AB: Nem alaptörvény-ellenes a gondnokság alá helyezési perekben a nyilvános ítélethirdetés

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Az Alkotmánybíróság elutasította a polgári perrendtartásról szóló törvény 5. § (3) bekezdése alaptörvény-ellenességének, illetve nemzetközi szerződésbe ütközésének megállapítása, alkalmazásának kizárása iránt előterjesztett indítványt. Az AB megállapította, hogy a Pp. rendelkezéseiből nem következik szükségképpen, hogy a gondnokság alá helyezéssel kapcsolatos perben eljáró bírónak a Pp. támadott bekezdése alapján a tárgyaláson meghozott határozatot a perbeli személyek személyes adatainak feltárásával kell nyilvánosan kihirdetnie. Megállapítható tehát, hogy az eljáró bírónak nem szükséges személyes adatot feltüntetnie a rendelkező részben, és a rendelkező rész szóbeli indokolására vonatkozó eljárási szabályok sem követelik meg a személyes adatok szükségképpeni közlését. A döntéshez Czine Ágnes, Juhász Imre, Salamon László és Varga Zs. András párhuzamos indokolást, míg Pokol Béla különvéleményt csatolt.

1. Az alapügy

A Budapesti II. és III. Kerületi Bíróság bírája szerint a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (Pp.) vonatkozó rendelkezése az Alaptörvény VI. cikk (2) bekezdésébe ütközik, mert sérti a tárgyalás során hozott határozatban szereplő természetes személyek személyes adatainak védelméhez fűződő jogát. A kérdés egy gondnokság alá helyezés iránti peres eljárásban merült fel az ügy érdemében hozott határozat kihirdetésével összefüggésben: a Pp. 5. § (2) bekezdése alapján a bíróság a nyilvánosságot kizárhatja a tárgyalásról, a Pp. 5. § (3) bekezdése ugyanakkor előírja, hogy a bíróságnak a tárgyalás során hozott határozatát minden esetben nyilvánosan kell kihirdetnie, tehát akkor is, ha egyébként a nyilvánosságot a Pp. 5. § (2) bekezdése alapján a tárgyalásról kizárta.

A bíró szerint a gondnokság alá helyezés iránti perekben a tárgyalás során hozott határozatok jellemzően tartalmaznak az alperesre vonatkozó, azonosításra alkalmas adatot (születési név, születési hely, idő, anyja neve, lakcíme, bankszámlája adatait). A határozat kihirdetésekor ezért a hallgatóság, a sajtó tudomására jut a fél összes személyes, hozzátartozóinak és ingatlanának adata, valamint az egészségi állapotára vonatkozó adatok. Az indítványozó meggyőződése szerint a személyállapoti perekben az ügyfelek személyes adatainak megismeréséhez nem fűződik közérdek, ezért a Pp. 5. § (3) bekezdésének az a rendelkezése, amely kivételt nem engedve szabályozza a tárgyaláson hozott határozatok nyilvánosságát, alaptörvény-ellenes.

2. Az AB-döntés indokai

Az Alkotmánybíróság (AB) az ügy érdemében elsőként azt vizsgálta, hogy a Pp. 5. § (3) bekezdése sérti-e az Alaptörvény VI. cikk (2) bekezdését, amely szerint mindenkinek joga van személyes adatainak védelméhez. Ezzel összefüggésben az Alkotmánybíróság már korai gyakorlatában hangsúlyozta, hogy a személyes adatok védelméhez való jogot nem hagyományos védelmi jogként értelmezi, hanem annak aktív oldalát is figyelembe véve, információs önrendelkezési jogként. Az Alkotmánybíróság e gyakorlatát megerősítve a 11/2014. (IV. 14.) AB-határozatban rámutatott, hogy „[a] »személyes adat« minden esetben az ember magán- és családi életéről szóló információ; így a jog lehetővé teszi az ember számára, hogy magán- és személyes életéről szóló információkkal kizárólag maga rendelkezzék: amiből következik, hogy korlátozása az alapjog-korlátozás feltételei szerint megengedett. Az önrendelkezés akkor lehetséges, ha minden ember maga dönti el, hogy saját magáról – magánéletéről (ami a saját élete) és családi életéről – milyen ismeretet oszt meg és kivel.”

A gondnokság alá helyezéssel kapcsolatos perben az eljáró bírónak nem szükséges személyes adatot feltüntetnie a rendelkező részben, és a rendelkező rész szóbeli indokolására vonatkozó eljárási szabályok sem követelik meg a személyes adatok szükségképpeni közlését

Az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló törvény (Infotv.) 3. § 2. pontja szerint személyes adat az érintettel kapcsolatba hozható adat – különösen az érintett neve, azonosító jele, valamint egy vagy több fizikai, fiziológiai, mentális, gazdasági, kulturális vagy szociális azonosságára jellemző ismeret –, valamint az adatból levonható, az érintettre vonatkozó következtetés. Az Infotv. 3. § 3. pont b) alpontja szerint különleges adat az egészségi állapotra, a kóros szenvedélyre vonatkozó személyes adat, valamint a bűnügyi személyes adat.

Az Alkotmánybíróság gyakorlatában hangsúlyozta, hogy a különleges adatokat kizárólag az érintett kifejezett írásbeli hozzájárulásával lehet kezelni. Ha az érintett cselekvőképtelensége folytán nem tudja hozzájárulását adni adatai kezeléséhez, az érintett vagy más személy létfontosságú érdeke, katasztrófa- vagy szükséghelyzet elhárítása és megelőzése indokolhatja a cselekvőképtelen személyes adatainak szükséges mértékű kezelését. Más esetekben közösségi érdek (bűnüldözés, menekültügy) szükségessé teheti bizonyos különleges adatok kötelező kezelését. Az ilyen adatkezelést azonban csak törvény rendelheti el, a megfelelő garanciák biztosításával.

Az AB tekintettel volt arra is, hogy a tárgyalás nyilvánossága az igazságszolgáltatás egyik kiemelt alapelve: a tárgyalás nyilvánossága és a bírósági döntés nyilvános kihirdetése biztosítja a társadalom részéről az igazságszolgáltatás működésének ellenőrzését.

A jogalkotó a személyes adatok védelmének ad elsőbbséget. A Pp. 5. § (2) bekezdése a tárgyalás nyilvánosságának korlátozását lehető tevő szabályokat tartalmaz. Eszerint „[a] bíróság a nyilvánosságot indokolt határozatával az egész tárgyalásról vagy annak egy részéről kizárhatja, ha az minősített adat, üzleti titok vagy külön törvényben meghatározott más titok megőrzése végett feltétlenül szükséges. A bíróság a nyilvánosságot a közerkölcs védelmében, kiskorú védelmében, valamint az ügyfél kérelmére abban az esetben is kizárhatja, ha az a fél személyiségi jogainak védelme érdekében indokolt. A bíróság a nyilvánosságot különösen indokolt esetben a tárgyalás tanúkihallgatással érintett részéről akkor is kizárhatja, ha a tanú adatainak zárt kezelését rendelte el, és a zárt tárgyaláson történő meghallgatás a tanú, illetve hozzátartozója életének, testi épségének a megóvása érdekében feltétlenül szükséges.” Ám a Pp. 5. § (2) bekezdése nem vonatkozik a tárgyaláson hozott határozatok nyilvános kihirdetésére.

A Pp. 5. § (3) bekezdése ugyanis korlátozást nem engedve mondja ki, hogy „[a] bíróság a tárgyalás során hozott határozatát nyilvánosan hirdeti ki”. A szabályozás indoka, hogy a bíróságok döntéshozatala felett ne szűnhessen meg teljes egészében a társadalmi kontroll. Ezekben az esetekben ugyanis az ítélethirdetés nyilvánossága az egyetlen biztosítéka annak, hogy a bíróságok eljárását a nyilvánosság kontrollja alá lehet vetni, megakadályozva a tisztességtelen, részrehajló eljárások lefolytatásának a lehetőségét. Az Alkotmánybíróság ezért megállapította, hogy a gondnokság alá helyezés iránti perekben a Pp. 5. § (3) bekezdése az Alaptörvény VI. cikk (2) bekezdéséből fakadó – a bírósági eljárásban résztvevő személyek – személyes adatainak védelméhez fűződő joga szükséges korlátozásának minősül.

Az Alkotmánybíróság a korlátozás arányossága megítélésekor azt vizsgálta, hogy az eljáró bíróságnak a perben meghozott ítélet nyilvános kihirdetése során mennyiben kell a nyilvánosság elé tárnia az érintettek személyes adatait.

A Pp. rendelkezései előírják, hogy a bírónak az ítélet rendelkező részét fel kell olvasnia. Azt azonban a Pp. nem írja elő, hogy a rendelkező résznek mit kell tartalmaznia. A bírói gyakorlat szerint a rendelkező részből egyértelműen ki kell derülnie, hogy a bíróság milyen döntést hozott a kereset (viszontkereset) tárgyában. A Pp. 218. § (3) bekezdése előírja az eljáró bíróság számára, hogy a rendelkező rész felolvasása után a döntést röviden indokolni kell. Az, hogy mi ennek az indokolásnak a konkrét tartalma, illetve, hogy az indokolás mennyiben részletekbe menő, jelentős mértékben az eljáró bírón múlik. A kifejtettek alapján az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a Pp. rendelkezéseiből nem következik szükségképpen, hogy a gondnokság alá helyezéssel kapcsolatos perben eljáró bírónak a Pp. 5. § (3) bekezdése alapján a tárgyaláson meghozott határozatot a perbeli személyek személyes adatainak feltárásával kell nyilvánosan kihirdetnie. Megállapítható tehát, hogy az eljáró bírónak a Pp. rendelkezései alapján nem szükséges személyes adatot feltüntetnie a rendelkező részben, és a rendelkező rész szóbeli indokolására vonatkozó eljárási szabályok sem követelik meg a személyes adatok szükségképpeni közlését. A Pp. támadott rendelkezésén alapuló nyilvános határozathirdetés követelménye ezért önmagában nem eredményezi a perbeli személyek személyes adatok védelméhez fűződő jogának aránytalan korlátozását, és az alapvető jog sérelmét.

Az Alkotmánybíróság ezt követően azt vizsgálta, hogy a Pp. 5. § (3) bekezdése sérti-e az indítványban megjelölt nemzetközi szerződés hivatkozott rendelkezését. Az Emberi Jogok Európai Egyezményének (EJEE) 6. cikk 1. pontja kifejezetten előírja, hogy az ítéletet nyilvánosan kell kihirdetni, ugyanakkor a tárgyalóterembe történő belépést meg lehet tiltani a sajtónak és a közönségnek a tárgyalás teljes időtartamára, vagy egy részére annyiban, amennyiben egy demokratikus társadalomban ez az erkölcsök, a közrend, illetőleg a nemzetbiztonság érdekében szükséges, ha e korlátozás kiskorúak érdekei, vagy az eljárásban résztvevő felek magánéletének védelme szempontjából szükséges, illetőleg annyiban, amennyiben ezt a bíróság feltétlenül szükségesnek tartja, mert úgy ítéli meg, hogy az adott ügyben olyan különleges körülmények állnak fenn, melyek folytán a nyilvánosság az igazságszolgáltatás érdekeit veszélyeztetné.

Az EJEB (Emberi Jogok Európai Bírósága) az EJEE 6. cikk 1. bekezdésével összefüggésben rendszerint azt hangsúlyozza, hogy a bírósági eljárás nyilvánossága biztosítja a társadalmi ellenőrzést a bíróságok döntéshozatala felett. Az EJEB egy gyermekelhelyezés iránti per nyilvánosságával összefüggésben hangsúlyozta: indokolt, hogy ezeket a tárgyalásokat a bíróság zárt tárgyaláson és az ítélet kihirdetésének mellőzésével folytassa le. A nyilvánosság kizárása ugyanis ilyen esetekben biztosítja a gyermek és a felek magánszférájának a védelmét. Az ítélet nyilvános kihirdetése pedig veszélyeztetné eme célok elérését. Az adott ügyben az EJEE 6. cikk 1. bekezdésének célja azáltal érvényesült, hogy a bíróság által meghozott ítéletet az érdekeltek teljes egészében megismerhették, továbbá a bíróság az ítéleteit anonimizált formában rendszeresen közzéteszi, biztosítva ezáltal, hogy a nyilvánosság megismerje az ítélkezési tevékenyégét. (B. és P. kontra Egyesült Királyság) Egy másik gyermekelhelyezés iránti perben azonban az EJEB egyezménysértőnek találta az ítélet kihirdetésének elmaradását, mert azt később sem hozták nyilvánosságra (Moser kontra Ausztria)

Az EJEB gyakorlata alapján az AB arra a megállapításra jutott, hogy az ítélet nyilvános kihirdetésének követelménye a tisztességes eljáráshoz való jognak feltétlen érvényesülést célzó garanciája. Az EJEB a nyilvános kihirdetés elmaradását kizárólag akkor fogadja el, ha a bírósági eljárást követően biztosítottak olyan garanciák, amelyek révén az EJEE 6. cikk 1. bekezdésének célja megvalósul. Figyelemmel az EJEB gyakorlatára, a tárgyalás során hozott határozat nyilvános kihirdetését kizárólag akkor mellőzhetné a bíróság, ha az eljárást követően biztosított volna a határozat bárki által történő megismerhetősége. Márpedig a Pp. XVIII. Fejezetének hatálya alá tartozó eljárások tekintetében a Pp. 119. § (9) bekezdése kizárja, míg a Bszi. 163. § (2) bekezdés b) pontja a fél döntésétől teszi függővé, hogy a határozatok bárki által megismerhetők legyenek, ez alapján pedig a testület a bírói kezdeményezést elutasította.

Az ügy előadó alkotmánybírája Czine Ágnes volt.

---