AB: Méltányossági mérlegeléskor is biztosítandó a bírósági felülvizsgálat

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény 95./A § (2) bekezdése alaptörvény-ellenes, ezért azt megsemmisítette.

Ami az alapügyet illeti, a Szombathelyi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság két bírája bírói kezdeményezéssel fordult az Alkotmánybírósághoz (AB), álláspontjuk szerint ugyanis a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (Tny.) 95./A § (2) bekezdése ellentétes az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése szerinti tisztességes bírósági eljáráshoz, illetve a XXVIII. cikk (7) bekezdése szerinti jogorvoslathoz való alapvető joggal. Az Alkotmánybíróság a két ügyet a tartalmi egyezésre tekintettel egyesítette.

Az alapul fekvő ügyben a felperes kivételes árvaellátás megállapítása iránti kérelmet nyújtott be a Magyar Államkincstárhoz, amely a kérelmet elutasította. Az alperes határozatában hivatkozott a Tny. 95/A. § (2) bekezdésére, miszerint a határozata ellen kezdeményezett közigazgatási perben kizárólag az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvény 123. §-ában megjelölt semmiségi ok fennálltára lehet hivatkozni. Ezt követően a felperes kereseti kérelmet terjesztett elő az alperessel szemben, amelyben érdemben támadta az alperes határozatát, semmisségi okra azonban nem hivatkozott, mivel álláspontja szerint semmisségi ok nem is áll fenn.

A bírói kezdeményezést előterjesztő bíró az Alkotmánybíróság 39/1997. (VII. 1.) AB határozatára, illetve a 7/2013. (III. 1.) AB határozatra is hivatkozott. E határozatok szerint a közigazgatási határozatok törvényessége bírósági ellenőrzésének szabályozásánál alkotmányos követelmény, hogy a bíróság a perbe vitt jogokat és kötelezettségeket érdemben elbírálhassa. A hatékony jogvédelem megléte attól függ, hogy a bíróság mit vizsgálhat felül, és a közigazgatási határozatok törvényességének bírói ellenőrzése nem korlátozódhat a formális jogszerűség vizsgálatára.

A döntés indokai

Az Alkotmánybíróság mindenekelőtt arra emlékeztetett, hogy az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdése alanyi jogot keletkeztet a jogorvoslat igénybevételére mindenki számára, aki a döntés folytán jogát vagy jogos érdekét sértve érzi. A jogalkotó a különböző eljárásokra irányadó törvényi szabályozásokban határozza meg az igénybe vehető jogorvoslati lehetőségeket és azok igénybevételének a módját, azonban a jogorvoslathoz való jog tekintetében az Alkotmánybíróság gyakorlata számos követelményt határozott meg, amelynek meg kell felelnie a jogorvoslati rendszernek. A jogorvoslat egyik elemeként az AB az érdemi, ügydöntő döntések tekintetében a más szervhez vagy ugyanazon szervezeten belüli magasabb fórumhoz fordulás lehetőségének biztosítását rögzítette, amelyhez a közigazgatási döntések vonatkozásában társult a bírói út rendelkezésre állásának követelménye is. További elemként határozta meg az Alkotmánybíróság a jogorvoslati fórum abbéli képességét, hogy a sérelmezett döntést felülvizsgálja, és a sérelem fennállása esetén a döntés megváltoztatása vagy megsemmisítése (hatályon kívül helyezése) révén a sérelmet a döntésre visszaható módon orvosolja.

A jogorvoslat ténylegességének követelménye, vagyis az, hogy a jogorvoslati fórum képes legyen a jogsérelem orvoslására, két elemet foglal magában: egyrészt, hogy a jogorvoslati fórumrendszer igénybevételét nem gátolják-e jogszabályi előírások, másrészt, hogy milyen a jogorvoslat terjedelme. Feltétlen követelmény, hogy az eljáró fórum az eljárási szabályok által meghatározott keretek között a jogorvoslati eljárást lefolytassa, és a jogorvoslati kérelemben írtakat a jogszabályban foglaltak szerint érdemben megvizsgálja.

Az AB szerint önmagában a bírói út igénybevételének formális biztosítása nem elegendő az eljárási garanciák teljesedéséhez, hiszen az alkotmányos szabályban előírt garanciák éppen azt a célt szolgálják, hogy azok megtartásával a bíróság a véglegesség igényével hozhasson érdemi döntést. A tisztességes eljárás követelménye tehát magában foglalja a hatékony bírói jogvédelem igényét is.

A jelen ügy tárgyát képező kivételes árvaellátás kérelemre induló, bizonyos esetben hivatalból is megindítható hatósági eljárás eredményeként meghozott határozattal állapítható meg, amely döntés a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény szerinti közigazgatási cselekménynek minősül, ezért közigazgatási per tárgya lehet. Az ellátás megállapítása vagy annak elutasítása az ügyfél megélhetésének befolyásolása okán alkotmányjogilag érdemi döntésnek minősül. Hasonlóképpen a kivételes nyugellátás-emelés ügyében is érdemi döntést hoz a hatóság. A meghozott döntésekkel szemben közigazgatási úton jogorvoslatnak helye nincs, azokkal szemben közigazgatási per kezdeményezhető.

A közigazgatási szervek tevékenységével kapcsolatosan a jogállamiság elvéből fakadó követelmény a közigazgatás törvény alá rendeltségének követelménye, amit a bíróságoknak kell biztosítaniuk. Az ellenőrző eljárás során elkövetett jogsértés anyagi jogi vagy eljárásjogi lehet, és a bíróság a jogsértő közigazgatási cselekményt megváltoztathatja. Nincs helye megváltoztatásnak – többek között – a méltányossági jogkörben hozott közigazgatási cselekmény esetén, illetve feltétlen megsemmisítési ok a semmisség, az érvénytelenség, illetve a közigazgatási cselekmény nem létező jellege.

A jelen ügyben az AB megállapította, hogy a támadott rendelkezés szűkíti a vizsgálható hibák és az alkalmazható jogkövetkezmények körét. Gyakorlatilag csak a súlyos alaki hibák vizsgálhatók, az ügy érdeme, a megállapított tényállás és az anyagi jogi feltételek fennállása és értelmezése, illetve az eljárási szabályok betartása nem. Az AB álláspontja szerint a méltányosság ugyan széleskörű mérlegelést tesz lehetővé a hatóság számára, de ez nem jelentheti azt, hogy annak vizsgálata, miszerint a mérlegelés a jogszabályi keretek között maradt-e, bírósági kontroll nélkül maradhat.

Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a Tny. 95./A § (2) bekezdése szükségtelenül korlátozza a jogorvoslathoz való jogot, illetve a tisztességes bírósági eljáráshoz való jogot, ezért a  Tny. 95./A § (2) bekezdésének egészét megsemmisítette és a folyamatban lévő ügyekben az alkalmazását kizárta.

Az ügy előadó alkotmánybírája dr. Varga Zs. András volt.

---