A tisztességtelenségi perek tanulságai

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Dr. Vezekényi Ursula, a Kúria tanácselnöke, a 6/2013. PJE határozat és a 2/2014. PJE határozat előadó bírója, a tisztességtelenségi perekről tartott előadást az I. Wolters Kluwer Jogi Konferencián. Az előadó az említett jogegységi határozatok és a Kúriának a pénzügyi intézmények fogyasztói kölcsönszerződéseire vonatkozó jogegységi határozatával kapcsolatos egyes kérdések rendezéséről szóló 2014. évi XXXVIII. törvény megalkotásához vezető út bemutatásával kezdte, majd az e törvény alapján indult, a Kúria által elbírált ügyekben felmerült kérdéseket és az azokra adott válaszokat foglalta össze, valamint más perek egyes releváns megállapításait ismertette.

Előzmények

A Legfelsőbb Bíróság 2011 őszén a Partiscum Takarékszövetkezet ügyében[1] foglalkozott először az egyoldalú szerződésmódosítás tisztességtelenségének kérdésével. Már ebben az ítéletben megfogalmazásra került több elvi jelentőségű tétel, mint például az, hogy a magatartási kódex nem jogszabály, így a bíróság akkor is jogosult vizsgálni az egyoldalú szerződésmódosítás feltételeinek tisztességtelenségét, ha azokat a magatartási kódexnek megfelelően határozta meg a pénzügyi intézmény. Itt jelent meg az a gondolat is, amely szerint feltételenként kell vizsgálni a tisztességtelenséget, valamint az is, hogy az egyoldalú szerződésmódosításra csak olyan körülmény adhat alapot, amely a rendes üzleti kockázat mértékét meghaladja. Amellett, hogy ha egy feltételrendszer tisztességtelen, az azon alapuló kamatemelés nem lehet jogszerű, azt is kimondta a bíróság, hogy önmagában a feltételrendszer jogszerűségéből nem következik az egyoldalú kamatemelés feltétlen tisztességessége.

2012-ben ebben a témában állították fel a Kúria történetének első joggyakorlat-elemző csoportját, amelynek javaslata nyomán született meg a fogyasztói kölcsönszerződésben pénzügyi intézmény által alkalmazott általános szerződési feltételekben szereplő egyoldalú szerződésmódosítási jog tisztességtelenségéről szóló 2/2012. (XII. 10.) PK vélemény. A PK vélemény egyik legfőbb megállapítása, hogy attól még, mert az egyoldalú szerződésmódosításra vonatkozó ÁSZF rendelkezések megalkotásakor a pénzügyi intézmények megfeleltek az adott ágazati jogszabályi rendelkezéseknek, a kikötés minősülhet tisztességtelennek, ha a feleknek a szerződésből eredő jogait és kötelezettségeit a jóhiszeműség és tisztesség követelményének megsértésével egyoldalúan és indokolatlanul a szerződési feltétel támasztójával szerződést kötő fél hátrányára állapítja meg. Továbbá azt is leszögezte a Kúria, hogy a (régi) Hpt. egyoldalú szerződésmódosításra vonatkozó rendelkezései keretjogszabályok, amelyeket az egyes ÁSZF-ek töltenek meg tartalommal, ezért ezeknek a tisztességtelensége bírósági vizsgálat tárgyát képezheti. Továbbá, az egyoldalú szerződésmódosítást lehetővé tevő okok egyenként is vizsgálhatóak, és részleges érvénytelenség megállapítására is sor kerülhet. A 2/2012. PK vélemény 6. pontját némi pontosítással átemelte a 2/2014. PJE határozat, valamint ezen alapszik a 2014. évi XXXVIII. törvény 4. §-a is.

Az árfolyamrés tisztességtelenségének kérdését 2013 januárjában vizsgálta először a Kúria a Kásler ügy[2] kapcsán. A Szegedi Ítélőtábla felülvizsgálatra előterjesztett határozatában az árfolyamrést tisztességtelennek minősítette, és mind a folyósításra, mind a törlesztésre a vételi árfolyamot rendelte alkalmazni. A Kúria az Európai Unió Bíróságának az előzetes döntéshozatali eljárásban hozott ítélete[3] alapján arra a következtetésre jutott, hogy az árfolyamrés tisztességtelensége abból fakad, hogy a különnemű árfolyam alkalmazása mögött nincs a fogyasztónak közvetlenül nyújtott szolgáltatás, és ez az árképzési mechanizmus nem átlátható. Egyidejűleg megállapította, hogy a részleges érvénytelenség esetén a kihullott rendelkezés helyébe a felek eltérő megállapodásának hiányában érvényesülő szabály lép.

Ezt követően született meg a 2/2014. PJE határozat, amelynek értelmében a deviza alapú fogyasztói hitel-, kölcsön- és pénzügyi lízingszerződések az egyoldalú szerződésmódosítást lehetővé tevő rendelkezései akkor nem tisztességtelenek, ha az megfelelnek a 2/2012. PK vélemény 6. pontjában felsorolt elveknek – az egyértelmű és érthető megfogalmazás elvének, a tételes meghatározás elvének; az objektivitás elvének; a ténylegesség és arányosság elvének, az átláthatóság elvének, a felmondhatóság elvének és a szimmetria elvének –, világosan és érthetően meghatározzák, hogy a megjelölt körülmények változásai milyen módon és mértékben hatnak ki a fogyasztó fizetési kötelezettségére, és számára ellenőrzési lehetőséget biztosítanak az egyoldalú szerződésmódosítás feltételei tekintetében. A PJE határozatban a Kúria megismételte a Kásler ügyben az árfolyamrés tisztességtelenségéről megfogalmazottakat és kimondta, hogy a deviza alapú fogyasztói kölcsönszerződésekben szereplő vételi és eladási árfolyamok helyett a Magyar Nemzeti Bank hivatalos deviza árfolyama válik a szerződés részévé mindaddig, amíg kógens törvényi rendelkezés nem lép azok helyébe.

2014. évi XXXVIII. törvény alapján indított perek tapasztalatai

A törvény három szakaszban teszi lehetővé a keresetindítást, ezek közül a deviza alapú hitel- vagy kölcsönszerződés, pénzügyi lízingszerződés tárgyában 2014. augusztus 25-éig megindított ügyek kerültek a Kúria elé az előadás időpontjáig. E perekben az érvek egyik csoportja alaptörvény-ellenességre, nemzetközi szerződésbe vagy uniós jogi rendelkezésbe ütközésre hivatkozva, illetve jogegységi eljárás kezdeményezése mellett az eljárás felfüggesztésére irányult, a másik csoportjuk a törvény hatálya alá tartozó, ezekben a perekben a bíróság által vizsgálható jogkérdéseket érintette. Az alkotmányossági aggályok zömét eloszlatta a 34/2014. (XI. 14) AB határozat, illetve a magyar állam alperesi pozícióját vizsgáló 2/2015. (II. 2.) AB határozat. A Kúria az uniós jogból fakadó notifikációs kötelezettséggel kapcsolatban azt állapította meg, hogy az nem keletkeztet alanyi jogot a pénzügyi intézmények számára. A tanácselnök asszony részletesen ismertette azt is, hogy a 93/13/EGK irányelv 1. cikk (2) bekezdésére, 4. , 5. és 7. cikkére, valamit az I. melléklet 1. j) pontjára, illetve a még hatályba nem lépett 2014/17/EU irányelv célkitűzéseivel való összeegyeztethetetlenségre, a 2008/48/EU irányelvnek megfelelő tájékoztatásra, illetve a letelepedés szabadságának, az Alapjogi Charta és az Emberi Jogok Európai Egyezménye egyes cikkeinek sérelmére alapított érvek miért nem voltak helytállóak.

Elsődleges feladata volt a bíróságnak elhatárolni, hogy mely kérdések nem tartoznak a törvény hatálya alá. Ugyanis abban az esetben, ha a törvény által felállított vélelem megdöntésére irányuló keresetet azért utasítják el, mert az adott szerződési feltételek a törvény alapján nem vizsgálhatóak, ezek továbbra is kötik a fogyasztót. A Kúria megítélése szerint a törvény hatálya alá tartoznak többek között az egyoldalú szerződésmódosítás miatti felmondással, illetve tájékoztatással kapcsolatos rendelkezések, valamint az ún. vis maior klauzulák is.

Titkos adatgyűjtés a büntetőeljárásban
Kis László kötete a büntetőeljárás egy nagyon vékony, ám annál szerteágazóbb kérdésének, a titkos adatgyűjtésnek próbálja felfedni minden vonulatát. További információ és megrendelés >>

A felülvizsgálati eljárásban eljárásjogi és anyagi jogi jogsértésre egyaránt hivatkoztak a felek. A bíróság indokolási kötelezettségével összefüggésben a Kúria kimondta, hogy a másodfokú bíróság nem követett el eljárási jogsértést, amikor egy elv sérelmének megállapítását követően mellőzte a többi elvnek való megfelelés vizsgálatát, egy elv sérelme is megalapozza a tisztességtelenség megállapíthatóságát. A Kúria határozottan elvetette azt az egyes felülvizsgálni kért ítéletekben tükröződő álláspontot, mely szerint csak a 2014. évi XXXVIII. törvény rendelkezései relevánsak a tisztességtelenség szempontjából. Megítélése szerint nemcsak ezek, hanem az adott ÁSZF idején hatályos jogszabályok, valamint a 2/2012. PK vélemény és a 2/2014. PJE határozat megállapításai egyaránt irányadóak ebben a kérdésben, a törvény nem írja felül a korábbi jogszabályokat és az azok nyomán kialakult ítélkezési gyakorlatot – ellenkező esetben visszamenőleges hatályú jogalkotásról lenne szó. Ebben a körben újfent felhívta a figyelmet tanácselnök asszony arra, hogy a tisztességtelenség fogalma lényegében 2004 óta változatlan, a régi és az új Hpt. keretjogszabályi jellegű rendelkezéseinek, illetve a szerződésekben előírt kamat egyoldalú módosításának feltételeiről szóló 275/2010. (XII. 15.) Korm. rendeletben foglalt taxatív oklistának való megfelelés önmagában nem zárja ki a tisztességtelenséget, és ha a feltételrendszer egésze mint mechanizmus nem felel meg a 2/2014. PJE határozat 2. pontjában foglalt elveknek, akkor a jogszabálynak való megfelelés ellenére tisztességtelen. A Kúria szerint elméletileg lehetséges részleges érvénytelenség megállapítása is, viszont a felülvizsgált ügyekben mindegyikében a teljes ÁSZF sértette az átláthatóság, valamint egyértelmű és érthető megfogalmazás követelményét, ezért csak az egész feltételrendszer érvénytelenséget kimondó határozat született. Azt is kiemelte a Kúria, hogy irreleváns az a tény, hogy a Felügyelet engedélyezte a jogvita tárgyát képező feltételeket, és ismerte az azokban foglalt árazási mechanizmust, ugyanis e perek tárgyát kizárólag az képezi, hogy a fogyasztó számára világosan és érthetően kerültek-e megfogalmazásra ezek a rendelkezések.

Az előadást követően élénk vita bontakozott ki arról, hogy lehetséges-e ezen elveknek megfelelő ÁSZF-et írni.

 

[1] Legfelsőbb Bíróság Gfv. IX. 30 221/2011/6.

[2] Gfv. VII. 30 160/2014/5.

[3] C-26/13. Kásler kontra OTP Jelzálogbank Zrt.

---