„A világ nagyon nem abba az irányba megy, hogy kémiai laborokban, mindentől elzárva, steril közegben lúgozzuk ki a jogi paradigmákat”


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

December elején tartottatok egy konferenciát „Ésszel az észszerűtlenségben – Aktuális társadalmi problémák viselkedési közgazdaságtani megközelítésben” címen, ahol a bemutatott tanulmánykötet fő gondolati hátterét a Law and Economics megközelítés adta. A témával kapcsolatban dr. Orbán Balázzsal, a Századvég kutatási igazgatójával és a Nemzeti Közszolgálati Egyetem tanársegédjével beszélgettünk.


Mit jelent ez a megközelítés és milyen eszközökkel dolgozik?

A law and economics a jog közgazdasági elemzésére vonatkozó módszertan, amelyet az Amerikai Egyesült Államokhoz, illetve Richard Posner és Ronald Coase-féle chicagói iskolához kötünk. A kiindulópont az, hogy a jogi szabályozás által kiváltott hatások felmérhetőek. Leegyszerűsítve azt mondhatjuk, hogy ezek a tudósok azt vizsgálták, hogy az emberek hogyan reagálnak a jogi változásokra. Ennek feltérképezéséhez pedig egy olyan emberképet használtak, amely minden átlagembert egyfajta homo oeconomicusként írt le. Olyan egyénként, aki racionális, tisztában van saját preferenciáival és a klasszikus költség-haszon elemzés alapján hozzá meg döntéseit. Ezen emberképen minden jogi szabály hatása „átcsorgatható”: Fog-e bűncselekményt elkövetni, ha ilyen és ilyen szankciók vannak? Milyen hitelkonstrukcióba fognak az adósok belevágni, ha ilyen és ilyen hitelezővédelmi szabályok vannak?

A law and economics módszertan óriási siker volt a tengerentúlon, s a kontinentális jogrendszerekben is fejtett ki hatást. Hamar kiütköztek azonban a módszertannak a korlátai is. A legnagyobb probléma pedig éppen az általa használt homo oeconomicus emberképpel akadt. Mindannyiunkra igaz ugyanis az, hogy sokszor irracionálisan döntünk, nem megfelelő információmennyiséggel „dolgozunk”, a döntések előtti költség-haszon elemzéseink pedig jó néhányszor alapvetően tévesek.

 

Van erre módszertani válasz?

Gyorsan kialakult a módszertani antitézis: ez maga a viselkedési joggazdaságtan (behavioral law and economics). Ez a módszertan egy realistább emberképpel és sok empirikus adattal, a valódi attitűdök feltérképezésére irányuló törekvéssel igyekszik az eredeti módszertan hiányosságait kiküszöbölni. Akik ennek a most megjelent kötetnek az elkészítésében közreműködtek, azokat bizonyosan összeköti, hogy ezt a megközelítésmódot, módszertant nagyon fontosnak, az alapjául szolgáló emberképet pedig jóval pontosabbnak tartják. Annyit biztosan mondhatok a többi szerző nevében is, hogy mind egyetértünk abban, hogy a fenti realista emberkép miatt a módszertan hazai terjesztése nemes feladat.

 

Ehhez hogyan viszonyul az általatok kiemelt fókuszba emelt ún. „constitutional economics” szemlélet?

A dolog lényege annyi, hogy a viselkedési joggazdaságtan módszerét valamennyi jogterületen lehet alkalmazni, s ezúttal az alkotmányjog területén próbáltuk alkalmazni, vagy ahhoz szorosan kapcsolható jogintézményeket próbáltunk elemezni. Én úgy látom, hogy ez egy kincsesbánya, az Alaptörvény számos rendelkezése vizsgálható ezzel a módszertannal, kezdve az általános alkotmányos emberképtől, a szülőtartás intézményén keresztül, egészen mondjuk az államadósság-szabályig bezárólag.

Saját tanulmányomban a menekültüggyel foglalkoztam, aminek például a nemzetközi jogi, uniós jogi és alkotmányjogi vetülete is jelentős. Azt az elmúlt egy évben kialakult hipotézisemet próbáltam meg igazolni, hogy a jelenlegi menekültügyi szabályrendszerünk főbb sarokpontjai nemhogy csillapítanák a helyzetet, hanem kifejezetten hozzájárulnak az irreguláris úton érkezők számának magasan tartásához. Én úgy gondolom, hogy az összegyűjtött statisztikai adatok, továbbá a több, mások által végzett empirikus kutatás eredményeinek feldolgozása, valamint a projekthez kapcsolódóan végzett elsődleges adatfelvétel elemzése visszaigazolta ezt a feltételezést. De ez csak egy példa, az alkotmányjog területén is rengeteg potenciál van ebben a módszertanban. Olyannyira, hogy szerintem az alkotmánybíráskodási tevékenység keretében is jobban ki kellene használni ezeket a lehetőségeket.

 

Kiemeltétek, hogy az a megközelítés nem vált a „mainstream” tudományos gondolkodás szerves részévé. Mi ennek az oka?

Nagyon érdekes, a behavioral law and economics módszertan a korábbi neoklasszikus megközelítéshez képest sokáig egyfajta lázadásnak, ahogy említettem, antitézisnek tűnt. Én úgy látom, hogy mára ez már nem ilyen éles, a világban történt események, különösen a világgazdasági válság, a fogyasztóvédelmi intézmények kudarca, vagy például a devizahitelezés csődje mind megmutatta, hogy az ideális jogi szabályzás „feltalálásához” szükséges előzetes hatásvizsgálat nem végezhető el a homo oeconomicus emberképre építő klasszikus módszerekkel. Éppen ezért most úgy áll, hogy a történelem az új módszertan oldalán áll.

[multibox]

Láttok-e reálisan arra lehetőséget, hogy ez a gondolkodás meghonosodjon a hazai gondolkodásban is?

A kontinentális jogrendszerekre az angolszász jogrendszerekhez képest különösen jellemző, hogy rendkívüli módon védik az integritásukat. Ez azt jelenti, hogy nem igazán szeretik más tudományterületek és az onnan hozott gondolatok betüremkedését a jogtudomány területére. Ebből a szempontból Magyarországon még rosszabb a helyzet, néha elképesztő szemellenzős hozzáállás jellemzi a jogászokat. Én azonban úgy látom, hogy a világ nagyon nem abba az irányba megy, hogy kémiai laborokban, mindentől elzárva, steril közegben lúgozzuk ki a jogi paradigmákat. Az ilyen interdiszciplináris megközelítéseknek, s úgy általában az interdiszciplináris tudásnak is, ezért én nagy jövőt jósolok.

 

Milyen olyan területek vannak, ahol szerintetek ez még fokozni tudná a jogszabályok hatékonyságát?

Szerencsére a tökéletes hatékonyság egy olyan a paradicsomi állapot, amelynek földi elérésében nem nagyon bízhatunk. Így mindig van hova fejlődni. S éppen az a jó, hogy ez a módszertan egy sillabusz, checklist vagy sorvezető, amelyen minden javaslatot át lehet vezetni a döntés-előkészítés során, legyen az akár egy alkotmánymódosítás, egy pénzügyi tárgyú törvénymódosítás vagy egy családjogi tárgyú rendelet. A lényeg szerintem az lenne, hogy ez a szem, ez a dolgokra való ránézési mód, ez a gondolati struktúra minél több döntés-előkészítőben kialakuljon és megszilárduljon. Tudod, ha van szem a látáshoz és fül a halláshoz, akkor nem lehet gond.


Kapcsolódó cikkek

2024. május 10.

Eljárás a munkaviszony megszüntetése esetén

Munkavállalói felmondás esetén – amennyiben nem áll fenn a rendelkezésre állási és munkavégzési kötelezettség teljesítése alóli mentesülési ok – utolsó munkában töltött napnak az a nap számít, amikor a munkavállaló utoljára volt köteles a munkavégzési kötelezettségének eleget tenni – a Kúria eseti döntése.

2024. május 8.

A technika legújabb vívmányai a Pp-ben (is)?

Az Országgyűlés 2024. április 30-án szavazta meg az igazságügyi tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslatot. A salátatörvény számos jogszabályt módosít, többek között a közjegyzőkről, a bírósági végrehajtásról, a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról, valamint a polgári perrendtartásról szóló törvényt.