AB: Nem mindenféle megkülönböztetés alaptörvény-ellenes

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Az Alkotmánybíróság elutasította a Kúria adóbírsággal kapcsolatos ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt. Az AB szerint bár a konkrét adóügyben támadott bírósági jogértelmezés kétségtelenül megkülönböztetést jelent, de nem minősül alaptörvény-ellenes diszkriminációnak, mivel a megkülönböztetett jogalanyokat nem azok sérülékenysége, kiszolgáltatottsága, kirekesztettsége, személyiségének lényegét meghatározó alaptulajdonsága, identitása miatt éri, illetve ilyen kirekesztő hatást nem eredményez. A döntéshez Juhász Imre és Salamon László párhuzamos indokolást csatoltak.

1. Az alapügy

A panaszos jogi személy a panasszal támadott ítélet alapjául szolgáló eljárásokban felperesként vett részt, amelyekben az eljáró bíróságok a Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV) által meghozott határozatok megállapításainak felülvizsgálatát végezték el. Az ügy előzménye, hogy a NAV jogelődjeként működő Vám- és Pénzügyőrség egyik szervezeti egysége, a Regionális Ellenőrzési Központ Székesfehérvár (REK) – az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (Art.) 87. § (1) bekezdés a) pontja alapján – bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést végzett a panaszosnál, amelynek eredményeként 14 747 forint (Ft) késedelmi pótlék megfizetésére kötelezte azt, valamint 7 061 000 Ft adókülönbözet állapított meg a javára. Mivel a határozattal szemben a panaszos kft. nem fellebbezett, az jogerőre emelkedett.

Ezt követően a későbbi alperes, az adóhatóság elnöke utasítást adott, hogy a NAV Központi Hivatala Felülellenőrzési Főosztálya (NAV KHFF) a kft.-nél végezzen felülellenőrzést. Ennek eredményeként a NAV KHFF elsőfokú közigazgatási határozatával a REK korábbi határozatát megváltoztatta és 61 530 000 Ft energiaadó, 30 765 000 Ft adóbírság, 18 506 943 Ft késedelmi pótlék, valamint 50 000 Ft mulasztási bírság, azaz mindösszesen 110 851 943 Ft megfizetésére kötelezte a kft.-t. A határozat alapja az az adóhatósági megállapítás volt, hogy a vizsgált panaszos a miskolci telephelyén tárolt, feldolgozott és onnan értékesített barna- és feketekőszén vonatkozásában nem minősült az energiaadóról szóló 2003. évi LXXXVIII. törvény (Eatv.) 2. § 19. pontja szerinti termelőnek, mert az ott tárolt aknaszén feldolgozását nem maga végezte, hanem azt alvállalkozói szerződés keretében egy bt.-vel végeztette el, így a NAV szerint a termelőt megillető, az energiaadó megfizetése alól mentességre nem volt jogosult. A panaszos kft. fellebbezése folytán másodfokon eljárt NAV-elnök az elsőfokú határozatot helybenhagyta.

Az indítványozó keresetet nyújtott be a Fővárosi Törvényszékhez, amely az ítéletében a felperes keresetének helyt adott, és a NAV elnökének határozatát az elsőfokú adóhatósági határozatra is kiterjedően az energiaadó adókülönbözet és az ehhez tartozó késedelmi pótlék és adóbírság részében hatályon kívül helyezte, és e körben az adóhatóságot új eljárásra kötelezte. A bíróság szerint az Eatv. fogalom-meghatározásának az a része, miszerint „termelőnek” azt kell tekinteni, aki a szén feldolgozását gazdasági tevékenység keretében végzi, nem jelenti azt, hogy termelő csak az lehetne, aki e tevékenységet saját erőforrásai alapján, saját telephelyén, saját eszközeivel, illetve munkavállalóival végzi, ilyen kitétel a fogalom-meghatározásban nem szerepel. Ennek megfelelően termelő az, aki a feldolgozást saját kockázatára végzi vagy valamilyen jogviszonyban mással végezteti.

A törvényszéki döntés ellen az alperes felülvizsgálati kérelmet nyújtott be a Kúriához. Utóbbi a felülvizsgálati kérelemnek helyt adott, és az ítélet támadott részét hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot e körben új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. Kifejtette, hogy a bt. a saját tulajdonában álló telephelyen részben a saját eszközeivel, saját gazdasági tevékenysége keretében végzett feldolgozói tevékenységet. E tekintetben irreleváns, hogy a bt. ezt milyen polgári jogviszony alapján, kinek a tulajdonában álló szénnel tette, csak annak van jelentősége, hogy e tevékenységet ténylegesen ő, nem pedig a panaszos-felperes kft. végezte. Mivel pedig e szabály kógens, azt nem lehet kiterjesztően értelmezni.

Korabeli szénbányászat – változó idők. Az AB arra a megállapításra jutott, hogy az a bírósági jogértelmezés, miszerint egy adott cég által annak saját munkavállalóival végeztetett feldolgozás esetében a szén feldolgozására utasítást adó természetes vagy jogi személy termelőnek, alvállalkozó bevonása esetében viszont energiakereskedőnek minősül, kétségtelenül megkülönböztetést jelent, de nem minősül alaptörvény-ellenes diszkriminációnak, mivel a jogalanyokat a megkülönböztetés nem a személyiségük lényegét meghatározó alaptulajdonsága vagy identitása miatt éri

Ennek alapján a megismételt eljárásban a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság újabb ítéletével az alperes határozatát az adóbírság és a késedelmi pótlék részében hatályon kívül helyezte és e körben az alperes adóhatóságot új eljárásra utasította, ezt meghaladóan, vagyis az adóhiány megállapítása és az annak megfizetésére kötelezés tekintetében a felperes keresetét elutasította. Az elsőfokon jogerős döntés a Kúria végzésének indokolásával megegyezően immár megállapította a felperes energiakereskedői mivoltát, így azt, hogy a harmincezer tonna feldolgozott és értékesített szénmennyiség tekintetében az indítványozó nem minősülhet termelőnek, azaz termelői energiaadó-mentesség nem illeti meg, következésképpen az adóhiányt a NAV jogszerűen állapította meg. Tekintettel azonban arra, hogy az így eladott szén vevője, egy azóta jogutód nélkül megszűnt kft. ezen szénmennyiség után ténylegesen megfizette az energiaadót, és az a költségvetésbe befolyt –amit a megszűnt cég már visszaigényelni sem tud mint tartozatlan fizetést, így az államot emiatt kár nem érte –, az adóbírságra és a késedelmi pótlékra vonatkozó közigazgatási hatósági határozati rendelkezéseket a bíróság hatályon kívül helyezte, és ezek tekintetében az adóhatóságot új eljárásra kötelezte. Az újabb ítélet ellen mind a felperes kft., mind az alperes adóhatóság felülvizsgálati kérelmet nyújtott be a Kúriához. A kérelemhez kötöttség keretei között a Kúria ezúttal maga hozta meg a szerinte jogszerű döntést, így az ítéletet hatályon kívül helyezte, az alperes adóhivatal határozatát pedig oly módon változtatta meg, hogy a felperes terhére megállapított adóbírságot törölte, egyebekben a felperes keresetét elutasította. Összességében az ügy úgy zárult le, hogy az indítványozónak a NAV által megállapított adóhiányt, valamint annak késedelmi kamatait meg kell fizetnie, az adóbírságot viszont nem.

Az indítványozó, a per egykori felperese, az Abtv. 27. §-a szerinti alkotmányjogi panaszában a Kúria ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte. A panaszos elsődlegesen az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében foglalt tisztességes bírósági eljáráshoz való jogának megsértését állította megfelelő indokolás hiányában. Sérülni vélte ezen kívül az Alaptörvény XV. cikk (2) bekezdésében szabályozott hátrányos megkülönböztetés tilalmát, és mivel a költségvetést ténylegesen kár nem érte, ezért az arányos közteherviselésnek az elvét is, mivel szerinte az eljárás úgynevezett konfiskatórius tulajdonelvonást eredményezett.

2. Az AB-döntés indokai

Alkotmánybíróság mindenekelőtt az Alaptörvény XXVIII. cikke szerinti panaszelemet vizsgálta meg, amellyel kapcsolatban megállapította, hogy téves a panaszos ama hivatkozása, miszerint a Kúria végzésében nem indokolta meg, miért minősült a felperes indítványozó a nem saját maga által feldolgozott szén vonatkozásában energiatermelő helyett energiakereskedőnek. A Kúria ugyanis érdemi indokát adta annak, hogy miért tartotta tévesnek a törvényszék jogértelmezését, így a tisztességes eljáráshoz való jog az indokolás hiánya miatt nem sérült; az pedig, hogy eme értelem – a törvényszék által adottal szemben – hátrányos az indítványozóra nézve, nem alkotmányossági kérdés.

Ezt követően az Alkotmánybíróság a tulajdonhoz való jog sérelmére történő indítványozói hivatkozás megalapozottságát vizsgálta meg, amellyel kapcsolatban az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az Alaptörvény XIII. cikkében biztosított tulajdonhoz való jogot a hivatkozott bírósági döntések nem sértették meg. Az indítványozó által hivatkozott 61/2006. (XI. 15.) AB-határozat indokolása pusztán arról rendelkezett, hogy a megadóztatott személy jövedelmi és vagyoni viszonyaival arányban nem álló adófizetési kötelezettség megállapítása alkotmányellenes lehet. Jelen esetben ilyen konfiskatórius, az adózó (egy nagy árbevétellel rendelkező jogi személy) jövedelmi és vagyoni viszonyaival arányban nem álló adófizetési kötelezettség előírásáról nincs szó. A panaszos e körben elsősorban azért tartja a tulajdonhoz való – az Alaptörvényben biztosított – jogot sértő módon alaptörvény-ellenesnek a támadott bírósági döntéseket, mivel azok úgy állapítanak meg számára energiaadó-fizetési kötelezettséget, hogy az adott mértékű adót más cég korábban már befizette, és az – mivel azóta megszűnt – ezen összeget nem is tudja már visszaigényelni. Az azonban ettől független kérdés, hogy magát a panaszos adózót jogosan terheli-e adófizetési kötelezettség. Az AB szerint a panaszosnak egyéniesített, törvényben meghatározott adófizetési kötelezettsége keletkezett, amely független bármely más jogalany hasonló adóalapra vonatkozó fizetési kötelezettségétől.

Végül az Alkotmánybíróság az Alaptörvény XV. cikk (2) bekezdésével kapcsolatos panaszelemet vizsgálta meg. Eme alaptörvényi rendelkezés értelmében „Magyarország az alapvető jogokat mindenkinek bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, fogyatékosság, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül biztosítja”. Jelen ügy vonatkozásában elvileg is csak az „egyéb helyzet” szerinti sérelem vetődhet fel, amely fordulat arra nyújt garanciát, hogy az előre nem látható, de a felsorolásban szereplő tulajdonságokhoz döntő hasonlóságot mutató helyzetben élő személyeket se érhesse hátrányosan sújtó különbségtétel. Ez a fordulat ad lehetőséget az Alkotmánybíróságnak arra, hogy a társadalom aktuális változásaira időszerűen reagálva mindig maga határozhassa meg, melyek a társadalom sérülékeny csoportjai, vagyis mely csoporthoz tartozók tekinthetők kiszolgáltatottnak, kirekesztettnek, illetve folyamatos, és indokolatlan hátránnyal sújtottaknak.

A jelen ügyre vonatkoztatva az AB arra a megállapításra jutott, hogy az a bírósági jogértelmezés, miszerint egy adott cég által annak saját munkavállalóival végeztetett feldolgozás esetében a szén feldolgozására utasítást adó természetes vagy jogi személy termelőnek, alvállalkozó bevonása esetén ellenben energiakereskedőnek minősül, kétségtelenül megkülönböztetést jelent, de nem jelent a fentiek értelmében alaptörvény-ellenes hátrányos megkülönböztetést, azaz diszkriminációt, mivel e megkülönböztetés a megkülönböztetett jogalanyokat nem azok sérülékenysége, kiszolgáltatottsága, kirekesztettsége, személyiségének lényegét meghatározó alaptulajdonsága, identitása miatt éri, illetve ilyen kirekesztő hatást nem eredményez. Mindezek alapján az AB a panaszt elutasította.

Az ügy előadó alkotmánybírája Pokol Béla volt.

---