyakran a másodfokú örökösök válnak a vagyoni jogok jogosultjaivá. Ha az engedélyezési jog túlságosan szétdarabolódik, nemcsak a jogosultak joggyakorlása, hanem a jogszerűen eljárni kívánó felhasználók jogszerzése is elnehezül, sőt lehetetlenné válhat. 

Törvényes öröklés

Törvényes öröklés esetében, a Ptk. 7:58. § (1) bekezdése új helyzetet teremtett, mert a szerzői (vagyoni) engedélyezési jogot eleve megosztja a túlélő házastárs és a leszármazók között, egy gyermekrészt hagyva az özvegynek. A Ptk.-nak a hagyaték felosztásáról, a hagyatéki osztályról szóló szabályai a közös tulajdon megosztásának dologi szabályaira utalnak [Ptk. 7:92. § (3) bek.]. A szerzői jog öröklése viszont osztatlan jogközösséget, jogosulti együttességet teremt több örökös öröklése esetén (Ptk. 6:33. §). Itt nincs mód a hagyatéki jogközösség minden olyan megosztási módjának alkalmazására, mint a dologi közös tulajdon esetén (a klasszikus hagyatéki osztály). Ez a jogközösség az örökösök együttműködésének hiányában zavarhatja, sőt meg is akadályozhatja a mű rendes felhasználását. Ezt az akadályt az örökösök osztályos egyezségben egymás javára történő rendelkezési jogának olyan gyakorlása küzdheti le, amely a hagyatékban lévő összes szerzői jogot egyetlen örökösnek juttatja. Ha dologi jogi párhuzamot akarunk vonni – a jogközösség megszüntetése körében tehát csak úgynevezett magához váltásról beszélhetünk. Az is segíthet, ha az örökösök legalább – jegyzőkönyvbe foglalt megállapodásukban – kijelölik az engedélyezési jogot gyakorolni jogosult képviselőjüket [Szjt. 9. § (5) bek., Ptk. 7:93. §].

Leszármazók és házastárs együttes öröklése esetén a törvényes örökösök választhatják az özvegyi haszonélvezeti jog létesítését is. Ekkor azonban nehézséget okozhat a haszonélvezeti jog tartalmának a meghatározása.

A szerzői jogon keletkező haszonélvezeti jog tartalmának meghatározásában a BH1972. 7096. nyújt segítséget. Áttételesen még a BH1979. 367. elvileg teljesen helyes, de ma már nem túl gyakorlatias döntése is figyelembe vehető. Ahogy a készpénznek a kamat a gyümölcse, úgy a szerzői jognak a jogdíj. Tehát a haszonélvezet fennállása alatt a szerzői jogdíjak a haszonélvezőt illetik meg. Az más kérdés, hogy rendelkezik-e a haszonélvezeti jog alapján a túlélő házastárs az engedélyezési joggal is. Az elméletileg tiszta, az állagöröklést és a haszonélvezeti jog öröklését elválasztó megközelítés szerint az engedélyezési jogot az állagörökös gyakorolhatná (Vékás Lajos: Öröklési jog. Eötvös József Kiadó, Budapest, 1995, 52. o.). A korábbi szerzői jogunkat magyarázó munka álláspontja szerint a haszonélvező is jogosult a felhasználás engedélyezésére [Petrik Ferenc (szerk.): A szerzői jog. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1990, 72. o.]. Ennek reális alapja az, hogy a haszonélvező jogosult a hasznosításra. Az sem vitatható azonban, hogy a túlélő házastárs mellett az állagörökös is rendelkezik – elvileg – engedélyezési joggal, hiszen e nélkül az örökös „állaga” teljesen kiürülne a haszonélvezet fennállása alatt. A felhasználó tehát elvileg akár a haszonélvezőtől, akár az állagörököstől kérhetne felhasználási engedélyt, a díjra azonban csak a haszonélvező jogosult. Ebből az következik, hogy a felhasználási szerződés lényeges tartalmi elemét képező díj mértékében csak a haszonélvezővel lehet megállapodni. Emiatt az állagörökössel létező és érvényes felhasználási szerződést a haszonélvezeti jog fennállása alatt nem lehet kötni. Más megoldások, mint például az együttes engedélyezési jogosultság vagy a külön-külön párhuzamos jogosultság az esetleges érdekellentétek miatt (például örökös az első házasságból származó gyermek, haszonélvező a második házastárs) juttathatja zsákutcába a művek felhasználását. Már az 1959-es Ptk. alapján is adott megoldás volt az érintettek számára, hogy vagy éljenek a haszonélvezet megváltásának jogával [1959-es Ptk. 616. § (3)–(5) bek.], vagy pedig az Szjt. 9. haszonélvezeti jog megváltásával az özvegyi haszonélvezeti jog egy gyermekrésznyi állagörökléssé fordult át. (Lásd: BH1994. 189.) Ha nem került sor a megváltásra vagy egymás javára történő rendelkezésre, véleményünk az, hogy az engedélyezési jog a haszonélvezőt illeti.

Az itt kifejtett álláspont megfordulhatna arra a kivételes esetre, ha átruházható szerzői vagyoni jog a hagyaték tárgya. Ekkor az átruházásra csak az állagörökösnek van joga, hiszen a dologi jogból vett analógia alapján a haszonélvező nem jogosult a „dologgal” (itt: a vagyoni joggal) való rendelkezésre. Az Szjt. 55. § alapján azonban a jogátruházási szerződésre a felhasználási szerződés szabályait kell alkalmazni. A jogátruházás fejében járó díj ebben az esetben is a haszonélvezőt illeti, tehát – mivel a díj a szerződés lényeges tartalmi eleme – ekkor is a haszonélvezővel lehet jogátruházási szerződést kötni. Az állagörökös a haszonélvezeti joggal (díj iránti igénnyel) terhelt szerzői vagyoni jogot a haszonélvezővel egyetértésben minden korlátozás nélkül átruházhatja.

Ha többen örökölnek…

Ha többen öröklik az engedélyezési jogot és a díjigényt is magában foglaló szerzői jogot, az örököstársak jogállása osztatlan jogközösség, amely kifelé, harmadik személyek irányába együttes engedélyezési jogot eredményez. (Ennek gyakorlati nehézségeiről fentebb tettünk említést.) A belső viszonyokra, ahogy ezt a korábbi törvénymagyarázat is tartalmazza [Petrik Ferenc (szerk.): A szerzői jog. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, 1990, 73. o.], a közös tulajdon szabályait lehet – igen közeli analógia alapján – alkalmazni.

Az örököstársak jogállását az 1969-es Szjt.-t megelőző szerzői jogunk eltérően szabályozta. Ha 1970. január 1-je előtt halt meg a többszerzős mű egy szerzője úgy, hogy valamelyiknek nem volt örököse, a meghalt szerzőtárs szerzői joga a többi szerzőtársra vagy jogutódaira szállt (1921. évi LIV. törvénycikk 3. §). A szabályt minden eredeti többszerzős műre alkalmazni kellett, függetlenül a szerzők hozzájárulásainak önállóságától.

Az állam öröklése

Az 1970. január 1-je előtt megnyílt szerzői hagyatékokra nem vonatkozott az 1959-es Ptk.-nak az állam szükségképpeni örökösi minőségét rögzítő 599. §-a (a Ptk.-ban 7:74. §). A megjelölt időpont előtt az 1921. évi LIV. törvénycikk 3. §-t kellett alkalmazni, amely nem ismerte el az állam öröklését a szerzői jogra, így az e szabály hatálya alá eső műre a szerző/jogutódja halálával a szerzői jogi védelem megszűnt (BH1972. 7015.). Ha ma kerül sor az állam öröklésére, az állam öröklése és az államot megillető egyéb jogok gyakorlása esetén a magyar állam képviseletéről szóló 8/2018. (XII. 21.) NVTNM rendelet értelmében az államot a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zártkörűen működő Részvénytársaság képviseli. Ha a hagyaték tárgya szerzői jog, eljárása során figyelembe veszi a kultúráért felelős miniszter álláspontját.

Az építészeti művekre vonatkozó különös szabályok (Szjt. 68. §) között tárgyaljuk a nemzeti tervvagyon speciális jogátszállási (öröklési) szabályait.

Rendelkezés az örökségről

Az Szjt. szabályai [Szjt. 9. § (4) bek.] túlmennek az 1969-es Szjt.-n és egyértelműen tartalmazzák: a vagyoni jogok örökölhetősége azt is jelenti, hogy azokról halál esetére a Ptk. keretei között rendelkezni lehet. Emellett – igen életszerűen – a törvény azt is megengedi, hogy az örökösök egymás javára a vagyoni jogokról rendelkezhessenek, tehát itt élők között van mód bármely műfajta esetében a vagyoni jogok átruházására [Szjt. 9. § (5) bek.]. A halál esetére történő rendelkezés kimondása azzal jár, hogy az öröklésről lemondás [1959-es Ptk. 600. § d) pont, 603–605. §, Ptk. 7:7. §], valamint az örökség visszautasítása [1959-es Ptk. 600. § f) pont, 674–675.§, Ptk. 7:89. §] kivételt jelent a szerzői vagyoni jogról való lemondás tilalma [Szjt. 9. § (3) bek.] alól.

(A részlet szerzője dr. Gyertyánfy Péter)

A kötetből közölt első részletet itt olvashatják el.

Kapcsolódó cikkek:


Az alapítvány fogalma
2021. február 24.

Az alapítvány fogalma

A Wolters Kluwer gondozásában harmadik kiadásban, ugyanakkor nagykommentárként jelentek meg az év elején a Polgári Törvénykönyv magyarázatai. Szerkesztői – csakúgy, mint a 2014-es első és a 2018-as második kiadásban – Vékás Lajos és Gárdos Péter. Szerzői is ugyanazok a neves jogászok: egyetemi tanárok, bírák és ügyvédek, akik már magának a kódexnek a megalkotásában is jelentős feladatot vállaltak. Az új kiadás teljeskörűen feldolgozza a felsőbírósági gyakorlatot is, amely több területen csak az elmúlt néhány évben bontakozott ki. Cikksorozatunk következő részében a nagykommentárnak az alapítvány fogalmát ismertető részletét olvashatják.

A hálapénz elfogadása és a büntetőjog
2021. február 24.

A hálapénz elfogadása és a büntetőjog

Cikkünkből megtudhatja, hogy ki büntethető az egészségügyben vesztegetésért, milyen előnyök elfogadása tilos és melyek a megengedettek, mi számít hálapénz elfogadásának és hogyan szankcionálja azt a Büntető Törvénykönyv.

Választók politikai adatait tették közzé egy cikkben
2021. február 23.

Választók politikai adatait tették közzé egy cikkben

Az Eger Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatalban iratselejtezés során előkerült, személyes adatokat tartalmazó dokumentumoknak az Egri Ügyek Hírportál szerkesztőségének történő továbbításával megvalósuló adatkezeléssel a NAIH szerint a Hírportál jogalap nélkül nagy nyilvánosság előtt hozzáférhetővé tette a személyes adatokat tartalmazó fényképfelvételeket, amellyel megsértette a GPDR 6. cikkét.