AB: Nem védi a hamis tényállítású szórólapot a véleménynyilvánítás szabadsága

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Az Alkotmánybíróság tanácsa elutasította az MSZP által a Fővárosi Ítélőtábla végzése ellen benyújtott alkotmányjogi panaszt, mivel az AB szerint az ítélőtábla döntése nem alaptörvény-ellenes módon korlátozta az indítványozó véleménynyilvánítási szabadságát. A döntéshez Stumpf István párhuzamos indokolást csatolt.

1. Az alapügy

Az ügy előzménye, hogy a Budapest Főváros XIV. kerületének egyéni választókerületi képviselőjelöltje 2017. április 4-én kifogást nyújtott be a Budapest Főváros XIV. Kerületi Helyi Választási Bizottsághoz (HVB) az MSZP szórólapjával összefüggésben, a választás és a választási eljárás alapelveinek, valamint az Alaptörvény rendelkezéseinek megsértésére hivatkozva.

Az MSZP által kiadott szórólap szó szerint idézte a Jeruzsálemi Szent Sír Lovagrend szabályzata 3. cikkelyének első mondatát, miszerint: „Természetéből, valamint szorosan vallási és karitatív céljaiból kifolyólag a Rend távol áll minden politikai jellegű mozgalomtól vagy intézménytől.” A szórólap tartalmazta, hogy a képviselőjelölt a Jeruzsálemi Szent Sír Lovagrend Magyarországi Helytartóságának titkára és kincstartója. Majd a szórólap következtetésképpen a képviselőjelöltről megállapította, „Esküt tett, hogy nem politizál!” „Megszegte esküjét!”

A kifogástevő állítása szerint az indítványozó által kiadott szórólap hamis állítása a választói akaratot úgy akarja befolyásolni, hogy rossz színben tünteti fel őt, mint képviselőjelöltet, megsérti törvényben biztosított emberi méltóságát, és hátrányos helyzetbe hozza őt szavahihetőségének megkérdőjelezésével. Kifogásában előadta, hogy a szórólapon szereplő idézet a Jeruzsálemi Szent Sír Lovagrend Statútuma szövegkörnyezetéből kiragadott részlet, amellyel a szórólap kiadója azt akarta közvetíteni a választópolgárok számára, hogy a képviselőjelölt, mint a Lovagrend tagja, nem vállalhatna képviselői feladatokat. A Statútum szerint azonban maga a Lovagrend nem folytat politikai tevékenységet, azaz nem delegál jelölteket. Ezért szerinte a szórólap ezzel nem csak a képviselőjelölt, hanem a vallási közösség méltóságát is megsértette.

A HVB részben helyt adott a kifogásnak és határozatában megállapította, hogy a szórólap sérti a választási eljárásról szóló 2013. évi XXXVI. törvény (Ve.) 2. § (1) bekezdés e) pontjában foglaltakat és eltiltotta a jogsértőt a további jogsértéstől. Az indítványozó fellebbezése folytán eljárt Fővárosi Választási Bizottság (FVB) a HVB-határozatot helybenhagyta. Az FVB határozatának indokolásában kiemelte, hogy a Rendre és a Rend tagjaira vonatkozó szabályok valóban eltérnek egymástól. Ahogy az a Rend magyarországi helytartójának állásfoglalásából kitűnik, a lovagrendi tagság nem érinti az állampolgár azon jogát, hogy választó és választható legyen, tehát nem tiltja a Rend tagjai számára, hogy politikai tevékenységet folytassanak.

Az MSZP bírósági felülvizsgálati kérelmet nyújtott be, amelynek nyomán a Fővárosi Ítélőtábla az FVB határozatát helybenhagyta. A bíróság szerint a valós tényállításokból (a lovagrend statútuma, a képviselőjelölt lovagrendben betöltött pozíciója) a szórólapon olyan következtetés jelenik meg, amely valótlan tényt tartalmaz: az a következtetés ugyanis, hogy a jelölt a lovagrendi tagságából eredően nem politizálhat, nem felel meg a valóságnak.

Az indítványozó a Fővárosi Ítélőtábla végzésével szemben nyújtott be alkotmányjogi panaszt, amelyben azt sérelmezte, hogy a bíróság ténymegállapítás fogalmát olyan kiterjesztően értelmezte, ami nincs összhangban az Alaptörvény IX. cikk (1) bekezdésében elismert véleményszabadságból fakadó követelményekkel.

2. Az AB-döntés indokai

Az Alkotmánybíróság alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdésnek tekintette, hogy egy választásokon induló jelölt egyházi szervezeti tagságára tett, a bíróság által valótlan tényállításnak minősülő kijelentés használata a választási kampány során szélesebb körben érvényesülő véleménynyilvánítási szabadság védelme alatt áll-e, és erre tekintettel az ügyet befogadta.

Az Alkotmánybíróság felidézte a 7/2014. (III. 7.) AB-határozatában foglaltakat, amelyben átfogóan értékelte a közszereplők személyiségi jogainak korlátozhatóságát a közügyek szabad vitatását biztosító alapjogok gyakorlása érdekében. A választási kampány pedig a közügyek szabad vitatásának egyik, a választójog szabályai körébe vont megnyilvánulása, amelyhez fontos társadalmi érdek fűződik.

Az Alkotmánybíróság döntésében leszögezte, hogy továbbra is irányadónak tartja a 36/1994. (VI. 24.) AB-határozatban tett megállapításait, amely szerint: „Az értékítéletre, az egyén személyes véleményére a véleménynyilvánítási szabadság minden esetben kiterjed, függetlenül attól, hogy az értékes vagy értéktelen, igaz vagy hamis, érzelmen vagy észérveken alapul.(…) A véleménynyilvánítási szabadság nem ilyen feltétlen a tényállítások tekintetében. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a véleménynyilvánítás szabadsága nem terjed ki a becsületsértésre alkalmas valótlan tények közlésére akkor, ha a nyilatkozó személy kifejezetten tudatában van a közlés valótlanságának (tudatosan hamis közlés) vagy foglalkozása, hivatása gyakorlásának szabályai szerint elvárható lett volna tőle a tények valóságtartalmának vizsgálata, de a véleménynyilvánítási alapjog felelős gyakorlásából adódó gondosságot elmulasztotta. A véleménynyilvánítás szabadsága csak a bírálat, jellemzés, nézet és kritika szabadságát foglalja magában, de az alkotmányos védelem nem vonatkozhat a tények meghamisítására. Ezen túlmenően a szabad véleménynyilvánítás olyan alkotmányos alapjog, amely csak felelősséggel gyakorolható, és a valótlan tények közlésének elkerülése érdekében bizonyos kötelezettségekkel jár a közvélemény alakításában hivatásszerűen részt vevő személyek esetében.”

Az Alkotmánybíróság a jelen, kifejezetten politikai jellegű választási ügyben eljárva is a konkrét ügy összes értékelt körülményére figyelemmel volt, ugyanakkor hangsúlyozta, hogy nem ténybíróságként, hanem az Alaptörvény védelmének legfőbb szerveként járt el. Mindazonáltal az Alkotmánybíróság akkor fogadja el a választási kampányban a másik jelöltet negatív színben feltüntető kijelentéseket a véleménynyilvánítási szabadság körébe tartozónak, ha a vitatott kijelentések a választópolgárok döntési lehetőségét szeretnék elősegíteni.

[htmlbox BDT]

Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint jelen ügyben a szórólapon közölt tartalom nem tekinthető a jelölt alkalmasságát vagy alkalmatlanságát középpontba állító véleménynyilvánításnak. A szórólapon szereplő vitatott közlések olyan – az ítélőtábla által valótlannak minősített – állítások, amelyekkel az indítványozó mint jelölő szervezet arról szándékozott a választópolgárokat meggyőzni, hogy az ellenérdekű jelölt lovagrendi tagságával összeférhetetlen a választásokon való indulás. A Lovagrendre mint intézményre vonatkozó szabály és a Lovagrend tagjának magatartása közötti összefüggés pedig kifejezetten erre a viszonyra vonatkozik, nincs tehát kihatása a jelölt közéleti tevékenységére.

Mindezek alapján az Alkotmánybíróság úgy ítélte meg, hogy a Fővárosi Ítélőtábla döntése nem alaptörvény-ellenes módon korlátozta az indítványozó véleménynyilvánítási szabadságát, és a panaszt elutasította.

Az ügy előadó alkotmánybírája dr. Szívós Mária volt.

---