AB: Nem sérti a visszaható hatály tilalmát az adóregisztrációs eljárás

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Az Alkotmánybíróság elutasította az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (Art.) 214. § (1) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítására irányuló bírói kezdeményezést. Az AB megítélése szerint az Art. eljárási típusú jogszabály, a támadott rendelkezésben nem ismerhető fel tiltott visszaható hatály: a jogszabály a kihirdetését megelőző időre nem állapít meg kötelezettséget, és nem nyilvánít valamely magatartást jogellenessé. A döntéshez Stumpf István csatolt különvéleményt.

1. Az alapügy

Az indítványra okot adó ügy felperese 2009. április 10-étől 2011. december 10-éig egy kft.-nek volt a vezető tisztségviselője. A kft.-vel szemben 2012. április 12-én felszámolási eljárás indult, és a kft. 2014. február 19-én megszűnt. Ekkor a társaságnak tízmillió forintot meghaladó adótartozása volt.

Az egyes adótörvények és az azzal összefüggő egyéb törvények módosításáról szóló 2011. évi CLVI. törvény 293. §-a 2012. január 1. napjával módosította az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvényt (Art.), amely kiegészült az adóregisztrációs eljárás szabályait tartalmazó 24/C.-24/E. §-okkal. Ennek lényege, hogy az adóhatóság a cégbejegyzésre kötelezett adózók adószámát már nem automatikusan állapítja meg, hanem az adózói előéletet vizsgáló eljárás lefolytatását követően, ha nem állnak fenn a kérelmezővel szemben az Art.-ben rögzített kizáró okok. A jogszabály alapján, ha meghatározott adózói előélettel, viszonylag jelentős adótartozás felhalmozásában közreműködéssel rendelkező magánszemélyt kísérelnek meg bejelenteni vezető tisztségviselőként vagy a törvény szerinti szavazati joggal rendelkező tagként, akkor az akadályozni fogja az adószám megállapítását. Az adóregisztrációs eljárás során vizsgálandó adótartózás összeghatára 2012. január 1-jét követően – a felperes vonatkozásában – tizenötmillió forint volt, amelyet a későbbi módosító törvény 7. § (1) bekezdése 2016. január 1-jei hatállyal ötmillió forintra szállított le.

Egy másik kft. tagjai személyében 2016. június 6-án változás következett be, az új egyedüli tag az indítványra okot adó konkrét ügy felperese lett, amelyről az adóhatóság a változás bejegyzésének napján, 2016. június 15-én szerzett tudomást. A Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV) mint elsőfokú hatóság az adóregisztrációs eljárás lefolytatását követően a felperes tekintetében akadály fennállását állapította meg, és harminc napos határidő tűzésével felszólította az adózót ennek elhárítására. A felperes 2016. július 5-én kérelmet terjesztett elő az adóhatósághoz az Art. 24/D. § (3) bekezdése alapján. Álláspontja szerint az Art. 24/C. §-a a jogviszonya megszűnésekor még nem volt hatályban, a jogalkotó az érintett jogszabály alkalmazását a folyamatban levő ügyekre nem rendelte el. Hivatkozott továbbá arra, hogy érintettség megállapításához az adótartozás összegének a tizenötmillió forintot kellett meghaladnia, amely rendelkezés az adótartozást felhalmozó kft. megszűnésének napján is hatályban volt. Az új, ötmillió forintos összeghatár tekintetében álláspontja szerint az a 2016. január 1-je előtti időszakra nem érvényesíthető.

Az első fokon eljáró adóhatóság határozatában a felperes kérelmét elutasította, a másodfokú adóhatóság pedig az elsőfokú határozatot helybenhagyta. A felperes az alperesi adóhatóság határozatával szemben közigazgatási határozat felülvizsgálata iránti keresetet terjesztett elő, és keresetének indokolásában arra hivatkozott, hogy az alperes az eljárása során olyan jogszabályt alkalmazott, amely sérti a jogállamiság egyik fontos alkotóelemét, a jogbiztonságot, valamint a visszaható hatály tilalmába is ütközik.

A bírói kezdeményezés szerint a felek között folyamatban lévő perben vita tárgyát képezi, hogy a 2016. január 1. napjával módosított Art. 24/C.-24/E. §-ok adóregisztrációs eljárásra vonatkozó szigorított rendelkezéseit a hatályba lépés előtti lezárt jogviszonyokra is alkalmazni kell-e. A bírói kezdeményezés utalt arra, hogy az Alkotmánybíróságnak szükséges állást foglalnia arról, hogy az indítvánnyal érintett rendelkezések „ítélt dolognak” minősülnek-e. Az Alkotmánybíróság korábban már a 3045/2017. (Ill. 20.) AB-határozatában alkotmányossági vizsgálat alá vonta ugyanis a módosító törvény 146. § (2) bekezdését, és az alaptörvény-ellenességének megállapítására irányuló alkotmányjogi panaszt elutasította. Szintén eme határozatában az Art. 24/C. § (2) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítására irányuló, az Alaptörvény XXVIII. cikk (4) bekezdésévei összefüggésben előterjesztett alkotmányjogi panaszt, valamint a mulasztással előidézett alaptörvény-ellenesség fennállásának megállapítására irányuló indítványt visszautasította.

Az AB szerint az Art. 214. § (1) bekezdése az adóregisztrációs eljárásban bekövetkezett változást csak a hatályba lépését követően indult eljárásokban (új adózó vagy új személy bejelentése) írja elő alkalmazni

A bíróság szerint nem állapítható meg ítélt dolog fennállta, mivel az Alkotmánybíróság az Art. vizsgált rendelkezéseit nem a tiltott visszaható hatály kérdésével hozta összefüggésbe, hanem a jogszabály alkalmazására való felkészüléshez szükséges kellő idő követelményét vizsgálta.

A bíróság szerint a módosított Art. 24/C. § (2) bekezdés hátrányos tartalmú, tartalmát tekintve quasi büntetőjellegű szankció alkalmazását teszi lehetővé, tartalmát tekintve a büntető törvénykönyvben (Btk.) szabályozott foglalkozástól eltiltással azonos hatályú. Erre tekintettel szükségesnek mutatkozik, hogy a versenyjogi ügyekhez (szankciókhoz) hasonlóan az Alkotmánybíróság az adóregisztrációs eljárásban alkalmazható szankciók tekintetében is alkalmazhatónak ítélje meg az Alaptörvény XXVIII. cikk (4) bekezdését (visszaható hatályú büntető jogalkotás tilalma) mind az állampolgárok alapvető jogainak védelme érdekében, mind a jogállamiság védelme érdekében.

2. Az AB-döntés indokai

Az Alkotmánybíróság elsőként azt vizsgálta, ítélt dolog áll-e fenn a korábbi Abh.-ra tekintettel a módosító törvény 146. § (2) bekezdését illetően. Az Abh. szerint „a panasz alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés elbírálására irányul akkor, amikor azt veti fel, hogy az Art. módosított szabálya alkotmányosan tiltott visszaható hatályú-e.” Az Abh. megállapította, hogy „a Módtv. 146. § (2) bekezdése második fordulata értelmezhető úgy, hogy 2016. január 1-jét követően az adószám megállapítására irányuló kérelemnek akadálya az, ha az adózó vezető tisztségviselője a kérelem benyújtását megelőző 5 éven belül olyan adózó tagja volt, amelynek a csökkentett összeghatárok szerinti adótartozása állt fenn. A Módtv. 146. § (2) bekezdése nem zárja ki szövegszerűen azt, hogy a módosítás hatályba lépését megelőző 5 éven belüli jogviszonyokra is az Art. módosított és az adózóra a korábbinál hátrányosabb szabályát alkalmazni kell.” Az Abh. szerint „az indítványban kifogásolt rendelkezés által nem sérült alaptörvény-ellenesen a visszaható hatály tilalma, a törvényhely a hatálybalépése előtt létrejött jogviszonyokra nem vonatkozik, és a hatálybalépése előtti időre kötelezettséget sem állapít meg, kötelezettséget terhesebbé nem tesz, jogot visszaható hatállyal nem von el, illetve nem korlátoz, továbbá jogellenessé nem nyilvánít a hatályba lépése előtti időre valamely magatartást. A jogszabály csupán előre jelzi, hogy ha meghatározott adózói előélettel – viszonylag jelentős adótartozás felhalmozásában közreműködéssel – rendelkező magánszemélyt kísérelnek meg bejelenteni vezető tisztségviselőként vagy a törvény szerinti szavazati joggal rendelkező tagként, akkor az akadályozni fogja az adószám megállapítását. Valamely tisztség elnyerésének vagy betöltésének feltételeit meg lehet változtatni; ez nem a tiltott visszaható hatály kérdését veti fel, hanem a jogszabály alkalmazására való felkészüléshez szükséges kellő idővel hozható kapcsolatba {3209/2015. (XI. 10.) AB-határozat, Indokolás [48-[53]}.” A fentiek alapján az AB arra a megállapításra jutott, hogy az Abh. a módosító törvény 146. § (2) bekezdését a visszaható hatály tilalma elvének sérelmét állító részében érdemben bírálta el, és azt nem tartotta a tiltott visszaható hatályú rendelkezésnek.

Az Abh. ezen kívül eldöntötte azt a kérdést is, hogy az adóregisztrációs eljárásban az adószám kiadásának megtagadásáról vagy az adószám törléséről hozott döntés az Alaptörvény XXVIII. cikk (4) bekezdése alá vonható-e. Az Abh.-ban az Alkotmánybíróság megállapította: „az Art. 24/C. § (2) bekezdése az indítványban felhozott érvek alapján nem áll összefüggésben az Alaptörvény XXVIII. cikk (4) bekezdésével.”

Az Art. 214. § (1) bekezdésével összefüggésben a testület megállapította, hogy az azt határozza meg, hogy a hatályba lépett szabályokat kell-e a hatályba lépéskor már folyamatban lévő eljárásokban is alkalmazni. Az Art. e szabálya kimondja, hogy az új előírásokat „a hatályba lépést követően indult adóregisztrációs eljárásokban kell alkalmazni”, vagyis a korábban indult eljárásokban, ha még folyamatban vannak, nem. Az AB megítélése szerint az Art. eljárási típusú jogszabály, a támadott rendelkezésben nem ismerhető fel tiltott visszaható hatály: a jogszabály a kihirdetését megelőző időre nem állapít meg kötelezettséget, és nem nyilvánít valamely magatartást jogellenessé.

Ha valamely új jogszabálynak visszamenőleges hatálya van, az a jogszabály megjelenése előtt keletkezett jogviszonyok tömegének felülvizsgálatával jár, amely a jogbiztonság alkotmányos követelményét sérti, ilyen előírás ellenben nincs az Art. 214. § (1) bekezdésében. Az adóregisztrációs eljárás alkalmazásával nem a megjelenése előtt keletkezett jogviszonyokat vizsgálnak felül. Az adóköteles tevékenységet folytatni akaró adózó adószám megállapítása végett köteles az állami adó- és vámhatóságnál bejelentkezni, és az új adózó bejelentése esik adóregisztrációs eljárás alá. Az Art. 214. § (1) bekezdése az adóregisztrációs eljárásban bekövetkezett változást csak a hatályba lépését követően indult eljárásokban (új adózó vagy új személy bejelentése) írja elő alkalmazni. Mindezekre figyelemmel az Alkotmánybíróság az Art. 214. § (1) bekezdését támadó indítványt elutasította.

Az ügy előadó alkotmánybírája Varga Zs. András volt.

---