A Kúria joggyakorlat-elemző csoportot állított fel a gyógyulási (túlélési) esély csökkenésével (elvesztésével) kapcsolatos ítélkezési gyakorlat vizsgálatára, amely a jogirodalmi álláspontok, a nemzetközi gyakorlat és az elemzett magyar joggyakorlat alapján élénk szakmai vitát folytatott.
A munkáltatói kártérítési felelősség megítélését hosszú évtizedekre meghatározta a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény (a továbbiakban: 1992-es Mt.) 174. §-ához kapcsolódó MK 29. számú állásfoglalás. Az előbbi állásfoglaláson alapuló bírói gyakorlathoz képest a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) szabályai teljes szemléletváltást követelnek a munkaügyeket tárgyaló bíráktól. Ebben a témakörben – szubjektív szempontok alapján – választottam ki a legjelentősebb változásokat, bemutatva egyrészről a kártérítési igények elbírálásakor érvényesülő változatlan értelmezést, másrészről néhány új jogi terminológiát, mindezekhez felhasználva a korábbi és a hatályos szabályozásra épülő bírói gyakorlatot.
A Wolters Kluwer gondozásában harmadik kiadásban, ugyanakkor nagykommentárként jelentek meg az év elején a Polgári Törvénykönyv magyarázatai. Szerkesztői – csakúgy, mint a 2014-es első és a 2018-as második kiadásban – Vékás Lajos és Gárdos Péter. Szerzői is ugyanazok a neves jogászok: egyetemi tanárok, bírák és ügyvédek, akik már magának a kódexnek a megalkotásában is jelentős feladatot vállaltak. Az új kiadás teljeskörűen feldolgozza a felsőbírósági gyakorlatot is, amely több területen csak az elmúlt néhány évben bontakozott ki. Alábbi cikkünkben a más személy által okozott kárért való felelősség kérdésével kapcsolatos áttekintést olvashatják el a nagykommentár vonatkozó részéből.
A költséghatékony közszolgáltatás biztosításának elve a teljes eszközrendszer, valamennyi projektelem működtetése kapcsán irányadó.
Cikkünkben a whistleblowing jogi szabályozási lehetőségeiről, illetve a whistleblowing-rendszer kiépítéséről olvashatnak.
A Ptk.-ban a szerződésszegés általános szabályai között elhelyezett kártérítési felelősség a hibás teljesítéshez kapcsolódóan is érvényesül.
Ebből következően, amennyiben az elítélt bűnösségét olyan bűncselekményben állapították meg, amelynek tényállási eleme az elkövetési magatartás és a bekövetkezett eredmény közötti okozati összefüggés megléte, a polgári perben a jogellenes magatartás és a beállt eredmény közötti okozati összefüggés fennállása már nem vitatható.
Munkavállalói kötelezettségeket fogalmazhatnak meg a munkaviszonyra vonatkozó szabályok, így különösen a munkaviszonyt szabályozó jogszabályok valamint a munkavállalókra irányadó kollektív szerződés. A jogszabályok közül természetesen a Munka Törvénykönyve a leglényegesebb. Sajnos nem segít átlátni a munkavállalói kötelezettségek rendszerét, hogy e törvénykönyv a legkülönfélébb helyeken, elszórtan tartalmaz a munkavállalókra kötelezettségeket rovó rendelkezéseket.
Alábbi cikkünkben, tekintve, hogy a 2019/151–153. számú Magyar Közlönyökben közérdeklődésre számot tartó újdonság nem jelent meg, a kúriai döntések és tanácsadó testületi vélemények közül válogattunk.
Ami a tényállást illeti, a város jegyzője építési, majd használatbavételi engedélyt adott egy háromlakásos társasház építésére. Az I. rendű alperes, az építési munkák kivitelezője az egyik lakást a felperes részére értékesítette. Ez a lakás 3 évvel az átadást követően kigyulladt és nagyrészt megsemmisült. A tűz közvetlen kiváltó oka az volt, hogy a kandallónak a kéménybe való bekötésére szolgáló füstcsöve nem volt kellő módon elszigetelve a közelben lévő faszerkezetektől, így az ott feltorlódott hő, az adott tér egyre emelkedő hőmérséklete váltotta ki a tüzet. A felperes keresetében 3 000 000 forint kártérítés egyetemleges megfizetésére kérte az alperesek kötelezését. A kivitelező kártérítési felelősségét arra alapította, hogy az építkezés során szakszerűtlen, tűzveszélyes műszaki megoldásokat alkalmazott, valószínűsíthetően nem végeztette el az általa épített kandalló és a hozzá kapcsolódó kémény környezetének szakhatósági vizsgálatát. A II. rendű alperes esetében arra hivatkozott, hogy a tűzoltók az utcában lévő tűzcsapból a tűzeset során vizet vételezni nem tudtak, és ez jelentősen hátráltatta a tűz eloltását. Az építésügyi hatóság kárfelelősségét arra alapította, hogy jogszabályt sértett, amikor szakhatósági hozzájárulás és helyszíni bejárás nélkül adta ki a tűzveszélyes épületre a használatbavételi engedélyt.…
