Adatkezelési stop magánkézből

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Az adatkezelés nem egyszeri cselekmény, hanem folyamat; mindaddig, amíg az érintett által jogellenesnek ítélt adatkezelés fennáll, megilleti az a jog, hogy az adatkezelés ellen tiltakozzon.

Ami a tényállást illeti: a felperesek módosított keresetükben az információs önrendelkezési jogról és az információs szabadságról szóló 2011-es CXII. törvény (Infotörvény) 21. paragrafusának 1. bekezdésére hivatkozással kérték, hogy a bíróság kötelezze az elsőrendű alperest, mint adatkezelőt a jogtalanul megszerzett és kezelt, személyes adataikat, üzleti titkaikat és számlaszámaikat tartalmazó vádirat és annak fordításainak a megsemmisítésére. Emellett kérték a további adattárolás, -továbbítás és külföldre juttatás megszüntetésére, valamint arra: rendelje el, hogy az elsőrendű alperes mindazokat értesítse, akik kötelesek intézkedni az adatvédelmi jogsértés megszüntetéséről. Keresetük ténybeli alapjaként előadták, hogy az elsőrendű alperes 2009-ben jogosulatlanul megszerzett egy Magyarországon készült vádiratot, abban személyes adataikat részben kitörölte, majd azt engedélyük nélkül külföldre juttatta, lefordította, közjegyzővel hitelesítette, és az alperesek ellen folyó vizsgálat során harmadik személy részére átadta. Hivatkoztak arra, hogy bár a 2013. március 2-án elküldött elektronikus levelükben tiltakoztak az alpereseknél személyes adataik kezelése ellen, ám azok levelükre nem válaszoltak, a jogsértő helyzet megszüntetéséről pedig nem intézkedtek.

Az elsőfokú bíróság ítélete

Az elsőfokú bíróság végzésével a pert megszüntette.

Határozatának indokolása szerint a felperesek az elsőrendű alperes által csatolt, 2013. január 17-én, 2013. január 18-án, 2013. január 21-én és 2013. január 22-én elküldött elektronikus levelekből megállapítható, hogy 2013. január 15-én tiltakoztak első alkalommal az adatkezelés ellen.

Az elsőfokú verdikt kimondta, a tiltakozás megvizsgálására nyitva álló tizenöt napos határidő eredménytelenül telt el, a felperesek a határidő utolsó napjától számított harminc napos jogvesztő határidőn belül bírósághoz nem fordultak, ezért az utóbb észlelt perakadály miatt a per megszüntetésének volt helye.

A fellebbezések tartalma

Az elsőfokú bíróság végzése ellen a felperesek fellebbeztek, amelyben elsődlegesen annak megváltoztatását és keresetük teljesítését, másodlagosan az elsőfokú bíróság végzésének hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú bíróságnak a per további tárgyalására, és újabb határozat hozatalára utasítását kérték. Nem vitatták, hogy az elsőrendű alperes által csatolt elektronikus levelek tőlük származnak, állították azonban, hogy az S. cégcsoport egyes tagjaihoz eljuttatott levelek teljesen más tartalmúak, mint az elsőrendű alperesnek küldött levél. Az első rendű alpereshez a konkrét, a korábbi tiltakozásoktól eltérő tartalmú kérelmüket 2013. március 2-án juttatták el, így a keresetindítási határidőt nem mulasztották el. Álláspontjuk szerint a per megszüntetésének abban az esetben sem lett volna helye, ha az elsőrendű alperes a korábbi elektronikus levekből a tiltakozásról értesült volna. A perbeli jogsértés ugyanis mindaddig fennáll, amíg az adatkezelő annak megszüntetéséről nem intézkedik, így a jogsértés ellen bármikor tiltakozhatnak, és annak eredménytelensége esetén bírósághoz fordulhatnak. Úgy ítélték meg, hogy a csatolt okiratok és az elsőrendű alperes perbeli nyilatkozata alapján a jogvita érdemben is elbírálható, ezért kérték, hogy a keresetüknek megfelelő döntés szülessen.

Az elsőrendű alperes a fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú bíróság végzésének helybenhagyását kérte. Állította, hogy az S. cégcsoport tagjaihoz korábban eljuttatott tiltakozó levelek ugyanolyan tartalmúak voltak, mint a 2013. március 2-án elküldött elektronikus levél. A 2013. január 17-én, 18-án, 21-én és 22-én kelt elektronikus levelek címzettjei között jól láthatóan szerepelnek az elsőrendű alperes munkavállalói is, így a tiltakozások a felperesek szándékának megfelelően az elsőrendű alpereshez is eljutottak.

A Pécsi Ítélőtábla megállapításai

Az Infotvörvény 21. paragrafusának 1. bekezdése szerint az érintett tiltakozhat személyes adatának kezelése ellen, akkor:
a) ha a személyes adatok kezelése vagy továbbítása kizárólag az adatkezelőre vonatkozó jogi kötelezettség teljesítéséhez vagy az adatkezelő, adatátvevő vagy harmadik személy jogos érdekének érvényesítéséhez szükséges, kivéve kötelező adatkezelés esetén;
b) ha a személyes adat felhasználása vagy továbbítása közvetlen üzletszerzés, közvélemény-kutatás vagy tudományos kutatás céljára történik; valamint
c) törvényben meghatározott egyéb esetben.

A 2. bekezdés értelmében az adatkezelő a tiltakozást a kérelem benyújtásától számított legrövidebb időn belül, de legfeljebb tizenöt napon belül megvizsgálja, annak megalapozottsága kérdésében döntést hoz, és döntéséről a kérelmezőt írásban tájékoztatja. A 4. bekezdés szerint, ha az érintett az adatkezelőnek a 2. bekezdés alapján meghozott döntésével nem ért egyet, illetve, ha az adatkezelő a 2. bekezdés szerinti határidőt elmulasztja, az érintett – a döntés közlésétől, illetve a határidő utolsó napjától számított harminc napon belül – a 22. paragrafusban meghatározott módon bírósághoz fordulhat.

Az Infotörvény 22. paragrafusának 1. bekezdése kimondja, hogy az érintett a jogainak megsértése esetén, valamint a 21. paragrafusban meghatározott esetekben az adatátvevő az adatkezelő ellen bírósághoz fordulhat. Az Infotörvény 3. paragrafusának 8. pontja szerint tiltakozás az érintett nyilatkozata, amellyel személyes adatainak kezelését kifogásolja, és az adatkezelés megszüntetését, illetve a kezelt adatok törlését kéri.

Az elsőrendű alperes által 10/I. sorszám alatt benyújtott angol nyelvű elektronikus levelekből megállapíthatóan – amelyeknek az elsőfokú eljárásban a Polgári Perrendtartás (Pp.) 6. paragrafusának 1. bekezdésében foglalt alapelv ellenére még egyszerű magyar nyelvű fordítása sem állt rendelkezésre – a felperesek 2013. január 17-én, 18-án, 21-én, és 22-én az xxx (e cikkben konkrétan meg nem nevezett) elektronikus levélcímre eljuttatott leveleikben nem az elsőrendű alperesnél, hanem a permegszüntetéssel érintett másod- és hatod rendű alpereseknél tiltakoztak az adatkezelés ellen. Az elsőrendű alperes az elsőfokú eljárás során hangsúlyozta, hogy a másod- és hatod rendű alperesek – az S. vállalatcsoporttal fennálló kapcsolatuk ellenére – önálló külföldi jogi és természetes személyek. Emellett – a személyes adatok feldolgozása vonatkozásában – az Európai Tanács egyének védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról szóló 95/46/EK irányelve sem, de az S. cég Kötelező Erejű Vállalati Szabályai (BCR) sem deklarálják, hogy a vállalatcsoport bármely tagjának (postán vagy elektronikusan) elküldött levelet kézbesítettnek kell tekinteni a vállalatcsoport más cégei és alkalmazottai tekintetében is. Nem vitatott, hogy az xxx elektronikus levélcímre 2013. január 28-án elküldött levélben szerepel ugyan R. M. és K. Zs. neve, azonban az elsőrendű alperesre, mint adatkezelőre sem a címzésben, sem a levélben nincs utalás, a felperesek kizárólag a korábbi kérelmeik teljesítésének megtagadását sérelmezték. Személyes adataik kezelése ellen az elsőrendű alperesnél 2013. március 2-án tiltakoztak első alkalommal, így az elsőrendű alperesnek ettől az időponttól számított tizenöt napon belül kellett kialakítania az álláspontját, és azt közölnie a felperesekkel. Az elsőrendű alperes e kötelezettségének nem tett eleget, ezért a felperesek nem mulasztották el a keresetindítási határidőt, amikor 2013. március 25. napján bírósághoz fordultak.

A felperesek helyesen utaltak a fellebbezésükben arra is, hogy az adatkezelés nem egyszeri cselekmény, hanem folyamat. A jogalkotó az Infotörvény 21. paragrafusának 1. bekezdésében biztosított jog gyakorlását nem korlátozta olyan értelemben, hogy azzal az érintett csak az adatkezelés megkezdésétől, illetve az arról való tudomásszerzéstől számított bizonyos határidőn belül élhet. Mindaddig tehát, amíg az általa jogellenesnek ítélt adatkezelés fennáll, az Infotörvény 21. paragrafusának 1. bekezdése alapján megilleti az a jog, hogy az adatkezelés ellen tiltakozzon, illetve annak eredménytelensége esetén bírósághoz forduljon. E jogosultságok pusztán attól nem enyésznek el, hogy az érintett az adatkezelő korábbi döntésével szemben, vagy döntési kötelezettségének elmulasztása esetén a bírói utat nem vette igénybe. Az Infotörvény 21. paragrafusának 4. bekezdésében meghatározott keresetindítási határidő számításának vonatkozásában annak van jelentősége, hogy az érintett e jogával a jogosulatlan adatkezelés alatt mely időpontban élt utoljára, és az milyen tartalmú volt. A Pécsi Ítélőtábla azt is megjegyzi, hogy a tiltakozási joggal párhuzamba vonható törléshez való jog esetén [Infotörvény 14. paragrafusának c) pontja és 17. paragrafusának 2. bekezdése] a kérelem elutasítása miatt igénybe vehető bírósági jogorvoslat kezdeményezésére a jogalkotó határidőt nem is szab (Infotörvény 18. paragrafusának 2. bekezdése és 22. paragrafusának 1. bekezdése).

Az ÚJ Jogtár bemutatja: Ügyvédreggeli 2014.         Készüljünk együtt a Ptk. jelentős változásaira!
2014. 11. 07.:   Vezető tisztségviselők felelőssége az új Ptk.-ban – Dr. Gárdos Péter 2014. 12. 05.:   Adásvételi szerződések – Dr. Kisfaludi András Helyszín: Hilton Budapest Westend, 1062 Budapest Váci út 1-3.

Hangsúlyozza ugyanakkor a másodfokú bíróság, hogy a per megszüntetésére a keresetindítási határidő elmulasztása esetén sem kerülhetett volna sor. Az Infotörvény 21. paragrafusának 4. bekezdésében megállapított keresetindítási határidő elmulasztása a jogszabály kifejezett rendelkezésének hiányában jogvesztéssel nem jár. A jogvesztéssel nem járó anyagi jogi határidő elévülési jellegű, így a mulasztás kimenthető. A jogszabály a kimentésre nem az elévülés kimentésénél szigorúbb feltételekkel előterjeszthető igazolást írja elő, ezért a határidő elévülését a bíróság hivatalból nem állapíthatja meg, a keresetlevél idézés kibocsátása nélküli elutasításának nincs helye. Az alperes elévülési kifogása esetén az elévülés számítására az 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 326-327. paragrafusaiban írt szabályokat kell alkalmazni, és ha az elévülési kifogás alapos, a határidő elmulasztásának következményeit az ügy érdemében hozott ítéletben kell levonni.

Az elsőfokú bíróság által felhívott Pp. 130. paragrafusa 1. bekezdésének h) pontját a bíróság csak abban az esetben alkalmazhatja, ha a felperes a jogvesztő keresetindítási határidőt mulasztja el, illetve a jogszabály a mulasztás következményeinek kimentésére az igazolást írja elő, de a mulasztó fél igazolási kérelmet nem terjeszt elő, vagy azt a bíróság elutasítja, illetőleg annak nem ad helyt (erről rendelkezik a bírósági eljárást megindító keresetlevél vagy kérelem késedelmes benyújtásáról szóló 4/2003. Polgári jogegységi határozat).

Az elsőfokú bíróság – eltérő jogi álláspontja miatt – a keresetet érdemben nem vizsgálta, ezért a másodfokú bíróság sem volt abban a helyzetben, hogy az ügyben érdemi döntést hozzon.

Mindezekre figyelemmel a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését a Pp. 258. paragrafusának 2. bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat meghozatalára utasította.

Az ismertetett döntés (Pécsi Ítélőtábla Pkf. III. 20 010/2014/3.) a Bírósági Döntések Tára folyóirat 2014/3. számában 39. szám alatt jelent meg.

---