A gyógyulási (túlélési) esély a bírói gyakorlatban
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
A Kúria joggyakorlat-elemző csoportot állított fel a gyógyulási (túlélési) esély csökkenésével (elvesztésével) kapcsolatos ítélkezési gyakorlat vizsgálatára, amely a jogirodalmi álláspontok, a nemzetközi gyakorlat és az elemzett magyar joggyakorlat alapján élénk szakmai vitát folytatott.
1. Az esély elvételére alapított jogviták gyakorlati nehézségei
A Kúria széles körben vizsgálta az egészségügyi szolgáltatás keretében végzett ellátás során okozott kárért és személyiségi jogsértésért fennálló felelősségen alapuló perek gyakorlatát.
A jogviták rendkívül érzékenyek és az egészségügyi szolgáltatások sajátos jellemzői miatt különleges megközelítést igényelnek, azzal együtt, hogy a felelősség megállapításának törvényi feltételei az orvosi kártérítési felelősség esetében nem térnek el más kártérítési felelősségi esetektől.
Ezekben a perekben az emberi szervezet bonyolultsága, a beavatkozások eltérései miatt a legtöbb esetben természettudományos bizonyossággal nem állapítható meg, hogy az egészségügyi szolgáltatónak felrótt, nem megfelelő beavatkozási mód helyett a helyes beavatkozás választása, az elmaradt vizsgálat elvégzése, a kezelés hiányosságainak a kiküszöbölése esetében a tényleges káresemény bizonyosan elmaradt volna.
2. Az esély értékelése az okozatosság vagy a felróhatóság körében – a hazai joggyakorlat fejlődése
A joggyakorlat-elemző csoport az általa vizsgált ügyekből azt a következtetést vonta le, hogy a peres felek részéről fel sem merült a gyógyulási esély minősítése, a betegség alakulásának bizonytalanságát a bírói gyakorlat az okozatosság feltétele körében vette figyelembe, amely jellemzően a keresetek elutasításához vezetett.
Amikor azonban megjelentek a hivatkozások a nemzetközi jogfejlődés eredményeire, a külföldi jogalkalmazásban fellelhető eltérő nézőpontokra, a Legfelsőbb Bíróság, majd az alsóbb fokú bíróságok gyakorlatában egy határozott, de a szerves jogfejlődésen alapuló szemléletváltozás következett be.
A Kúria kiemelte, hogy a bírói gyakorlat az egészségromlás, halál bekövetkezése és a kezelés hiányosságai közötti okozati összefüggés természettudományos bizonytalanságát a bírói gyakorlat úgy oldja fel, hogy a gyógyulási, túlélési esélyt nem az okozatosság, hanem a felróhatóság körében értékeli: nem terheli a szakértelemmel nyilvánvalóan nem rendelkező betegre, illetve hozzátartozójára az egészségügyi szolgáltatás teljes folyamatának és az abban rejlő hibáknak a bizonyítását, hanem elégségesnek találja, ha a károsulti pozícióban fellépő felperes azt bizonyítja, hogy a halál, az egészségromlás a kezelés során, vagy azzal egy időben, illetőleg utóbb, de azzal összefüggésben következett be, ugyanakkor kimentési lehetőséget biztosít az alperesnek.
3. A gyógyulási esély mint a felelősséget megalapozó jogos érdek
A joggyakorlat-elemző csoport álláspontja szerint az [gyógyulási, túlélési] esély nem személyiségi jog, annak elvétele, csökkenése azonban megalapozza a károsult valamely – Ptk.-ban nevesített vagy nem nevesített – személyiségi jogának sérelmét, mint például az élethez, testi épséghez, egészséghez, családi élethez való jog megsértését.
4. A gyógyulási esély mértékének megítélése
A Kúria szerint a bírói gyakorlat következetes abban, hogy bármilyen minimális mértékű, kis valószínűségű, csak távoli összefüggések feltételezésével megfogalmazható esély nem alapozhatja meg a felelősséget.
Az irányadó bírói gyakorlatot összefoglalva a joggyakorlat-elemző csoport megállapította, hogy egyértelmű törekvések vannak a kártérítési felelősséget megalapozó esély mértékének minél pontosabb meghatározására annak szem előtt tartásával, hogy a reális esély jogi tartalmát abszolút módon meghatározni nem lehet, ennek mércéje nincs, de az adott tényállás mellett a bíróság meghatározhatja azt, hogy mikor veszett el az orvos hibájából olyan esély, amely akár a mértéke, akár a tartalma miatt kártérítési felelősséget keletkeztet, illetőleg mikor van szó olyan esélyről, amely nem jár felelősséggel.
A BH2021. 307. számú ítéletében a Kúria rögzítette, hogy a reális, értékelhető esélyt nem lehet %-os mértékhez kötni; minden esetben figyelemmel kell lenni az adott eset sajátosságaira, és az összes körülmény együttes értékelésével lehet állást foglalni abban a kérdésben, hogy adott esetben a betegnek lett volna-e reális esélye a gyógyulásra, állapotjavulásra.
Az egészségügyi szolgáltató kártérítési felelősségét nem alapozhatja meg, ha a józan ész és belátás figyelembevételével időben elvégzett, adekvát kezelés esetén sem lehet reálisan számítani a beteg gyógyulására, állapotjavulására.
(kuria-birosag.hu)
