Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
A publikáció célja annak bemutatása, mennyire érvényesíthető a tisztességes eljáráshoz való jog az Emberi Jogok Európai Bírósága esetjogában és annak legfrissebb magyar példája.
I. Bevezetés
Az 1789-es francia deklaráció megjelenése óta az alapjogok kulcsfontosságú szerepet töltenek be a jogállamokban. Mára mind nemzetközi, mind pedig nemzeti szinten széles alapjogi katalógusok alakultak ki. A rendszer egyik legmagasabb fokán helyezkedik el az Emberi Jogok Európai Egyezménye (továbbiakban: EJENY), amely az Európára kiterjedő, regionális jogvédelem egyik legfontosabb instrumentuma. Az Egyezményben található jogok védelmet a Strasbourgi székhelyű Emberi Jogok Európai Bírósága (továbbiakban: EJEB), mint kontrollmechanizmus végzi. Hazánkban az 1993. évi XXXI. törvény ratifikálta az egyezményt, amely 1992. november 5-én lépett hatályba.
Az EJEB előtt évente a legtöbb eljárást a tisztességes eljáráshoz való jog sérelmére hivatkozva indítják meg. Az EJENY 6. cikke tartalmazza a tisztességes eljáráshoz, vagy másként a fair eljáráshoz való jogot. A cikk (1) bekezdése általános éllel rögzíti az alapjog négy legfontosabb tartalmi elemét: (1) tisztességes és nyilvános tárgyalás tartása; (2) ésszerű határidőn belül; (3) amelyet független és pártatlan bíró vezet, aki törvényes bírónak minősül; (4) az eljárás végén meghozott ítéletet pedig nyilvánosan kihirdeti.
II. A cikk megfelelő értelmezésével kapcsolatos megjegyzések
A cikk rendelkezései első olvasatra talán homályosnak tűnhetnek, ezért a hatékony alkalmazásához elengedhetetlen a 6. cikk (1) bekezdésének megfelelő értelmezése.
Az EJEB a Marckx v. Belgium (Ügyszám: 6833/74.) ügyben jutott arra a megállapításra, hogy az Egyezményt és annak minden cikkét úgy kell értelmezni, mintha az egy élő organizmus volna. Ennek fényében a fórum a döntéshozatalában elveti a merev interpretációt (Sakhnovski v. Oroszország [Nagy Kamara], Ügyszám: 21272/03.) és a hatékonyság elvére hivatkozva gyakorlatiasan igyekszik az egyezményben foglalt jogok értelmét megadni.
Nincs ez másként a tisztességes eljáráshoz valójoggal sem. A szupranacionális fórum több évtizedre visszanyúló esetjogában tágan és rugalmasan értelmezte a tisztességes eljáráshoz való jogot, így a hivatkozott cikk (1) bekezdésében meghatározott 4 részelemet tovább bővítette. Ennek eredményeként a fair eljáráshoz való jog részelemének tekintette a bírósághoz fordulás jogát (Golder v. az Egyesült Királyság, Ügyszám: 4451/70.), az ítéletek végrehajtásához való jogot (Hornsby v. Görögország, Ügyszám: 18357/91.) és a jogerős bírói döntésekhez (Brumărescu v. Románia, Ügyszám: 28342/95. ) való alapvető jogosultságot is.
III. Mikor sérthető meg a 6. cikk (1) bekezdése valamely tagállam által?
Az értelmezés során az EJEB az eljárást megindító félre és saját eljárására is megállapított bizonyos alapvető szabályokat. A fél vonatkozásában rögzítette, hogy az a kérelmében olyan sérelmeket adhat elő, mint: (1) számára nem volt biztosított a megfelelő bírói fórumhoz fordulás lehetősége; (2) ha az ugyan biztosított is volt ott nem tudta előadni az ügyét; (3) vagy akár volt-e lehetősége arra, hogy a másik fél által előterjesztett bizonyítékok valóság alapját vitathassa. Így jól érzékelhető, hogy a fél nem támadhatja meg a nemzeti bíróság előtt hozott döntéseket arra hivatkozással, hogy szerinte az eljáró fórum milyen alapon hozott jó, vagy akár rossz döntést (Karalevičius v. Litvánia, Ügyszám: 53254/99.). Az EJEB az előterjesztett kérelmek alapján jár el, így tulajdonképpen az eljárásában a nacionális bíróságok döntéseiből indul ki [Ramanauskas v. Litvánia (Nagy Kamara), Ügyszám: 74420/01.]. Így ezekben az esetekben fő szabály szerint vélelmezi a nemzeti szinten megállapított tényállások valóságát, kivéve, ha az eljárás sérti a 6. cikkben foglalt rendelkezés(eke)t. A szubszidiaritás elvének megfelelően a cikk nem biztosítja azt a lehetőséget az EJEB-nek, hogy mint rendes bíróság az ítélet alapjául szolgáló tényállást újra megállapítsa, vagy nem vizsgálhatja meg azt sem, hogy a nemzeti jog megsértése megalapozott-e (Bernard v. Franciaország, Ügyszám: 22885/93.), továbbá azt sem döntheti el, hogyan kellett volna eredetileg az eljárásban előterjesztett bizonyítékokat értékelni (Schenk v. Svájc, Ügyszám: 10862/84.).
Ez alapján megállapítható, hogy a tisztességes eljárás követelményét a Bíróság a korábban lefolytatott eljárás egészét tekintve vizsgálja, így egy önmagában álló, az eljárás teljes hosszától független, apró eljárási hibát nem értékel külön abból a szempontból, hogy megsértette-e az a 6. cikket. Főszabály szerint megállapíthatjuk, hogy a 6. cikk megsértését csak a már lefolytatott, befejezett eljárások tekintetében állapíthatja meg a Bíróság, abban az esetben, ha valamelyik peres fél, akár részben is, de jogerősen elveszíttette a polgári pert. Kivételes esetekben, így a bírósághoz fordulás jogának, vagy az ésszerű idő követelménynek a megsértése előfordulhat végső, jogerős döntés nélkül is.
Dr. Rónai Orsolya, a Miskolci Egyetem Deák Ferenc Állam-és Jogtudományi Doktori Iskolájának 1. éves PhD hallgatója. A disszertáció témája: a polgári eljárásjog alapjogainak érvényesíthetősége az Európai Unióban. |
|---|
IV. A cikk alkalmazhatósága
A 6. cikk önálló értelmezésének elve alapján az EJEB polgári ügyekben, polgári jogi jogok és kötelezettségeket érintően dönt a cikk alkalmazhatóságáról. (Ringeisen v. Ausztria, Ügyszám: 2614/65.) Ahhoz, hogy a rendelkezéseket a polgári eljárásokban alkalmazni lehessen, számos követelménynek kell megvalósulnia:
1. jogokat és kötelezettségeket érintő jogvitának kell lennie (Benthem v. Hollandia, Ügyszám: 8848/80.);
2. a kérdéses jogot és kötelezettséget nemzeti jogszabálynak kell tartalmaznia (Karalevičius v. Litvánia, Ügyszám: 53254/99.);
3. a kérdéses jognak és kötelezettségnek magánjogi természetűnek kell lennie (Ringeisen v. Ausztria, Ügyszám: 2614/65.).
V. A magyar valóság
Az EJEB esetjogában, tekintet nélkül arra, hogy polgári vagy büntető eljárásról van-e szó 122 darab ügyet találhatunk meg, ahol az EJENY 6. cikk (1) bekezdésének a sérelmét állapította meg a Bíróság. Annak ellenére, hogy az Egyezmény 1992. óta hatályos Magyarországon, mégis közel 10 évet kellett „várni” az első hazánkat elmarasztaló ítéletre.
Az első ilyen ügyet érintő határozat 2000. október 5-én született meg az Apeh Üldözötteinek Szövetsége és mások v. Magyarország ügyben (Ügyszám: 32367/96.) A döntés után, amelyet a magyar médiumok felkaptak, egyre több jogkereső polgár és egyben jogi képviselőik értesültek a speciális jogsegély lehetőségéről, így az EJEB elé terjesztett kérelmek száma a tisztességes eljáráshoz való jogra hivatkozással jelentősen megnövekedett.
A csúcspont 2006. és 2007. éveket érintette, amelyek után jelentősen csökkent a sérelmes helyzetek száma, míg végül a 2010-es években 1-re redukálódott le a szupranacionális fórum elé terjesztett kérelmek mennyisége a kérdéses jog tárgyában.
A 2013-as évet érintően egy Magyarországot elmarasztaló döntés született meg a tisztességes eljáráshoz való jog, így az EJENY 6. cikk (1) bekezdésére hivatkozással. A Bor v. Magyarország ügyben meghozott végső döntést az EJEB 2013. szeptember 18-án hirdette ki nyilvánosan, a hivatalos lapjában. A kérelmező arra hivatkozott, hogy a MÁV társasággal szembeni igényérvényesítése, a magyar polgári peres eljárásban hosszadalmas, nehézkes, és szinte lehetetlen volt. A tisztességes eljáráshoz való jog, ésszerű idő követelményére hivatkozva terjesztette elő jogi képviselője útján a kérelmét.
A polgári perjog szempontjából az eljárások jellegét szeretném kidomborítani. A döntés alapjául szolgáló pert először 1991. október 22-én indította meg a kérelmező, szomszédjaival, felperesi pertársaságot létrehozva. A felek kérelmére 1992. február 7. és 1993 januárja között az eljárást a bíróság felfüggesztette. Később, 1994. július 22. és 1998. november 27. között az eljárást a bíróság a felperes kérelmére függesztette fel. A MÁV társaság által okozott zajszennyezésre hivatkozva hasonló jogalapból származó ügyet indított meg az ÁNTSZ-szel szemben. 1995-ben panaszt nyújtott be a Nemzeti Környezetvédelmi Ügynökséghez is, amely hatóság a panaszra tekintettel, pénzbírsággal sújtotta a vasúti társaságot, de a zaj továbbra sem szűnt meg, nem is csökkent. 2008. május 4-én a Legfőbb Ügyész kezdeményezett polgári peres eljárást a társasággal szemben. Az eljárásokat egyesítette a bíróság, és csupán ezt követően terjesztettek elő jogorvoslatokat.
Az előadottakra tekintettel az EJEB az ésszerű idő követelménye érvényesíthetősége szempontjából az eljárás kezdőidőpontjaként 1992. november 5-ét állapította meg, amikor a felperes benyújtotta a keresetlevelét az eljáró bírósághoz. A kezdőidőpont után a fórum az azóta megtett eljárási cselekményeket vette górcső alá. Ennek eredményeként megállapította, hogy több mint egy éven keresztül fel volt függesztve az eljárás, amely periódus végül 2008. június 8-én ért véget. Összességében a két bírósági szint előtt 15 éven és 7 hónapon keresztül tartott az eljárás. Az 1992. február 7. és 1993 januárja közötti egy éves időtartamot, valamint 1994. július 22. és 1998 júliusa között eltelt négy évet szintén le kell vonni, így összesen az eljárás 10 éven és hét hónapon keresztül tartott. Tekintettel a bepanaszolt eljárás hosszára, a kérelemnek helyt adott a fórum, hiszen annak időtartama túlzottnak minősül és ellentétben áll az ésszerű idő követelményével.
Az EJEB előtti ügyekben tipikusan az ésszerű idő követelményére hivatkozva terjesztik elő a legtöbb kérelmet. A képzeletbeli ranglista élén Lengyelország szerepel 190 darab ügyével, őt követi Szlovénia 173 darabbal, hazánk pedig a 8. helyen áll Szlovákia után, Ausztriát megelőzve 79 darab üggyel. Manapság is több bíróság, különféle fokain vannak folyamatban olyan perek, amelyek a 2000. év előtt indultak meg, így várhatóan a kérelmek száma növekedni fog az eddigi 3 éves tendenciával ellentétben. Azonban olyan kiugró adatok, amelyeket 2006-ban és 2007-ben tapasztalhattunk meg, valószínűleg nem fognak előfordulni, hiszen az új Pp. kodifikációnak is alapvető célkitűzése az eljárások gyorsítása, ezért remélem, hogy az elkövetkezendő években oly annyira ritka lesz az ésszerű idő követelményének megsértettségére hivatkozó kérelmek száma, mint a fehér holló.
