AB: beadványának jellegét a tartalma határozza meg a közigazgatási eljárásban

1. Az alapügy

Az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló ügyben az indítványozó Fehérgyarmat Város jegyzőjétől kérte annak kivizsgálását, hogy a szomszédságában lévő ingatlan beépítése során betartották-e az építési előírásokat.

Az elsőfokú hatóság a megindított építésrendészeti eljárást megszüntette, az építmény 10 éven túli meglétére vonatkozó indokkal. Az indítványozó fellebbezése következtében eljárt másodfokú hatóság végzésében az elsőfokú végzést megsemmisítette és új eljárás lefolytatására utasította az elsőfokú hatóságot. Indokolása szerint az elsőfokú hatóság nem vizsgálta, hogy az építésrendészeti eljárásban kiket illet meg az ügyféli jogállás, ezért a másodfokú hatóság előírta, hogy a megismételt eljárásban az elsőfokú hatóságnak vizsgálnia kell az építésrendészeti eljárásban érintett ügyféli kört a jogszabályi előírások alapján, részükre az eljárás megindulásáról szabályszerű értesítést kell küldeni, amely tartalmazza az ügyféli jogok gyakorlásának feltételeire történő figyelemfelhívást. Hivatkozott ezzel összefüggésben az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVII. törvény (Étv.) 53/C. § (7) bekezdése szabályára, miszerint „az eljárás megindításáról szabályszerűen értesített ügyfél ügyféli jogait akkor gyakorolhatja, ha az ügyfél az első fokú eljárásban nyilatkozatot tett vagy kérelmet nyújtott be”.

A megismételt eljárásban az elsőfokú hatóság értesítette a teljes ügyféli kört – köztük az indítványozót is –, az építésfelügyeleti eljárás megindításáról és az ügyféli jog gyakorlásának feltételeiről. Az eljárás során a szabályszerűen értesített ügyfelek egyikétől sem érkezett nyilatkozat vagy kérelem, az elsőfokú hatóság pedig az épület tíz éven túliságára tekintettel az építésrendészeti eljárást ismét megszüntette. Az indítványozó a végzés ellen fellebbezéssel élt, amelyet az elsőfokú hatóság érdemi vizsgálat nélkül elutasított. Határozatának indokolásában a Ket. 15. § (6) bekezdésére hivatkozott, miszerint az eljárás megindításáról szabályszerűen értesített ügyfél ügyféli jogainak gyakorlását törvény ahhoz a feltételhez kötheti, hogy az ügyfél az elsőfokú eljárásban nyilatkozatot tesz vagy kérelmet nyújt be és hivatkozott ezzel összefüggésben az Étv. 53/C. § (7) bekezdése szabályára.

Az indítványozó ezzel a döntéssel szemben fellebbezéssel élt, amelyben sérelmezte, hogy a korábbi kérelme megfelelő vizsgálatát az elsőfokú hatóság nem végezte el, így továbbra is az eredeti kérelme képezte az új eljárásban a vizsgálat tárgyát. Kifogásolta, hogy a megismételt eljárásban az elsőfokú hatóság helyszíni szemlét nem rendelt el és a tényállást nem tisztázta, csupán a másodfokú hatóság által megsemmisített végzésében közölteket ismételte meg. A másodfokú hatóság az elsőfokú hatóság végzését helybenhagyta. Indokolásában kifejtette, hogy jelen esetben a Ket. szabályain túl az Étv. az ügyféli jogok gyakorlását külön feltételhez köti. Az indítványozó a másodfokú hatósági végzéssel szemben bírósági felülvizsgálati kérelemmel élt, mert szerinte nem kellett volna ismételten kérelmet benyújtania ahhoz, hogy ügyfél lehessen az építésrendészeti hatósági eljárásban. A perben alperesként szereplő hatóság a kérelem elutasítását kérte, és hivatkozott arra is, hogy nem helytálló az indítványozó azon érvelése, miszerint az eljárás az ő kérelmére indult. Ugyanis az építésügyi és építésfelügyeleti hatósági eljárásokról és ellenőrzésekről, valamint az építésügyi hatósági szolgáltatásról szóló 312/2012. (XI. 8.) Korm. rendelet (Eljr.) 67. § (1) bekezdése, 67. § (2) bekezdése d) pontja, 58. § (4) bekezdés d) pontja alapján az építésrendészeti eljárás nem kérelemre, hanem hivatalból indul meg abban az esetben, ha az építésfelügyeleti hatóság a helyszíni szemle alkalmával szabálytalan állapotot rögzít.

A perben eljárt Nyíregyházi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság az indítványozó közigazgatási végzés bírósági felülvizsgálata iránti kérelmét megalapozatlannak találta és elutasította. A bíróság szerint annak van jelentősége az indítványozó kérelme megítélése szempontjából, hogy az Étv. és az Eljr. értelmében az építésrendészeti ellenőrzés és az építésrendészeti eljárás egymástól különálló eljárást képeznek. Az építésfelügyeleti hatósági eljárásnak első lépése az építésrendészeti ellenőrzés, amely az Eljr. 58. § (1) bekezdése értelmében indulhat hivatalból, más közigazgatási szerv megkeresésére, illetve kérelemre is. Az ezen ellenőrzés során feltárt szabálytalanságra utaló tények esetén, az Eljr. 67. § (1) bekezdése értelmében, a hatóság már hivatalból köteles megindítani az építésrendészeti eljárást, amely így nem minősül kérelemre indult eljárásnak, és amely eljárással kapcsolatban az Étv. 53/C. § (7) bekezdése kimondja, hogy abban az eljárás megindításáról szabályszerűen értesített ügyfél ügyféli jogait csak akkor gyakorolhatja, ha az elsőfokú eljárásban nyilatkozatot tett vagy kérelmet nyújtott be. Az indítványozó ezt követően fordult az Alkotmánybírósághoz.

2. A döntés indokai

Az alkotmányjogi panasz befogadása tekintetében az Alkotmánybíróság arra a következtetésre jutott, hogy az indítvány az ügyféli jogok gyakorlására és a jogorvoslati jog sérelmére irányuló részében megfelel a befogadhatóság törvényi feltételeinek, mert a sérelem megalapozottsága esetén felmerülhet a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség.

A vizsgálat tárgyát képező indítványi elemek kapcsán az Alkotmánybíróság abból az elvi megállapításból indult ki, hogy az ügyféli minőség jogszabályba ütköző megtagadása sérti az érintettnek a tisztességes hatósági eljáráshoz és a jogorvoslati joghoz való alapvető jogát. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a bíróság figyelmét elkerülte az, hogy a kérelem hatósági elbírálása idején az Eljr. 67. § (1) bekezdése másként rendelkezett az eljárás megindulásának lehetőségeiről, mint a támadott bírósági döntés meghozatalakor. Az eljárás megindításakor a jogszabály valójában lehetővé tette azt, hogy az építésrendészeti eljárás megindítására bejelentés alapján is sor kerülhessen. Az indítványozó építésügyi hatósághoz intézett beadványának jellegét azonban nem ezen jogszabályi lehetőség, hanem a beadvány tartalma határozza meg, tekintettel a Ket. 37. (1) bekezdésére, miszerint „a kérelmet tartalma szerint kell elbírálni akkor is, ha az nem egyezik az ügyfél által használt elnevezéssel”.

Az indítványozó egy általa szabálytalannak tartott építkezést jelentett be az építésügyi hatóságnak, amelyet az eljáró bíróság tartalmánál fogva helyesen tekintett építésrendészeti ellenőrzést megalapozó bejelentésnek, nem pedig az attól elkülönülő építésrendészeti hatósági eljárásra irányuló kérelemnek. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint az előbbiekből következően a beadvány ilyenkénti tartalmi megítélése független attól, hogy ebben az időben volt-e vagy sem lehetőség építésrendészeti hatósági eljárás kérelemre történő megindításának. Mindebből következően a bíróság döntése indokolásának e téves eleme az indítványozó ügyféli minőségének elismerése szempontjából nem bír jelentőséggel.

Mindezekből következően az indítványozó fellebbezésének elutasítása okán sem a tisztességes hatósági eljáráshoz való jogának, sem a jogorvoslathoz való jogának sérelme nem volt megállapítható, ezért az Alkotmánybíróság az indítványt elutasította.