AB: Az OBT tagjainak két státusza különíthető el

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Az Alkotmánybíróság elutasította a bíróságok igazgatásáról rendelkező szabályzatról szóló 6/2015. (XI. 30.) OBH utasítás 103. § (1) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt.

Az alapügy

Az indítványozók, akik az Országos Bírói Tanács (OBT) tagjai, indítványukban előadták, hogy a támadott norma 2018. június 30-ától a munkáltatói jogkör gyakorlójának feladatkörébe utalta az OBT-tag tárgyalási kötelezettségének megállapítását, jóllehet a tárgyalási napok megállapítása a korábban hatályos szabályozás értelmében az OBT kompetenciája volt.

A Bszi. 112. § (3) bekezdése alapján az OBT tagjai a tagságból eredő feladatok ellátásához szükséges mértékben a bírói munka alól mentesítésre jogosultak. Az Utasítás 2018. június 29-éig hatályos 103. § (1) bekezdése értelmében az OBT tagja közölte az ügyelosztási rend megállapítására jogosult bírósági elnökkel a tárgyévi tárgyalási napjainak számát és azok arányos elosztását. Az Utasítás 2018. június 30-ától hatályos módosítása következtében a munkáltatói jogkör gyakorlója állapítja meg az OBT tagjának tárgyalási kötelezettségét, figyelembe véve a Bszi. 112. § (3) bekezdésében meghatározott mentesítést.

Az indítványozók nézete szerint a rendelkezés sérti az Alaptörvényben biztosított bírói függetlenség jogát, mert veszélyezteti a bírák független közjogi státuszát azáltal, hogy a munkáltatói jogkör gyakorlójával szemben függőségi helyzetet létesít. Úgy látják, hogy a visszaélés lehetősége annak ellenére alaptörvény-sértő, hogy a munkáltatói jogkör gyakorlójának döntése ténylegesen ellehetetleníti-e az OBT-tag igazgatási-felügyeleti feladatainak ellátását. A szabályozásban ugyanis nincs biztosíték arra, hogy később, a munkáltatói jogkör gyakorlójának a döntése az OBT-tag feladatainak megfelelő ellátását ne veszélyeztesse. Az indítványozók utaltak továbbá arra, hogy a bírói munka alóli mentesítés mértékének megállapítására vonatkozó eljárást (sarkalatos) törvényben kellene szabályozni.

Az AB-döntés indokai

Az Alkotmánybíróság (AB) szerint az ügyben alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdésnek minősült annak eldöntése, hogy a bíró Alaptörvényben biztosított jogaként értelmezett bírói függetlenség tartalmában kiterjed-e a bíró igazgatási-felügyeleti feladatainak az ellátására. Alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdésként merült fel továbbá az is, hogy milyen a bíró tárgyalási kötelezettségének alkotmányjogi karaktere, és milyen kapcsolatban áll ez a kötelezettség a bírói függetlenséggel.

Az AB mindenekelőtt hangsúlyozta, hogy a bírói függetlenség az igazságszolgáltatás függetlenségének legfontosabb garanciája. A független igazságszolgáltatás pedig a jogállami működés egyik fundamentuma. A bírói függetlenség nem alapjog, nem is a bíró kiváltsága, hanem a jogkeresők érdekét szolgálja. Ugyanakkor nemcsak igazságszolgáltatási vagy szervezési-igazgatási alapelv, hanem egyes elemeiben a bírói tisztséget viselő személy Alaptörvényben biztosított joga és kötelezettsége is.

Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint a bírói függetlenség két síkon értelmezhető: egyrészt szakmai függetlenséget, másrészt személyi függetlenséget jelent. A szakmai függetlenség – a befolyásolástól mentes ítélkezési tevékenység – követelményét maga az Alaptörvény is rögzíti, amikor a 26. cikk (1) bekezdésében kifejezetten úgy rendelkezik, hogy a bírák csak a törvénynek vannak alárendelve, ítélkezési tevékenységükben nem utasíthatóak. Ettől eltérően a személyi függetlenség azt a több összetevőből álló független közjogi státuszt jelenti, amely a bírót a szolgálati jogviszonyának fennállása során megilleti. A bíráknak nem csak a másik két hatalmi ág képviselőitől, hanem a többi bírótól is függetlennek kell lenniük. Ez a belső (a bírósági szervezetrendszeren belüli) függetlenség is kétirányú: az ítélkezési tevékenység függetlenségét egyrészt biztosítani kell a többi bíróval szemben, azaz garantálni kell, hogy a bírák saját szakmai meggyőződésük alapján ítélkezhessenek, másrészt ki kell zárni az igazgatási befolyásolás lehetőségét is.

Az AB gyakorlata alapján megállapítható, hogy az Alkotmánybíróság eddig nem terjesztette ki az Alaptörvény 26. cikk (1) bekezdésében gyökerező alkotmányos védelmet a bírói munkával kapcsolatba hozható tevékenységek mindegyikére: az Alaptörvényben biztosított jogként csak bizonyos jogosítványok tekintetében oltalmazza a független bírói státuszt. Így például az utasíthatóság tilalmával, az elmozdíthatatlansággal, a javadalmazással és a mentelmi joggal kapcsolatban hívható fel. Nem vonatkoztatta eddigi gyakorlatában az Alkotmánybíróság a bírói függetlenség alkotmányosan védett jogát azokra a területekre, amelyek középpontjában a független ítélkező tevékenység helyett más, adott esetben a bírósági igazgatással, közelebbről a bíróságok központi igazgatásával kapcsolatos feladatok állnak. Ennek megfelelően alkotmányos jogvédelemben nem részesült az OBT-tagsággal együtt járó igazgatási-felügyeleti feladatok ellátása, jóllehet a bíró választással keletkező OBT-tagsága az Alaptörvény 25. cikk (5)–(6) bekezdéseiből fakad, valamint a bírói önigazgatás e formájának fundamentumát képezi, következésképpen kiemelt jelentőséggel bíró státuszról van szó.

Az Alkotmánybíróság röviden áttekintette a sérelmezett szabályt és az ahhoz szorosan kapcsolódó törvényi rendelkezéseket. Az Alkotmánybíróság emlékeztetett arra, hogy az OBT-tag bírónak két státusza különíthető el. Az egyikben, mint ítélkező bíró jelenik meg a bíróságon és ennek bizonyos vonatkozásai alkotmányos jogvédelem alatt (is) állnak az Alaptörvény 26. cikk (1) bekezdésére visszavezethető módon. A másikban – testületi tagként – igazgatási-felügyeleti feladatot ellátó bíróként szerepel az OBT-ben. A vizsgálat eredményeként az Alkotmánybíróság kifejtette, hogy a támadott szabály az adott alkotmányjogi panaszeljárásban nem vethető össze az Alaptörvény sérelmezett rendelkezésével, mert az nem az ítélkező bíró Alaptörvényben biztosított státuszával áll alkotmányjogilag értékelhető kapcsolatban, hanem az OBT tagjaként eljáró, igazgatási-felügyeleti feladatokat ellátó bírói státusz alapját teremti meg. Ráadásul a bíró tárgyalási kötelezettsége csökkentésének pontos mértéke nem érinti a döntéshozatal elfogulatlanságát, befolyásmentességét, ekként pedig alkotmányjogi értelemben a bírói függetlenség Alaptörvényben biztosított jogával nem hozható értékelhető kapcsolatba. Mindezek alapján az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt elutasította.

Az ügy előadó alkotmánybírája dr. Szalay Péter volt.

---