AB: alaptörvény-ellenes a kérelmezett nemváltoztatási eljárások törvényi megakasztása


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Az Alkotmánybíróság alaptörvény-ellenesnek nyilvánította és megsemmisítette az anyakönyvi eljárásról szóló 2010. évi I. törvény 101/A. § (2) bekezdését. A döntéshez Czine Ágnes, Horváth Attila, Hörcherné Marosi Ildikó és Schanda Balázs párhuzamos indokolást, míg Dienes-Oehm Egon, Handó Tünde, Juhász Imre, Pokol Béla, Salamon László és Szívós Mária különvéleményt csatoltak.


Az alapügy

Jelen ügyben a felperes a nevének és nemének anyakönyvi nyilvántartásban történő megváltoztatását kérte 2020. február 5-én az illetékes kormányhivatalhoz előterjesztett kérelmében. A kérelmét a kormányhivatal az ügyintézési határidőn belül nem bírálta el. Időközben azonban hatályba léptek a támadott törvény módosított szabályai, köztük a támadott rendelkezés is. Az új szabályozás alapján a személyazonosító adatok nyilvántartásában a „nem” kategória helyett a „születési nem”-et kell nyilvántartani, és ez a módosítás nyomán már nem változtatható meg.

A támadott rendelkezés alapján a szabályokat a módosítás hatályba lépése előtt indult és folyamatban lévő eljárásokban, valamint a megismételt eljárásokban is alkalmazni kell, ezért erre hivatkozással az illetékes hatóság a felperes által kezdeményezett eljárást megszüntette, mondván, hogy az eljárás a jogszabályi környezet megváltozása folytán okafogyottá vált. A felperes ezt követően a határozat ellen keresetet terjesztett elő a Miskolci Törvényszéken, és az ügyben eljáró bíróság egyedi normakontroll-eljárást kezdeményezett az Alkotmánybíróságnál. A bíróság álláspontja szerint a hivatkozott törvényi rendelkezés a visszaható hatályú jogalkalmazás tilalmába ütközött, mivel az azonnali hatályú alkalmazás következtében a jogalanyok helyzetét elnehezítő jogszabályi változtatásra, Alaptörvényben biztosított jog alaptörvény-ellenes módon történő korlátására, illetve alanyi jog elvonására került sor.

2. A döntés indokai

Az Alkotmánybíróság mindenekelőtt felelevenítette a korábbi határozataiban már megfogalmazott álláspontját a tiltott visszamenőleges hatályú jogalkotásra vonatkozóan. Eszerint egyértelmű az, hogy az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésében foglalt jogállamiság klauzulából olvasható ki a jogbiztonság követelménye. E követelmény az Alkotmánybíróság következetes felfogása szerint azt jelenti, hogy a jogrendszer egészének, annak részterületeinek, valamint egyes szabályainak világosnak, egyértelműnek, hatásukat tekintve kiszámíthatónak és a norma címzettjei számára előre láthatónak kell lenniük, és a jogalkalmazás során felismerhető normatartalmat kell hordozniuk. A jogi normák előreláthatósága és kiszámítható működésének követelménye felöleli a visszamenőleges hatályú jogi szabályozás korlátozott és kivételes lehetőségét. Vagyis: jogszabály a kihirdetését megelőző időre nem állapíthat meg kötelezettséget és nem nyilváníthat valamely magatartást jogellenessé.

Az Alkotmánybíróság határozatában megállapította, hogy az eljárás alapjául szolgáló ügyben a megváltozott anyagi jogi szabályozásnak a folyamatban lévő közigazgatási eljárásban való alkalmazása arra vezetett, hogy a felperes korábban fennálló jogszabályi környezetben kezdeményezett eljárását a hatóság megszüntette. Vagyis az időközben elfogadott jogszabály-változtatás eljárási akadályát képezte annak, hogy érvényesíteni tudja azon jogát, amelyre az eljárás megindításakor a jogszabályi lehetőség adott volt. Ennek következében már sem az indítványozó bíróság előtt folyamatban lévő, sem a megismétlendő közigazgatási eljárás során nincs lehetőség a korábban jogszerűen kezdeményezett közigazgatási eljárás érdemi lefolytatására. Ehhez kapcsolódóan pedig az Alkotmánybíróság azt is rögzítette, hogy a jelen esetben olyan jogérvényesítésről van szó, amelyet az alkotmánybírósági gyakorlat mind az alanyi jogi oldala tekintetében, mind pedig az állam oldalán jelentkező intézményvédelmi kötelezettségként korábban védelemben részesített.

Az Alkotmánybíróság hangsúlyozta, hogy intézményvédelmi kötelezettsége körében az állam viszonylag tág mérlegelési szabadsággal rendelkezik a megfelelő eljárásjogi keretek meghatározására, azonban nem alkothat olyan szabályokat, amelyek valamely Alaptörvényben biztosított jogot alaptörvény-ellenes módon korlátoznak. Mindezek alapján pedig a vizsgálat eredményeként arra jutott, hogy az új szabályozás alkalmazásának elrendelése a folyamatban lévő ügyekben sérti az visszaható hatályú jogalkotás tilalmát, így a támadott törvényi rendelkezést megsemmisítette.

Az ügy előadó alkotmánybírája dr. Sulyok Tamás volt.




Kapcsolódó cikkek

2022. május 18.

Influencer-ügynökségeket bírságolt a GVH

A Gazdasági Versenyhivatal (GVH) bírságot szabott ki három hazai influencer-ügynökségre, amiért hiányosan teljesítették a jogsértően reklámozott Ask Bongo SMS-játék kapcsán előírt kötelezéseket.

2022. május 17.

Kell-e félni a munkaidőkeretről? Munkavállalói szemmel

A munkaidőkeret a rugalmas munkaidő szervezés közismert eszköze. Ha valami rugalmasságot és költségmegtakarítást jelenthet a munkáltatónak, az könnyen gyanússá válik a munkavállaló számára. Az alábbiakban munkavállalói szempontból tekintjük át, mit jelent a munkaidőkeretben történő foglalkoztatás, milyen következményekkel kell számolnia a munkavállalónak, és milyen garanciákra számíthat.

2022. május 16.

Nem sért személyiségi jogokat a Tiborcz-adó

A Kúria szerint a sérelmezett kifejezés mint politikai vélemény a véleménynyilvánítás szabadságának fokozott védelmét élvező közügyek szabad vitatásának fogalmi körébe tartozik. A Kúria az elsőfokú bírósággal egyetértve azt állapította meg, hogy az adott esetben a felperes a személynevének politikai véleményt tükröző használatát tűrni köteles.