Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Az Alkotmánybíróság elutasította a Gyulai Törvényszék 2.Pf.25.513/2015/6. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt. Az AB szerint nem helytálló az indítványozóknak ama állítása, hogy a bíróságok nem vették figyelembe a bizonyítási indítványukat, így a kifogásolt bírósági eljárások nem sértették a tisztességes eljárás elvét.
1. Az alapügy
Az indítványozó magánszemélyek ugyanannak a lakásszövetkezetnek a tagjai, ugyanabban az utcában, két külön lépcsőházban lévő lakásukban élnek. A lakásszövetkezet működését a tagok korábban többször sérelmezték. A lakásszövetkezet 2010-es egyszerűsített éves beszámolóját a Felügyelő Bizottság 2011 májusi küldöttgyűlésén nem javasolta elfogadni. A lakásszövetkezet vezetősége lemondott, illetve leváltották. A lakásszövetkezet megbízására egy bejegyzett könyvvizsgáló 2011 októberében jelentést készített a 2007-2010-es évek pénzügyi vizsgálatáról, és megállapította, hogy a könyvvezetés nem volt megfelelő, a valós vagyoni, pénzügyi és jövedelmi helyzetet csak a tag és nem tag tulajdonosok egyéni elszámolásainak helyesbítése után, a főkönyvi adatok újrakönyvelésével lehetne megállapítani. A lakásszövetkezeti tagok ennek a költségét nem vállalták.
A lakásszövetkezet küldöttgyűlése a 2012-re vonatkozó költségvetési tervet elfogadta. Ezt a küldöttgyűlési határozatot – többek között az indítványozók – bíróság előtt megtámadták, ám keresetüket jogerősen elutasították. A lakásszövetkezet 2013-re költségvetési tervet nem készített, a költségirányzat tervezésére, jóváhagyására nem került sor, így az alapszabály szerint az előző évi költségvetés alapján gazdálkodott.
[htmlbox BDT]Az indítványozók a 2012-2013-as években az előirányzott közös költséget csak részben fizették meg. A lakásszövetkezet felhívta az indítványozókat tartozásuk megfizetésére, majd miután ez nem történt meg, közjegyzők által fizetési meghagyás lett kibocsátva. Az eljárások az indítványozók ellentmondása következtében perré alakultak, amelyben a lakásszövetkezet felperesként azt kérte az első fokon eljárt Orosházi Járásbíróságtól, hogy az indítványozókat kötelezze az elmaradt közös költség és járulékai megfizetésére.
A bíróság azt vizsgálta, hogy az indítványozók a 2012-2013-as befizetési kötelezettségeiket teljesítették-e, a lakásszövetkezet eme időszakra vonatkozó analitikája, elszámolása helytálló-e az indítványozók vonatkozásában, és ebből következően áll-e fenn tartozásuk. A bíróság szakértőt rendelt ki e kérdések tisztázására. Végül azt állapította meg, hogy a lakásszövetkezet keresete az eredeti követeléshez képest 90 százalékban volt alapos, ennek megfelelően rendelkezett a megfizetendő összeg mértékéről, valamint az egyes felek által fizetendő perköltségről.
Az indítványozók ezt követően fellebbeztek, de azt a törvényszék nem találta alaposnak. Az indítványozók ezután terjesztették elő alkotmányjogi panaszukat, amelyben több szempontból kifogásolták a bíróságok eljárását és ítéleteit.
2. Az AB-döntés indokai
Az AB szerint a lakásszövetkezet vonatkozásában a bíróság a Pp. általános szabályait alkalmazva lehetőséget biztosított a bizonyítékok későbbi becsatolására. Ezzel összefüggésben az AB arra a következtetésre jutott, hogy mind az elsőfokú, mind a jogerős döntést hozó bíróság ítéletében kitért erre a kérdésre
A befogadás során az Alkotmánybíróság (AB) kiemelte, hogy az indítványozók több szempontból hivatkoztak az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésének a sérelmére, így például kifogásolták, hogy nem ismerhettek meg minden iratot, illetve, hogy az eljárás szabálytalanságaival kapcsolatos tiltakozásaikat nem vették figyelembe. Ha az indítványozók eme érvelései megalapozottak, akkor az a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet is okozhat.
Az indítványozók egyrészt arra hivatkoztak az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésének a sérelmével kapcsolatban, hogy nem kaptak meg minden iratot a bírósági eljárás során. A becsatolt bírósági döntésekből kitűnően a jogerős döntést hozó törvényszék vizsgálta az állított eljárásjogi szabálysértést, és megállapította, hogy az indítványozók olyan iratokat nem kaptak meg azok nagy terjedelme miatt. Ugyanakkor ezek megtekintésének lehetőségéről az elsőfokú bíróság végzéssel kifejezetten tájékoztatta az indítványozók jogi képviselőjét. Mivel ezt maguk az indítványozók sem vitatták, ezért az Alkotmánybíróság bizonyítottnak tekintette, hogy az indítványozók nem voltak elzárva az iratok megtekintésétől.
Az indítványozók az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésének a sérelmét amiatt is állították, mert nézetük szerint az eljárt bíróságok az eljárási szabálytalanságokkal szembeni tiltakozásaikat figyelmen kívül hagyták. Az alkotmányjogi panaszból kitűnően az eljárási szabálytalanságok körébe egyrészt az tartozott, hogy az elsőfokú bíróság a polgári perrendtartás (Pp.) kis értékű perekre vonatkozó szabályait alkalmazta akkor, amikor az indítványozók beszámítási kifogását nem vette figyelembe, mivel azt nem az első tárgyaláson terjesztették elő. Ugyanakkor a lakásszövetkezet vonatkozásában a bíróság a Pp. általános szabályait alkalmazva lehetőséget biztosított a bizonyítékok későbbi becsatolására. Ezzel összefüggésben az AB arra a következtetésre jutott, hogy mind az elsőfokú, mind a jogerős döntést hozó bíróság ítéletében kitért erre a kérdésre. Rámutattak arra, hogy a lakásszövetkezet már az első tárgyaláson előterjesztette bizonyítási indítványát (szakértő kirendelése), amely vonatkozásában a bíróság – az iratmennyiség terjedelmére tekintettel – először nem tekintette szükségesnek a könyvelési iratok teljes körű csatolását. Annak következtében vált szükségessé újabb és újabb iratok benyújtása, hogy az indítványozók minden egyes iratot és adatot vitattak, és a szakvéleményt ki kellett egészíteni.
Ezen túlmenően az ítéletekből kitűnik az is, hogy az elsőfokú bíróság az indítványozóknak a szakértő elfogultságával kapcsolatos kifogását végzéssel elbírálta, a szakvéleménnyel kapcsolatos további indítványozói kifogásokat nem fogadta el, a szakvéleményt a bizonyítékok körében értékelhetőnek tartotta.
Az ítéletek alapján tehát megállapítható, hogy a bíróságok a bírósági eljárással szembeni kifogásokra választ adtak, mind az elsőfokú, mind a fellebbezési eljárásban, a bíróságok tehát az indítványozók állításával ellentétben nem hagyták figyelmen kívül az eljárási kifogásaikat, azokat megvizsgálták és azokra az ítéletek indokolásában választ adtak.
Összességében az Alkotmánybíróság arra a következtetésre jutott, nem helytálló az indítványozóknak az az állítása, hogy a bíróságok nem vették figyelembe a bizonyítási indítványukat, és ezért nem lehet megállapítani azt, hogy a bírósági eljárások a tisztességes eljárás elvét megsértették volna, így az AB az alkotmányjogi panaszt elutasította.
Az ügy előadó alkotmánybírája dr. Salamon László volt.
