AB: a tulajdonjog jelentős mértékű korlátozásánál biztosítani kell az értékgaranciát

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Az Alkotmánybíróság megsemmisítette a víziközmű-szolgáltatásról szóló 2011. évi CCIX. törvény (Vksztv.) 80. § (3) bekezdésének egy szövegrészét, és kizárta annak alkalmazását a folyamatban levő más ügyekben.

1. Az alapügy

 A Gyulai Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság bírája egy vízvezetési szolgalom fennállását megállapító határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított perben kezdeményezte az Alkotmánybíróság eljárását, mivel az alkalmazandó jogszabályt ellentétesnek tartotta az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésével, az I. cikk (3) bekezdésével, valamint a XIII. cikk (1) és (2) bekezdésével.

[multibox]

A bíróság előtti ügyben a per felperese, egy kiskorú személy 2013-ban a szüleitől ajándékba kapott egy békéscsabai, 1443 m2 területű, „kert és csatorna” művelési ágú zártkerti ingatlant, amelyet a szülei még 2000-ben vásároltak. Az ingatlan alatt víziközmű húzódik, amelyről azonban sem az ingatlant 2000-ben a szülőknek eladó személy, sem az ingatlant megvásároló, majd azt később gyermeküknek elajándékozó szülők, sem a megajándékozott gyermek nem tudott, és az az ingatlan-nyilvántartásban, az ingatlan tulajdoni lapján sem szerepelt.

Békéscsaba Önkormányzata 2016-ban kérelmet nyújtott be az illetékes I. fokú vízügyi hatósághoz, amelyben 21 ingatlanra, köztük a perbeli felperes tulajdonában álló ingatlanra vonatkozóan vízvezetési szolgalom fennállásának megállapítását kérte. Kérelméhez mellékelte az illetékes járási földhivatal által záradékolt változási vázrajzot és területkimutatást, illetve az Alföldvíz Zrt. e-mailes tájékoztatását, amelyben az közölte, hogy a vezeték már a ’70-es évek óta üzemel.

A megajándékozott kiskorú ingatlantulajdonos – törvényes képviselői útján – írásbeli észrevételt tett. Ebben kifejtette, hogy „a megrajzolt terv szerint 900-1000 m2-ig terjedő védősávokat kellene biztosítani”, amely miatt a mindösszesen 1443 m2 területű ingatlan használhatatlanná válik, „a teleknek az értéke nullára csökken, semmire nem használható”, így a szolgalmi jog bejegyzése az ingatlan használatát ellehetetleníti.

Az I. fokú vízügyi hatóság a szolgalom fennállását 511 m2-nyi terület vonatkozásában megállapította az Önkormányzat javára, és elrendelte annak ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzését. A felperes fellebbezett az elsőfokú közigazgatási határozat ellen, de a másodfokú vízügyi hatóság az elsőfokú határozatot helybenhagyta. A másodfokú határozat indokolása szerint a Vksztv. 80. §-a azt a helyzetet orvosolja, amikor közcélú vízilétesítmény engedélyezésével egyidejűleg vízvezetési szolgalmi jog alapítására nem kerül sor, vagy e jog alapítása már nem bizonyítható. Mivel jelen esetben sem a vízilétesítmény létesítésével egyidejűleg, sem azt követően nem került sor vízvezetési szolgalom alapítására, és a vezeték magántulajdonú ingatlan alatt húzódik, ezért a szolgalmi jog utólagos rendezése elkerülhetetlen, e tekintetben a vízügyi hatóságnak mérlegelési jogköre nincs. A hatóság azt sem vehette figyelembe, hogy a szolgalmi jog alapítása, vagyis a szolgalmi jog megállapítása milyen hatással lesz az érintett ingatlanok értékére vagy használhatóságára. Mivel továbbá a Vksztv. 80. § (3) bekezdése egyértelműen kimondja, hogy ilyen esetben kártalanítási igény nem érvényesíthető, ezért az elsőfokú hatóság azzal sem követett el jogsértést, hogy ilyen kártalanításról nem rendelkezett. Az ingatlan tulajdonosa ezt követően pert indított a Gyulai Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságon, a bíró pedig az AB-hez fordult. A támadott jogszabályi rendelkezés szerint „a vízvezetési szolgalmi jog megállapítása, vagy annak utólagos bejegyzése az ingatlannal kapcsolatban többletjogokat és -kötelezettségeket nem keletkeztethet, így nem teremt jogalapot kártalanítási igény érvényesítésére sem.”

[htmlbox Jogászvilág_hírlevél]

2. A döntés indokai

Az Alkotmánybíróság hangsúlyozta, hogy a tulajdon védelmére az Alaptörvény I. cikk (3) bekezdésében szabályozott alapjog-korlátozási teszt, az ún. szükségességi-arányossági teszt alkalmazandó, ám a tulajdonhoz való jog esetében a szükségesség mércéje a puszta közérdekűséghez igazodik: amennyiben a tulajdon korlátozása közérdekű célból történik, úgy e korlátozást ennek okán szükségesnek kell tekinteni. A szükséges tulajdonkorlátozásnak is arányosnak kell azonban lennie, amely kisajátítás, illetve tényleges hatásaiban a kisajátításhoz hasonló más korlátozások, különösen a polgári jogi tulajdon egyes részjogosítványainak (birtoklás, használat és hasznok szedése, rendelkezés) jogszabályi korlátozása esetében a korlátozással arányos kártalanítás biztosításának kötelezettségét rója a jogalkotóra. Kisajátítás esetén, vagy a polgári jogi tulajdonjog részjogosítványainak jelentős mértékű korlátozásával járó más esetekben tehát az ún. állaggarancia helyébe az értékgarancia lép, amely nem más, mint az értékcsökkenésnek megfelelő mértékű kártalanítás.

Mindebből az következik, hogy alkotmányosan a tulajdonos tulajdonosi pozícióját hátrányosabbá tevő, a tulajdonos számára tényleges, pénzben is kifejezhető hátrányt okozó jogszabályi előírások esetén a jogalkotó biztosítani köteles az értékgaranciát, vagyis a korlátozással arányos kártalanítást köteles előírni. A jelen ügyben vizsgált rendelkezés azonban nemhogy nem ír elő ilyen kártalanítási kötelezettséget, hanem kifejezetten megtiltja azt, és ezzel alkotmányos indok nélkül okoz kárt a tulajdonosnak.

Az Alkotmánybíróság szerint ugyan nem alaptörvény-ellenes a Vksztv. 80. § (3) bekezdésének azon fordulata, amely a korábban már megállapított vízvezetési szolgalmi jog puszta utólagos bejegyzése esetére kizárja a kártalanítási igény érvényesítését, de alaptörvény-ellenes az a fordulat, amely ugyanezen igény érvényesítését a vízvezetési szolgalmi jog megállapítása, tehát az addig nem létezett szolgalom alapítása esetére is kizárja.

Az ingatlantulajdonnak más személyek javára történő használati joggal, így akár szolgalommal való megterhelése a tulajdonjog egyes részjogosítványai gyakorolhatóságának lehetőségét csökkenti. Így a vízvezetési szolgalom alapítása azzal jár, hogy az addig korlátlanul gyakorolható birtoklás, illetve használat és hasznok szedése korlátozásra kerül, így például a védősávban csak olyan tevékenység végezhető, amely a vízvezeték megközelítését és az azzal kapcsolatos munkák végzését (például csőtörés elhárítását, az elavult vezeték cseréjét) nem zárja ki és nem korlátozza. Erre a védősávra épület sem emelhető, fák sem telepíthetők, és egyéb, a védősávon való tevékenységet akadályozó más tevékenység sem végezhető, amely mindaddig végezhető volt, ameddig a szolgalmi jog megállapítása (annak alapítása) meg nem történt. E korlátozások miatt a szolgalmi jog alapítását követően az ingatlan forgalmi értéke is csökken, hiszen e tevékenységeket egy esetleges új tulajdonos sem végezheti, vagyis az ingatlan a szolgalmi jog alapítása előtti (tehermentes) állapothoz képest kisebb forgalmi értékkel rendelkezik.

A szolgalmi jog utólagos megállapítása azt is jelenti, hogy az ingatlan tulajdonosa (birtokosa) feltehetőleg nem volt, nem lehetett tudatában annak, hogy tulajdona alatt olyan létesítmény húzódik, amely más javára használati jogot eredményez arra az esetre, amennyiben a tényleges helyzetnek megfelelő jogi helyzet utólagos megállapítására: a szolgalom alapítására sor kerül. Ilyen esetben az ingatlan tulajdonosa feltehetőleg abban a hiszemben van, és korábban is abban a hiszemben tett szert az ingatlanra, hogy az tehermentes.

A bíróság által indítványozott szövegrész megsemmisítése nem zárja ki azt, hogy a szolgalom jogosultja bizonyítsa ennek ellenkezőjét, vagyis hogy a tulajdonos a konkrét esetben tisztában volt a tényleges helyzettel. Ha a szolgalom jogosultja nem bizonyítja, hogy a kötelezett tudott a vízvezeték létéről, úgy a szövegrész megsemmisítésével megnyílik a lehetősége annak, hogy a kárt szenvedő személy alkotmányjogi tulajdonvédelemben részesüljön, vagyis számára a bíróság az alkotmányos értékgarancia követelményét biztosíthassa.

Az ügy előadó alkotmánybírája dr. Pokol Béla volt.

---