Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Az elrendelt fegyelmi eljárás tekintetében sem az ügyvédekről szóló törvény, sem a fegyelmi szabályzat nem tartalmaz az elévülésre vonatkozó rendelkezést, így az elévülést megállapítani sem lehet – a Kúria eseti döntése.
A tényállás
A felperes, mint egyéni ügyvéd ellen, jogszabályba ütköző okirat szerkesztése a Budapesti Ügyvédi Kamara (a továbbiakban: BÜK) fegyelmi eljárást rendelt el (2005 novembere).
A felperes elfogultsági kifogást jelentett be, melyet az alperes 2006. szeptember 15-én elutasított. A határozat felülvizsgálatára irányuló közigazgatási per 2007. október 4-én zárult. A bírósági végzést az alperes 2011. június 15-én küldte meg a BÜK-nek, amely csak ezt követően folytatta le a fegyelmi eljárást, majd 2012. január 16-án a felperest fegyelmi vétséget elkövetése miatt pénzbírsággal sújtotta.
Az fellebbezési eljárás
Az alperes figyelembe vette az eljárás kezdete óta eltelt jelentős időt, ezért az elsőfokú döntést megváltoztatta, és pénzbírság helyett a felperest fegyelmi megrovásban részesítette, az elsőfokú döntést egyebekben helybenhagyta.
Az elsőfokú bíróság eljárása
A bíróság nem találta helytállónak a felperes keresetében foglalt érvelését, miszerint vele szemben az elévülés okán már nem lehetett volna a fegyelmi eljárást lefolytatni, mivel sem az ügyvédekről szóló 1998. évi XI. törvény (a továbbiakban: Üt.), sem a Magyar Ügyvédi Kamara Fegyelmi Eljárási Szabályzata nem tartalmaz az eljárás lefolytatására, illetőleg befejezésére nézve elévülési rendelkezést, így az elévülés ténye fel sem merülhet.
A felülvizsgálati kérelem tartalma
A felperes álláspontja szerint a késedelmesen lefolytatott fegyelmi eljárás sérti a jogbiztonság elvét. Az Üt. 41. § (1) bekezdése kimondja, hogy nem indítható fegyelmi eljárás, ha azt a kamara elnöke a fegyelmi vétségnek a tudomására jutásától számított 6 hónap alatt nem kezdeményezte, vagy a cselekmény befejezése óta 3 év eltelt. Itt véleménye szerint a jogszabály szövegét kiterjesztően kellett volna értelmeznie a bíróságnak és az eljárás elakadását is bele kellett volna számítani a 3 évbe. Különösen azért, mert a fegyelmi eljárást akadályozó bírósági eljárás és a BÜK intézkedése között közel 4 év telt el.
A Kúria megállapításai
A Kúria rámutatott, hogy a jogalkotó csak a fegyelmi eljárás elrendelése tekintetében szabott relatív és abszolút határidőt, mely szerint a fegyelmi vétség befejezését követő 3 éven túl eljárás nem kezdeményezhető. A beérkezett panaszokat követő egy éven belül azonban mind az előzetes vizsgálat, mind a fegyelmi eljárás elrendelésre került. Az eljárás elakadását a jogalkotó nem értékelte elévülési okként, így azt a bírósági eljárásban nem lehet figyelembe venni. A Kúria érzékelte az elévüléssel kapcsolatos felperesi aggályokat, azonban az ezzel kapcsolatos kérdést nem jogalkalmazói, hanem jogalkotói hatáskörbe tartozónak ítélte.
Minderre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
Az ismertetett döntés (Kúria Kfv. II. 37.049/2014.) a Kúriai Döntések 2014/8. számában 258. szám alatt jelent meg.
