Árengedmény a világjárvány miatt meghiúsult utazási szolgáltatások után Koronavírus

Az unió luxembourgi bírósága szerint az utas árengedményre jogosult akkor is, ha az utazási csomagjában szereplő szolgáltatások nem szerződésszerű teljesítését egy fertőző betegség világszintű terjedése elleni küzdelem miatti korlátozások okozzák, olyanok, melyeket a lakóhelyén és más országokban szintén bevezettek.

A szerző az alábbiakban az Európai Unió Bíróságának (EUB, Luxembourg) a K. T., N. S. és az FTI Touristik GmbH között indult eljárásban hozott ítéletét[1] és annak hátterét mutatja be. Az ügy tárgyát a világjárvány hatásának egy igen sajátos aspektusa képezi, amely az EU 2015/2302-es irányelvének hatálya alá tartozó, az utazási csomagokra vonatkozó szerződések teljesítésével és az ilyen kontraktusok nem szerződésszerű teljesítéséből eredő jogok gyakorlásával kapcsolatos. Mindemellett ráadásul az esettel kapcsolatban született megállapítások sajátosságaik ellenére is tágabb vonatkozásúak, mivel első alkalommal kérték fel a luxembourgi taláros testületet arra, hogy vizsgálja meg a világjárványnak az utazási csomagok szerződéses teljesítésére gyakorolt következményeit.

Bevezetés

A Covid19-világjárvány napjaink egyik legsúlyosabb egészségügyi szükséghelyzete. Az általa támasztott kihívások következményeit tekintve sokrétű és többdimenziós feladatokat jelentettek. A világjárvány sajátos körülményei próbára tették a meglévő jogi kereteket, és a válságok következményeinek szabályozása terén bemutatta a hatályos előírások flexibilitását.

A világjárvány leginkább a turisztikai ágazatot sújtotta, hatásai a mai napig fennállnak, és a legtöbb szakértő 2024 előtt nem számít teljes kilábalásra.

Az utazási csomagokról és szolgáltatásokról szóló eme irányelv célja az egységes, magas szintű fogyasztóvédelem bevezetése az utazási csomagokra és az utazási szolgáltatásegyüttesekre vonatkozó szerződések esetében, az internetes foglalás egyre növekvő használatának figyelembevételével. Az irányelv rögzítette, hogy a szerződések aláírását megelőzően az utazásszervezőknek vagy -közvetítőknek az adott utazási csomag szempontjából releváns szolgáltatásokról tájékoztatást kell nyújtaniuk.

Az utazásszervezőnek az utazási csomag teljesülése (megkezdése) előtt kellő időben kell az utazó rendelkezésére bocsátania a szükséges nyugtákat, utalványokat, menetjegyeket, valamint az utazásra vonatkozó szükséges információkat.

Áremelésre (amelynek maximális értéke a legtöbb esetben 8 százalék) kizárólag akkor van lehetőség, ha a szerződésben kifejezetten fenntartották ennek a lehetőségét – amely esetben árcsökkentés is igényelhető –, és ha azok közvetlenül bizonyos költségekre, így az üzemanyag vagy egyéb energiaforrás költségeire, a harmadik fél által kivetett adók vagy díjak emelésére és az átváltási árfolyamokra vezethetők vissza. Az utazásszervezőnek az utazási csomag megkezdése előtt legalább 20 nappal értesítenie kell az utazót az áremelésről.

Ha az utazásszervező jelentős mértékben módosítja a szerződést, vagy 8 százalékot meghaladó áremelést hajt végre, az utazó az utazási csomag megkezdését megelőzően jogosult elfogadni a módosításokat, elfogadni egy másik – azonos vagy magasabb értékű – csomagot, vagy felmondani a szerződést bármely kifizetett összeg 14 napon belüli visszatérítésével.

Az utazó – lemondási díj megfizetése nélkül – felmondhatja a szerződést, ha a célállomás helyén vagy annak közvetlen közelében olyan elháríthatatlan és rendkívüli körülmények merülnek fel, amelyek az utazási csomag teljesítését vagy az utasoknak a célállomásra való szállítását jelentős mértékben befolyásolják. Ez esetben az utazók a befizetett teljes összeg visszafizetésére jogosultak, de további kártérítésre nem.

Az utazás szervezője felelős a kontraktusban szereplő utazási szolgáltatások teljesítéséért, abban az esetben is, ha a szolgáltatásokat egyéb vállalkozások nyújtják. A nemteljesítésre, a felmondásra és a kártérítésre az alábbi szabályok vonatkoznak.

• Ha az utazási szolgáltatások bármelyikét nem a szerződéssel összhangban teljesítik, az utazásszervező orvosolja a nem szerződésszerű teljesítést, kivéve, ha ez lehetetlen vagy aránytalan költségekkel jár.
• Ha az utazási szolgáltatások jelentős része nem biztosítható a vonatkozó szerződésben meghatározott módon, az utazó részére többletköltség felszámítása nélkül azonos vagy magasabb színvonalú, megfelelő alternatív szolgáltatásokat kell felajánlani.
• Ha az utazó visszaérkezése „elháríthatatlan és rendkívüli körülmények” fennállása miatt nem biztosítható, az utazásszervező három éjszakát meg nem haladó időtartamra viseli a szállás költségeit.
• Az utazó lemondási díj megfizetése nélkül felmondhatja a szerződést, ha a nem szerződésszerű teljesítés az utazási csomag teljesítését jelentős mértékben érinti, az utazásszervező pedig nem orvosolja azt.

A jelen ügy megállapításai sajátosságaik ellenére tágabb vonatkozásúak, mivel azok keretében első alkalommal kérték fel a luxembourgi taláros testületet arra, hogy vizsgálja meg a világjárványnak az utazási csomagok szerződéses teljesítésére gyakorolt következményeit[2].

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelmet a müncheni I. számú regionális bíróság (Landgericht München I) nyújtotta be az EUB-hoz egy előtte folyó jogvita részeként. A pert két utas, K. T. és N. S. (mint felperesek) indították egy utazásszervező, az FTI Touristik GmbH-val szemben egy utazási csomagra vonatkozóan. A jogvita alapját az e két utas célállomásán – a Covid19-világjárvány terjedésére tekintettel – elrendelt korlátozások miatt a felperesek által kért árengedmény és az indulási helyükre való előrehozott visszatérése képezte. A müncheni bíróság kérelme az utazási csomagokról és az utazási szolgáltatásegyüttesekről szóló 2015/2302-es európai parlamenti és tanácsi irányelv 14. cikke (1) bekezdésének az értelmezésére vonatkozott.

Az irányelv „Árengedmény és kártérítés” cím alatt kimondja: „a tagállamok biztosítják, hogy az utazó megfelelő árengedményre legyen jogosult ama időtartam tekintetében, amely alatt nem volt szerződésszerű a teljesítés, kivéve, ha az utazásszervező bizonyítja, hogy a nem szerződésszerű teljesítés az utazónak róható fel”.

A tényállás[3]

K. T. és N. S. 2019. december 30-án utazási csomagot vásároltak az FTI Touristiknál, amely csomag egyrészt a Németország és Gran Canaria (Spanyolország) közötti oda-vissza járatot, másrészt pedig az e szigeten 2020. március 13-ától 2020. március 27-éig tartó tartózkodást foglalt magában. Az eljárás felperesei a tervezett módon indulhattak el az úti céljukhoz.

Ám a koronavírus-világjárvány terjedése elleni küzdelem keretében 2020. március 15-én a spanyol hatóságok Spanyolország egész területén intézkedéseket hoztak, amelyek többek között Gran Canaria tengerpartjainak lezárásával és ugyanott kijárási tilalommal jártak. Így abban a szállodában, ahol a felperesek tartózkodtak, a vendégek csupán étkezés és italok beszerzése céljából hagyhatták el a szobájukat, megtiltották a medencékhez és a napozóágyakhoz való hozzáférést, és törölték a szórakoztató programokat.

2020. március 18‑án a K. T.-t és N. S.-t arról tájékoztatták, hogy készen kell állniuk az említett sziget elhagyására, és két nappal később vissza kellett térniük Németországba. Emiatt hazaérkezésükkor az FTI Touristiktól az utazási csomagjukra vonatkozó 70 százalékos, azaz 1018,50 euró összegű árengedményt kértek. Hivatkozásuk alapját a BGB 651m. §-a képezte, amely szerint „a hibás teljesítés időtartamára árengedmény jár. Árengedmény esetén az útiköltséget az utazási csomag szerződéskötés időpontjában hibátlan minőségben képviselt értékének és a tényleges értéknek a viszonyában kell megállapítani. Amennyiben szükséges, az árengedmény mértékét becslés alapján kell megállapítani.”

Az FTI Touristik ezt az árengedményt megtagadta tőlük, mivel úgy vélte, hogy nem lehetett felelős „a mindennapi élettel együtt járó kockázatért”. E megtagadást követően a felperesek az árengedmény elérése érdekében keresetet terjesztettek a müncheni helyi bíróság (Amtsgericht München) elé.

Keresetüket e bíróság a 2020. november 26-ai ítéletével elutasította, mivel megítélése szerint a spanyol hatóságok által a Covid19-világjárvány terjedése elleni küzdelem keretében hozott intézkedések a felperesek egészségét védő intézkedések voltak, és az ilyen védelem nem eredményezheti a felperesek utazási csomagjának a BGB 651i. §-a értelmében vett „hibás teljesítését”. Hangsúlyozta, hogy a szálloda üzemeltetői kénytelenek voltak a vendégeik védelmét szolgáló intézkedéseket hozni.

A felperesek e határozattal szemben fellebbeztek a végül Luxembourghoz forduló müncheni I. számú regionális bíróságnál. Ez utóbbi szerint kétségtelenül megállapítható, hogy az utazási csomag szervezője felelős lehet az érintett utazási szolgáltatásoknak az egészségvédelmi intézkedések alkalmazásából eredő hibás teljesítéséért, figyelembe véve a BGB[4] 651i. §-ában előírt objektív felelősségét. Eszerint:

„(1) Az utazásszervező köteles az utas számára a szerződésben foglaltaknak megfelelő utazást biztosítani.

(2) Az utazási csomag akkor szerződésszerű, ha rendelkezik a szerződésben meghatározott tulajdonsággal. Amennyiben valamely tulajdonságban a felek nem állapodtak meg, az utazási csomag akkor szerződésszerű,

1. ha a szerződésben meghatározott használatra alkalmas, vagy egyebekben

2. ha az általános használatra alkalmas, és rendelkezik azzal a tulajdonsággal, amely a hasonló utazási csomagok esetén szokásos és amelyet az utas az utazási csomag fajtája alapján elvárhat.

Hibás teljesítés áll fenn akkor is, ha az utazásszervező az utazási szolgáltatásokat nem vagy aránytalan késedelemmel nyújtja.

(3) Amennyiben az utazási csomag esetén hibás teljesítés áll fenn, a feltételek fennállása és eltérő rendelkezés hiányában az utas[…]

6. gyakorolhatja az árengedmény érvényesítésére vonatkozó jogait […]”

Mindazonáltal a felperesek utazása során Németországban is ahhoz hasonló intézkedéseket fogadtak el, mint amelyeket a spanyol hatóságok hoztak a világjárvány terjedése elleni küzdelem keretében, ily módon az úti cél helyén előírt intézkedések – az úti célt jellemző rendkívüli körülmények helyett – az Európa-szerte uralkodó „szokásos körülményeknek” minősíthetők.

A kérdést előterjesztő bíróság további kétségeit fogalmazta meg azzal kapcsolatban, hogy az előírt korlátozások olyan, „a mindennapi élettel együtt járó kockázatnak” tekinthetők-e, amely az utazási csomag szervezőjének felelősségét kizárja. E tekintetben a németországi szövetségi legfelsőbb bíróság (Bundesgerichtshof) korábbi ítéletére hivatkozott, amelyben többek között lényegében kimondta, hogy az utazási szerződésen alapuló kártérítési felelősség korlátozható olyan körülményekre tekintettel, amelyek kizárólag az utazó személyes érdekkörében merülnek fel, vagy amelyek olyan kockázatot jelentenek, amelyeket az utazó a mindennapi életben is köteles viselni.

Az utazónak tehát vállalnia kell a „mindennapi élettel együtt járó kockázat” körébe tartozókat, ha az érintett utazásszervezőnek semmilyen kötelezettségszegés vagy a felelősségét megalapozó más esemény nem tudható be. Ez a helyzet például akkor, ha az utazó az utazási szolgáltatások igénybevételétől függetlenül balesetet szenved az üdülés helyén, ha megbetegszik vagy ha bűncselekmény áldozata lesz, valamint ha a további utazási szolgáltatásokat bármely egyéb személyes indok miatt nem tudja igénybe venni.

A kérdést előterjesztő bíróság további megjegyzése szerint a 2015/2302-es irányelv kibocsátói az – irányelv 12. cikkének (2) bekezdése értelmében vett – „elháríthatatlan és rendkívüli körülmények” között szerepeltették az „úti cél helyén terjedő súlyos betegségeket”, ám feltehetően nem vették figyelembe egy világjárvány eshetőségét.

E körülmények között a müncheni I. számú regionális bíróság az eljárását felfüggesztette és előzetes döntéshozatal céljából kérdést terjesztett az EUB elé.

A világjárvány leginkább a turisztikai ágazatot sújtotta, hatásai a mai napig fennállnak, és a legtöbb szakértő 2024 előtt nem számít teljes kilábalásra

Értékelés

A müncheni bíróság arra várt választ, hogy a 2015/2302-es irányelv 14. cikkének (1) bekezdését úgy kell-e értelmezni, hogy az utas az utazási csomagjára vonatkozó árengedményre jogosult abban az esetben, ha az utazási csomagjában szereplő utazási szolgáltatások nem szerződésszerű teljesítését az úti céljának helyén egy fertőző betegség terjedése elleni küzdelem keretében elrendelt korlátozások okozzák, és e betegség világszintű terjedése miatt az utas lakóhelyén és más országokban szintén ilyen korlátozásokat vezettek be.

Az EUB a 2015/2302-es irányelv 14. cikke (1) bekezdésének szövegét illetően megállapította, e rendelkezés szerint a tagállamok biztosítják, hogy az utazó megfelelő árengedményre legyen jogosult arra az időtartamra, amely alatt nem volt szerződésszerű a teljesítés, kivéve, ha az utazásszervező bizonyítja, hogy a nem szerződésszerű teljesítés az utazónak róható fel.

E rendelkezés megszövegezéséből kitűnik, az érintett utasnak az utazási csomagjára vonatkozó árengedményhez való joga kizárólag ahhoz a feltételhez kötött, hogy a nyújtott utazási szolgáltatások teljesítésére ne szerződésszerűen kerüljön sor. A „nem szerződésszerű teljesítés” fogalma az utazási csomagot alkotó utazási szolgáltatások teljesítése elmulasztásának vagy hibás teljesítésének felel meg.

Ebből következően az utazási szolgáltatások teljesítésének elmulasztása vagy hibás teljesítése elegendő ahhoz, hogy a szóban forgó utas jogosulttá váljon az utazási csomagjára vonatkozó árengedményre attól az utazásszervezőtől, amelyik e csomagot értékesítette. A nem szerződésszerű teljesítés oka, különösen az utazásszervezőnek való betudhatósága e tekintetben nem releváns.

Miként az ügyben eljáró luxembourgi főtanácsnok indítványában rámutatott, a „nem szerződésszerű teljesítés” meghatározása nem tartalmaz vétkességi elemet, és nem veszi figyelembe azokat a körülményeket, amelyeknek a nem szerződésszerű teljesítés betudható. Ennek megfelelően megállapítása nem áll másból, mint a csomagot alkotó és a ténylegesen nyújtott szolgáltatások összehasonlításából. Ez objektív megállapítás. Az utazónak tehát a nem szerződésszerű teljesítés miatti árengedményhez való joga nem függhet a nem szerződésszerű teljesítés okától, vagy annak eredetétől.

Az irányelv által az árengedményhez való joggal kapcsolatban megállapított kivétel egyszerű: e jog nem gyakorolható, ha a nem szerződésszerű teljesítés az utazónak róható fel. Mint a főszabály alóli kivételt szigorúan kell értelmezni. Az tehát kifejezetten meg nem határozott helyzetekre nem terjeszthető ki [5]. Vagyis a nem szerződésszerű teljesítés megállapítása objektív abban az értelemben, hogy az mindössze az érintett utas utazási csomagjában szereplő szolgáltatások és az utasnak ténylegesen nyújtott szolgáltatások összehasonlítását követeli meg. E rendelkezés szövege csupán egyetlen kivételt ír elő az utazási csomagot választó utas e joga alól, nevezetesen, ha a nem szerződésszerű teljesítés az utasnak róható fel.

Figyelembe véve e kivétel egyértelmű jelentését és azt, hogy valamennyi kivételt szigorúan kell értelmezni, e kivétel nem vonatkozhat más helyzetekre, mint amelyekben a nem szerződésszerű teljesítés ezen utasnak róható fel. Az EUB megítélése szerint az, hogy eme utazási szolgáltatások nem szerződésszerű teljesítése az utazásszervezőnek vagy az utason kívüli más személyeknek, vagy az utazásszervező tényleges befolyásán kívül eső körülményeknek, például „elháríthatatlan és rendkívüli körülményeknek” tudhatók be, nem befolyásolják az ezzel érintett utas árengedményhez való jogát[6].

A vonatkozó irányelvi rendelkezés szövegkörnyezete annak a harmonizált szerződéses felelősségi rendszernek a részét képezi, amelyet az irányelvnek „Az utazási csomag teljesítése” című IV. fejezetében található 13. és 14. cikke vezetett be. Ezt a felelősségi rendszert az utazásszervező objektív felelőssége, valamint ama esetek kimerítő meghatározása jellemzi, amelyekben az utazásszervező mentesülhet a felelősség alól. Ezt az értelmezést erősíti meg korábbi ítélete, miszerint „a 2015/2302-es irányelv – a harmonizáció céljának utazási csomagokra vonatkozó szerződések tekintetében történő elérése érdekében – az utazási csomagok szervezőinek szerződésen alapuló felelősségi rendszerét állapítja meg ama fogyasztókkal szemben, akik ilyen utazásra vonatkozó szerződést kötöttek velük”[7].

Az irányelv a „Felelősség az utazási csomag teljesítéséért” című rendelkezéseiben előírása szerint a tagállamok biztosítják, hogy az utazásszervező feleljen az utazási csomagra vonatkozó szerződésben meghatározott utazási szolgáltatások teljesítéséért, függetlenül attól, hogy a szolgáltatások teljesítésére az utazásszervező vagy más utazási szolgáltatók kötelesek-e. Továbbá, abban az esetben, ha bármely érintett utazási szolgáltatás teljesítése nem felel meg az utazási csomagra vonatkozó szerződésnek, az esettel érintett utazásszervező főszabály szerint köteles orvosolni a nem szerződésszerű teljesítést.

Az irányelv „Árengedmény és kártérítés” című 14. cikke az érintett utasnak az e cikk (1) bekezdésében előírt árengedményhez való jogán kívül az e cikk (2) és (3) bekezdésében meghatározott, az árengedményhez való jogtól különálló kártérítési jogot is biztosít.

Az ügyben eljáró főtanácsnok megállapítása szerint: „a 2015/2302-es irányelv 14. cikkének szerkezetéből az következik, hogy a kártérítéshez való jog alóli kivételek kifejezetten e joghoz kapcsolódnak, és nem ültethetők át az árengedményhez való jogra”[8]. Ezt az értelmezést támasztja alá az irányelv célja, a fogyasztóvédelem magas szintjének biztosítása. E célkitűzésre tekintettel az olyan utazási csomagra vonatkozó szerződésből eredő kötelezettségek, amelyek nem megfelelő teljesítése vagy nemteljesítése megalapozza az utazásszervező felelősségét, nem értelmezhetők megszorítóan[9].

Az e rendelkezés szó szerinti értelmezése alapján e rendelkezés olyan felelősségi rendszerbe illeszkedik, amely a szerződéses felelősséget túlnyomórészt az utazásszervezőre terheli.

Az EUB az irányelv célkitűzéseit illető szó szerinti értelmezését az irányelv teleologikus értelmezése is megerősíti. A fogyasztók magas szintű védelme ugyanis azáltal biztosított, hogy az utasok árengedményhez való joggal rendelkeznek minden olyan esetben, amikor az utazási szolgáltatások teljesítése nem szerződésszerű, függetlenül ennek okától és felróhatóságától, és hogy az e jog alóli egyedüli kivétel az az eset, amikor a nem szerződésszerű teljesítés az érintett utasnak róható fel.

A főtanácsnok indítványában az irányelv keletkezését illetően a következőket rögzítette.

„Az árengedményhez való jognak a nem szerződésszerű teljesítés okától való elválasztását e rendelkezés eredete is alátámasztja. A Bizottság a jogalkotási javaslatában az árengedményhez való jog és a kártérítéshez való jog tekintetében azonos kivételeket írt elő. Konkrétan az utazó nem volt jogosult árengedményre, ha az utazásszervező bizonyítja többek között, hogy a nem szerződésszerű teljesítés elháríthatatlan és rendkívüli körülmények miatt következett be. A jogalkotási folyamat során azonban az árengedményhez való jogot elválasztották a kártérítéshez való jogtól. Ez alátámasztja azt a következtetést, miszerint a jogalkotó szándéka az volt, hogy az utazónak elháríthatatlan és rendkívüli körülmények fennállása esetén a vétkességre vagy a nem szerződésszerű teljesítés okára vonatkozó megfontolásoktól függetlenül biztosítson árengedményhez való jogot”[10].

A 2015/2302-es irányelv 14. cikke (1) bekezdésének szövegéből és szövegkörnyezetéből, valamint eme irányelv célkitűzéséből és keletkezéséből az következik, hogy az érintett utas minden olyan esetben jogosult az utazási csomagjára vonatkozó árengedményre, amikor a nyújtott utazási szolgáltatások teljesítése nem volt szerződésszerű – egyetlen eset kivételével: nevezetesen, ha e nem szerződésszerű teljesítés eme utasnak róható fel. Az esettel érintett utast így attól függetlenül megilleti az árengedményhez való jog, hogy a jelen nem szerződésszerű teljesítés olyan „elháríthatatlan és rendkívüli körülményeknek” tudható-e be, amelyek az utazásszervező befolyásán kívül esnek.

A jelen ügyben megállapítást nyert, hogy a nem szerződésszerű teljesítés a közigazgatási hatóságok által a Covid19-világjárvány terjedésének megakadályozása érdekében 2020 márciusában elrendelt korlátozásoknak tudható be. Ezek az intézkedések a világjárvány joghatásának minősülnek, amely megkülönböztethető a világjárvány tényleges hatásától.

Az EUB megállapítása szerint az ügy tárgyát képező utazási szolgáltatások nem szerződésszerű teljesítése annak tudható be, hogy a felperesek úti céljának helyén egészségügyi intézkedéseket hoztak a világjárvány terjedése elleni küzdelem keretében[11]. Ezek az egészségügyi intézkedések nem akadályozhatják meg őket abban – miként a felperesek lakóhelyén és más országokban elfogadott hasonló intézkedések sem –, hogy az irányelv 14. cikkének (1) bekezdése alapján árengedményben részesüljenek.

Az a kérdés, hogy a Covid19 terjedése elleni küzdelem keretében elfogadott intézkedések nem rendkívüli körülményeknek, hanem szokásos körülményeknek tekinthetők-e – mivel számos más országban ilyen intézkedéseket hoztak, továbbá, hogy ezek az intézkedések és a következményeik a „mindennapi élettel együtt járó kockázat” részét képezik-e, amelyet az utasnak kell viselnie –, nem releváns az utast a 2015/2302-es irányelv 14. cikkének (1) bekezdése alapján megillető, az utazási csomagjára vonatkozó árengedményhez való joga vizsgálatának szempontjából.

Mivel annak megállapítása, hogy a szolgáltatások teljesítése nem szerződésszerű, mindössze az érintett utas utazási csomagját alkotó szolgáltatások és az utasnak ténylegesen nyújtott szolgáltatások összehasonlítását követeli meg, következésképp az elháríthatatlan és rendkívüli körülmények bekövetkezése nem mentesíti az utazásszervezőt az árengedményre vonatkozó kötelezettsége alól.

Ahhoz, hogy az utazó jogosult legyen árengedményre, a nemzeti bíróságnak csupán meg kell állapítania, hogy az utazási csomagban foglalt utazási szolgáltatásokat nem, vagy hibásan teljesítették. Az árengedményhez való jogosultságot tehát nem befolyásolja az, hogy a nem szerződésszerű teljesítés az elháríthatatlan és rendkívüli körülménynek minősülő, világjárványra válaszul elfogadott korlátozásokra vezethető vissza, valamint az, hogy az utazó lakóhelyén is hasonló intézkedéseket vezettek be.

Az irányelv célkitűzésére tekintettel, amely a fogyasztók magas szintű védelmének biztosítására irányul, az utazásszervező ilyen, szerződésből eredő kötelezettségei mindazonáltal nem értelmezhetők megszorítóan. Így ezek a kötelezettségek nemcsak az utazási csomagra vonatkozó szerződésben kifejezetten meghatározott kötelezettségekre terjednek ki, hanem azokra is, amelyek a szerződés céljából adódóan kapcsolódnak hozzá[12].

Az utazásszervező árengedmény nyújtására irányuló kötelezettségének a 2015/2302-es irányelv 14. cikkének (1) bekezdésében történő megállapítása nem korlátlan hatályú. E kötelezettséget csak a csomagban foglalt olyan szolgáltatások körére tekintettel lehet értékelni, amelyek teljesítésének elmulasztása vagy hibás teljesítése nem szerződésszerű teljesítésnek minősül. Ennek azonban „belső korlátja” van, mivel azt kizárólag az utazási szerződés tükrében lehet értékelni. Az utazásszervező tehát nem vonható felelősségre az utazási szerződés hatályán kívül eső szolgáltatások igénybevételének elmaradásáért. A jelen ügyben a nyilvános strandokhoz vagy a szállodakomplexumon kívüli üzletekhez, éttermekhez és szórakozóhelyekhez való hozzáférés nem képezte tárgyát az utazási szerződésnek[13].

Ha e nem szerződésszerű teljesítéseket a spanyol hatóságok által a Covid19-világjárvány terjedése miatt hozott intézkedések okozták, a nem szerződésszerű teljesítés eseteiről az alapeljárás felperesei által adott tájékoztatás nem eredményezhette a nem szerződésszerű teljesítések időtartamának korlátozását. A jelzés hiánya tehát eme árengedmény meghatározásakor nem vehető figyelembe.

A 2015/2302-es irányelv nem ír elő konkrét időkorlátot az utazót nem szerződésszerű teljesítés esetén megillető árengedmény kifizetésére. Az irányelv 14. cikkének (2) bekezdése a kártérítésről úgy rendelkezik, hogy azt „indokolatlan késedelem nélkül” kell megfizetni. Annak ellenére, hogy az irányelv az árengedmény megfizetése tekintetében nem tartalmaz ehhez hasonló utalást, az irányelv védelmi céljával összhangban állna, ha az árengedményt is „indokolatlan késedelem nélkül” kellene megfizetni. A jelen ügyben az ilyen értelmezés lehetővé tenné a nemzeti bíróság számára, hogy figyelembe vegyék a világjárvány miatt súlyosan érintett utazásszervezők likviditási problémáit.

Az Európai Unió Bíróságának ítélete

A luxembourgi taláros testület a fenti megfontolások összességére tekintettel a következő választ adta: a 2015/2302-es irányelv 14. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy az utas az utazási csomagjára vonatkozó árengedményre jogosult abban az esetben, ha az utazási csomagjában szereplő utazási szolgáltatások nem szerződésszerű teljesítését az úti céljának helyén egy fertőző betegség terjedése elleni küzdelem keretében elrendelt korlátozások okozzák, és e betegség világszintű terjedése miatt az utas lakóhelyén és más országokban szintén ilyen korlátozásokat vezettek be. Az árengedmény megfelelőségét a szóban forgó utazási csomagot alkotó szolgáltatásokra tekintettel kell vizsgálni, és az árengedménynek meg kell felelnie ama szolgáltatások értékének, amelyek nem szerződésszerű teljesítését megállapították.

Lábjegyzetek:

[1] A 2023. január 12-ei K. T., N. S. és az FTI Touristik GmbH-ügy ítélete, ECLI:EU:C:2023:10 (Ítélet)

[2] Laila Medina főtanácsnoknak a K. T., N. S. kontra FTI Touristik GmbH C‑396/21. sz. ügyben tett indítványa (Indítvány)

[3] Ítélet 10-17. pont

[4] A Német Polgári Törvénykönyv (Bürgerliches Gesetzbuch)

[5] Indítvány 17, 18. pont

[6] Ítélet 24. pont

[7] A 2021. március 18-ai Kuoni Travel-ítélet C‑578/19, EU:C:2021:213, 34. pont

[8] Indítvány 23. pont

[9] Indítvány 24. pont

[10] Indítvány 25. pont

[11] Ítélet 32. pont

[12] Kuoni Travel-ítélet, C‑578/19, EU:C:2021:213, 45. pont

[13] Indítvány 37. pont

---