Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a közbeszerzésekről szóló 2015. évi CXLIII. törvény 197. § (7) bekezdésének „E törvénynek a Mód1. tv. által megállapított 62. § (1) bekezdés q) pontjának alkalmazásakor az e törvény hatálybalépését követően jogerőre emelkedett határozatokat akkor is figyelembe kell venni, ha a határozat a közbeszerzési eljárás eredményeként kötött szerződés teljesítésére a közbeszerzésekről szóló 2011. évi CVIII. törvényben előírt rendelkezések megsértését állapítja meg.” szövegrésze alaptörvény-ellenes, ezért azt megsemmisítette. A döntéshez különvéleményt csatolt Schanda Balázs, Szívós Mária és Varga Zs. András.
1. Az alapügy
Az Alkotmánybíróság bírói kezdeményezés alapján eljárva megsemmisítette a közbeszerzésekről szóló törvény egy rendelkezését, és megtiltotta a folyamatban lévő ügyekben történő alkalmazását. Az eljárás alapjául szolgáló ügy előzménye, hogy egy ajánlatkérő 2015-ben ajánlati felhívást tett közzé két részből álló közbeszerzési eljárás lefolytatására. Az első és a második részben egyaránt a felperes lett a nyertes ajánlattevő, aki nyilatkozata szerint az első részhez nem kívánt alvállalkozót igénybe venni, míg a második rész vonatkozásában alvállalkozót jelölt meg, ennek ellenére mindkét beszerzés vonatkozásában alvállalkozói szerződést kötött, amit az ajánlatkérőnek nem jelentett be.
A Közbeszerzési Döntőbizottság a 2017-ben indult eljárása során megállapította, hogy a nyertes ajánlattevő magatartásával súlyosan megsértette a közbeszerzési törvényben foglaltakat, így vele szemben bírságot szabott ki.
A felperes keresetlevelében a Közbeszerzési Döntőbizottság határozatának hatályon kívül helyezését kérte, amely során egyebek mellett a súlyos jogsértés hiányára hivatkozott. Ennek keretében előadta, hogy az új Kbt. 62. § (1) bekezdés q) pontja a szerződés teljesítésével kapcsolatos jogsértésnek egy további szankcióját is adja, miszerint a súlyos jogsértésben elmarasztalt ajánlattevőt meghatározott időre kizárják a közbeszerzési eljárásban való részvételből, amely ajánlattevőket a hatóság a hivatalos honlapján vezet, és az ajánlatkérők kötelesek azt figyelembe venni, az adott esetben már beadott ajánlatot érvényteleníteni, vagy a már megkötött szerződést felbontani. A felperes szerint a törvény nem mondja meg, hogy mi minősül súlyos jogsértésnek, így a jogalkalmazónak kell mérlegeléssel megállapítania és indokolnia, azonban a felperes szerint az alvállalkozó be nem jelentése nem minősül súlyos jogsértésnek. Az elsőfokon eljáró Fővárosi Törvényszék hatályon kívül helyezte a Közbeszerzési Döntőbizottság határozatát és új eljárás lefolytatását rendelte el. A bíróság rámutatott arra, hogy a felperes súlyos jogsértése megállapításának előkérdése, hogy a Közbeszerzési Döntőbizottságnak egyáltalán volt-e alkotmányos lehetősége súlyos jogsértést megállapítani. Az elsőfokú bíróság rögzítette, hogy a jogalkotó az új Kbt.-be 2017. január 1-jétől hatályosan iktatta be a 62. § (1) bekezdés q) pontját, amely a közbeszerzési szerződések teljesítésének megszegésével kapcsolatos súlyos jogsértéseket kizárással szankcionálja. Az elsőfokú bíróság szerint ugyanakkor sérti a kiszámíthatóság elvét az a jogalkalmazói gyakorlat, amely az új Kbt. 197. § (1) bekezdésében foglalt átmeneti szabályra támaszkodva a 2017. január 1-jén hatályba lépett új Kbt. 62. § (1) bekezdés q) pontjában foglalt hátrányos jogkövetkezményt hozzákapcsolta egy, a hatálybalépés előtt már bekövetkezett jogsértéshez, mert az a címzettek számára nem volt előrelátható.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a Közbeszerzési Döntőbizottság nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. A felülvizsgálat során eljáró Kúria bírói tanácsának megítélése szerint a hatályos közbeszerzési törvény az eljárás során alkalmazandó rendelkezése a jogalkotásról szóló törvénybe ütközik, így sérti a jogbiztonság elvét és a visszaható hatályú jogalkotás tilalmát. Ez alapján a Kúria az Alkotmánybírósághoz fordult, mivel úgy ítélte meg, hogy az új kizáró ok a közbeszerzési jogsértések egy új szankcióját képezi, amellyel azonban a nyertes ajánlattevőnek 2016. december 31-ig nem kellett számolnia.
2. A döntés indokai
Az Alkotmánybíróság döntésében mindenekelőtt rögzítette, hogy a jelen ügyben is szakjogi – így nem az Alkotmánybíróság hatáskörébe tartozó, alkotmányossági – kérdésnek tekinti annak megítélését, hogy az alapügy felperese által elkövetett jogsértés az adott ügy releváns tényei és körülményei alapján súlyosnak minősíthető-e, ily módon az Alkotmánybíróság határozata kizárólag az indítvánnyal érintett új Kbt. 197. § (7) bekezdése második mondatának alkotmányossági vizsgálatára szorítkozik.
Ezt követően az AB emlékeztetett arra, hogy a jogbiztonság elvéből vezethető le a visszaható hatályú jogalkotás tilalma, amelynek magját a jogalkotási törvényben is megfogalmazott tilalom adja, miszerint a jogszabály a kihirdetését megelőző időre nem állapíthat meg kötelezettséget és nem nyilváníthat valamely magatartást jogellenessé. A következetes alkotmánybírósági gyakorlat értelmében továbbá valamely jogszabály nem csupán akkor minősülhet az említett tilalomba ütközőnek, ha a jogszabályt a jogalkotó visszamenőlegesen léptette hatályba, hanem akkor is, ha a hatálybaléptetés nem visszamenőlegesen történt ugyan, de a jogszabály rendelkezéseit a jogszabály hatálybalépése előtt létrejött jogviszonyokra is alkalmazni kell.
A konkrét üggyel összefüggésben az Alkotmánybíróság áttekintette a közbeszerzési törvény szabályozási rendszerét, és megállapította, hogy az új Kbt. 62. § (1) bekezdés q) pontja szerinti új kizáró okot az ajánlatkérőknek közvetlenül kell alkalmazniuk, amelyhez támpontot ad a Közbeszerzések Tanácsának 2017. február 10-én megjelent útmutatója. Ezt is megvizsgálva az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az új közbeszerzési törvénybe iktatott kizáró ok anyagi jogi szabály, egy olyan szankció, amely a 2017. január 1-jei hatályba lépése előtti jogviszonyokra is vonatkozik, és a jogalanyok számára olyan új joghátrányt jelent, amely a közbeszerzési jogsértések elkövetése esetén terhükre róható kötelezettségeiket súlyosbítja, a kötelező kizáró ok folytán ellehetetleníti újabb közbeszerzési eljárásokon ajánlattevőként történő részvételüket. Következésképpen a támadott átmeneti rendelkezés sérti a visszaható hatályú jogalkotás tilalmát, ezért az Alkotmánybíróság azt megsemmisítette.
Az ügy előadó alkotmánybírája dr. Horváth Attila volt.
