AB: Az Országgyűlésnek 60 nap áll rendelkezésére, hogy döntsön egy egyház elismeréséről

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Az Alkotmánybíróság – hivatalból eljárva – megállapította, hogy mulasztásban megnyilvánuló alaptörvény-ellenesség áll fenn annak következtében, hogy az Országgyűlés nem alkotta meg a lelkiismereti és vallásszabadság jogáról, valamint az egyházak, vallásfelekezetek és vallási közösségek jogállásáról szóló 2011. évi CCVI. törvény (Ehtv.) 14/C. §-a szerinti eljárásban előírt döntési határidő elmulasztása estére alkalmazandó eljárás szabályát. A határozathoz Salamon László párhuzamos indokolást, Balsai István és Dienes-Oehm Egon különvéleményt csatoltak.

1. Az alapügy

A Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség alkotmányjogi panasz indítványt nyújtott be a Szolnoki Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságon. Az indítványozó 1990. óta nyilvántartásba vett egyházként működött, és a 6/2013. (III. 1.) AB határozat közzététele után, 2013. március 8-án kérelmet terjesztett elő az általa fenntartott idősek otthona működési engedélyében az „egyházi fenntartó” fenntartói típus visszaállítása és az intézmény által nyújtott házi segítségnyújtás finanszírozási rendszerbe történő befogadása érdekében. Érvelése szerint egyházi jogállását az Abh. indokolása alapján nem veszítette el, ezért az általa nyújtott szociális ellátásokat az egyházi fenntartókra vonatkozó szabályok szerint kell a finanszírozási rendszerbe befogadni. Az indítványozó kérelmét mind az elsőfokú (Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Kormányhivatal Szociális és Gyámhivatala), mind a másodfokú hatóság (Nemzeti Rehabilitációs és Szociális Hivatal) elutasította, a jogerős hatósági döntéssel szemben előterjesztett felülvizsgálati kérelmet pedig a közigazgatási bíróság ítéletével elutasította, mert az indítványozó nem szerepelt a miniszter által vezetett egyházi nyilvántartásban. A Kúria a felülvizsgálati eljárás során az ítéletet hatályában fenntartotta.

[multibox]

Az indítványozó alkotmányjogi panaszában arra hivatkozott, hogy a Kúria ítélete megsértette az Alaptörvény VII. cikk (1) bekezdése és XV. cikk (2) bekezdése által védett jogait, elsősorban azon az alapon, hogy egyházi jogállását – és ezzel összefüggésben „egyházi fenntartó” minőségét – nem ismerte el, annak ellenére, hogy a Nyíregyházi Törvényszék az indítványozót 2013. augusztus 6-án kelt végzése akkor egyházként tartotta nyilván, és az indítványozó által az alkotmányjogi panaszhoz csatolt 2014. február 7-én kelt, akkor hatályos adatait bírósági kivonat szintén egyházként tünteti fel.

Az indítványozó hivatkozott az Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB) a Magyar Keresztény Mennonita Egyház és társai kontra Magyarország ügyben hozott ítéletére is, amelyben a bíróság az indítványozó vonatkozásában is megállapította az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló egyezmény (Egyezmény) által védett egyesülés szabadságának sérelmét a vallásszabadsághoz való joggal összefüggésben az egyházi státusz megvonása miatt.

Az Alkotmánybíróságnak az eljárása során tudomására jutott, hogy az EJEB ítéletére tekintettel az indítványozó a Magyar Állammal 2015. június 26-án részmegállapodást kötött, amely azonban nem rendezte az indítványozó egyházi (fenntartói) státuszát. Az indítványozó tájékoztatta az Alkotmánybíróságot, hogy a megszabott tárgyalási határidőt a felek – a folyamatban volt egyházügyi jogalkotásra tekintettel – 2016. január 31-re módosították, azonban az eredménytelenül telt el. Mivel az EJEB által előírt határidőben a Kormány által jóváhagyott megállapodás nem jött létre a felek között, az EJEB 2017. április 25-én megítélt 3 millió euró elégtételt az indítványozónak

2. A döntés indokai

Az Alkotmánybíróság egyrészt megállapította, hogy az indítvány nem jelölt meg olyan megalapozott alkotmányos indokot, amely alapján a Kúriának az alkalmazott jogszabályokat az ítéletbe foglaltaktól eltérően lehetett és kellett volna értelmeznie, ezért az ítélet alaptörvény-ellenességére irányuló indítványt elutasította.

Másrészt azonban az AB megállapította, hogy az egyházi fenntartói minőség az Ehtv. szerinti nyilvántartásba vételtől függ.  Miután az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítványozó alapjogi sérelmét nem a Kúria ítélete által alkalmazott értelmezés alaptörvény-ellenessége okozza, hivatalból eljárva azt vizsgálta meg, hogy a sérelem nem a szabályozás hiányosságára vezethető-e vissza. A vizsgálat keretében az Alkotmánybíróság áttekintette, hogy az Abh. meghozatalát követően az indítványozó jogállását, illetve az Ehtv. nyilvántartásba vételét érintően milyen jogszabályi változások történtek. A szabályozás ugyanis jelentősen módosult. A korábban egyházakat és vallási tevékenységet végző egyesületeket megkülönböztető szabályozás már bevett egyházakat és a vallási tevékenységet végző szervezeteket nevesített.

[htmlbox kp_kommentar]

A törvényben meghatározott egyes elismerési feltételek fennállásáról a miniszter dönt, amellyel szemben bírósági felülvizsgálatnak van helye. Az Országgyűlés vallásügyekkel foglalkozó bizottsága a miniszter döntésének közlése alapján, a közléstől számított 60 napon belül a vallási tevékenységet végző szervezet egyházként történő elismerésére vonatkozó törvényjavaslatot terjeszt az Országgyűlés elé. Az Országgyűlés a benyújtástól számított 60 napon belül – elismerés esetén a törvényjavaslat elfogadásával, elutasítás esetén az országgyűlési határozat elfogadásával – dönt a vallási tevékenységet végző szervezet egyházként történő elismeréséről.

Jelen esetben az indítványozó a bevett egyházként történő elismerést kezdeményezte a miniszternél, aki 2014. február 10-én kelt határozatában megállapította, hogy az indítványozó megfelel az Ehtv.-ben foglalt feltételeknek, és döntését megküldte az Országgyűlés vallásügyekkel foglalkozó bizottságának az eljárás következő szakaszának lefolytatása érdekében. Az Országgyűlés Igazságügyi bizottsága 2014. július 11-én benyújtotta a lelkiismereti és vallásszabadság jogáról, valamint az egyházak, vallásfelekezetek és vallási közösségek jogállásáról szóló 2011. évi CCVI. törvény módosításáról szóló T/794. számú törvényjavaslatot, amely – többek között – az indítványozónak az Ehtv. bevett egyházakra vonatkozó mellékletébe iktatását is tartalmazta, ugyanakkor benyújtotta a vallási közösségekkel történő állami együttműködés elutasításáról szóló H/795. számú határozati javaslatot is. A bizottság a határozati javaslat indokolása szerint „azt vizsgálta, hogy a vallási tevékenységet végző szervezet megfelel-e az Ehtv. 14. § g)-i) pontjaiban foglaltaknak, és hogy az Alaptörvény VII. cikk (4) bekezdése alapján a vallási tevékenységet végző szervezettel a közösségi célok elérése érdekében az Országgyűlés kíván-e együttműködni, illetve hogy a vallási tevékenységet végző szervezet alkalmas-e a közösségi célok érdekében történő együttműködésre”, és úgy foglalt állást, hogy „az elismerés feltételei nem állnak fenn”. Az Országgyűlés sem a törvényjavaslat, sem a határozati javaslat elfogadásáról nem döntött.

Az Alkotmánybíróság már korábban is foglalkozott a jogalkalmazó szervekre előírt eljárási határidők, illetve döntéshozatali (állásfoglalási) kötelezettség betartása garanciájának kérdésével. Az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdése alapján ugyanis mindenkinek joga van ahhoz, hogy ügyeit a hatóságok részrehajlás nélkül, tisztességes módon és ésszerű határidőn belül intézzék. Ha egy közhatalmat gyakorló szerv feladatai közé tartozik az ügyfelek kérelmeit, jogvitáit s egyéb jogviszonyait érintő eljárásban történő egyedi döntés, akkor jogállami garanciális követelmény, hogy a jogszabályokban előírt elintézési határidő huzamos idejű elmulasztásával (azaz a hatáskörrel rendelkező szerv jogszerűtlen hallgatásával) szemben az ügyfél hatékony jogi eszközt kapjon és ne kerüljön kiszolgáltatott helyzetbe.

[htmlbox Jogászvilág_hírlevél]

Az Alaptörvény VII. cikk (4)-(5) bekezdése szerint az államnak és a vallási közösségnek a közösségi célok elérése érdekében történő együttműködéséről a vallási közösség kérelme alapján az Országgyűlés dönt. Mivel az Alaptörvény az együttműködést feltételekhez köti, a bevett egyházzá válás nem tekinthető a vallási közösség alapvető alanyi jogának. Az együttműködésről való döntés ugyanakkor az Országgyűlésnek nem csak hatásköre, hanem a vallási közösség kérelme alapján feladata is. A vallási közösségnek tehát alapjogilag védett igénye van arra vonatkozóan, hogy kérelmét az Országgyűlés a törvény alapján elbírálja.

Jelen ügyben az Ehtv. az egyház elismerésével kapcsolatos törvényjavaslat, illetve határozati javaslat vonatkozásában azok benyújtástól számított 60 napon belül az Országgyűlés döntését írja elő. A határidő megtartására azonban sem az Ehtv., sem más törvény nem nyújt eljárási garanciát, annak elmulasztásához semmilyen jogkövetkezmény nem kapcsolódik, és az Országgyűlés döntésének elmaradása esetén az érintett vallási szervezetnek hiányzik a jogorvoslati lehetősége. Sőt, jelen esetben már több mint 1200 nap, tehát a határidő húszszorosánál is hosszabb időtartam telt el eredménytelenül, ami több vallási szervezet tisztességes eljáráshoz való jogát sérti és jogorvoslathoz való jogának gyakorlását is ellehetetleníti. Minderre tekintettel az Alkotmánybíróság a jogalkotó általi mulasztással előidézett alaptörvény-ellenesség fennállását állapította meg és a mulasztást elkövető Országgyűlést felhívta arra, hogy alkossa meg az egyházi elismeréshez kapcsolódó érdemi döntéshozatal törvényi garanciáját.

Az ügy előadó alkotmánybírája dr. Stumpf István volt.

---