Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Az Alkotmánybíróság alaptörvény-ellenesnek nyilvánította és megsemmisítette a Győri Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságnak a megváltozott munkaképességű személyek ellátása tárgyában hozott 4.K.27.420/2019/10. számú ítéletét.
Az alapügy
Az indítványozó 2019. január 31-éig rehabilitációs ellátásban részesült, melynek összege havi 70 175 Ft volt. Az indítványozó 2018. december 11-én – a korábban már megállapított rehabilitációs ellátás időtartamának leteltét megelőzően – a megváltozott munkaképességű személyek ellátásának megállapítása iránt terjesztett elő újabb kérelmet. Az elsőfokú orvosi szakértői bizottság 2018. december 19-én kelt komplex minősítési bizottsági véleményében az indítványozó egészségi állapotának mértékét 2018. december 19-étől 54 százalékban állapította meg azzal, hogy foglalkoztathatósága rehabilitációval helyreállítható, állapota alapján B1 minősítési kategóriába tartozik, a rehabilitáció időtartama 36 hónap. Erre figyelemmel a Győr-Moson-Sopron Megyei Kormányhivatal Győri Járási Hivatala 2019. január 21-én hozott határozatával az indítványozó részére 31 295 Ft havi összegű, rendszeres rehabilitációs ellátást állapított meg 2019. február 1-jétől 2022. január 31-éig.
Az indítványozó az elsőfokú határozat ellen fellebbezett. Erre tekintettel a másodfokon eljáró Győr-Moson-Sopron Megyei Kormányhivatal az elsőfokú határozatot megváltoztatta, és az indítványozó részére 2019. február 1-jétől rokkantsági ellátást állapított meg havi 46 940 Ft összegben. Az indítványozó a jogerős határozattal szemben keresetet terjesztett elő, amelyben vitatta a megállapított rokkantsági ellátás összegét. Arra hivatkozott, hogy bár egészségi állapota nem javult, a kérelme előterjesztése előtt folyósított összegnél mégis alacsonyabb mértékű ellátást állapítottak meg számára. A bíróság a keresetet elutasította.
Az indítványozó ezt követően benyújtott alkotmányjogi panaszában kifejtette, hogy álláspontja szerint az Alaptörvénnyel összhangban nem álló értelmezéssel az eljáró bíróság kizárta még állapotromlás esetén is a korábban folyósított ellátással azonos mértékű ellátás megállapítását, ezzel a jogértelmezéssel pedig a bíróság megsértette az indítványozó tisztességes eljáráshoz való jogát. A lefolytatott eljárás azt eredményezte, hogy az indítványozó számára biztosított ellátás összegének jelentős mértékű csökkentésére került sor, így az eljárás a jogbiztonságból eredő, a szerzett jogok védelmének elvét is sértette.
A döntés indokai
Az Alkotmánybíróság (AB) határozatában emlékeztetett mindenekelőtt arra, hogy az Alaptörvény, illetőleg az Abtv. az Alkotmánybíróság számára főszabály szerint nem biztosít vizsgálati lehetőséget ahhoz, hogy a jogalkalmazó az adott, konkrét ügyben helytállóan értékelte-e a bizonyítékokat, illetve a mérlegelésének eredményeként megállapított tényállás megalapozott-e. A tényállás megállapítása, illetve ennek során a bizonyítékok értékelése és mérlegelése ugyanis az eljárási jogi szabályokban meghatározott módon a jogalkalmazó (hatóság, bíróság) számára fenntartott feladat. Ehhez hasonlóan a jogszabályok értelmezése és a jogági dogmatikához tartozó álláspontok helytállóságának, érvényességének megítélése is a jogalkalmazók számára fenntartott hatáskör. Az Alkotmánybíróságnak ugyancsak nem feladata az alapügy eldöntése.
Az Alkotmánybíróság az Alaptörvényből fakadó hatásköre keretében az indítvány nyomán csak abban a kérdésben foglalhat állást, hogy az alapügyben hozott bírói döntés ellentétes-e az Alaptörvény valamely rendelkezésével. E vizsgálat keretében az úgynevezett contra legem jogalkalmazás a tisztességes bírósági eljáráshoz való jog sérelmére vezethet. Így a bírói jogértelmezés kirívó – alapjogi relevanciát elérő – hibája merül fel akkor, ha a bíróság a tisztességes bírósági eljáráshoz való jog egy aspektusát, az indokolási kötelezettséget sértő módon nem indokolja meg, hogy az adott jogkérdésre irányadó, hatályos jogi normákat miért nem alkalmazza.
Márpedig a jelen esetben az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az eljáró bíróság nem a vonatkozó hatályos rendelkezések figyelembevételével járt el, mivel a korábbi ellátás összegének csökkentése kapcsán nem vette figyelembe a megváltozott munkaképességű személyek ellátásairól szóló törvény vonatkozó rendelkezéseit, és nem indokolta meg, hogy miért járt el így. A mellőzött jogi normák a szerzett jogok védelmét szolgáló általános érvényű garanciális előírások. A szerzett jogok védelmének alkotmányos megítélése az Alkotmánybíróság gyakorlatában a jogbiztonság kérdéséből ered, az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata értelmében pedig a jogállami minőségnek nélkülözhetetlen eleme a jogbiztonság. Mindezek alapján a megállapított ellátás összege tekintetében a releváns törvényi szabályok alkotmányos indok nélküli figyelmen kívül hagyása alaptörvény-ellenes helyzetet eredményezett, ezért az Alkotmánybíróság a támadott bírói ítéletet megsemmisítette.
Az ügy előadó alkotmánybírája dr. Handó Tünde volt.
