AB: Az egyenlő bánásmódot célozza a külföldi adóalanyok bejelentkezési kötelezettsége

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Az Alkotmánybíróság elutasította a reklámadóról szóló 2014. évi XXII. törvény (Ratv.)  7/B. §-a és 7/D. §-a nemzetközi szerződésbe ütközésének megállapítására és megsemmisítésére irányuló bírói kezdeményezéseket. A határozathoz Czine Ágnes, Hörcherné Marosi Ildikó és Schanda Balázs párhuzamos indokolást, míg Salamon László különvéleményt csatolt.

 

1. Az alapügy

A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság bírája az előtte folyamatban lévő perben az eljárás felfüggesztése mellett azt indítványozta, hogy az Alkotmánybíróság (AB) állapítsa meg a Ratv. 7/B. § és 7/D. § nemzetközi szerződésbe ütközését, és azokat semmisítse meg, mivel álláspontja szerint az ellentétes a Magyar Köztársaság és Írország között a kettős adóztatás elkerüléséről és az adóztatás kijátszásának megakadályozásáról a jövedelemadók területén Dublinban, 1995. április 25-én aláírt egyezmény (Egyezmény) 24. cikk 1. és 5. bekezdéseivel, amit az 1999. évi XI. törvény kihirdetett.

Az alapügy felperese egy Írországban nyilvántartásba vett gazdasági társaság, amelynek székhelye és központi ügyvezetésének helye Dublinban található. Az alapügy alperese pedig a NAV Kiemelt Adó- és Vámigazgatósága, amely a felperessel szemben első alkalommal 10.000.000 Ft, majd naponta az előzőleg kiszabott mulasztási bírság háromszorosának megfelelő, mindösszesen 1.000.000.000 Ft mulasztási bírságot, a kiszabható bírság maximumát szabta ki a reklámadóhoz kapcsolódó bejelentési kötelezettség elmulasztása miatt.

A Ratv. 7/B. § (1) bekezdése szerint a reklámadó alanya, amennyiben az állami adóhatóság valamely adónem hatálya alá tartozó adózóként még nem vette nyilvántartásba, a Ratv. 2. § (1) bekezdése szerinti adóköteles tevékenység megkezdését követő 15 napon belül köteles bejelentkezni az állami adóhatóság által rendszeresített nyomtatványon. A Ratv. 7/B. § (2) bekezdése szerint, ha az adóalany a bejelentkezési kötelezettségét nem teljesíti, akkor az állami adóhatóság – a kötelezettség teljesítésére való felhívás mellett – első alkalommal 10 millió forint mulasztási bírságot szab ki. A Ratv. 7/B. § (3) bekezdése értelmében a mulasztás ismételt megállapítása esetén az állami adóhatóság az előző alkalommal kiszabott mulasztási bírság háromszorosát kitevő mulasztási bírságot szab ki.

A bíróság úgy vélte, hogy a Ratv. rendelkezései ellentétesek az Egyezmény 24. cikk 1. bekezdésével, amelynek értelmében az egyik szerződő állam állampolgárai (ideértve a jogi személyeket is) nem vethetők a másik szerződő államban olyan adózás vagy azzal összefüggő kötelezettség alá, amely más vagy megterhelőbb, mint az az adózás vagy azzal összefüggő kötelezettség, amelynek a másik állam állampolgárai hasonló körülmények között alá vannak vagy alá lehetnek vetve. Az Egyezmény 24. cikk 5. bekezdése értelmében a 24. cikk rendelkezései bármilyen fajtájú és elnevezésű adóra alkalmazandók. Mindez azt jelenti, hogy a 24. cikkben foglalt egyenlő elbánás követelménye alapján nem írható elő terhesebb mulasztási bírság egy ír székhelyű és adóügyi illetőségű társasággal szemben, mint amilyen bírság az azonos helyzetben levő magyar székhelyű társasággal szemben kiszabható lenne. Ezzel szemben a magyarországi székhellyel rendelkező társaságok esetében az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (Art.) 17. § (1) bekezdés b) pontja alapján a Cégbírósághoz intézett bejegyzés iránti kérelem és mellékletei benyújtásával és az adószám megállapításának kérésével az adózó automatikusan teljesíti a NAV-hoz történő bejelentkezési kötelezettségét, így a Ratv. 7/B. §-a és 7/D. §-a kizárólag a külföldi székhelyű gazdasági társaságok esetében alkalmazható. Az indítványozók arra is utalnak, hogy az Art. 172. § értelmében a bejelentési, bejelentkezési, változás-bejelentési vagy adóbevallási kötelezettség elmulasztása esetén a maximálisan kiszabható bírság ráadásul lényegesen enyhébb, 500.000, illetőleg 1.000.000 forintig terjedhet.

Az Alkotmánybíróság a Magyar Köztársaság és Írország között megkötött Egyezmény 24. cikke 1. bekezdésének értelmezését az önmagában kötelező jogi erővel nem bíró, az OECD Kettős Adóztatás Elkerüléséről Szóló Modellegyezményének Kommentárjára figyelemmel végezte el, tekintettel arra, hogy az Egyezmény vonatkozó rendelkezései is a Modellegyezményt követik

2. Az AB-döntés indokai

A Ratv. indítvánnyal támadott 7/B. §-a és 7/D. §-a 2017. január 1-től hatályos, azokat a jogalkotó a 2016. évi LXVI. törvény 108. §-ával fogadta el. A rendelkezés megalkotására a jogalkotói indokolás szerint azért került sor, mert „további lépésekre van szükség annak érdekében, hogy a szabályozás rászorítsa a közzétevőt a rendes adókötelezettség teljesítésére.”

Az Alkotmánybíróságnak először azt kellett megvizsgálnia, hogy az Egyezmény alkalmazható-e a Ratv. támadott rendelkezéseire. A Magyar Köztársaság és Írország között megkötött Egyezmény személyi hatálya azokra a természetes és jogi személyekre terjed ki, akik az egyik vagy mindkét szerződő államban belföldi illetőségűek. Tekintettel arra, hogy az alapügy felperese egy Írországban nyilvántartásba vett gazdasági társaság, amelynek székhelye és központi ügyvezetésének helye is Írországban található, ezért az Egyezmény személyi hatálya kiterjed rá.

Az Alkotmánybíróság az Egyezmény 24. cikk 1. bekezdésének értelmezését az önmagában jogi kötelező erővel nem bíró OECD Kettős Adóztatás Elkerüléséről Szóló Modellegyezmény Kommentárjára figyelemmel végezte el, tekintettel arra, hogy az Egyezmény vonatkozó rendelkezései is a Modellegyezményt követik.

Az AB megállapította, hogy az Art. 17. § (1) bekezdés b) pontja alapján az adózó a Cégbírósághoz intézett bejegyzés iránti kérelem és mellékletei benyújtásával egyben kéri az adószám megállapítását is, amellyel az adózó egyben teljesíti az állami adó- és vámhatósághoz történő bejelentkezési kötelezettségét is. Ebből következően a belföldi illetőségű adózókat az állami adóhatóság az adószám kiállításától kezdve valamely adónem hatálya alá tartozó adózóként nyilvántartja, így a Ratv. 7/B. § rendelkezései a belföldi illetőségű adózókkal szemben gyakorlatilag nem alkalmazhatóak. A Ratv. 7/B. § célja ekként az, hogy a külföldi székhelyű, a Ratv. hatálya alá tartozó adóalanyok is bejelentkezzenek a Nemzeti Adó- és Vámhivatal nyilvántartásába, ekként a reklámadó-fizetési kötelezettségüknek a belföldi illetőségű adóalanyokkal azonos módon tudjanak eleget tenni. Tekintettel arra, hogy a belföldi illetőségű jogi személyek már a létrejöttükkel egyidejűleg bejelentkeznek a Nemzeti Adó- és Vámhivatalhoz és ezzel egyben megszerzik az adószámot is, így a bejelentkezési kötelezettség előírása esetükben a Ratv. vonatkozásában szükségtelen lenne. Ez azt jelenti tehát, hogy a Ratv. 7/B. § előírásai éppen azt célozzák, hogy a reklámadó-fizetési kötelezettség teljesítése szempontjából a belföldi és külföldi honosságú jogi személyek teljesen azonos módon tegyenek eleget a reklámadó-fizetési kötelezettségüknek, és ezt megelőzően bejelentkezzenek a magyar adóhatóság nyilvántartásába. Ezt a kötelezettséget a belföldi adóalanyok vonatkozásában az Art., a külföldi adóalanyok vonatkozásában a Ratv. indítvánnyal támadott rendelkezései írják elő, azzal, hogy szemben a magyar adóalanyok automatikus bejelentkezésével, a külföldi adóalanyok értelemszerűen csak akkor kötelesek bejelentkezni a magyar adóhatóság nyilvántartási rendszerébe, ha a magyar jogrendszer szerint adóköteles gazdasági tevékenységet folytatnak.

[htmlbox eu_jog_alkalmazasa]

Egy ilyen, a külföldi adóalanyok számára a bejelentkezési kötelezettséget előíró és annak elmulasztását szankcionáló szabály hiánya éppen azt eredményezné, hogy a Ratv. szerinti reklámadó-fizetési kötelezettség nem egyformán vonatkozna a belföldi és külföldi jogi személyekre, ami pedig nem csupán az egyenlő elbánás elvének sérelmét vethetné fel, hanem könnyen lehetővé tenné a reklámadó-fizetési kötelezettség kijátszását is.

Mindez azt jelenti, hogy a Ratv. 7/B. §, mint eljárási szabály alkalmazása szempontjából a belföldi és külföldi adóalanyok nincsenek egymással összehasonlítható helyzetben, hiszen a Ratv. 7/B. § szerinti bejelentkezési kötelezettség előírására éppen azért kerül sor, hogy a külföldi adóalanyok is a belföldi adóalanyokkal azonos módon teljesíthessék a későbbiekben a reklámadóval kapcsolatos kötelezettségeiket, azaz egymással összehasonlítható helyzetbe kerüljenek. Mivel az Egyezmény 24. cikk 1. bekezdésének sérelme kizárólag akkor merülhetne fel, ha a belföldi és külföldi honosságú jogi személyek teljesen azonos jogi helyzetben lennének, ezért az Alkotmánybíróság arra a következtetésre jutott, hogy a Ratv. indítványozók által támadott 7/B. §-a és 7/D. §-a nem ütközik nemzetközi szerződésbe.

Az ügy előadó alkotmánybírája Szabó Marcel volt.

---