A kártérítési felelősség az újabb ítélkezési gyakorlatban


A munkáltatói kártérítési felelősség megítélését hosszú évtizedekre meghatározta a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény (a továbbiakban: 1992-es Mt.) 174. §-ához kapcsolódó MK 29. számú állásfoglalás. Az előbbi állásfoglaláson alapuló bírói gyakorlathoz képest a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) szabályai teljes szemléletváltást követelnek a munkaügyeket tárgyaló bíráktól. Ebben a témakörben – szubjektív szempontok alapján – választottam ki a legjelentősebb változásokat, bemutatva egyrészről a kártérítési igények elbírálásakor érvényesülő változatlan értelmezést, másrészről néhány új jogi terminológiát, mindezekhez felhasználva a korábbi és a hatályos szabályozásra épülő bírói gyakorlatot.


1. Munkaviszonnyal összefüggés

Az 1992-es Mt. 174. § (1) bekezdésében és az Mt. 166. § (1) bekezdésében a kártérítési felelősség egyik feltételét jelentő „munkaviszonnyal összefüggés” azonos fogalmat takar. Erre jutott a munkáltató egészségkárosodásért fennálló kártérítési felelősségének egyes kérdéseiről szóló összefoglaló véleményben a Kúria joggyakorlat-elemző csoportja amikor rögzítette, hogy irányadónak tekinthető az MK 29. számú állásfoglalásnak a „munkaviszonnyal összefüggésben” feltételről kialakított része, ami azt jelenti, hogy a kártérítési felelősséghez mindenekelőtt a felek között munkaviszonynak kell fennállnia és a munkavállalót ért kárnak valamilyen formában összefüggésben kell állnia a jogviszonnyal.[1]

Ezzel egyezően tekintette az egyik ügyben a bíróság a munkaviszonnyal összefüggésben állónak azt az esetet, amikor a munkavállaló a kerámia padlóburkolaton megcsúszott, és bal oldali külboka törést szenvedett. Az a körülmény, hogy a baleset nem a konkrét munkaköri feladatok végzése közben következett be, a hatályos szabályozás szerint sem jelenti a munkaviszonnyal összefüggés hiányát, hiszen a munkavállalót a baleset a munkahelyén, munkaidőben, a mellékhelyiség irányába történő közlekedés során érte (Budapest Környéki Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 3.M.2/2015.). A munkaviszonnyal összefüggés általában és jellemzően a felek között hatályos munkaszerződésben meghatározott munkaköri feladatok ellátása esetében áll fenn, amelyhez azonban hozzátartozik a munkavégzéshez szükséges előkészület, a személyes szükségletek kielégítése, és ahogy az adott esetben történt, a munkahelyen való közlekedés is (Budapest Környéki Törvényszék 8.Mf.20.565/2017/15.). A munkaviszonnyal összefüggés ugyanis változatlanul arra a tárgyi körre utal, amelybe tartozó károsodásért a munkáltató felel.[2]

2. Ellenőrzési körön belül és ellenőrzési körön kívül eső körülmények

A 1992-es Mt. 174. § (2) bekezdése alapján a munkáltató a felelősség alól – többek között – akkor mentesült, ha bizonyította, hogy a kárt a működési körén kívül eső elháríthatatlan ok okozta, míg az Mt. 166. § (2) bekezdés a) pontja alapján olyan ellenőrzési körön kívül eső körülményt kell bizonyítania, amellyel nem kellett számolnia, és nem volt elvárható, hogy a károkozó körülmény bekövetkezését elkerülje vagy a kárt elhárítsa.

A működési kör és az ellenőrzési kör közötti viszonyt illetően a jogirodalom leghangsúlyosabban a működési kör kiterjesztő értelmezésének visszaszorítására irányuló szándékra utal, ugyanakkor a kettő között lényeges átfedés is mutatkozik. Mindehhez szükséges a két fogalom pontos tisztázása.

Az 1992-es Mt. 174. § (5) bekezdése a működési kör fogalomnak meghatározást adott azzal, hogy felsorolta a legjellemzőbb ide sorolható eseteket. E körbe tartoztak a munkáltató által a feladatai ellátása során kifejtett tevékenységgel összefüggő magatartásból, a használt anyag, felszerelés, berendezés és energia tulajdonságából, állapotából, mozgatásából és működéséből eredő okok.

Az ellenőrzési körre nézve mindössze a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) miniszteri indokolása – az ellenkező oldalról megközelítve – tér ki a jogalkotói szándék tartalmára. Az indokolás szerint ellenőrzési körön kívüli a szerződésszegő fél által nem befolyásolható körülmény, amelyre a fél nem képes hatást gyakorolni. Az Mt.-ben azonban nem találunk fogalommeghatározást, ezért a bírói gyakorlatra hárult az a feladat, hogy a munkaügyi jogvitákban mindezekre nézve iránymutatást nyújtson.

A Kúria elsőként az ún. „levált szögfej” ügyben tért ki a működési körtől való eltérést jelentő szempontokra. Az adott ügyben a felperes konténer kiszerelési feladatot látott el, ehhez faléceket kellett a fémhez erősíteni sűrített levegős szegelőpisztollyal. Munkavégzés közben letört egy szög feje, és a letört darab a védőszemüveg kerete alatt áthaladva a bőrön keresztül behatolt a felperes jobb szemébe. A Kúria kifejtette, hogy az ellenőrzési kör arra a körre szorítja a munkáltató kártérítési felelősségét, amelyben nemcsak lehetősége, hanem egyben kötelezettsége a károk megelőzése érdekében szükséges intézkedések megtétele. Ezek olyan objektív tények, amelyeknek alakítására bármilyen lehetősége volt a munkáltatónak. Az indokolás hangsúlyozta, hogy az ellenőrzési kör és a működési kör között tehát van átfedés azzal, hogy a működési körbe azok a körülmények is beletartoznak, amelyekre a munkáltatónak még közvetett ráhatása sincs. Az EBH2016. M.10. számon később elvi határozatként megjelent döntés úgy összegezte az ellenőrzési kör fogalmát, amely alatt minden olyan objektív tényt és körülményt érteni kell, amelynek alakítására a munkáltatónak lehetősége van. Mindezek alapján megállapítható, hogy ellenőrzési körbe tartozónak minősülnek továbbra is az 1992-es Mt. 174. § (5) bekezdésében szereplő körülmények. Ugyanakkor a határozat indokolásában a Kúria kiemelte, hogy az ellenőrzési kör alatt a balesethez vezető munkafolyamatot is érteni kell. Az előbbiekből következően a munkáltató ellenőrzési körébe tartozik a munkamódszer megválasztása, az ahhoz biztosított munkaeszköz, a munkavállalói létszám, a szakismeret, mert ezek biztosítása a munkáltató kötelezettsége, így arra befolyása, ráhatása van (Mfv.I.10.372/2017/3.).

Az MK 29. számú állásfoglalás jelentős megállapítása, hogy a működési kör nem korlátozódik a munkáltató telephelyére, és ezeknek a helyzeteknek az a sajátossága, hogy a munkavállaló a munka jellege és a munkavégzés körülményei folytán a baleset veszélyének rajta kívül álló okból van kitéve. Az állásfoglalás ide sorolta – többek között – a postai kézbesítőket, a kéményseprőket, a helyszínen javító-szerelő munkát végzőket.

Ezenkívül a korábbi bírói gyakorlat működési körbe tartozónak tekintette azt az esetet is, amikor a baleset a munkavállalónak – akár saját gépjárművével – a munkaköri feladatai ellátásához szükséges utazása során következett be, mivel a munkavégzés helyére való oda és onnan történő visszajutás is a munkavégzéshez kapcsolódott (Mfv.I.10.270/2014/4.). Az ellenőrzési körbe ez az eset már nem tartozik bele.[3] Ezzel egyezően döntött a bíróság abban az ügyben, ahol a munkavállaló ételkiszállítás után a pénzügyi elszámolás miatt tartott a munkáltató telephelyére, az út során azonban egy járművel való ütközés következtében elhunyt. A bíróság szerint ugyan a gépjármű karbantartása a munkáltató ellenőrzési körébe tartozik, azonban a személygépkocsi a vizsgálatok szerint műszakilag megfelelő állapotban volt. A közúton történt baleset a munkáltató ellenőrzésén kívül esik, ezzel a munkáltatónak nem kell számolnia és nem is elvárható, hogy a károkozó körülmény bekövetkezését elkerülje vagy a kárt elhárítsa (Budapest Környéki Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 10.M.832/2015/21.). A törvényszék a közúti baleset ellenőrzési körön kívüliségével egyetértett, mindössze a mentesülés további feltételeit illetően egészítette ki az indokolást azzal, hogy a közúti közlekedésben fennálló, a károkozás absztrakt veszélyéből nem vonható le az a következtetés, hogy a munkáltatónak számolnia kell a kár bekövetkezésével. Kifejtette ugyanakkor azt is, hogy speciális időjárási és útviszonyok esetén a károsodás valós kockázatával már számolni lehet, a baleset elháríthatatlanságára ilyen esetben nem hivatkozhat a munkáltató (Budapest Környéki Törvényszék 8.Mf.21.061/2016/5.).

A telephelyen kívül történő munkavégzéssel kapcsolatban az MK. 29. számú állásfoglalás azon az alapon látta tehát fennállónak a működési kör és a balesetet kiváltó ok közötti okozati összefüggést, hogy a munkavállaló a munkát a számára adott körülmények között köteles végezni és az ezzel összefüggő baleseti veszélyhelyzettel a munkáltatónak is számolnia kell. Ez az elv jelent meg a pénzszállító elleni támadással kapcsolatos ügyben. A Legfelsőbb Bíróság indokolása szerint a fokozottan veszélyes tevékenységet folytató értékszállítással foglalkozó munkavállalót ért rablótámadás tekintetében egyértelműen megállapítható, hogy az a munkáltató tevékenységi körével összefüggésben következett be (EBH2010. 2159.). Ez a károkozás a mai ítélkezési gyakorlat alapján már ellenőrzési körön kívül esik, hiszen a támadás nem minősül olyan körülménynek, amelyre a munkáltatónak ráhatása lehet.[4]

Az állásfoglalásban példaként felsorolt esetek más részének jelenlegi elbírálását illetően nagy jelentősége van a károkozást/balesetet kiváltó eseménynek/körülménynek. Az egyik ügyben a kézbesítő munkakörű felperes július hónapban a nagy hőségben motorkerékpárral elesett. A bíróság nem fogadta el az alperes védekezését arra nézve, hogy a hőségriadó a munkáltató ellenőrzési körén kívül esik, ugyanis a munkáltatónak a munkahelyek munkavédelmi követelményeinek minimális szintjéről szóló 3/2002. (II. 8.) SzCsM-EüM együttes rendelet alapján ilyen helyzetben intézkedési kötelezettsége van. A munkáltató figyelmen kívül hagyta a munkavállaló arra vonatkozó jelzését, hogy a védőitalt (másfél literes palack) a motoron nem tudta elhelyezni, ezenkívül intézkedései nem voltak egyértelműek abban a vonatkozásban, hogy a motoros szolgálat kerékpáros vagy gyalogos szolgálattal kiváltható-e, és milyen feltételekkel, továbbá mikor lehet könnyített szolgálatot teljesíteni. Ennek folytán a felperes balesetéhez a munkáltató ellenőrzési körébe tartozó mulasztásai vezettek (Budapest Környéki Törvényszék 8.Mf.21.458/2016/3.). A hatályos szabályozás alapján tehát a postai kézbesítő tevékenysége ebben a vonatkozásban az ellenőrzési körbe szintén beletartozik.

Érdekes a helyzet a telephelyen kívül javító-szerelő munkát végző munkavállalókat ért balesettel kapcsolatban. Az ellenőrzési körbe tartozás ugyanis könnyen magyarázható lenne – ahogyan számos más esetben – a munkáltató munkavédelmi törvényből eredő kötelezettségével. Ezzel összefüggésben a már említett összefoglaló vélemény azt hangsúlyozza, hogy az Mt. 166. § (2) bekezdés a) pontja és a munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Mvt.) objektív jellegű szabályozásának elemzése alapján arra lehet következtetni, hogy a munkáltató kártérítési felelősségének szabályait az Mvt. rendelkezései nem olthatják ki.[5] Azaz nem lehet minden káreseményt a munkáltató munkavédelmi kötelezettségei alapján ellenőrzési körbe tartozónak tekinteni. Ugyanakkor a joggyakorlat-elemző csoport véleménye szerint az elvárhatóság fogalmába beleértendő a munkáltatót terhelő, a káresemény elkerülését célzó megelőzési kötelezettség. Ezt rögzítette a Kúria a kéményseprői feladatok ellátása során balesetet szenvedett munkavállaló ügyében. Iránymutatása szerint az ügyfél által biztosított eszközön (létra) történt baleset miatt indult perben vizsgálandó, hogy az ellenőrzési körön kívül eső helyszínen fennállt-e olyan körülmény, amelynek bekövetkezésével a munkáltatónak nem kellett számolnia, illetve megtette-e a szükséges intézkedéseket a baleset bekövetkezése, és így a kár elhárítása érdekében, mivel a perbeli időben hatályos, a kötelező kéményseprő-ipari közszolgáltatásról szóló 27/1996. (X. 30.) BM rendelet 16. §-ának előírásai alapján a szolgáltató kötelezettsége, hogy a feladat szabályszerű ellátásával arányban álló és képzettségű szakemberrel rendelkezzen, akinek a tevékenység elvégzéséhez megfelelő eszközt és védőfelszerelést biztosít (Mfv.I.10.362/2015/7.).

Figyelemre méltó a villanyoszlopon munkát végzők ügyében hozott döntés, amelyről az összefoglaló vélemény úgy tesz említést, hogy a baleset harmadik személy rendelkezése alatt lévő dolog (villanyoszlop) ledőlése miatt következett be, és ezt a körülményt a Kúria döntése is ellenőrzési körön kívül esőnek minősítette.[6] Az adott esetben a távközlési hálózatszerelő munkakörű munkavállalót az alperessel szerződéses jogviszonyban álló társaság tulajdonában lévő, a távközlési hálózat részét képező oszlopokon hálózatfenntartási, hibajavítási munkák végzése közben az oszlop eldőlése miatt érte baleset. Ebben az ügyben a Kúria végül valóban arra jutott, a munkáltató kártérítési felelősségét az alapozza meg, hogy a balesetet okozó körülménnyel az alperesnek számolnia kellett, mert nem tett eleget az észszerű tájékozódás követelményének a munkaterület adminisztratív átvételével, elvárható lett volna, hogy az oszlopok tulajdonosától (megrendelő) beszerezze az oszlopok állagmegóvására, azok felmérése tárgyában tett intézkedéseket. Ugyanakkor a Kúria a döntés jogi indokolását azzal kezdte, miszerint felülvizsgálati kérelemmel nem volt támadott a jogerős közbenső ítéletnek az a megállapítása, amely szerint a balesetet a munkáltató ellenőrzési körén kívüli körülmény okozta (Mfv.I.10.720/2015/4.). Az indokolás hivatkozott része pedig felveti azt a kérdést, hogy az oszlopok állapotának felmérése, és az ennek elmulasztásával összefüggő káresemény mégis ellenőrzési körbe tartozhat.

(A XVI. Magyar Munkajogi Konferencián elhangzott előadás szerkesztett változata 1. rész.)

[1] Összefoglaló vélemény. A munkáltató egészségkárosodásért fennálló kártérítési felelősségének egyes kérdéseiről [online]. 12. o. [2019. 08. 09.]

[2] Uo. 17-18. o.

[3] Uo. 26. o.

[4] Uo. 29. o.

[5] Uo. 32-33. o.

[6] Uo. 26. o.




Kapcsolódó cikkek

2022. május 12.

Az előzetes piaci konzultáció

Az alábbi írás azt vizsgálja, hogy a hazai közbeszerzési verseny fokozását célzó kormányintézkedések mit eredményeznek a piaci szereplők számára.

2022. május 12.

A köztulajdonban álló munkáltatóval fennálló munkaviszonyra vonatkozó speciális korlátozások

Amennyiben megállapításra kerül, hogy a munkáltató köztulajdonban áll, akkor az általa létesített munkaviszonyokra néhány eltérő rendelkezést kell alkalmazni. Ezek az eltérések korlátozzák a felek szerződési szabadságát, megállapodásaik tartalmát annak érdekében, hogy megóvásra kerüljön a köztulajdonban álló vagyon, csökkenthető legyen az azzal való visszaélések száma.