Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Az Alkotmánybíróság elutasította a büntető törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény (Btk.) 461. § (4) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítására irányuló bírói kezdeményezéseket. A döntéshez Czine Ágnes különvéleményt csatolt. Az AB szerint nem sérti a jogállamiság elvét, ha az ismeretlen kábítószerekre a jogalkotó absztrakt mércét használ. A támadott Btk.-rendelkezés megfogalmazás-módja nem gátja annak, hogy a jogalkotó által részletesen meg nem határozott fogalmakat a jogalkalmazók – figyelemmel a természettudományos megalapozást szolgáló szakvéleményekben foglaltakra – tartalommal töltsék ki, illetve értelmezzék.
1. Az alapügy
Az indítványozó bírák tanácsai előtt kábítószerre tartással elkövetett kábítószer birtoklásának bűntette, illetve kábítószer-kereskedelem bűntette miatt voltak folyamatban büntetőeljárások, amelyek mindegyikében a nyomozás során tartott házkutatás, illetve ruházatátvizsgálás során AB-CHMINACA és MDMB-CHMICA nevű szintetikus cannabinoidokat is találtak, illetve foglaltak le a nyomozóhatóság eljáró tagjai. Az ügyek tárgyi összefüggésére tekintettel az Alkotmánybíróság (AB) a bírói kezdeményezéseket egy eljárásban bírálta el.
A bírói kezdeményezésekben megállapított alkotmányjogi probléma szerint a Btk. támadott rendelkezése a szintetikus cannabinoidok vonatkozásában a jelentős, illetve különösen jelentős mennyiség meghatározásához a tiszta hatóanyag-tartalom „hozzá nem szokott fogyasztó átlagos hatásos adagjának” valahányszoros mértékét rendeli figyelembe venni, szemben más kábítószerek konkrétan számszerűsített mennyiségével.
Az indítványozók érvelése szerint a támadott rendelkezés azért alaptörvény-ellenes, mivel szerintük ez a szabályozás a jogalkalmazó számára nem, vagy kizárólag önkényesen értelmezhető, és ennek megfelelően kiszámíthatatlan jogalkalmazáshoz vezethet, ezáltal sérti a jogbiztonságot. Előadták azt is, hogy a pontatlan meghatározás következménye, hogy a „hozzá nem szokott fogyasztó” és „az átlagos hatásos adag” fogalmak tartalmát a jogalkalmazó jelenleg orvosszakértő kirendelésével határozhatja meg, ez viszont a hatalommegosztás elvét sérti. Végül utaltak arra is, hogy azok az elkövetők, akiktől olyan kábítószert foglaltak le, amelynek mennyisége e szerint a rendelkezés alapján állapítandó meg, hátrányosabb helyzetben vannak azokhoz az elkövetőkhöz képest, akik a bűncselekményt olyan kábítószerre követik el, amelyek mennyiségének megállapításához a Btk. egyértelmű meghatározást használ.
[htmlbox be_jogszabalytukor]2. Az AB-döntés indokai
Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a bírói kezdeményezések az Alaptörvény B) cikkének sérelmét állító részükben bírálhatók el. Az ügyhöz kapcsolódóan pedig az igazságügyi miniszter is megküldte az üggyel kapcsolatos véleményét az Alkotmánybíróságnak.
Az indítványozó bírák érvelése szerint a hatásos adag mennyisége függ a fogyasztó egyéni tulajdonságaitól, valamint a kábítószer-használat módjától is, így például más-más mennyiség szükséges az intravénás, mint a szájon át történő használat esetén. Az indítványozók szerint ezért a jogalkotás kiszámíthatatlan, és szükségesnek tartják, hogy a jogalkotó valamennyi kábítószer vonatkozásában pontos tömegadat megjelölésével határozza meg a különböző mennyiségi határokat, vagy legalább pontosítsa a kifogásolt fogalmakat.
Az Alkotmánybíróság azonban nem osztotta a bírói kezdeményezésekben felhozott érveket. Emlékeztetett arra, hogy következetes gyakorlata szerint a jogállam nélkülözhetetlen eleme a jogbiztonság. A jogbiztonság az államtól, és elsősorban a jogalkotótól azt követeli meg, hogy a jog egésze, egyes részterületei és szabályai világosak, egyértelműek, hatásukat tekintve kiszámíthatóak és a norma címzettjei számára is előreláthatóak legyenek.
A Btk.-felsorolásban nem szereplő, egyéb kábítószerek mennyiség-meghatározása esetében a jogalkotó a támadott jogszabályban egy olyan absztrakt mércét alkotott, amelynek célja, hogy a különböző típusú és összetételű kábítószerek mindegyike esetén általánosan alkalmazható legyen
Az Alkotmánybíróság megvizsgálta a szabályozás jogalkotói indokát és arra a következtetésre jutott, hogy egyes, a Btk.-ban nevesített kábítószerek régóta azonosított, a leggyakrabban előforduló kábító hatású anyagok, amelyek összetétele állandóságot tükröz, ezért esetükben nem volt akadálya annak, hogy a mennyiségüket a jogalkotó számszerűsítse, figyelemmel az olykor több évtizedes joggyakorlatra.
A felsorolásban nem szereplő, egyéb kábítószerek mennyiség-meghatározása esetében azonban a jogalkotó a támadott jogszabályban egy olyan absztrakt mércét alkotott, amelynek célja, hogy a különböző típusú és összetételű kábítószerek mindegyike esetén általánosan alkalmazható legyen. Megfigyelhető nemzetközi tendencia ugyanis, hogy nagyon könnyen és gyorsan előállíthatóak olyan kábító hatású anyagok, amelyek a már kábítószernek minősülő anyagok kémiai összetételének megváltoztatása okán jogilag nem osztják az adott kábítószer sorsát, mégis hatásukban az eredeti szerhez nagyon hasonló hatást váltanak ki. Ezzel a kábítószer előállításban érdekelt szereplők időt nyernek, hiszen addig az időpontig, amíg a megváltozott összetételű szert a jogalkotó nem minősíti kábítószerré (vagy legalább új pszichoaktív anyaggá), addig büntetőjogilag egyáltalán nem, vagy csak jóval szűkebb körben értékelhető az új összetételű anyagokkal kapcsolatos tevékenység. Ennek következtében a jogalkotás konstans lépéskényszerben van és kénytelen folyamatosan kiegészíteni, módosítani a kábítószerek felsorolását tartalmazó jogforrásokat.
Az Alkotmánybíróság vizsgálata során figyelemmel volt a támadott rendelkezés további jellemzőjére, nevezetesen arra, hogy annak egy konkrét ügyben történő alkalmazása különleges szakértelmet kíván meg. Ennek megfelelőn a jogalkalmazóknak minden esetben szakértőt kell igénybe venniük annak megállapításához, hogy az adott ügyben fennállnak-e, ha igen milyen mértékben a bírói kezdeményezésekben kifogásolt fogalom elemeit alátámasztó tények. Másként fogalmazva, a Btk. 461. § (4) bekezdésének jogalkalmazói értelmezéséhez az ügyben kirendelt szakértő(k) véleménye biztosítja a természettudományos megalapozást. Ezzel együtt az Alkotmánybíróság azt is hangsúlyozta, hogy a kifogásolt mennyiség-fogalom értelmezését azonban a büntetőügyekben eljáró jogalkalmazó szervek, végső soron pedig a bíróság végzi el.
Az Alkotmánybíróság utalt arra is, hogy a jogállamiság alkotmányos elvéből nem következik, hogy kizárólag a részletekre kiterjedő szabályozási mód felel meg az egyértelműség követelményének. Sőt, sokszor éppen az általános jellegű – és nem a részletező – szabályozás segíti elő a jogbiztonságot. Ugyanis bizonyos, folytonos változásnak kitett életviszonyok, körülmények kimerítő vagy túlzottan konkrét szabályozása következtében előfordulhat, hogy a jogszabály hatályát olyan helyzetekre is ki kell terjeszteni, amelyre a jogalkotó eredetileg nem gondolhatott, ez pedig a sorozatos jogszabályváltozások kényszere folytán veszélyt jelentene a jogbiztonságra.
Jelen esetben az AB értékelése szerint a mérce általános megfogalmazásával a jogalkotó egyfelől azt akarta biztosítani, hogy az univerzálisan használható legyen a különféle kábítószerek esetében és ne legyen szükség annak módosítására, az újabb anyagok kábítószernek történő minősítésével egyidejűleg. Másfelől az általános – és átlagot középpontba állító – megfogalmazással válik a mennyiség-meghatározás objektívvé, hiszen a kábítószer mennyisége nem a konkrét elkövető személyes tulajdonságaitól, a kábítószer konkrét használati módjától függ.
A szabályozás indokait is figyelembe véve tehát az Alkotmánybíróság megállapította, hogy önmagában nem kifogásolható alkotmányosan az, hogy bizonyos kábítószerek mennyiségének meghatározásához a jogalkotó olyan szabályt alkotott, amely nem konkrét tömegértékben határozza meg a számítás alapját, hanem egy absztrakt mércét használ.
[htmlbox BDT]A bírák által felvetett pontosabb meghatározással összefüggésben az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a kifogásolt rendelkezés nem minősül értelmezhetetlen jogszabálynak, hiszen olyan fogalmakat használ, amelyek a kábítószer mennyiségének meghatározásában kompetenciával rendelkező szakértők, valamint a bíróságok számára megfelelően értelmezhetők. Ahogy az Alkotmánybíróság többször, következetesen leszögezte: a sérelmezett jogszabály tartalmának homályossága, ellentmondásossága, bizonytalansága csak abban az esetben alaptörvény-ellenes, ha a normatartalom tisztázatlanságának feloldására a bíróságok jogszabály-értelmezése már nem elegendő. Az Alkotmánybíróság megítélése szerint azonban a támadott jogszabályi rendelkezés megfogalmazás-módja nem gátja annak, hogy a jogalkotó által részletesen meg nem határozott fogalmakat a jogalkalmazók – figyelemmel a természettudományos megalapozást szolgáló szakvéleményekben foglaltakra – tartalommal töltsék ki, illetve értelmezzék.
Az Alkotmánybíróság tehát úgy ítélte meg, hogy a bírói kezdeményezésekben kifogásolt rendelkezés nem sérti a jogállamiság követelményét, ezért a bírói kezdeményezéseket elutasította.
Az ügy előadó alkotmánybírája dr. Szívós Mária volt.
