Ajánlásgyűjtés nem köthető közterület-használati engedélyhez
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Az önkormányzat nem követelhet közterület-használati engedélyt az ajánlások gyűjtéséhez – állapította meg a Kúria 2014. március 5-ei végzésében.
Az ügy előzménye
A kérelmező 2014. február 23-án kifogást nyújtott be a Fejér megyei 02. számú Országgyűlési Egyéni Választókerületi Választási Bizottsághoz (a továbbiakban: OEVB), mivel Mór város közterület-felügyeletének vezetője 2014. február 21-én nem engedélyezte a Városi Piac bejárata előtt választási gyűlés tartását az egyik párt részére, arra hivatkozva, hogy a jelölő szervezet nem rendelkezett közterület foglalási engedéllyel és nem fizette be a területfoglalásért fizetendő díjat. Álláspontja szerint ugyanis az ún. kitelepülő pult önálló hirdető-berendezésnek minősül, ez pedig engedélyköteles. A kérelmező szerint ugyanakkor ez a tevékenység választási gyűlésnek minősül, ami szabadon tartható az érintett helyen és időszakban.
Az OEVB és a Nemzeti Választási Bizottság döntése
Az OEVB 2014. február 26-án tartott ülésén a kifogást elutasította. Álláspontja szerint a kitelepülő pult önálló hirdető-berendezésnek minősül, amire a választási eljárásról szóló 2013. évi XXXVI. törvény (a továbbiakban: Ve.) 144. § (6) bekezdése szerint a közterület-használatra vonatkozó szabályokat kell alkalmazni, ami az ügyben Mór Városi Önkormányzat Képviselő-testületének a közterület-használat szabályairól szóló 9/1998. (III.31.) önkormányzati rendelete. A rendelet alapján a hirdető-berendezés elhelyezése közterület-használati engedély köteles.
A kérelmező 2014. február 27-én fellebbezést nyújtott be a Nemzeti Választási Bizottsághoz, amely azt 2014. március 1-én elutasította, egyetértve az OEVB által megfogalmazottakkal. Hangsúlyozta továbbá, hogy az ajánlásgyűjtés helyére vonatkozóan a Ve. 123. §-a állapít meg korlátozást (pl.: munkahely, tömegközlekedési eszköz), az ajánlásgyűjtés módja tekintetében azonban alkalmazandók más jogszabályokban szereplő korlátozások is, jelen esetben az önkormányzati rendeletben rögzített szabályok a közterület-használatról.
A felülvizsgálati kérelem tartalma
A kérelmezők szerint az ajánlások gyűjtése az Alaptörvény XXIII. cikk (1) bekezdésében elismert, a választhatósághoz való jog által védett magatartás, mivel az ajánlások szükségesek ahhoz, hogy a jelölt a választásokon elindulhasson, illetve az őt támogató jelölő szervezet jelöltet állíthasson. Hivatkoztak a 31/2013. (X. 28.) AB határozatra és az 1/2014. (I. 21.) AB határozatra, melyek a népszavazás vonatkozásában rögzítik, hogy a népszavazáshoz való jog kiterjed a népszavazás kezdeményezéséhez szükséges aláírások gyűjtésére is, így az ajánlások gyűjtése az Alaptörvény XXIII. cikk (1) bekezdésében elismert választójog védelmi körébe tartozik. A Ve. alapján ajánlásokat főszabály szerint bárhol lehet gyűjteni, a törvény kifejezetten rendelkezik arról, amikor egy választási kampánycselekmény elvégzésére alkalmazni lehet a közterület-használatra vonatkozó szabályokat, az ajánlás gyűjtése pedig nincs ezek között. A kérelmezők szerint ezek alapján az ajánlásgyűjtés szabadságáról szóló rendelkezését úgy kell értelmezni, hogy az kiterjed az ajánlóív aláírásához szükséges, akár a jelölő szervezet jelképét tartalmazó berendezés közterületen való, külön közterület-használati engedély nélküli elhelyezésére is.
A kérelmezők szerint a választópolgárokkal közterületen politikai kérdésben folytatott kommunikáció az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint a gyülekezéshez való jog védelme alatt áll, a közterületi kitelepülés során folytatott ajánlásgyűjtés pedig pont a választópolgárokkal való kommunikáció célját szolgálja. Mindezek alapján arra a következtetésre jutottak, hogy a választási kampány idején a jelölő szervezetek által szervezett, a gyülekezési jog védelme alatt álló rendezvények választási gyűlésnek minősülnek, így a megtartásukhoz szükséges berendezések a közterület tulajdonosának hozzájárulása nélkül is alkalmazhatóak, ahhoz alkotmányosan közterület-használati engedély nem írható elő. Ilyen esetekben a berendezések értelemszerűen tartalmazhatnak a rendezvény céljával kapcsolatos feliratot, ábrát vagy más kommunikációs tartalmat, ezek használata ugyanis a véleménynyilvánítás szabadságának gyakorlása is egyben.
A Kúria megállapításai
A Kúria nem találta helytállónak a Nemzeti Választási Bizottság döntését, mivel az, hibásan, a Ve. ajánlásra vonatkozó szabályai helyett a plakátokra vonatkozó rendelkezésen alapult. Jóllehet azt a Nemzeti Választási Bizottság is megállapította, hogy az ügyben a plakátokra vonatkozó 144. § nem kell alkalmazni, mégis az annak részét képező 144. § (6) bekezdés vette alapul döntéséhez [ez a rendelkezés utal tovább a közterület-használatról szóló jogszabályok alkalmazására (önkormányzatok rendelet)]. A rendszertani értelmezés figyelembevételével ugyanakkor ezt a rendelkezést nem lehet kiragadni szövegkörnyezetéből, így önmagában nem alkalmazható másra.
Ezen túlmenően, mivel egyértelműen megállapítható volt, hogy célját tekintve a közterületen nem önmagában álló plakát került elhelyezésre, hanem a kitelepülő-pulton a Ve. 123. §-a szerinti ajánlásgyűjtés folyt, és az elsődlegesen ajánlásgyűjtésre létrehozott pult szükségképpen tartalmazza annak a pártnak (pártoknak) a megnevezését, jelölését, amelynek érdekében a helyszínen tartózkodó jelölő szervezet képviselője aláírást gyűjt, ezért az plakátnak, önálló hirdető-berendezésnek nem tekinthető. Így a Kúria ezen az alapon is kizártnak tekintette a plakátokra vonatkozó 144. § (6) bekezdés alkalmazását.
Nem tartotta ugyanakkor megalapozottnak a felülvizsgálati kérelem gyülekezési jogos érveit és az Alaptörvény VIII. cikk (1) bekezdésének sérelmét. A gyülekezési jog hatálya alá tartozó rendezvények közterület-használati engedélyhez és díjfizetéshez kötése minden esetben jogellenes, ebben a tárgyban az önkormányzatoknak nincs felhatalmazásuk rendeletalkotásra. Ezek az összefüggések azért nem alkalmazhatóak a vonatkozó ügyben, mivel a gyülekezési törvény egyértelműen deklarálja, hogy hatálya nem terjed ki a Ve. hatálya alá tartozó rendezvényekre.
Megalapozottnak tartotta ugyanakkor az Alaptörvény IX. cikk (1) bekezdésbe foglalt véleménynyilvánítás szabadságára történő utalást.
A Kúria alapul vette a korábbi alkotmánybírósági határozatokban foglaltakat: különösen fontos, hogy a véleménynyilvánítási szabadság a választási kampány időszakában érvényesülni tudjon [60/2003. (XI. 26.) AB határozat], illetve hogy a választási kampányt a véleménynyilvánítás szabadsága megnyilvánulási formájának kell tekinteni [39/2002. (IX. 25.) AB határozat, 6/2007. (II. 27.) AB határozat], valamint az ENSZ Emberi Jogi Bizottságának véleményét, mely szerint pedig annak érdekében, hogy a politikai részvételi jogok teljes mértékű gyakorlása biztosítva legyen, a közélettel és politikai ügyekkel kapcsolatos információk és elképzelések szabad közlése elengedhetetlen a polgárok, jelöltek és választott képviselők között. Mindezek alapján arra a következtetésre jutott, hogy kampányidőszakban, közterületen, kitelepülő-pultnál történő ajánlásgyűjtés az Alaptörvény IX. cikk (1) bekezdésének védelmi körébe tartozó politikai kommunikációnak tekintendő. Mivel a politikai kommunikáció jelen ügyben a legjelentősebb, s leginkább védelemben részesülő csatornán a polgárok és a jelöltek (jelölő szervezetek) illetve képviselőik között történt ennek korlátozása egyben alapjogi korlátozás, mely nem felel meg a rá előírt kritériumoknak.
Összegzésként a Kúria megállapította, hogy a Ve. 123. §-ának az ajánlásra vonatkozó szabályai az irányadók az ügybe. Az ajánlásra vonatkozó momentum volt a meghatározó, s nem pedig önmagában a politikai hirdetés. A politikai pártra, szervezetre utaló felirat, ábra elhelyezése az azzal szimpatizáló polgárok és a jelöltek, jelölő szervezetek közötti kapcsolat létrehozását szolgálta. Mivel az ajánlás főszabály szerint bárhol gyűjthető [kivéve Ve. 123. § (2) bekezdése], az a bárhol közterületet is jelent, a Ve. pedig nem tartalmaz olyan szabályt, amely szerint közterületen csak közterület-használati engedély és közterület-használati hozzájárulás fizetése mellett gyűjthető ajánlás.
A jelöltállításhoz szükséges ajánlások gyűjtésének természetes közege ugyanis pont a közterület, ahol a jelölt, jelölő szervezet és a választópolgár között az Alaptörvény által is védett politikai kommunikáció zajlik. Ennek engedélyhez és díjhoz kötése, lényegében a szabad, bárhol történő aláírásgyűjtés szükségtelen korlátozásának tekinthető.
Végezetül kitért még a Kúria a passzív választójog vizsgálatára is, hiszen a jelöltté váláshoz szükséges aláírásgyűjtés egyfajta akadályának tekinthető, ha a közterületen, kitelepülő pulton történő aláírásgyűjtéshez az engedélyező önkormányzati hatóság nem ad közterület-használati engedélyt. Álláspontja szerint, ha a törvényalkotó az ajánláshoz kapcsolódva a közterület-használati jogszabályok alkalmazását rendelné, ezt ugyan úgy meg kellett volna jelölnie – akár a Ve. 123. § (2) bekezdésben foglalt korlátozások között – mint a plakátra vonatkozó 144. § (6) bekezdésében. Mivel a Ve. a jelöltállítással kapcsolatban ilyen szabályt nem tartalmaz, az aláírásgyűjtés korlátozás nélkül kell, hogy érvényesüljön.
A vizsgálat eredményeként a Kúria a felülvizsgálati kérelemnek helyt adott, és a Nemzeti Választási Bizottság határozatát megváltoztatta. Kimondta továbbá, hogy, hogy jogsértő volt 2014. február 21-én Mór városban a közterületen elhelyezett pulton történő ajánlásgyűjtés közterület-használati engedélyhez kötése.
Az ismertetett döntés (Kvk.IV.37.184/2014/3. számú határozat) a Kúria honlapján jelent meg.