A szülő nem csak a kiskorú gyermek tartására kötelezhető – 2. rész

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Előző írásomban a kiskorú gyermek tartására vonatkozó rendelkezéseket vettem górcső alá, míg jelen cikkben a továbbtanuló nagykorú gyermekre vonatkozó tartási szabályokról írok. Ebben az esetben alkalmazni kell a rokontartásra vonatkozó általános szabályokat, továbbá a kiskorú gyermek tartására vonatkozó rendelkezéseket is, mivel a továbbtanuló nagykorú gyermek a tartás szempontjából egyfajta köztes állapotban van: koránál fogva ugyan nagykorú, mégis rászorul a tartásra annak érdekében, hogy tanulmányokat folytathasson.

A rászorultság kérdése

A rászorultságot a polgári törvénykönyv (Ptk.) a továbbtanuló nagykorú gyermek esetében sajátosan értelmezi. Míg a kiskorú gyermeknél a tartás vonatkozásában a rászorultság az életkornál fogva vélelmezett, addig a nagykorú rokonnál jellemzően az idősebb életkorból és különösen a munkaképtelenségből, vagy annak korlátozott voltából ered. Ezekhez képest azonban a nagykorú gyermek munkaképes, nem előrehaladott életkorú, valamint bár gyermeknek nevezett, mégsem kiskorú. Ezért ebben az esetben különleges rászorultsági feltétel jön szóba, amely az életpályára való felkészülés indokoltságából következik. Azonban fontos megjegyezni, hogy a kiskorúval ellentétben, a nagykorú gyermek esetében a Ptk. már nem vélelmezi a rászorultságát. Ez azt jelenti, hogy a nagykorú gyermek kizárólag akkor szorul tartásra, ha az a szükséges tanulmányai indokolt időn belüli folytatása érdekében valóban elengedhetetlen.

A Ptk. szerint szükséges tanulmánynak minősül az életpályára előkészítő szakképzettség megszerzéséhez szükséges képzés vagy tanfolyam, a felsőfokú végzettségi szintet biztosító alap- és mesterképzésben, valamint a felsőfokú szakképzésben folytatott tanulmányok folyamatos végzése. Nem érinti azonban a tanulmányok folyamatosságát az a megszakítás, amely a gyermeknek nem róható fel.

Érdemtelenség

Míg a kiskorúnál az érdemtelenség kategóriája nem jöhet szóba, addig a nagykorú gyermek esetében már figyelembe kell venni a rokontartásra vonatkozó általános szabályok szerinti érdemtelenséget. A Ptk. erre vonatkozóan kimondja, hogy érdemtelen a tartásra az a nagykorú, aki a tartásra kötelezettel vagy vele együtt élő hozzátartozójával szemben olyan súlyosan kifogásolható magatartást tanúsít vagy olyan életvitelt folytat, amely miatt tartása a kötelezettől – figyelemmel a jogosult és a kötelezett kapcsolatának jellegére és a kötelezett magatartására is – nem várható el.

A nagykorú gyermeknél azonban van egy különösen fontos eset az érdemtelenné válásra vonatkozóan: ha kellő indok nélkül nem tart kapcsolatot a tartásra kötelezett szülőjével. Kúriai álláspont az, hogy a nagykorú gyermeknél fokozottabb az elvárhatóság a tartás vonatkozásában, amely legegyszerűbb példával élve azt jelenti, hogy a szülő nem pénztárca, ezért nagyobb súllyal kell értékelni azt, hogy a gyermek hajlandó-e a kapcsolattartásra. Azonban fontos szempont annak vizsgálata is, hogy ezt megelőzően a szülő foglalkozott-e a gyermekével, mennyire tartotta vele a kapcsolatot az addig eltelt időben, mert ennek tudatában kell értékelni a nagykorú gyermek viselkedését, hozzáállását is. Emiatt a Kúria gyakorlata azt hangsúlyozza, hogy ha a szülő gyermekkorában nem látogatta a kiskorút, abban az esetben a nagykorú gyermek eltartására vonatkozóan a kapcsolattartás tekintetében a szülőnek kell megtennie az első lépést.

A 20236/2015. Pfv kúriai másodfokú döntés alapján, ha a nagykorú gyermek következetesen visszautasítja a szülő közeledését, de a tartást kifejezetten kívánja, akkor érdemtelensége megállapítható.

A szülő nem köteles az eltartásra

Ahogy a fentiekből kitűnik, a szülő nem minden esetben köteles a nagykorú, továbbtanuló gyermekét eltartani. Ennek az érdemtelenségen kívül azonban vannak még egyéb okai is.

Míg a kiskorúnál az érdemtelenség kategóriája nem jöhet szóba, addig a nagykorú gyermek esetében már figyelembe kell venni a rokontartásra vonatkozó általános szabályok szerinti érdemtelenséget

Egyrészt a szülő nem köteles a tartásra, ha a gyermek tanulmányi és vizsgakötelezettségének rendszeresen, önhibájából nem tesz eleget, másrészt, ha a szülő a nagykorú továbbtanuló gyermek eltartásával saját szükséges tartását vagy kiskorú gyermekének tartását veszélyeztetné. Azonban ide sorolhatjuk azt az általános rokontartás körében ismertetett esetet is, miszerint kizárólag akkor állapítható meg a szülő tartási kötelezettsége, ha a nagykorú gyermeknek nincs tartásra képes házastársa, volt házastársa, illetve volt élettársa.

A fentieken kívül lényeges még az a szabály is, mely szerint a szülő a huszonötödik életévét betöltött, továbbtanuló gyermekének tartására már csak rendkívül indokolt esetben kötelezhető.

A tartás mértéke

A tartás mértéke, továbbá megfizetésének módja tekintetében a továbbtanuló nagykorú gyermekre elsődlegesen a kiskorú gyermekre vonatkozó szabályok az irányadók. Eszerint tehát alapvetően a gyermek oldaláról az indokolt szükségleteit, a saját jövedelmét, a vagyoni helyzetét, valamint a tanulmányaihoz kapott támogatásokat, jogszabály alapján nyújtott kedvezményeket (pl. az ösztöndíj és a tankönyvekre kapott támogatás) kell figyelembe venni a tartás mértékének meghatározásakor.

Ám ez esetben (a kiskorúak eltartásához képest) többletelemként a szülők teherbíró képességét is figyelembe kell venni. Itt azt is vizsgálni kell, hogy a szülő háztartásában van-e más kiskorú, akinek eltartására a nagykorú gyermeket megelőzően köteles.

Tájékoztatási kötelezettség

A nagykorú továbbtanuló gyermek tartása során nem csupán a szükséges tanulmányok ésszerűen elvárható időn belüli folytatása és a tanulmányok végzésének folyamatossága a tartás feltétele, hanem az is, hogy a gyermek a szülőt a továbbtanulási szándékáról késedelem nélkül tájékoztassa. Mivel a nagykorú gyermektől elvárható, hogy elősegítse a szülő tartási kötelezettségre való felkészülését, ezért a szülő megfelelő tájékoztatásának elmaradása vita esetében jelentőséghez juthat. A gyermek tájékoztatási kötelezettsége kiterjed a tanulmányok folytatása közbeni vizsgakötelezettségek teljesítésére is.

A tájékoztatási kötelezettség azonban nem kizárólag a nagykorú gyermek feladata, mivel az oktatási intézmény is köteles értesíteni a szülőt, ha a tartásra kötelezett azt kérelmezi.

---