Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Az Alkotmánybíróság elutasította a Kúria Kfv.II.37.146/2016/8. számú ítéletével szemben előterjesztett alkotmányjogi panaszt. A taláros testület kimondta: a visszalépés tilalmának elvéből következik, hogy arra az egyedi ügyekben eljáró jogalkalmazóknak is tekintettel kell lenniük, és a környezet és természet védelmének jogszabályokkal garantált szintje egyedi hatósági döntéssel nem rontható le.
1. Az alapügy
A panasz alapjául szolgáló ügyben az indítványozók felperesként vettek részt. A II. rendű indítványozó tulajdonában levő, a miskolci Szathmáry Király Pál utcában található ingatlan előkertjében egy 1981 óta helyileg védett természeti értékké nyilvánított mocsárciprus-fa található, amelynek védettségét a Miskolc Megyei Jogú Város Önkormányzatának 48/2007. (XI. 28.) számú rendelete fenntartotta. Ennek 2. §-a értelmében a védett természeti emlék védelmét szolgáló terület a szomszédos ingatlant is érinti és a védettségre tekintettel „természetvédelmi terület” feljegyzés került a II. rendű indítványozó tulajdonában álló ingatlanra.
1981-ben a szomszédos ingatlanon gépkocsitároló lett kialakítva oly módon, hogy a gépkocsitároló oldalfala a két ingatlan határára került. 2003-ban a szomszédos ingatlan tulajdonosa a gépkocsitároló átalakítása és hátsó irányba történő bővítése iránt terjesztett elő kérelmet, amelyet a polgármesteri hivatal építési és környezetvédelmi osztálya engedélyezett. A II. rendű indítványozó fellebbezését követően az elsőfokú határozatot megsemmisítették, mert az épületátalakítás veszélyeztette volna a védett fa életét.
A szomszédos ingatlan tulajdonosa 2004-ben ismételten építési engedély iránti kérelmet és építési tervdokumentációt terjesztett elő, amely rögzítette, hogy maximálisan figyelembe veszik a védett fa közelségét, és a tervezett építészeti és szerkezeti megoldásokkal a jelenleginél lényegesen jobb körülményeket biztosítanak a védett fa természetes környezetének visszaállításához. Az elsőfokú építési hatóság az építési engedélyt megadta. A határozattal szemben a II. rendű indítványozó fellebbezett, amelynek nyomán a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróság a határozatot hatályon kívül helyezte és új eljárás lefolytatását írta elő. A bíróság a megismételt eljárásban kutató fúrások elvégzését írta elő, amelyben fel kell tárni, hogy a tervezett munkálatok kihatnak-e a mocsárciprus életminőségére, életlehetőségeire. Az ítélet azt is rögzítette, hogy ha a tervezett bővítés helyén nem található számottevő, vagy a fa léte, életminősége szempontjából létfontosságú jelentős gyökérzet, úgy az építési engedély nem tagadható meg, a Legfelsőbb Bíróság pedig az ítéletet hatályában fenntartotta.
A megismételt eljárásban beszerzett szakértői vélemény, valamint a gyökérzet elhelyezkedésének feltárása érdekében végzett kutató fúrások alapján megállapították, hogy a védett fa életterére, életlehetőségeire az építkezés nem jelent veszélyt, mert a fának a – telek belseje felé történő – bővítés helyén nincs gyökérzete. A szakértő ennek ellenére javasolta az építménynek a fa törzsétől 20 centiméterrel távolabbra helyezését a törzs fejlődésének biztosításához.
Egy miskolci, védetté nyilvánított fa védelmének ügyében döntött az Alkotmánybíróság, amikor az összes jogalkalmazói körülményt megvizsgálva elutasította a Kúria vonatkozó ítéletével szemben előterjesztett alkotmányjogi panaszt
Az így megadott építési engedélyt az indítványozók keresettel támadták meg, amelyet a Miskolci Törvényszék elutasított, megállapítva, hogy a megismételt eljárásban a hatóságok a bíróság iránymutatása szerint jártak el. Az ítélettel szemben az indítványozók felülvizsgálati kérelmet terjesztettek elő, amely alapján a Kúria az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
Az újólag megismételt eljárásban az indítványozók változatlanul kérték a határozatnak az elsőfokú határozatra is kiterjedő hatályon kívül helyezését, tekintettel részben a tényállás tisztázatlanságára, részben pedig arra, hogy a hatóság nem tárta fel az építésnek a helyi védett természeti emlékre gyakorolt hatását, illetőleg az engedélyezett építési tevékenységnek a védettség helyi szinten rögzített előírásainak való megfelelését. A Miskolci Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság a keresetet elutasította. Az újabb szakértői vizsgálat a hosszú távú védelem biztosításához legalább 30 centiméterrel beljebb javasolta a garázsfal megépítését. A bíróság az indítványozók kérelmére építészszakértőt is bevont, aki az élővilág-védelmi szakértővel konzultálva arra az álláspontra helyezkedett, hogy létezik olyan műszaki megoldás, amely ha okoz is a fának hátrányt, az nem árt annyira, hogy azt a fa ne tudná kompenzálni. Végül a bíróság nem látta indokoltnak a garázsfal 30 centiméterre helyezését, mivel a személyes meghallgatása során az élővilág-védelmi szakértő is hivatkozott arra, hogy nem lehet egyértelműen állást foglalni a fa növekedésének mértékében, így a jelenlegi tervdokumentáció is hosszú, több évtizeden keresztül megfelelő megoldást biztosít a fa számára. Az ítélettel szemben az I. és II. rendű indítványozók felülvizsgálati kérelmet terjesztettek elő, de a Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta. A Kúria ítéletében rögzítette, hogy „az építkezés nem tiltható meg arra tekintettel, hogy a fa egy élő szervezet és a törzsnövekedése valamikor (évtizedek múlva) majd elérheti a garázs falát.” Az indítványozók ez után fordultak az Alkotmánybírósághoz (AB).
2. Az AB-döntés indokai
[htmlbox akr]Az alkotmányjogi panasz befogadása során az Alkotmánybíróság úgy ítélte meg, hogy az indítványban is felhívott visszalépés tilalmának (non-derogation) egyedi ügyekre vonatkoztatható terjedelme olyan alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdésnek tekinthető, melyre tekintettel az alkotmányjogi panasz érdemi elbírálásának van helye.
Az Alaptörvény XX. cikk (1) bekezdése kimondja, hogy „[m]indenkinek joga van a testi és lelki egészséghez”, a XXI. cikk (1) bekezdése pedig (a korábbi Alkotmány 18. §-ával egyezően) úgy fogalmaz, hogy „Magyarország elismeri és érvényesíti mindenki jogát az egészséges környezethez.” Az Alkotmánybíróság utalt rá, hogy az Alaptörvény nem csupán megőrizte az egészséges környezethez való alkotmányos alapjog védettségi szintjét, hanem a korábbi Alkotmányhoz képest e tárgykörben lényegesen bővebb rendelkezéseket is tartalmaz. Az Alaptörvény ezáltal az Alkotmány és az Alkotmánybíróság környezetvédelmi értékrendjét és szemléletét tovább is fejlesztette.
Az Alkotmánybíróság emlékeztetett arra, hogy a környezetvédelem területén a visszalépés tilalmának az indoka elsősorban az, hogy a természet és környezet védelmének elmulasztása visszafordíthatatlan folyamatokat indíthat meg, ekként az elővigyázatosság, illetőleg a megelőzés elveire tekintettel lehetséges csak a környezet védelmére vonatkozó szabályozás megalkotása.
[htmlbox BDT]A visszalépés tilalma egyaránt vonatkozik a környezet és természet védelmére vonatkozó anyagi jogi, eljárásjogi és szervezeti szabályozásra, hiszen ezek együttesen biztosíthatják csak az elv maradéktalan érvényesülését. Ahhoz, hogy a visszalépés tilalma maradéktalanul érvényesülhessen, elengedhetetlen egy olyan jogalkotói és jogalkalmazói szemléletmód, amely a rövid távú, gyakran gazdasági szempontú megközelítéssel szemben az érintett életviszonyok sajátosságaiból következő hosszabb távú, gyakran kormányzati ciklusokon is átívelő, folyamatos kodifikációs és tervező tevékenységet érvényesíti. A visszalépés tilalmának elvéből tehát az is következik, hogy az egyedi ügyekben eljáró jogalkalmazóknak is tekintettel kell lenniük arra, és a környezet és természet védelmének jogszabályokkal garantált szintje egyedi hatósági döntéssel nem rontható le.
Az Alkotmánybíróságnak a konkrét ügyben azt kellett megítélnie, hogy az eljáró bíróságok tekintettel voltak-e a környezet védelmének sajátos szempontjaira a döntésük meghozatala során. Miskolc Megyei Jogú Város Önkormányzatának 48/2007. (XI. 28.) számú rendelete nem tiltja ugyan a fa védelmét szolgáló területen az építési munkavégzést, illetőleg tereprendezést, azonban azok megvalósítását többletkövetelményekhez köti: egyrészt szükséges a természetvédelmi hatóság előzetes engedélye, illetőleg hozzájárulása, másrészt az esetleges beruházások csak a védett fa fennmaradását szolgáló megfelelő védő intézkedések kikötésével engedélyezhetők. Az engedélyezésnek feltétele azonban, hogy a jogszabályi előírásokkal összhangban történjen a beavatkozás környezetre, illetőleg természeti értékre gyakorolt hatásának vizsgálata. Ezzel összefüggésben az AB megállapította, hogy az ügyben eljáró bíróság szakértői bizonyítást is lefolytatott, élővilág-védelmi szakértői és építész igazságügyi szakértői szakvéleményt szerzett be, a kirendelt szakértőket pedig meghallgatta, és ennek nyomán állapította meg, hogy a tervdokumentáció hosszú, több évtizeden keresztül megfelelő megoldást biztosít a fa számára. Ebből következően az egyedi döntés eredményeként az Alaptörvény XXI. cikk (1) bekezdése, és a visszalépés tilalmának elve nem szenvedett sérelmet.
Az ügy előadó alkotmánybírája dr. Szabó Marcel volt.
