Hulladéklerakó ügyében döntött a Kúria

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A költséghatékony közszolgáltatás biztosításának elve a teljes eszközrendszer, valamennyi projektelem működtetése kapcsán irányadó.

Az alapügy

Az Európai Unió 2000-2006 közötti időszakra vonatkozó kiemelt támogatási területét, a környezetvédelmet és az ahhoz kapcsolódó eszközrendszert (a tagjelöltek számára az előcsatlakozási stratégia keretében nyújtandó támogatást) az ún. ISPA feltételrendszer foglalta össze.

Az együttműködő többszáz települési önkormányzat – köztük az alperesek – 2002-ben konzorciális szerződést kötöttek a területükön az ISPA követelményrendszerének megfelelő regionális integrált hulladékgazdálkodási rendszer (projekt) kialakítása, az ehhez szükséges gazdasági, pénzügyi és jogi jellegű feltételek megteremtése céljából. A szerződésben a felek részletesen rögzítették együttműködésük formáját, céljait, a konzorciumi tagok kötelezettségeit; ennek keretében közszolgáltatási pályázat kiírását, valamint azt, hogy a projekt részeként létrejövő, az önkormányzatok osztatlan közös tulajdonába kerülő eszközrendszer üzemeltetésére közbeszerzési eljárás keretében üzemeltetési szerződést kötnek.

Ezt követően a konzorcium gesztor önkormányzata 32.150.000 euró értékben támogatási szerződést kötött a Kohéziós Alapból (KA) támogatható beruházás finanszírozására, majd a projekt terület 104 települését (köztük az 56 alperesi önkormányzatot) érintő, az ISPA/KA feltételrendszernek megfelelő üzemeltetés céljából közbeszerzési eljárás lefolytatására került sor. Ennek eredményeképpen a felperes és a konzorcium gesztoraként eljáró önkormányzat 2007-ben üzemeltetési szerződést kötöttek, amelynek célja a konzorciumhoz tartozó önkormányzatok említett eszközrendszerének (hulladékkezelési, hulladékgazdálkodási létesítmények, berendezések) ISPA/KA feltételrendszer szerinti üzemeltetése, emellett az üzemeltető által az önkormányzati finanszírozási kötelezettség átvállalása az ajánlati felhívásban és dokumentációban, továbbá a műszaki leírásban részletezettek szerint. Az üzemeltetési szerződésben a felek nevesítve felsorolták a felperes mint üzemeltető részére birtokba és használatba átadandó létesítményeket, eszközöket, köztük az S. és O. települések közigazgatási területén létesülő regionális hulladékkezelő-lerakó telepeket. A szerződésben részletesen rögzítették annak pénzügyi feltételrendszerét, valamint a felek kötelezettségei, köztük – egyebek mellett – az alperes önkormányzatok azon vállalását, miszerint „minden rendelkezésre álló eszközzel” biztosítják, hogy a projektterület 104 településéről a települési szilárd hulladék az egységes környezet-használati engedélyekben meghatározott regionális hulladékkezelő-lerakó telepekre kerüljön. Az üzemeltetési szerződés hatálya annak aláírásától 2018. október 31. napjáig tartott.

A konzorciumot létrehozó önkormányzatok egy része – köztük az 56 alperesi önkormányzat – 2012 végén önálló társulást hozott létre saját hulladékkezelési rendszer létrehozatala és saját közszolgáltató igénybevétele céljából. Ennek keretében a társulás 2013. decemberében közszolgáltatási szerződést kötött a P. Kft.-vel, amely a közszolgáltatási feladatokat 2014. január 1-től 2018. december 31-ig volt köteles ellátni. A közszolgáltatási szerződésben a közszolgáltatás körébe tartozó hulladék kezelése, illetve ártalmatlanítása helyeiként 4 (köztük az S. és O. településeken létesült) hulladéklerakó területét jelölték ki.

A felperes 2014. január 1-től közszolgáltatást nem láthatott el, mert nem felelt meg a hulladékról szóló 2012. évi CLXXXV. törvényben (Ht.) megfogalmazott azon új feltételnek, miszerint a környezetvédelmi hatóság hulladékgazdálkodási közszolgáltatási engedélyt csak olyan gazdálkodó szervezetnek adhat, amelyben az állam, a települési önkormányzat vagy a települési önkormányzatok társulása a szavazatok többségével tulajdoni hányad alapján közvetlenül vagy közvetve rendelkezik, és a társaság tulajdonosaként jogosult arra, hogy a vezető tisztségviselők és a felügyelőbizottság tagjai többségét megválassza vagy visszahívja. Erre tekintettel az üzemeltetési feladatokat változatlanul ellátó felperes alvállalkozási szerződéstervezettel kereste meg az alperesi önkormányzatok új közszolgáltatóját annak érdekében, hogy az üzemeltetésében lévő (S. és O. településeken lévő) hulladékkezelő telepeken történjen a települési szilárd hulladék kezelése és ártalmatlanítása. A szerződéstervezetet az új közszolgáltató nem fogadta el, majd ezt követően további – más telepeket kezelő – gazdasági társaságokkal kötött szerződéseket a különböző hulladékfajták átvétele és kezelése tárgyában.

Az alpereseket is érintő projektterület további önkormányzatai változatlanul a felperes által üzemeltetett hulladéklerakókat vették igénybe oly módon, hogy közszolgáltatójukkal a felperes alvállalkozási szerződést kötött.

Az alperesi önkormányzatok 2014. január 1. óta nem veszik igénybe az ISPA/KA eszközöket és nem a felperes által üzemeltetett lerakókba szállítják a hulladékukat.

A felperes keresetében kártérítés címén összesen mintegy 406.000.000 forint megfizetésére kérte kötelezni az alperesi önkormányzatokat, részben a hulladékkezelés elmaradásából, másrészt az ISPA/KA költségek meg nem térüléséből eredő kára miatt. Álláspontja szerint az üzemeltetési szerződés alapján az alpereseknek 2014. január 1. és 2018. október 31. között is változatlanul igénybe kellett volna vennie az ISPA/KA eszközöket, valamint az üzemeltetésében lévő két hulladéklerakót, amelynek elmulasztásával a szerződést megszegték, amellyel okozati összefüggésben is felróhatóan okozták a kárát.

Az alperesek ellenkérelmükben a kereset elutasítását kérték. A kereset jogalapja körében vitatták a szerződésszegésüket, állították, hogy kötelezettségeiknek mindenben eleget tettek. Álláspontjuk szerint továbbá az üzemeltetési szerződés a Ht. 2015. évi módosításával lehetetlenült, ennek folytán 2016. december 31-én megszűnt.

Az eljárt első- és másodfokú bíróságok közbenső ítéletet hoztak, amely szerint az alperesek amiatt, hogy 2014. január 1-től nem biztosították az ISPA/KA eszközök igénybevételét, illetve a projekt során létrejött s-i és o-i hulladékkezelő létesítmények használatát, kártérítési felelősséggel tartoznak a felperest ezzel összefüggésben ért kárért.

A Kúria döntése

Az alperesek felülvizsgálati kérelme folytán eljárt Kúria a jogerős közbenső ítéletet hatályában fenntartotta.

A Kúria egyetértett az eljárt bíróságok álláspontjával, miszerint a szerződő felek szerződéses kötelezettségei értelmezésénél nem csak az üzemeltetési szerződésben foglaltakból kellett kiindulni, hanem az annak megkötéséhez vezető folyamat valamennyi megelőző lépését, így a konzorcionális szerződést, a támogatási szerződést, a közbeszerzési dokumentációkat és annak valamennyi elemét figyelembe kellett venni.A felperes által állított alperesi szerződésszegésre csak mindezek összességében történő vizsgálatával volt vonható megalapozott következtetés.

Ezek együttes értékeléséből az eljárt bíróságok a jogszabályoknak megfelelően jutottak arra a következtetésre, hogy az alpereseknek a közszolgáltató-váltást követően, 2014. január 1-től is kötelezettségük állt fenn az ISPA/KA rendszer keretében a felperes által üzemeltetett két lerakó használatára, amely kötelezettségüket új közszolgáltatójuk útján is teljesíteniük kellett volna. Ennek elmulasztásával szerződésszegést követtek el, amellyel okozati összefüggésben érte kár a felperest, mulasztásuk felróható, így a kártérítési felelősség alól eredményesen kimenteni sem tudták magukat.

A Kúria az üzemeltetési szerződésnek az alperesek által hivatkozott, a Ht. 2015. évi módosítása miatti lehetetlenülése kapcsán rámutatott, hogy nem eredményezi a felek tartós jogviszonyának jogi okból történő lehetetlenülését olyan jogszabály-módosítás, amelyet – eltérő átmeneti rendelkezés hiányában – a hatályba lépését megelőzően keletkezett jogviszonyokra nem kell alkalmazni. Erre tekintettel az üzemeltetési szerződés nem szűnt meg, az a felek között mindvégig érvényes és hatályos volt.

Alaptalannak találta továbbá az alpereseknek a kártérítési felelősség alóli kimentés körében, a felróhatóságuk hiányával összefüggésben előterjesztett érvelését, rámutatva, hogy a Ht. alapelveként rögzített, a költséghatékony közszolgáltatás biztosításának elve nem csupán az üzemeltetési szerződés keretében felmerülő egyes költségek, hanem a teljes eszközrendszer, valamennyi projektelem működtetése kapcsán irányadó, így az önkormányzatok osztatlan közös tulajdonában lévő teljes létesítménykörre, ezen belül a felperes által üzemeltetett lerakók szerződésszerű használatára is. Az érvényes és hatályos üzemeltetési szerződésből eredő kötelezettségüknek az alperesek a „pacta sunt servanda” (a szerződéseket be kell tartani) elvének megfelelően kötelesek lettek volna eleget tenni.

(kuria-birosag.hu)

---