Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
A túlzott mértékű kötbért a bíróság kivételesen, a szolgáltatás értéke és a kötbér összege közötti kirívó aránytalanság esetében mérsékelheti – a Kúria eseti döntése.
Ami a tényállást illeti, a felperesek vállalkozási szerződés alapján 2 414 862 forint vállalkozói díj ellenében kötelezettséget vállalták az alperesi társasház elektromos hálózata felújítási munkáinak elvégzésére. A teljesítési késedelem esetére mindkét fél napi 5000 forint kötbér fizetését vállalta. Az alperes a vállalkozói díjból 2002. szeptember 11-ig összesen 1 150 000 forintot megfizetett. A munkafeladatok elvégzését követően 2002. október 17-én sor került az átadás-átvételre. Az elvégzett teljes építési-szerelési munka értékét a felek 2 649 862 forintban állapították meg, amelyből 235 000 forint kötbért az alperes javára elszámoltak. Az előleg és a kötbér elszámolását követően fennmaradt, 2002. december 13-ig esedékes 1 264 862 forint hátralékos vállalkozói díjból az alperes 2004. október 4-én megfizetett 632 431 forintot, a további 632 431 forint megfizetésére azonban nem került sor.
A felperesek keresetükben a hátralék, 128 424 forint késedelmi kamat, 22 185 000 forint lejárt késedelmi kötbér, valamint a jövőre nézve napi 5000 forint kötbér fizetésére kérték az alperest kötelezni. Az alperes többek között a túlzott mértékű kötbér mérséklését kérte.
Az első- és másodfokú eljárás
A bíróság 11 848 270 forint és járulékai, valamint 2015. február 6-tól a 632 431 forint hátralékos vállalkozói díj megfizetéséig napi 2500 forint kötbér fizetésére kötelezte az alperest, ezt meghaladóan a keresetet elutasította.
A másodfokú bíróság az alperest a felperesek javára személyenként terhelő marasztalás összegét 660 576 forintra és járulékaira leszállította, az alperes napi 2500 forint kötbér fizetésére kötelezését pedig mellőzte. Indoklásában kifejtette, hogy a felpereseket megilleti a 632 431 forint hátralékos vállalkozói díj a kifizetés napjáig járó késedelmi kamattal együtt, valamint a korábban késedelmesen megfizetett 632 431 forint után a 2002. december 14. és 2004. október 4. közötti időszakban felgyülemlett összesen 125 839 forint késedelmi kamat. Kifejtette, hogy az alperes a hátralék után a törvényes mértékű késedelmi kamat mellett kötbér fizetésére is köteles, a szerződésben kikötött kötbér mértéke azonban aránytalan, rendkívül eltúlzott volt. A nem a késedelemmel érintett tőkeösszeghez igazodó, hanem napokra számított, felső határ nélküli kötbér rendeltetése ugyanis a rövidebb időtartamú késedelem szankcionálása, a felperesek azonban csupán a teljesítési határidő lejártát követő 8 év elteltével, közvetlenül az elévülési határidő lejárta előtt érvényesítették igényüket az alperessel szemben. A felszámított kötbér összege a hátralékos vállalkozói díj összegének több mint hússzorosát tette ki, noha számottevő kára egyébként a késedelem folytán nem keletkezett, a díjhátralék pedig csupán a teljes vállalkozói díj mintegy egynegyede volt.
[multibox]A felülvizsgálati kérelem tartalma
A felperesek álláspontja szerint a másodfokú bíróság a bizonyítékok téves értékelése alapján, a teljes vállalkozói díj és a kikötött napi kötbér arányát figyelmen kívül hagyva mérsékelte tovább az elsőfokú bíróság által már egyébként is mérsékelt kötbér összegét. Úgy ítélték meg, az, hogy keletkezett-e számottevő káruk, nem lehet a kötbér mérséklésének szempontja, kötbérigényt ugyanis a jogosult akkor is érvényesíthet, ha kára egyáltalán nem keletkezett. Kiemelték továbbá, hogy a perindítást megelőzően hat alkalommal szólította fel az alperest a tartozás megfizetésére, illetve kísérelték meg a követelést peren kívül behajtani. Meglátásuk szerint nagyobb súllyal kellett volna értékelnie a bíróságnak, hogy az alperes mindvégig tisztában volt a hátralékos vállalkozói díj megfizetése iránti kötelezettségével, de kifejezetten rosszhiszeműen eljárva elzárkózott a tartozás megfizetésétől, és a követelés érvényesítésére irányuló peres eljárás elhúzódását eredményező eljárási cselekményeket is tett. Emiatt azzal, hogy az alperes a kötbér mérséklését kérte, szerintük saját felróható magatartására kívánt előnyt alapítani. Megemlítették továbbá, hogy a vállalkozási szerződés alapján a felpereseket is terhelte kötbérfizetési kötelezettség, amelyet az alperes elfogadott és a javára az azonos mértékű napi kötbér alapulvételével kiszámított kötbérösszeget elszámolták.
A Kúria megállapításai
A Kúria kiemelte, hogy a kötbér a szerződésszegés egyik jogkövetkezménye. Rendeltetése kettős: egyrészt a kötelezettet szankció kilátásba helyezésével a szerződésben vállalt kötelezettsége maradéktalan, megfelelő teljesítésére ösztönzi, másrészt a szerződésszegés bekövetkezése esetére a jogosult számára előre kiszámítható mértékű reparációt biztosít. A pénztartozás késedelmes fizetése esetére kikötött kötbérre a Ptk. 247. § (2) bekezdése értelmében a késedelmi kamat szabályait kell alkalmazni. A Kúria szerint ez két alapvető következménnyel jár: a kötbér ilyenkor – ha a szerződésszegés bekövetkezik – a jogosultat a késedelmi kamathoz hasonlóan a kötelezett felróhatóságára tekintet nélkül megilleti, másrészt, ha jogszabály korlátozza a kamat mértékét, a kötbér nem haladhatja meg az előírt kamatmaximumot.
Bár a Ptk. irányadó rendelkezései a bírói úton érvényesíthető legmagasabb késedelmi kamatot nem határozzák meg, de a túlzott mértékű kötbér mérséklését azonban lehetővé teszi. A kötbér mérséklése beavatkozást jelent a felek szerződési autonómiájába, korlátozza a felek ügyletkötési szabadságát, a mérséklésre ezért csak kivételesen, a nyilvánvaló aránytalanság elhárítása érdekében kerülhet sor. A bíróságnak a kötbér mérséklése során alapvetően az arányosság követelményét kell érvényesítenie, vagyis a szolgáltatás értéke és a kötbér egymáshoz viszonyított arányát kell vizsgálnia. Emellett a bírói gyakorlat értékeli a jogosultnak a teljesítéshez fűződő érdekét, a szerződésszegő magatartás enyhébben vagy súlyosabban megítélhető voltát, az okozott hátrány nagyságát és a felek helyzetét. Ezeket a körülményeket azonban az arányosság követelményének alapvető érvényesítése mellett helyesen csupán kisebb súllyal indokolt figyelembe venni.
Az ügyben a felperesek a perben a szerződéses szolgáltatás értékének mintegy nyolcszorosát, a hátralékos vállalkozói díj összegének harmincötszörösét, az adott időszakban a pénztartozások után fizetendő törvényes mértékű késedelmi kamatnak pedig a negyvenszeresét kitevő kötbérigényt érvényesítettek. Ez a kötbérteher a Kúria szerint kirívóan aránytalan, nyilvánvalóan eltúlzott, így a másodfokú bíróság helytállóan rendelkezett a kötbér mérsékléséről.
Az elévülési idő lejártát közvetlenül megelőző igényérvényesítés a Kúria szerint a kötbér mérséklésének nem lehet indoka. Azonban az eset egyéb körülményeit figyelembe véve, így azt, hogy az alperes a vállalkozói díj mintegy háromnegyedét korábban már megfizette, valamint, hogy a késedelem folytán a felpereseknek számottevő káruk nem keletkezett, az alperes szerződésszegő magatartása pedig egyéb okból sem minősíthető súlyosabb megítélésűnek, a másodfokú bíróság helytállónak értékelte a Kúria. Mindezek alapján, valamint figyelembe véve, hogy a felpereseket a tartozás után a kötbér mellett a kifizetés napjáig a törvényes mértékű késedelmi kamat is megilleti, a Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
Az ismertetett döntés (Kúria Pfv. V. 20.348/2016.) a Kúriai Döntések 2017/3. számában 89. szám alatt jelent meg.
