A vasúti pályaudvar üzemeltetőjének felelőssége a vonatok biztonságos megközelíthetőségéért

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Ami a tényállást illeti, a felperes az alperes által üzemeltetett vasútállomáson a IV. számú vágányra menetrend szerint érkező vonathoz a síneken átkelve akart eljutni, mivel a vasútállomáson pályafelújítási munkálatok zajlottak, a peronok közötti ideiglenes átjárót pedig egy meghibásodott mozdony elzárta. A peronra történő fellépés közben a felperes a bal térdében szúró fájdalmat és reccsenést érzett. A baleset következtében sarlóporctörést szenvedett és műtéti beavatkozás vált szükségessé. A felperes 5 000 000 forint és járulékai nem vagyoni kár megtérítésére kérte kötelezni az…

Ami a tényállást illeti, a felperes az alperes által üzemeltetett vasútállomáson a IV. számú vágányra menetrend szerint érkező vonathoz a síneken átkelve akart eljutni, mivel a vasútállomáson pályafelújítási munkálatok zajlottak, a peronok közötti ideiglenes átjárót pedig egy meghibásodott mozdony elzárta. A peronra történő fellépés közben a felperes a bal térdében szúró fájdalmat és reccsenést érzett. A baleset következtében sarlóporctörést szenvedett és műtéti beavatkozás vált szükségessé.

A felperes 5 000 000 forint és járulékai nem vagyoni kár megtérítésére kérte kötelezni az alperest, mivel a műtét ellenére sem képes munkát végezni, autót vezetni, gyalogosan közlekedni.

Az első- ítélet és másodfokú eljárás

Az elsőfokú bíróság elutasította a keresetet. A tanúvallomások alapján csupán azt találta bizonyítottnak, hogy a baleset az adott helyen, időpontban és módon következett be. Nem találta alátámasztottnak a bal láb sarlóporctörését, amit az általa kirendelt igazságügyi orvos szakértő is csupán valószínűsített, lehetségesnek tartva annak későbbi bekövetkezését is. Kifogásolta, hogy a felperes csak három nappal az eset után (szeptember 6.) fordult orvoshoz, és hogy a sarlóporc törése is csak később került megállapításra (szeptember 26.). Így nem látta kétséget kizáróan bizonyítottnak, hogy a törés a keresetben foglaltak szerint következett be.

A másodfokú bíróság megváltoztatva az elsőfokú ítéletet és megállapította az alperes kártérítési felelősségét. A követelés összegére nézve pedig a tárgyalás folytatására szólította fel az elsőfokú bíróságot. Kiemelte, hogy mivel a meghibásodott mozdony elzárta az utasok számára kijelölt átjárót, és a forgalmi szolgálattevők a rendkívüli forgalmi helyzet elhárításával voltak elfoglalva, így a gyalogosforgalom irányítására, új ideiglenes gyalogosközlekedésre kijelölt útvonal kialakítására nem állt rendelkezésre személyzet. Nem értékelte a felperes terhére, hogy a káresemény időpontjában az alperesnél az esetet nem jelentette be, mert elfogadhatónak találta azt a magyarázatot, hogy a felperes múló fájdalomra gondolt, és három napig otthon pihentette a lábát. A sarlóporcsérüléssel kapcsolatban kiemelte, hogy bár az igazságügyi orvos szakértő e kérdésben kétséget kizáróan nem tudott ugyan állást foglalni, viszont valószínűsítette a sérülés baleseti okát.

A bíróság megállapította a vasútállomás állapota által kiváltott felperesi kényszermozgás és a sérülés közötti okozati összefüggést. Jogellenes magatartásnak tekintette, hogy az alperes a vasútállomáson a zavartalan gyalogosforgalmat, a vágányok akadálytalan megközelítésének lehetőségét nem biztosította. Felróhatónak minősítette, hogy a hirtelen kialakult körülményre tekintettel az alperes új, ideiglenes gyalogosközlekedésre kijelölt útvonalat nem alakított ki, az utazók figyelmét e körülményre nem hívta fel. Úgy ítélte meg mindezek alapján, hogy a kártérítéssel kapcsolatban az alperes a felróhatósága hiányát nem igazolta.

A felülvizsgálati kérelem tartalma

Az alperes sérelmezte annak figyelmen kívül hagyását, hogy a kereset tárgyává tett baleset egy gazdasági társaság által az üzemeltetett vonat meghibásodásával van közvetlen összefüggésben. Álláspontja szerint jogellenes magatartást a vonatot üzemeltető gazdasági társaság tanúsított, és mivel az ő alkalmazottjának magatartása nélkül a kár nem következett volna be, az oksági láncolat megindítója is ez a cég volt, nem pedig ő. Tagadta magatartása felróható voltát, mivel nem volt befolyása a cég magatartására, az építési munkálatok miatt speciális körülmények között pedig nem volt tőle elvárható, hogy a hirtelen bekövetkezett eseményekre a rendelkezésre álló rövid időn belül reagáljon, és gyalogosközlekedésre alkalmas útvonalat építsen ki, amire fizikai lehetősége sem volt. Helytelennek találta, hogy míg az elsőfokú ítélet szerint a tanúvallomás csak a fájdalom beállása miatti panasz bizonyítására alkalmas, a másodfokú bíróság mégis elfogadta a károsodás bekövetkezésének bizonyítékaként. Álláspontja szerint a baleset bekövetkezésének ténye csak szakértői véleménnyel bizonyítható, ugyanakkor a szakértői vélemény nem lett volna elfogadható ennek alátámasztására, mivel a szakértő sem zárta ki a sérülés későbbi bekövetkezésének lehetőségét.

A Kúria megállapításai

A Kúria alaptalannak találta a kérelmet. Úgy ítélte meg, hogy mivel a pályaudvar üzemeltetője az alperes, és a baleset a pályaudvaron történt, ezért annak működéséért az alperes tartozik felelősséggel. Az ő kötelezettsége biztosítani, hogy a pályaudvaron közlekedő utasok biztonságosan megközelíthessék a vonatokat, ne kelljen balesetveszélyes módon, síneken átlépkedve és szokatlan magasságot leküzdve eljutniuk a vonatra való felszállást lehetővé tevő peronra. A megfelelő, balesetmentes közlekedést az alperesnek mindenkor biztosítania kell, az építési munkák és az adott vonat meghibásodása esetén is. E feladatot nem háríthatja el magától azzal, hogy az építkezés különleges üzemeltetési helyzetében, amikor a szokásos üzemeltetéshez képest fokozottan kell számolni üzemeltetési problémákkal, nem biztosít megfelelő személyi állományt a felmerülő nehézségek elhárításához. Ez a mulasztás felróható az alperesnek.

A Kúria kimondta azt is, hogy nem törvényellenes, hogy a másodfokú bíróság a tanúvallomást az elsőfokú bíróságtól részben eltérően értékelte, és alkalmasnak találta a károsodás bekövetkezésének bizonyítására is, hiszen a másodfok felülbírálati jogköre kiterjed a bizonyítás eredményének teljes körű mérlegelésére is. A tanúvallomást erősíti a pályavasúti üzletág közlése, amely a baleset térbeli és időbeli körülményei tekintetében megegyezik a felperes és a tanú által előadottakkal, és azokról a felperes és a tanú csak akkor szerezhetett részletes ismereteket, ha valóban jelen voltak az adott időpontban és az adott helyen. A szakvélemény valóban nem zárta ki a sérülés későbbi kialakulásának lehetőségét, de a rendelkezésre álló egészségügyi adatok alapján valószínűsítette annak keresetben előadott eredetét. Mivel a szakértő valószínűbbnek találta a sérülés ilyen módon való keletkezését, mint annak későbbi eredetét, elegendő bizonyosságot adott az ítélet meghozatalához is.

Mindezek alapján a Kúria a jogerős közbenső ítéletet hatályában fenntartotta.

Az ismertetett döntés (Kúria Pfv. III. 21.811/2017.) a Kúriai Döntések 2019/2. számában 49. szám alatt jelent meg.

Releváns jogszabályhely: 1959. évi IV. törvény 339. § (1) bekezdés

Vegyen részt Ön is Munkajogi Mesterkurzusunkon és váljon a munkajogi szabályozás talán legbonyolultabb részének, a munkaidő és pihenőidő kérdéskörének szakértőjévé. Jelentkezzen az alábbi linken.