Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Az Alkotmánybíróság a Kúria két, a munkáltatói jogutódlással és jutalék megfizetésével kapcsolatos ítélete ellen benyújtott alkotmányjogi panaszt elutasította. A várományokat illetően a tulajdonjog sérelmének megállapítására csak a jogszabályon alapuló várományok esetében kerülhet sor, ezért jelen esetben az indítványozó állítása szerinti tulajdoni váromány alkotmányos védelme nem áll fenn. Az AB-döntéshez Salamon László különvéleményt csatolt.
1. Az alapügy
Az indítványozó álláspontja szerint a Kúria támadott határozatainak meghozatala során alaptörvény-ellenesen értelmezte az egyes pénzügyi törvények módosításáról szóló 2006. évi LXI. törvény (Eptv.) 249. § (4) bekezdését, amikor kimondta, hogy a munkáltatói jogok gyakorlásában és kötelezettségek teljesítésében bekövetkezett jogutódlás magában foglalja a vagyoni jogok és kötelezettségek átszállását is, amely jogértelmezés tulajdoni várománya (jutalékra való igénye) perbeli érvényesíthetetlenségét eredményezte. Az indítványozó álláspontja szerint a támadott döntések sértik a törvény előtti egyenlőséget és a hátrányos megkülönböztetés tilalmát, mert az indítványozó, mint a Pest Megyei Illetékhivatal dolgozója tekintetében az országos gyakorlattól eltérő, egyedi módon határozták meg a fizetésre kötelezett személyét.
Az indítványozó álláspontja szerint a Kúria téves jogértelmezése következtében a Pest Megyei Illetékhivatal dolgozói eltérő helyzetbe kerültek az összes többi megye és a főváros azonos munkakört betöltő dolgozójával szemben. Míg országosan mindenki a jogelőd munkáltatójától kapta meg a jogos munkabérét, addig minden ésszerű ok nélkül Pest megyében a jogutód munkáltatótól. Ezen túlmenően szerinte diszkriminációt eredményezett, hogy a jogutódláskor „alkalmazásban álló és alkalmazásban nem álló munkavállalók” eltérően lettek megítélve. Szerinte e megkülönböztetésnek ésszerű indoka nem volt, az kizárólag a Kúria téves jogértelmezésére vezethető vissza.
Az indítványozó a sérelmezett ítéletek alaptörvény-ellenességét ezen túlmenően az Alaptörvény XIII. cikkének (1) bekezdésében rögzített tulajdonhoz való jog sérelmére is alapozta. Álláspontja szerint ugyanis tulajdoni várománya volt a perbeli jutalékra, amit azzal kívánt alátámasztani, hogy az közjogi alapúnak minősül, mivel azt a Pest Megyei Közgyűlés a 15/2004 (VII. 4.) Pm. számú rendeletének 3. § (2) bekezdése biztosította. Az indítványozó előadta, hogy 2006. július 15-éig a rendeletben meghatározottak szerinti jutalékelőlegben részesültek. Az indítványozó szerint a munkavállalók alappal következtethettek arra, hogy teljesítés esetén a további 50 százalékra igényt tarthatnak, igényük megalapozott lesz. Amint azt az indítványozó megfogalmazta: „Az arra hivatott, és kompetens személytől származó közlések ugyanis ezt a feltevést megerősítették.”
Az indítványozó által vélt diszkrimináció a jutalék-kifizetés terén jelentkezett, mégpedig arra visszavezethetően, hogy a jogelőd munkáltató döntött-e a jutalék megítéléséről és rendelte el annak kifizetését, vagy sem
Ezen túlmenően az indítványozó vitatta azt is, hogy a bírósági eljárásnak a felülvizsgálati eljárás megismétlését megelőző szakasza megfelel a tisztességes eljárás követelményének, mivel sem ő, sem a jogi képviselője nem értesültek az őket érintő eljárási cselekményekről, nem kapták meg a felülvizsgálati kérelem másolati példányát – ezért nem volt lehetőségük csatlakozó felülvizsgálati kérelem benyújtására –, továbbá ebből következően nem gyakorolhatták az iratok megismeréséhez való jogukat. Az indítványozó kifogásolta azt is, hogy a Kúria a sérelmezett eljárási szabálytalanságok elleni kifogását igazolási kérelemként bírálta el, továbbá, hogy a támadott kúriai határozat kézbesítésére 8 hónap elteltével került sor, amely álláspontja szerint sérti az ésszerű határidőn belüli eljáráshoz való jogot.
2. Az AB-döntés indokai
Az Alkotmánybíróság (AB) következetes gyakorlata szerint az Alaptörvény XIII. cikkében rögzített tulajdonhoz való jog a már megszerzett tulajdont, illetve kivételes esetben a tulajdoni várományokat védi. A várományok esetében azonban a tulajdonjog sérelmének megállapítására csak a jogszabályon alapuló várományok esetében kerülhet sor, ezért jelen esetben az indítványozó állítása szerinti tulajdoni váromány alkotmányos védelme nem áll fenn. A jutalékról szóló jogszabályi rendelkezés ugyanis csupán annak a lehetőségét rögzítette, és nem kötelező juttatásként írta azt elő. A lehetséges jutalék további feltételek teljesülése mellett, konkrét egyedi, a munkáltató mérlegelési jogkörébe tartozó döntést igényelt, tehát nem jogszabály kógens előírásán alapult, így a jutalék tekintetében az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdésében rögzített tulajdonhoz való jog sérelme nem merülhetett fel.
Az indítványozó eredeti beadványában részletesen ismertette, hogy 2007. január l-jével megváltozott az illetékbeszedés rendszere. A vonatkozó jogszabály az illetékfeladatokat az Adó és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal (APEH) hatáskörébe utalta. A felperesek munkajogi jogutódlással kerültek át az APEH Közép-magyarországi Regionális Igazgatóságához. Így ezen igazgatóság lett a Pest Megyei Illetékhivatal jogutóda. Ebben az értelemben, mint a Pest Megyei Önkormányzat által fenntartott intézmény megszűnt. A rendelkezésre álló iratokból az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítványozó által is ismertetett szervezeti átalakítás nem érintette a munkabér kifizetéseket. Maga az indítványozó sem ezt kifogásolta, hiszen a munkabére jogszerűen teljesítésre került. Az indítványozó által vélt diszkrimináció a jutalék-kifizetés terén jelentkezett, mégpedig arra visszavezethetően, hogy a jogelőd munkáltató döntött-e a jutalék megítéléséről és rendelte el annak kifizetését, vagy sem. Amennyiben ugyanis a jogelőd munkáltató ezt nem tette meg, az a bíróság álláspontja szerint nem kérhető számon a jogutód munkáltatón.
Végül az AB a tisztességes eljárás sérelmével összefüggésben azt állapította meg, hogy a vélt vagy valós eljárási szabálytalanságokat a megismételt eljárásban a bíróság már orvosolta, az alkotmányjogi panasz benyújtásakor a tisztességtelen eljárás sérelme nem állt fenn.
Az ügy előadó alkotmánybírája dr. Balsai István volt.
